Transparent White Star

2017. december 10., vasárnap

Mia Sheridan: Stinger ​– A Skorpió fullánkja








Könyvértékelés










Sziasztok! :)
A mai alanyomat szeretetcsomagban kaptam és akkor hallottam róla először. Mivel sorozat rész, nem nagyon tudtam, mi legyen a sorsa, de szerencsére segítőkész molytársaim elmondták, hogy nem függ össze az első kettővel, így hát felkerült a polcomra. Sokáig őt sem vettem a kezembe, de most végre megismerhettem Carson és Grace szívmelengető történetét. Remélem, ez után nektek is kedvetek támad hozzá. Íme hát az én értékelésem róla, fogadjátok sok szeretettel. :)
Grace Hamilton az a lány, akinek mindig van egy terve. Pontosan tudja, merre tart az élete, és büszke magára, amiért mindig célt ér. Még sohasem lépte át a határokat, nem foglalkozott a saját vágyaival, és azzal sem, hogy kinek akar ennyire megfelelni.
Ám egyszer csak találkozott Vele…
Carson Stinger semmilyen szabályt nem tart be, csakis a sajátját. A felnőtt szórakoztatóiparban dolgozva mit sem törődik vele, hogy mit gondolnak róla mások. Egyik napról a másikra él, cél és terv nélkül. Tudja, mit akarnak tőle a nők, és azt hiszi, csupán ennyit is tud nyújtani nekik.
Ám egyszer csak találkozott Vele…
Miután a sors arra kényszerítette őket, hogy összezárva töltsenek el néhány órát, mindketten megváltoznak. Ám két olyan ember számára, akiknek találkozniuk sem lett volna szabad, lehetetlen felülemelkedni a teljesen különböző valóságuk határain.
Legalábbis egyelőre…


Megjelenés: 2016     Oldalszám: 424     Szemszög: E/1 (2)     Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó


BORÍTÓ
Romantikus, mégis erotikus. Tökéletesen passzol a könyvhöz, bár ritkán találkozok fekete-fehér borítóval, ezért elsőre furcsa volt. A cím színe és betűtípusa is el lett találva, bár Carsonból kicsit többet is mutathattak volna a nagyobb hatás elérésének érdekében, de egye fene, így is elfogadható, sőt..! :))

TÖRTÉNETE 
Mielőtt bármit is írnék, muszáj beszúrnom ide ezt a számot ezzel a klippel. Pont akkor találtam rá, mikor olvastam, és úgy vélem, nagyon nagyon illik hozzá. Rögtön Carson és Grace története jutott eszembe, és miközben ezt írtam, folyamatosan szólt a háttérben.

!!SPOILER- sajnos bárhogy néztem, nem tudtam nem leírni pár dolgot, mely csak a regény előrehaladtával bontakozna ki , előre is elnézést-SPOILER!! 

Na, de kezdjünk is bele.
Már a címe is nagyon jó, egyszerű, rövid, és sok mindenre utal, habár ezek nagy része csak az elolvasás után nyer értelmet.
A történetet hatalmas lelkesedéssel kezdtem el, és talán eleinte ezért is csalódtam benne. A fülszöveg és az értékelések alapján sokkal de sokkal többet vártam el. Az első negyed inkább unalmas volt és kiszámítható, így nem is tudott elkötni. Bár tudtam, mi lesz, mégis továbbhajtott a kíváncsiság, elvégre csak van tartalom a többi oldal mögött is. Azt vártam, hogy a hétfő eljövetelével majd jönnek a nyálas "nem tudok élni nélküled"-es sablonok, de sokkal jobbat kaptam.

Több részre lehetne felosztani az egészet. Az első és az utolsó között az időben ugrálunk előre, röviden láthatjuk az akkori helyzetet és annak következményeit.
Sokszor szoktam izgulni olvasás közben, de ennyire talán még sosem voltam ideges. Az elválástól a végéig szinte a körmömet rágtam, nagyon hozzám se lehetett szólni -egy szuszra olvastam ki a 3/4-ét.

A hangulat fokozása nagyon jó volt, különösen a humor, ami az egészen végigvonult.
Ugyan ugrottam át részeket, de nem azért mert untam, hanem mert tudni akartam, mi lesz már.
Mindketten rengeteget fejlődtek a külön járt utak alatt, de ez nem sikerült volna anélkül a találkozás nélkül -főleg Carsonnak. Ez is azt mutatja, mennyire szükségük van egymásra. Végig a egymás tudta nélkül befolyásolták a másik életét. A reménytelenül  romantikus lelkületűekek mindenképp értékelni fogják. :)
Túl sok pörgést vagy bármit, ami egy vöröspöttyösben benne van, ne várjon senki, mert a rubinpöttyel ellátott regényekben eleve a romantika és a vágyak köré épül minden, de ez nem baj, ők így szerethetőek.

Grace-t kedveltem, habár az élethez való hozzáállásával lehetne vitatkozni.Örökké meg akar felelni magának és a környezetének is, de mégsem boldog igazán. Küzdeni viszont nagyon tud, és mindent el ér amit szeretne. Kicsit idegesítő az előre megtervezett életének folyamatos hajtogatása, de a személyiségének része, akkor is ha rossz tulajdonság. A családja iránti szeretete pedig lenyűgöző.

Carson tipikus rosszfiú aki még a felnőtt szórakoztatóiparban készül filmekben is vállal szerepet. Ki ne vonzódna hozzá? Tetszik, hogy sokkal több van benne, mint amit mutat, és képes igent mondani, egy új, jobb életre. Csodálatra méltó a kitartása, ahogy küzd azért, amit el akar érni.  kemény külső alatt persze érzékeny lélek van, de mégsem a tipikus szépfiú tömegkarakter, van benne valami sokkal több.
"Az élet vad dolog!"
Carson és Grace. Egymás ellentétei. Egy közös pont sincs bennük, a liftbalesetet kivéve -na jó, talán a kitartásuk :D. Nagyszerű volt látni, ahogy két ennyire különböző ember egymásra talál. A múltjuk nehéz és a jövőjük előtt önmaguk állnak csak.
A mellékszereplők is kedvelhetőek. Grace lakótársa/barátnője és Carson legjobb barátja meg aztán főleg. :) A többiekkel se volt gond, néha a háttérből, néha besegítve vettek részt a dolgok alakulásában. A nem kedvelt karakterek itt a "rosszak" voltak, akik vagy őket, vagy másokat bántottak.
A "Tündérmókus" becenév, a liftes jelenet és az epilógus volt egyértelműen a kedvencem. :)
A történet szívbemarkoló (főleg a végén történt események, de ezt már tényleg nem akarom lelőni), boldog és szomorú egyben. Láthatjuk, mennyit jelent a második esély, mely mindkettőjüknek kijárt már. :)

🌟 🌟 🌟 🌟 🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
„Minden jegy közül a Skorpió a legalkalmasabb … arra, hogy az önzés mérgét az egyetemes szeretet elixírjévé változtassa.”
"– Miért lenne a Titanic szartasztikus? – fordult felém teljes testével. – Elsöprő szerelmi történet! Gyönyörű! Mi bajod a Titanickal? Felsóhajtottam. – Grace, a film végén elég sok szabad hely volt azon az ajtón, amelyik a vízfelszínen úszott. Azt akarod mondani, hogy miután annyi mindenen keresztülmentek a túlélésért, nem próbálhattak volna meg egy kicsit jobban elférni azon a fadarabon? Egy olyan fadarabon, ami bőven elég lett volna mindkettejüknek, ha egy kicsit jobban igyekeznek? Nevetésben tört ki. – Várj, ez briliáns! Te tényleg azért nem szereted a Titanicot, mert nem elég romantikus neked? Ez olyan aranyos! – rebegtette a szempilláit."
"A szerelemben nem kell mindig értelmet keresni. És pont ez benne a legszebb, a legrejtélyesebb."


AJÁNLANÁM? 
Mindenkinek! Bár kicsit döcögősen indul, senki ne ítélje meg az eleje alapján! Mindenképp érdemes végigolvasni, mert ritka kincs van ebben a kötetben. Bár tipikus sablonos romantikának tűnhet, valami sokkal nagyobbról és mélyebbről szól. Egy szó mint száz, ne hagyjátok ki a listából. Ígérem, nem bánjátok meg! ;)

2017. december 3., vasárnap

Eredményhirdetés! -1. Blogszülinap


















                                                       Sziasztok! :)

Végre eljött ez a nap is, mikor az első nyereményjátékom győztesét kihirdethetem. Már nagyon izgatott voltam, és alig vártam, hogy elmondhassam, ki a szerencsés.
Először is nagyon szépen köszönöm, hogy velem tartottatok 💙, habár nem voltunk sokan, minden egyes jelentkezőnek szívből örültem, és aki nem nyert ne csüggedjen, legközelebb talán rámosolyog a szerencse. ;)

Na de ne is húzzuk tovább, a nyertes:








@BerNadettke

"Szia!!!
A nyereményjátékodnak köszönhetően találtam rá a blogodra (aminek már a neve is tökéletes, imádom a Cinder&Ellát). Hú nagyon megtetszett! A Luxenről írt értékeléseidet azonnal olvastam mert már régóta szemezek a sorozattal, a könyvtárban viszont sajnis csak ritkán lehet megtalálni. Ezért is szeretném megnyerni a könyvet.
Az oldaladnak pedig igyekszem rendszeres követője lenni mivel nagyon érdekesek a kritikáid:)
Köszönöm a lehetőséget, és sok sikert a blogodhoz!"
Szívből gratulálok! ^^

2017. november 28., kedd

Mutatok egy remek klasszikust! 3.

Arany János: Toldi estéje



Sziasztok! :)
Ma a Klasszikusok "sorozat" második részét hoztam el, a Toldi folytatását. :) Az előző részéről itt olvashattok.

1847 ​május végén, még mielőtt Toldi megjelent, írja Arany Petőfinek: egy Toldit akar még írni, Toldi Estéjét, s azt neki akarja dedicálni hiúságból, büszkeségbő, ilyeténformán: Petőfi Sándornak, a költőnek, barátomnak. – Ez első nyoma Arany tervezett költeményének. Nemsokára hozzá is fog kidolgozásához s három hó múlva már részletes adatok mutatják az elbeszélés méreteit és haladását. „Toldi Estéje – írja Petőfinek – öt ének lesz per 40 összefogott strófa, de még csak kettő van benne készen. Cselekvénye igen lassú. Nagyszerű akar lenni, megjárom vele, ha elrontom. Majd elküldöm neked, te pedig mutasd meg Vörösmartynak, addig nem adom sajtó alá.” Petőfi már négy nap mulva – 1847 aug. 27. – türelmetlenkedő unszolással felel: „Toldi Estéjét, ha a lelked kinyögöd is belé, elkészíted október 10-ig, akkorára majd megírom, hova küldd.” De még deczember elején is hiába sürgeti. Aranyt a gyors munkában akadályozza műgondja és hivatala. Szilágyi Istvánhoz ez év szeptember 6-án írt leveléből megtudjuk, hogy a költemény még darabban van, s ez eddig elkészülttel sincs megelégedve: egyszerűsíteni kell az egészet, nagyon képes, nagyon keresett néhol.

Érdekességek

-Ezen kívül nem akart több részt írni.

Véleményem

Ezt miért nem tanítják úgy, mint a Toldit? Miért csak említik az iskolások könyveiben? Ugyanolyan hely illeti meg. A története gyönyörű és megható (jómagam is megkönnyeztem), mondanivalója pedig hasonló, ha nem több. Ismételten csodálatos volt, ahogy megfogalmazta ezt a varázslatos művet. A keserűség humorral való ellensúlyozása pedig különösen remek.

Miről is szól?

Az öreg Toldi elfeledve, tétlenül él otthon Nagyfaluban. Három éve nem fordult meg Budán, mert az új erkölcsöket lenéző, nyers szókimondásáért a király kitiltotta az udvarból. Édesanyja régen elhunyt már, most ő is a halálra készül. Elhatározza, hogy megássa saját sírját hű szolgája, a megboldogult „vén” Bence fiának, a „kis" Bencének segítségével. Mikor végeznek, követ érkezik, aki tudatja az idős bajnokkal, hogy Budán egy olasz vitéz bajvívásban mindenkit legyőzött, aki kiállt ellene, szidja az ország becsületét. Toldiban újból fellángol a régi tetterő. Budára készül, hogy bosszút álljon az olaszon és megmentse a magyarok becsületét.
Másnap reggel Toldi Bencével együtt útnak indul. 

Az olasz már távozni készül, amikor megérkezik Toldi. Szőrcsuháját és ósdi fegyvereit látva, inkább tűnik barátnak, mint Magyarország hősének. A nép nem ismeri fel, kinevetik és Bencét majdnem meglincselik. Toldi hosszú kemény küzdelemben megöli az olasz vitézt, aztán lóra pattan és Bencével együtt elviharzik a helyszínről.
Toldi Bencével már Rákosmezőn jár, mikor a nép és a király követei beérik. Egyikük átadja neki az üzenetet, hogy az uralkodó már rég újra kegyelmébe fogadta volna, de Toldinak halálhírét keltették. Toldi örömmel visszatér, útja Pest és Buda utcáin igazi diadalmenet. Mielőtt azonban a várba menne, megkéri kísérőit, hadd térjen be három éve nem látott kis budai házába.

Toldi a királyi udvarba indul. Ott az udvaroncok zajosan mulatnak, tréfálkoznak. Egyikük hárfakísérettel elénekli Szent László csodás történetét, a másik apród arról énekel, hogyan járta meg Toldi Miklós hajdanában a furfangos özveggyel. Nagy nevetés támad, megismétlik és tanulgatják a gúnyos dalt, amikor belép az ősz Toldi. Hirtelen elhallgatnak, de aztán újra gúnyos célzásokat tesznek, és énekelni kezdik a gúnydalt. Toldi haragra lobban, hatalmas csapásától három apród szörnyethal. Dühösen a királyhoz megy, kemény szókkal illeti és elrohan. Miután a király megtudja, mi történt, fájó szívvel, de parancsot ad Toldi elfogására.

Otthon Bence enni adott a lovaknak és tisztogatja ura rozsdás szerszámait. Toldi érkezik vérben forgó szemekkel, akit nagyon megviselt az előző eset. Bence az ágyra segíti az immár haldokló hőst. Megérkezik a testőrtiszt, aki azt a parancsot kapta, hogy Toldit börtönbe kell vetnie. Az öreg állapotát meglátva azonban visszatér, és elviszi a királynak a szomorú hírt. Lajos király megrendülve siet Toldi házába, és mindent megbocsát. Toldi lelkére köti a királynak, hogy szeresse a magyar népet, és a király kezét fogva meghal. Tetemét hazaszállítják Nagyfaluba, és abba a sírba helyezik, melyet maga ásott önmagának.

2017. november 19., vasárnap

1. BLOGSZÜLINAP!!! + Nyereményjáték

Kedves Követőim!

Ma van a napja, hogy pont egy éve osztottam meg veletek először a gondolataimat itt a blogon. Ez pedig mindenképp ünneplést érdemel!

Általában ez az  rész ahol a bloggerek felsorolják, mennyi mindent értek el egy év alatt és mennyi változáson mentek keresztül. Én ugyan nem léptem nagyot előre, ám nem is ez volt a célom. Nem keseredtem el, amiért nem kerestek kiadók és még interjút sem készítettem. Nem a feliratkozóim száma éltetett, de örültem minden egyes személynek, aki úgy gondolta, érdemes engem követni. Egy év alatt 16-an lettünk, amitől én nagyon boldog vagyok! :) A legnagyobb örömöt pedig mindig az okozta, mikor valakit megfogott annyira a véleményem egy könyvről, hogy a kezébe vegye. Mindig is ez volt a célom, és ezután is ez lesz. :)

Na de nézzük is, mi történt eddig:

Eleinte még nem vettem túl komolyan, úgy voltam vele, hogy ha lesz miről írjak, írok majd.
(Egy kis plusz előzmény: kezdetben nem akartam egyáltalán blogot, de aztán megláttam párat ami nagyon megfogott, és hirtelen felindulásból létrehoztam az oldalt. Pár napig nem is törődtem vele, aztán végül rászántam magam és elkészült a bemutatkozásom, amit azóta már letöröltem és fentre raktam át a fejlécbe.)

Az első két bejegyzésem egy molyos kihívásról szólt, amit természetesen félbehagytam magamhoz híven. :D Az értékeléseket Jennifer L. Armentrout: Shadows (Luxen 0.5) c. könyvével kezdtem el. Ezután sorba minden olvasmányomról -ami nem megkezdett sorozatom volt- írtam. Igyekeztem hazai szerzőinket is figyelemben részesíteni, amit egyáltalán nem bántam meg. Azóta az olvasott könyveim fele (ha nem több) magyar író/írónő tollából származik. (Összesen 22)
Pár saját írást is beszúrtam néha, ha feladat volt vagy ihletem támadt. Két book-tag-et is megcsináltam, bár nem volt tervben, de nekem is megtetszett idő közben az ötlet.
Élményeim pedig két író-olvasó találkozóval Tomcsik Nóra írónővel, egy pesti Pepe Toth és egy Sarah Andersen dedikálással, valamint egy könyvfesztivállal bővültek.
A Klasszikusok c. rovatomat pár hete kezdetem, ahol a kötelező olvasmányaimat mutatom be és igyekszem a régi nagy kedvenceket a mai olvasókkal is megszerettetni.

Igyekeztem folyamatosan fejlődni és javulni. Ellamara az életemben is nagyon fontos szerepet játszik. Olyan mint egy kisállat. Néha csak nyűg de imádom és semmiért sem adnám. Nem voltam túl kitartó ember, általában félbe hagytam a dolgokat, de ez egy biztos pontot jelentett és a sorrendembe is bekerült. Minden vasárnap valami újat osztok meg veletek és mindig szakítok rá időt, hogy újabb és újabb bejegyzést írjak. Ha nem tehetem, mindig szomorúság tölt el és hiányérzetem támad.

Nyáron volt egy időszak amikor teljesen elhanyagoltam a munka miatt és ezt  mai napig bánom. Viszont azóta minden megteszek, hogy hasonló ne történhessen meg többé. A mostani időszakom is elég zavaros a tanulás és a jogosítvány megszerzése miatt szinte semmire nincs időm, három hete olvasom a Kincsemet és még csak az elején tartok. :( Viszont büszke vagyok magamra, amiért mindezek ellenére vasárnap szakítok időt az írásra és azt tudom mondani, hogy nekem ez is ugyan olyan fontos és hozzá tartozik a mindennapjaimhoz.

Nektek pedig nagyon szépen köszönöm, hogy velem vagytok már 365 napja!💜



Nyereményjáték


Őszintén szólva már nagyon vártam ezt a pillanatot! Még sosem volt nyereményjátékom és mióta kitaláltam, teljesen be vagyok zsongva. :) Sokat gondolkodtam, mi lehetne az ajándék, és arra jutottam, mivel Jennifer L. Armentrout: Shadows (Luxen 0.5) c. könyve volt az első történet melyről értékelést írtam, ez lesz az, melyből megnyerhettek egy példányt. :)
Elnézést, de technikai-a telefonom kamerája haldoklik-okok miatt nem tudok saját képet ide rakni.

Mit kell tenned, hogy megnyerd?
  1. Nézz szét az oldalon, és szólj hozzá valamelyik bejegyzéshez. (nem muszáj ehhez is, elég csak egyhez) VAGY írd meg molyon üzenetben, ha nem tudsz hozzászólni (az ötletet és észrevételt köszönöm @Kicsi_Yeye molynak! )
  2. Írd le az észrevételed, véleményed, és hogy miért szeretnéd megnyerni a könyvet.
  3. Írd le az e-mail címedet is, hogy értesíteni tudjalak majd a játék végén.*
  4.  (NEM kötelező) ha tetszik a blogom, légy Te is rendszeres olvasóm. :)
A nyertest e-mailben értesítem és a blogon is közzé teszem egy bejegyzésben.
A játék december 3.-ig tart, aznap sorsolom ki és teszem közzé a nyertest is.

Sok sikert mindenkinek!



 *Természetesen nem áll szándékomban visszaélni vele, csupán kapcsolatfelvétel céljából van rá szükségem.

2017. november 12., vasárnap

Lacey Weatherford: Chasing Nikki – Nikki nyomában








Könyvértékelés










Sziasztok! :)
A hazai szerzők művei sorát most határozatlan ideig megszakítom, mivel most a Pöttyös könyveim jönnek sorban. Néhányat muszáj leszek utoljára hagyni, mivel sorozat, szóval most az egy kötetesekkel indítok. Akit ma hoztam, őt szeretetcsomagban kaptam és akkor hallottam róla először. Jó rég óta húzom szegénykémet is, de végre itt az ideje, hogy ti is megismerkedjetek vele. Íme hát, fogadjátok sok szeretettel. :)
Chase ​Walker régebben rendes srác volt – megnyerő, sportos, fényes jövő várt rá. De az életét sújtó tragédia után mélységesen elkeseredik. Az alkohol és a kábítószer fogságában fel sem tűnik neki, hogy eltékozolja az ifjúságát, mígnem egy nap letartóztatják. Chase anyja nem bírja tovább nézni, ahogy a fia tönkreteszi az életét, így vidékre költöznek nyugdíjas katona nagyapjához. Chase egyáltalán nem örül az új helyzetnek, míg össze nem ismerkedik Nikkivel, a helyes pomponlánnyal, aki rá sem néz a magafajta rögbijátékosokra. Chase azonban nem az a típus, aki megfutamodik a kihívások elől, és elhatározza, hogy meghódítja Nikkit. Hamar rájön, micsoda mélységek rejlenek a csinos pofi mögött. Nikki balzsam a meggyötört lelkének. De amikor a lány életét is tragédia sújtja, Chase egyszeriben a végső megpróbáltatás előtt találja magát. Bízhat Nikkiben, és mindabban, amit tőle tanult? És ez elégnek fog bizonyulni? Egy tragédia megváltoztatja az életedet. Kettő felforgatja.

Megjelenés: 2015     Oldalszám: 272     Szemszög: E/1     Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

BORÍTÓ
Kicsit szappanopera hangulatot ébreszt az emberben, főleg a túldíszített címe miatt. Már ránézésre is romantikus hangulatot kelt az emberben. Igazán szólhattak volna nekik, hogy a kevesebb néha több. A rózsákat jó, hogy oda rakták, lesz szerepük a műben és szerintem megérdemlik a helyet. 

A TÖRTÉNETE
A könyv bár nem túl terjedelmes, összesen két fejezetből áll. Sokat gondolkodtam, hogyan is kéne ezeket bemutatnom és arra jutottam, külön külön lenne a legjobb.

Első fejezet. Ez teszi ki nagyjából a 3/4-ét az egésznek. Itt ismerhetjük meg a múltjaikat, legelőször is Chaseét. Ott derül ki, mit miért tesz a jövőben és a romantika is kibontakozik Nikkivel. Róla és a családjáról idő közben tudunk meg egyre többet. A szerelmük története mondhatni tejesen átlagos,
ilyennel akár a saját környezetünkben is találkozhatunk. Valószínűleg mivel a jellemek egymás komplementerei, ezen volt a hangsúly. Segíttetek egymásnak, a sok rossz és nehézség után ismét megtalálták a boldogságot egymásban. Chase egyenesbe jött végre, meglelte a barátságot és a boldogságot.

Ezt leírva teljesen idillinek tűnik, oda is írhatták volna: Happy End. Na de miért is nem tették?
A második rész miatt. Én kis naiv ezek után már el is könyveltem magamban, hogy milyen remek kis könnyed történet, felüdülésnek éreztem a sok komoly és nehéz téma után. Ezt írtam, mikor még csak a vázlat fele volt meg: "Egyszerű, szimpla, romantikus történet. Kiszámítható, de mégis jó olvasni." Haha.

A második fejezetben minden felborul. Kezdetben még meg volt a boldog nyugalom, de aztán egy este hirtelen minden megváltozott. Attól a fordulattól kezdve már nem tudtam, mire számítsak. Persze ez mindenkinél más, biztosan van, aki előre tudta mi lesz, mert kitalálta idő közben. Nekem szerencsére nem sikerült sem előtte, sem utólag. Viszont ezután választ kaptam egy kérdésre, amit a könyv eleje óta nem értetem. Habár visszagondolva elég árulkodó volt.

Nekem leginkább a váratlan fordulat miatt volt kellemes csalódás, mivel én nagyon nagyon nagyon szeretem az olyan történeteket, amik meg tudnak lepni és nem várt fordulatot mutatnak.
Ellenben elég nagy negatívum volt az események gyorsasága. Mint ha egy film lett volna, ahol 90 percbe akarnak mindent belesűríteni. Ez leginkább a második részre vonatkozik, az első részletesebben már biztosan unalmas lett volna.

A karakterek szimpatikusak. Bár kezdetben Chaset nem kedveltem, a végére egészen "összebarátkoztunk". Nikki tipikusan a szerethető karakter: jó lány akinek hatalmas szíve van amin vannak sebek is. A mellékszereplők is aranyosak, főleg Nikki családja. De Chaseéknél is nagy a szeretet, az új barátai nagyon jó fejek és szerethetőek.

A téma inkább komoly volt mint átlagos, de ahhoz nem volt elég jól kidolgozva. Nem tudom, hányadik regénye ez az írónőnek, de olyan benyomást kelt, mint ha az első lenne. Utánanézve: nem ez az első, hanem a Crush ​– Bizsergés. Legalább is ami magyarul megjelent.
Ez egy trilógia első része, bár a többi még nem jelent meg magyarul. Valószínű azért, mert sokan nincsenek elragadtatva az írásaitól, de én örülnék, ha a második és harmadik részt is elolvashatnám. Az epilógus felkeltette az érdeklődésemet. A végét pedig megkönnyeztem.

🌟 🌟 🌟 🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
"Az arca rózsaszínbe borult, és ekkor már tudtam, van nála esélyem. Nem hagyom őt hidegen, és idővel kifárasztom. Nagyot nyelt, rám meredt, majd fújtatva elvonult.
Vigyorogtam, ahogy távozott. A Nikki nyomában hadművelet ezennel megkezdődött."

"Anya még jobban elmosolyodott, és rám nézett. – Tényleg? – Eleresztette Nikkit, és gyengéden megszorította a lábamat. – Jó tudni. Ami azt illeti, rólad is. Gondolom, azért is hozott fel megmutatni a panorámát. Kissé krákogtam, majd elnevettem magam. Nikki még jobban elpirult. – Ne légy zavarban, Nikki. Meséltem Chase-nek, mennyire kedveltük ezt a helyet az apjával is. – Ennyit a hangulatról – mordultam fel. – A részletektől kímélj meg, anya. Elképzelni szüleimet enyelegni nem tartozott a kedvenc időtöltéseim közé. Nikki megbökött a könyökével. – Szerintem romantikus. – Nevetgélt. – Vajon a nagyszüleid is csókolóztak idefent? – Arra mérget vehetsz – vágta rá az anyám, és én még hangosabban tiltakoztam. – Anya, sikerült végérvényesen tönkretenned számomra a szénapadlást. Soha többé nem leszek képes feljönni ide."
AJÁNLANÁM?
Egy jó történet nyomában.
Őszintén szólva nem tudom, ugyanis sok hideget és meleget is lehet hallani róla. Ugyan az én tetszésemet elnyerte, lehet, mások nem így vélekednek, mivel a témája se nem könnyű, se nem annyira nehéz. Egy próbát szerintem megér, mert a történet megható és könnyed, a hétköznapi események sodornak magukkal.
Mindenképp felüdülés  a rohanós napokban, ha tele van az ember feje és nem akar agyalni csak sodródni. :)

2017. november 5., vasárnap

Rojik Tamás: A ​csillagos égig








Könyvértékelés










Sziasztok! :)
On Sai regénye után most ismét egy hazai szerző művét hoztam. Rojik Tamás második regényét már nagyon vártam, az első teljesen levett a lábamról. Nagyon örültem, mikor megkeresett és pár nappal később már olvastam is a könyvet. Ha az előzőt még nem olvastátok, mindenképp pótoljátok be, de ezt se hagyjátok ki! ;)




Gábor író, de lomtalanításból él: vállalkozó nagybátyjával együtt elhunyt emberek hátrahagyott tárgyait számolják fel. Dóra zongorista, de napközben ujjai fekete virágföldbe mélyednek. Egymásnak elmesélt, szokatlan történeteikből egy ismerős, hétköznapinak mégsem mondható világ épül fel. A szereplők küzdeni tudása és a szöveg lendülete pedig magával viszi az olvasót is.

Vados Anna

Megjelenés: 2017     Oldalszám: 128     Szemszög: E/1     Kiadó: Napkút Kiadó

BORÍTÓ
Egyszerű, mégis összetett. Sima fehér alapján ott van a zongora, mint fontos motívum, és a gyönyörű csillagos ég, mint a címben is. Számomra a páncélba zárt végtelenséget jelenti, Az elrendezés jól meg van csinálva, a betűk is egyszerűek, ám sokatmondóak. Nekem nagyon tetszik. :)

A TÖRTÉNETE
Ismét egy olyan történetet kaptunk Rojik Tamástól, ahol nem a sztori a lényeg, hanem a karakterek. Bár igyekszem nem a Befogad és kitaszíthoz hasonlítani, az a történet nagyon magasra tette nálam  lécet.
A címe nagyon tetszett, bár utólag sem jöttem rá, miért ez lett. Lehet, velem van a baj, de az elolvasása után sincs tippem. Eleinte azt gondoltam, itt is két szemszögből olvashatunk, és bevallom, csalódott voltam kicsit, mikor rájöttem, hogy nem, de ettől még persze ugyanolyan lelkesedéssel olvastam.

Visszatérve az első mondatomhoz, a jellemek és a fejlődésük nagyon érdekes. Egy, vagyis inkább két főszereplő van, az ő szemével láthatunk mindent. Ezt kicsit sajnáltam is, mivel Dóra is igazán érdekes egy remek háttérsztorival, ami nekem személy szerint nagyon tetszett. A családja és az egész élete különleges, ha nem is a jó értelemben. jó lett volna sokkal többet olvasni róluk, vagy akár egy rész Dóra szemszögéből is.

Gábor már más tészta. A munkája érdekes és jó volt, bár picit többet is ki lehetett volna hozni belőle. Az írása nagyon tetszett, a többit is szívesen elolvasnám, remek ötlet volt ezt így megoldani. Kicsit szerencsétlen volt -de hát ki nem az?- ami még szerethetőbbé tette volna, ha... . Annyira életkedvtelen volt, hogy az már fájt. A családja sem volt sokkal jobb, az apja nagyon unszimpatikus, az anyja pedig tipikus háziasszony, akik egy üres kis városban laknak és elvileg boldogok.
Semmi cél, semmi boldogság és még csak nem is igyekezett jobbá tenni a saját életét (mármint Gábor). Dórába is szerelmes volt, de mégsem tűnt úgy. Indított benne változásokat, de még ez a szerelem is túl szürke volt.
Bazsi bácsi és Mónika voltak még érdekesebb mellékszereplők. Bazsi bácsit nagyon megkedveltem, Mónika viszont.. hát igen. Voltak gondok, az biztos.

A szerelmi szál bár jól időzített volt, az elején hiányzott az érzelem, a vége pedig túl csöpögős és nyálas volt, ez pedig átmenet nélkül történt. A két véglet volt benne, az arany középutat nem sikerült megtalálni.
Happy End volt ugyan a vége, de talán nem kellett volna. Egy sima vagy akár egy szomorúbb befejezés sem lett volna rossz, nem a boldog végkifejlet az egyetlen jó megoldás. Így túl idilli lett az egész.


A regény első fele remek volt, de a második kicsit lehúzta az egészet. Nagyjából a tragikus esemény utántól már unalmas és vontatott volt. Sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle, de mintha túl gyorsan akarta volna lezárni.
Elég vegyesek az érzelmeim a könyvvel kapcsolatban, de összességében nem volt rossz,főleg az első fele miatt. Az ötből négy csillagot adok neki. :)

🌟 🌟 🌟 🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
"A sok betonház között alig találtuk meg a címet. Nem volt
parkoló a kapu közelében, ezért a járdára kellett felállni, Bazsi
bácsinak megint veszekednie kellett egy öregasszonnyal, aki
sopánkodva kiabált neki az ablakból, hogy feltöri a betont,
kiüti a szegélyt, ráhajt a rózsákra.
– Figyeld meg, nemsokára ennek a vénasszonynak is üríthetjük
a lakását – mondtam a nagybátyámnak, hogy jobb kedve
legyen.
– Ezek a büdös életben nem halnak meg – legyintett, de
azért mosolygott."

"-Milyennek látsz most?
-Olyannak, aki tudja, hogy kivételes."

"-Az volt régen a Katona Kórház. Oda hordtam az öngyilkosjelölteket.-Mentőztél is?-Igen, amikor felköltöztem. Bármit elvezettem volna, még akár háztartást is, csak gép legyen benne-mondta nevetve, (..)."
AJÁNLANÁM? 
A csillagos égig repít, majd vissza dob.
Azoknak mindenképp ajánlom, akik szeretik a nem átlagos hétköznapi történeteket, vagy valami újra vágynak. Egy őszi teázós estére tökéletes, gyorsan el lehet merülni benne, már az elején magával ragad. Könnyed hangneme és remek karakterei teszik még vonzóbbá, na meg a gyönyörű borítója :) . Ha valami különöset szeretnél, mindenképp olvasd el. Ígérem, nem bánod meg! ;)

2017. október 31., kedd

Mutatok egy remek klasszikust! 2.

Arany János: Toldi



Sziasztok! :)
Ma a Klasszikusok "sorozat" második részét hoztam el, gyermekszívemnek egy kedves történetét: a Toldit.


Arany Jánoshoz
Pest, február 4. 1847
Üdvezlem Önt! Ma olvastam Toldi-t, ma írtam e verset, s még ma el is küldöm… minél hamarabb akarom Önnek tudtára adni azon meglepetést, azon örömet, azon elragadtatást, melyet műve költött bennem. Hiába, a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata, ezt kivívni célja minden nemes kebelnek, ki megsokalta már látni, mint mártírkodnak milliók, hogy egy pár ezren henyélhessenek és élvezzenek. Égbe a népet, pokolba az arisztokráciát! Írjon Ön nekem, ha nem fogja restelni: írjon magáról, akármit, mindent, hány éves, nőtlen-e vagy házas, szőke-e vagy barna, magas-e vagy alacsony… minden érdekelni fog. Isten Önnel, isten Önnel. Ab invisis őszinte barátja
Petőfi Sándor

Érdekességek
-A Kisfaludy Társaság pályázatára készítette
-A pályázatot megnyerte a pénzzel együtt.
-Petőfi ekkor figyelt fel rá és kötöttek barátságot.
-Ez a műve hozta meg neki a hírnevet.
-Ilosvai Selymes Péter már a 16. sz. végén megírta Tholdi Miklós mondáját, ez a népmonda szolgált   alapul Aranynak is.
-Minden éneket egy Ilosvai idézettel kezd, így tiszteleg az első megíró előtt.
-Toldi Miklós egy létező személy volt.

Véleményem

Mindig is szerettem ezt a történetet kiskoromtól fogva. Érdekes, ahogy telik az idő, mindig másként viszonyulunk hozzá. Kicsinek aranyos mese volt, ahol a gonosz elnyerte méltó büntetését, idősebb fejjel pedig már többet is észreveszünk, például hogy milyen iszonyat gazdag szókincse is volt Arany Jánosnak. Gyönyörűen fogalmazott meg minden egyes mondatot. Azt viszont sajnálom, hogy a kicsikkel nem megszerettetni, hanem megtanítani próbálják, pedig nekik kell tovább vinni és megőrizni Toldi Miklós legendáját.

Miről is szól?

"Az elbeszélő költemény a nyári pusztán henyélő béreslegények képével nyit." Toldi az érkező katonákat lesi. Ő maga is katona szeretne lenni. A sereg Laczfi nádor vezetésével a közelbe ér, és a nádor Miklóstól kér útbaigazítást Buda felé. Miklós zokon veszi, hogy a nádor parasztnak szólította, ezért az utat egy hatalmas farúddal mutatja meg.

Hazaérkezik a kastélyból fivére György és néhány társa. Miklós szeretettel köszöntené, de György eltaszítja és semmirekellőnek nevezi. Egy szópárbaj után Miklós távozik a házból.

György vitézei gúnyolják, mikor elege lesz, elhajít feléjük egy malomkövet, ami véletlen megöli az egyiket,ezért menekülnie kell a háztól, György kiadja a parancsot katonáinak, hogy kerítsék kézre.

Miklós három napig bujdosik. A nádasban bujkálva véletlenül két kisfarkasra bukkan. Megsimogatja őket, ám az anyafarkas rátámad. A csatából végül Miklós kerül ki győztesen.

Miklós az éjjel hazalopakodik, hogy anyjával beszélni tudjon. A házban mindenki alszik. Alvó bátyját meglátva eszébe jut, hogy most megölhetné, de nem teszi: csak az ágya mellé fekteti a két kimúlt farkast, hogy ezzel adja tudtára, hogy itt járt. Ezután felkelti édesanyját, hogy elbúcsúzzon tőle: elmondja neki, hogy felmegy Budára, vitéznek.

Négy napos út után Miklós a Rákos mezejére érkezik, ahol tudomást szerez arról, hogy a Duna szigetén egy cseh vitéz állandóan becsmérli a magyarok vitézségét, ezért sok magyar megverekszik vele, ám eddig mindenkit megölt.

Miklós felér Pestre. Lódobogásra ébred, s a közeledő lovas öreg szolgája, Bencét az, aki elmondja, hogy édesanyja küldte utána, hogy találja meg, s maradjon vele, segítve és szolgálva őt. Egy cipót is küldött Miklósnak, amelybe egy szelence volt belesütve, a szelencében pedig arany volt. Nagyon megörült ennek, mert ebből a pénzből fegyvert tudott venni.

A király teljesen elképed az ismeretlen vitéz erején, és parancsot ad ki, hogy hozassák elé, hadd adja neki Toldi György öccsének vagyonát. A király előtt Miklós felfedi kilétét. A király igazságot akar szolgáltatni, ezért György részét is Miklósnak akarja adni, ő azonban lebeszélte róla, mondván, hogy nem vagyont szeretne, hanem katona szeretne lenni a király hadseregében. A király örömmel katonái közé veszi, s kardot ajándékoz neki. Nemsokára megérkezik Toldi édesanyja is, és nagy boldogan borulnak egymás nyakába. György megy vissza Nagyfalura lakni, Miklós és az édesanyja pedig a király mellé kerülnek. Toldiból az idők során rettenthetetlen és híres vitéz lett.

2017. október 28., szombat

On Sai: Apa, ​randizhatok egy lovaggal?






 Könyvértékelés











Sziasztok! :)
Ugyan megszakítottam a magyar szerzők sorát a Nicola Yoon-nal, de most ismét hazai írónő regényét hoztam, méghozzá On Sai-tól. Szegénykémet már tavaly karácsony óta halogattam, szóval épp itt az ideje, hogy bemutassam nektek. Már korábban elolvastam, de most kicsit tolódik minden a Sarah Andersen dedikálás miatt, ezért csak most kerül ki. :) 
Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.
Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.
Bele lehet zúgni valaki állába?
Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai.
Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.
Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?
Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.
De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?


Megjelenés: 2015     Oldalszám: 376     Szemszög: E/1     Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

BORÍTÓ
Mivel a kék a kedvenc színem, így különösen tetszik. Egy barátnőm szavaival élve "olyan jól néz ki ez a kék domináns szín". És valóban, egyfajta erőt sugároz a fekete háttérnek köszönhetően. A kard és a virág motívum remekül kiegészítik egymást, bár nekem a rejtett minta a kedvencem, amit csak az láthat, aki a kezében tartja a kötetet. :) 

A TÖRTÉNETE
Már nagyon sokat hallottam a műről, és nagyon vártam, hogy elolvashassam. Az írónőről ugyan már hallottam, de könyve még nem került a kezembe. A könyvfesztiválon idén nem volt kedvem végigállni a dedikálás sorát, jövőre viszont biztosan nem hagyom ki.

A címe szerintem kicsit hosszú, lehetett volna rövidebbet is adni neki. Sokszor olyan kellemetlen kimondani, a toldalékolása pedig.. áhh. :D De természetesen passzol a történethez, bár csak a végén van róla konkrétan szó. Ha már címénél tartunk, kicsit megtévesztő volt, de mint láttam, nem csak nekem. Kicsit időutazós dologra számítottam benne, de sokkal jobb is, hogy ilyen.
Egy idősík van, ennek ellenére két világban lehetünk jelen párhuzamosan: a Földön és egy másik, mágikus birodalomban. Különösen tetszett, hogy Budapesten játszódik,de főszereplőinknek minden új, mivel ők Amerikából jöttek. A másik világ pedig nagyon jól fel van építve. Középkori,tele varázslattal. Ez a kombináció igazán ütősre sikeredett. :) Néhányak szerint ez az egyik legjobb magyar fantasy. 
Sokat áradoztak már az írónő kitűnő humoráról, és igen, igazak a pletykák. Én személy szerint nem nevetek olyan gyakran könyvön, de ennek sikerült kacagásra bírnia. Lentre a "KEDVCSINÁLÓ"-ba is igyekeztem néhány gyöngyszemet összeválogatni. :)
A cselekménye folyamatos, lendületes volt, sodortak magukkal az események. Szinte nem is volt olyan, hogy oldalakon át untatott volna. Egyik világból át a másikba ugrálás, tudomány és mágikus csaták tarkították a történetet.
Volt pár zavaros rész amit nem igazán értettem, de lehet, hogy velem van a gond.

Most, hogy jobban belegondolok, azért nem volt ami untatott, mert azokat a részeket átugrottam, ezek pedig a monológok voltak. Főleg Amon szemszögénél volt ilyen problémám. Nem is csak a belső gondolat menetek, hanem a leírások is túl hosszúak voltak. Sokszor a legizgalmasabb részeknél jöttek elő ezek, ami kifejezetten zavart. Annyira tudni akartam már mi fog történni, hogy egyszerűen képtelen voltam végigolvasni ezeket a részeket.

Dolland professzort eleinte nem kedveltem, nem értettem, miért kell az ő szemén át is látni a dolgokat. Nagyjából a felénél békéltem meg vele és kezdtem megérteni, sőt, megszeretni. Különlegessége az Asperger-szindróma, ami nem is lenne gond, de az ő lánya Mia Anne, akinek szüksége van apja szeretetére és támogatására. Szerencsére idő közben kiderült, hogy képes szeretni, a maga sajátos módján. Amon hozta be a tudományos szálat, nélküle nem tudhattunk volna a titkos, földalatti létesítményről, sem a lent folyó kutatásokról. Ezen felül pedig egy nélkülözhetetlen eleme az egésznek.

Mia Anne. Akik tetszését nem nyerte el a mű, sokszor hozták fel az ő személyiségét, mert nagyon idegesítőnek találták. Igyekszem nem elfogultan rágondolni, de még úgy is alaptalannak találom a vádakat. Egy nagyon aranyos, kedves, kitartó és bátor lányról beszélünk, aki azért elég sok mindent átélt és egy új, számára még helyen kezd élni. Kamasz ként nem meglepő, hogy hirtelen esik szerelembe és féltékeny egy adott helyzetben. Ilyenek miatt szükségtelen megkövezni. Bár néha már kínosan vicces volt a hitetlenkedése. Én sem hiszem, hogy másként reagáltam volna, de olvasó szemmel komikus. 

Kósza. Ahhw. Mindenkinek szüksége lenne egy Kósza lovagra. A hűsége és társai iránt érzett szeretete tiszteletre méltó. Mindent megtett amit csak tehetett a népe védelmének érdekében, és becsületesen nem akart olyanért dicsfényt, amit nem tett. Amikor szenvedett, akkor sem "csak úgy panaszkodok és bonyolítom a dolgokat, mer miért ne", hanem mert tudta, hogy nem szabad, és felrúgni mindent esztelenség lett volna. De a végkifejlet mindent megváltoztatott, ahol mellesleg eszméletlen aranyos volt. :)
Ez a három szemszög  váltja egymást, három fantasztikus és erős jellem.
Más végkifejletre számítottam, egy részt nem is értettem, de végül is happy and, szóval viszonylag boldog vég lett mindenkinek. Kicsit talán túl gyorsan is lett vége, a csatát jobban elnyújthatta volna.
Minden esetre engem teljesen megevett a könyv. :)

Köszönöm ezt a csodálatos élményt On Sai!! :))
EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"– Apa, randizhatok egy lovaggal?
Az apja reflexből közölte, hogy tizenkilenc és fél éves kor az ideális a szexuális kapcsolat elkezdésére, és erre még pontosan negyvenegy és fél hónapot kell várnia.
– Bocs, apa rosszul tettem fel a kérdést. Szeretnéd, ha egy osztálytársammal mennék moziba, aki már túl van az első pár berúgáson, óvszer nélkül szexel, és tudja, hol lehet drogot kapni? Vagy inkább elengedsz egy lovaggal, aki elpirul, ha meglátja a bokámat?"
"– Bordó a körmöd. Valami kórság emészti?
A lány nevetett, és megmozgatta a lábujjait.
– Dehogy, ez csak festék rajta. Minálunk az a szokás, hogy a lányok festik a körmüket."
"– Ebből elég, ez kész kínzás -nyögte Kósza kis idő elteltével. Nesz hallatszott felőle, mintha megfordult volna az ágyban. – Te tényleg olyan vagy, mint egy rossz páncél!
– Kösz -morogta Mia Anne sértetten.
– Hol a páncél helye? Az ember hátán, nem? Gyere, bújj ide!
– Tessék?
– Nem mondom kétszer. -Kósza hangján hallattszott, hogy mosolyog."
AJÁNLANÁM? 
Mindenkinek szüksége van egy Kósza lovagra.
Egy csodálatosan felépített fantasy és a való világban játszódó mágikus-középkori-modern és romantikus történet,ami megragadja az olvasót és nem ereszti. Egyszóval megvan benne minden ami egy igazán jó regényhez szükséges. Ha egy remek fantasztikus-romantikus könyvélményre vágysz, mindenképp olvasd el! A romantikus jelzőtől pedig nem kell megijedni, nem csöpög! ;)

Szerintem ez a szám passzol a történethez. :)

2017. október 21., szombat

Sarah Andersen: Puha boldog puffancs





Könyvértékelés






Sziasztok! :)
Mint azt a múltkori bejegyzésemben is olvashattátok, nemrég voltam Sarah Andersen dedikálásán, ahol aláírta és rajzolta nekem mindkét művét. Az elsőről már készült egy bejegyzés nemrég, most pedig a második kötetet hoztam el nektek. Ez is nagyon a szívemhez nőtt, talán jobban is mint az előző. Ha azt szerettétek, ezt egyenesen imádni fogjátok! Fogadjátok sok szeretettel! :)


Itt a fürdőruha-szezon! Készítsd fel a strandoláshoz a tested! Dolgozz azon a hasfalon! Emeld meg a feneked!
… Ööö, vagy mégse. Felejtsd el, és légy inkább puffancs. Puha boldog puffancs!
A Sarah Andersen összegyűjtött képregényeit tartalmazó második kötet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt – vagyis összegömbölyödve egy kupac paplan alatt, figyelmen kívül hagyva a való világ kötelezettségeit. Ezek az új képregények és rajzokkal ellátott személyes jegyzetek a fiatal felnőtt-lét ádáz érzelmi hullámvasútjának magasságait-mélységeit követik: anyagi problémák, nyűglődések, a pulcsilopás rejtelmei, és egy otthonmaradós-pizzázós nap örömei. Mindenki a fedélzetre!
Sarah Andersen fiatal brooklyni képregényrajzoló és illusztrátor. Igazából menő és kiegyensúlyozott életet él. De tényleg.

Megjelenés: 2017     Oldalszám: 128     Szemszög: -     Kiadó: Fumax Kiadó

Ennél a két képregénynél nem terveztem tartani a szokásos értékelésformámat. Megmutatom a kedvenceimet amiket kiválogattam és elmondom miért, valamint pár szót mondok még az egészről. :)

Az előzőben több volt az újdonság, ez viszont picit jobban megnyert. Ugyanolyan fantasztikusan cuki és igaz volt mint a Felnőni kiábrándító, de puhább és szebb színű is. A kék a kedvenc színem és a borító színe nagyon szép kék. ^^ Különösen tetszett, hogy nem csak a pulcsija, hanem a betűk is bolyhosak voltak. Na igen, a pulcsik és a pulcsiimádat. Én is odavagyok értük és rendszeresen nyúlok le akitől csak tudok. Most is épp egy aputól nyúlt darabban írom ezt a bejegyzést. :) És ha már szeretet, utálatnak is kell lennie. És hogy mit? A macskákat. Teljesen megértem Sarah-t, én sem csípem a szőrmókokat, sőt! Egyet szerettem egyszer, aki az enyém volt, de 2 hónapos korában elütötték. :( Azelőtt és azóta sem kötődtem macskához.






Hát, az üvegnyitás nekem nem igazán jelent problémát, de ha valamihez több erő kell, valóban hasznos tud lenni. A pulcsihoz szerintem nincs mit hozzáfűzni. :)) Mivel én sem vagyok olyan alacsony a magam majdnem 180 centijével, ez sem jelent nehézséget, viszont a rovarirtásokhoz rendszeresen hívom házhoz. Melegíteni pedig nagyon tud. ^^







Amikor 2 hónap (jelen esetben 2 hét) kemény munka eredményét alig kapom kézhez, és máris könyvek formájában látom viszont a polcomon. Most például két csomag formájában, melyhez még aranypöttyös meglepi is jár. ^^ A második nem direkt volt, csak túl későn jutott eszembe, hogy a szülinapi nyereményjátékra szánt könyvet elfelejtettem beletenni a kosaramba.








Hát igen, még a nyáron vettem egy csodaszép csatos füzetet, melybe jegyzetelni szerettem volna, de valahogy mindig annyira féltem, hogy nem odavaló lesz, nem illik bele abba a szépségbe a sok összevisszaságom, míg a végén mindent a régi füzetembe írtam és az új pár lap kivételével üresen áll.








Minden hónapban igyekszem az időjáráshoz mérten a lehető legjobban felöltözni úgy, hogy közben csinos is maradjak. De télen ez lehetetlen. Ilyenkor inkább lemondok mindenről a meleg ruhák kedvéért, amiket természetesen minimum 20 rétegben öltök magamra.







Télen nincs is jobb, mint összebújni a puha paplan alatt és egymást melegíteni. Na de nyáron, mikor még a kézfogás is perceken belül izzadt tenyérhez vezet..









Ez a jelenség nálam elég gyakori. Bár mostanában szerencsére már egyre kevésbé, de még mindig jelen van. Nagyon nagyon szeretem a rock zenét és azt a fajta öltözködési stílust, de mindig is szerettem volna csinosan öltözni. A kettő viszont nem volt összeegyeztethető, valamelyik bennem mindig lázadt, mert nem éreztem igazán a sajátomnak.







Úgy vélem, ezt az érzést egyetlen nőnek sem kell bemutatnom. Velem már második éven esik meg, hogy nem csak rossz időt fogok ki, hanem azt az egy hetet is. Egy nyáron kétszer nyaralok, egyszer a családdal és egyszer a barátaimmal és a párommal, de a 4 hétből egyiken sem volt szerencsém.






Rengetegszer elhatároztam magam, hogy majd most jól osztom be az időm és mindent meg tudok csinálni, de eddig sosem lett belőle semmi. Határidő naplót is akartam venni, de még odáig sem jutottam el. :D A következő két blogbejegyzésemet is már egy hónapja halogatom, de még mindig nincsenek teljesen kész, a tanulást pedig inkább meg sem merem említeni. Abban bízom, hogy KRESZ vizsga azért így is meglesz. (bár mire ezt olvassátok már túl leszek rajta :) )








Pont az elolvasása előtti pár napban volt róla szó, hogy én mennyire szeretek mindent megszagolni, és mikor ezt megláttam, mindketten a hasunkat fogtuk a nevetéstől. Egyébként én sem értem miért, de az illatok különösen vonzzanak, ha jó, ah rossz.








Nos tehát ezek voltak az én személyes kedvenceim. :)


Ezt is szintén csak ajánlani tudom, ugyanúgy, mint az első rész, tele van vicces, életszerű dolgokkal, amikben mindenki magára ismerhet. Nincs aki ne találna olyat, amiben magára ismerhet. A nap bármely szakaszában remek szórakozást nyújt és garantáltan hangulatjavító. :)