2016. december 11., vasárnap

Cally Taylor: A mennyország várhat

Könyvértékelés


Sziasztok!
Nagyjából 10 perce, hogy befejeztem ezt a könyvet, de nem bírtam ki hogy ne írjak róla rögtön. Egy picikét szomorú vagyok, mivel már múlt szombaton nekiálltam de hétköznap szinte egyáltalán nem volt időm olvasni sajnos. Tegnap körülbelül még csak a negyedénél jártam, de minden szabad pillanatomban olvastam és ma végre befejeztem. Remélem ez alapján azért fontolóra veszitek majd ti is, hogy elolvassátok. Higgyétek el, megéri ;)

„Két kezem közé fogtam az arcát, és viszonoztam a csókot. Úgy éreztem, ennél már nem is lehetne tökéletesebb az életem. Igazam volt…”
Lucy Brown repes a boldogságtól. Álmai férfijával – a kedves, jóképű, szellemes Dannel – már az esküvőt tervezgetik, és minden, amire a lány valaha vágyott, hirtelen kézzel fogható közelségbe kerül. Az esküvő előestéjén azonban Lucy halálos balesetet szenved.
Két lehetősége van: hagyja, hogy elszakítsák élete szerelmétől, és a mennybe megy, vagy örök életére Dannel marad… szellem képében. Lucy egy percig sem habozik a válasszal: nem akar megválni Dantől. De azért semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik.
Ha Lucy szellem akar lenni, társat kell találnia egy vadidegen embernek …
És amikor rájön, hogy Anna, akit a barátnőjének hitt, bármire képes, hogy megszerezze magának az összetört és kiszolgáltatott Dant, hirtelen felgyorsulnak az események…


A borító
Úgy gondolom, hogy egyáltalán nem illik a történethez. Olyan, mint ha az egész történet valamilyen mocsaras, erdős, kísérteties környezetben játszódna, holott ilyenről szó sincs a könyvben, tekintve hogy a történet Londonban játszódik. Ráadásul még csak fénybe lebegésről vagy fényes kapuról sincs szó. A lány rajta az egyetlen amit úgy ahogy sikerült eltalálni ~bár a lányról a Halott menyasszony jutna mindenkinek eszébe~ mivel a lebegéséből lehet következtetni rá, hogy egy szellemről beszélünk.

A története
Molyon az értékeléseket nézegetve az emberek úgy fogadták hogy vagy nagyon tetszett nekik, vagy a pokolra kívánják. Igazából ez leginkább azon múlott hogy kinek mennyire tetszett a főszereplő. Sokan vélik úgy hogy nyavalygós. Szerintem bár nem a legtalpraesettebb de egy nagyon jó karakter. És ami a legjobban meglepet benne: tudtam azonosulni vele. Sok olyan gondolata és cselekedete volt, melyeket valószínűleg én sem tettem volna másként. Már akkor tudtam hogy van bennünk valami közös, amikor az elején azt hitte hogy beteg és meg fog halni. Talán csak egyszer-kétszer volt olyan hogy nem értettem vele egyet, de azonkívül nagyon megszerettem. :) Dan-ről nem esett szó annyira, de ő is egy pozitív karakter volt. Brian és Clarie, a másik két lakó-sorstárs. Kicsit sajnálom hogy csak a felétől ismerhettem meg őket jobban, de így is tökéletes volt. Archie bár kicsit fura volt, de szerintem nagyon is szerethető. Be kell hogy valljam, a végét vártam a legjobban. Annyiszor hallottam már hogy váratlan meg nem kiszámítható úgyhogy bennem is rengeteg variáció fogalmazódott meg, de arra mi valójában történt én se gondoltam. De ez így volt rendjén. A cselekménye pörgős volt, és egy pillanatra se untatott. Mindig történt valami, ami után még kíváncsibb lettem hogy ezt hogyan lehet fokozni. A helyszínek is remekül ki lettek találva, tipikusan az a modern felfogás. :)

Tetszett
Szinte mindent imádtam benne, de voltak amik különösen tetszettek. Ilyen volt például az, hogy szegény Lucy annyira igyekezett hogy Archinak segítsen, se sokszor azt se tudta mit csinál, mondjuk a LAN partin. :) Meg az, hogy a Leendő szellemek házában mindenki a saját szobáját kapta vissza. Az olyan aranyos dolog volt. De a kedvencem a vége volt, mivel tényleg nem ezt vártam. Ráadásul először kicsit félreértelmeztem hogy mi is történik, de aztán rájöttem és megnyugodtam hogy ez így jó lesz. :) Valamint ugyebár a helyszínek, főleg a purgatórium. :)

Nem tetszett
A szereplők közül egyértelműen Anna és Graham volt a legkevésbé színpatikus. Amit még kicsit butaságnak tartottam, hogy Lucy nem olvasta el a szabálykönyvet ~bár én se tettem volna~ és így végig tudatlan volt ilyen szempontból. Azt viszont igazán elárulhatták volna, hogy aki már ismerte az milyennek látta külsőleg, mennyire lehetett eltorzítva. A legérthetetlenebb számomra az volt hogy- jó persze azok nem ismerik fel akikkel tartotta a kapcsolatot- de hogy lehetséges az, hogy senkinek nem tűnt fel hogy nemrég meghalt egy ilyen nevű lány?? Mégis csak oda ment vissza ahol élt. Olyan nincs hogy senki nem vette észre!

Ajánlanám?
Hát egy próbát mindenképp megér. Szerintem egy aranyos kis könnyed olvasmány, melyben bár benne van a romantika, mégse viszik túlzásba. Az hogy kinek mennyire fog tetszeni, az pedig úgy is Lucy Brown személyéhez való viszonyulásához mérten fog alakulni. :)

2 megjegyzés:

  1. Ez a könyv nekem is nagyon tetszett, és a borítóval kapcsolatban is egyetértek. Ha nem erősködik egy barátnőm annyira, hogy ez egy jó könyv, akkor tuti nem olvastam volna el. (Bár nem véletlenül mondják, hogy ne ítélj a borító alapján :))

    VálaszTörlés