2017. december 31., vasárnap

Évvégi Book Tag ~ 2017 lezárása


Sziasztok! :)

Elérkeztünk ismét az év végéhez. Nagyon sok minden történt idén velem és a bloggal is, de ez még semmi ahhoz képest, amit jövőre terveztem. Aztán ki tudja, lehet, sokkal rosszabb lesz mint a idei, de álljunk hozzá pozitívan! Igyekszem nyáron nem csinálni akkora kihagyást, sokkal több eseményre eljutni és persze min. 100 könyvet elolvasni, valamint csökkenteni a várólistát. :) Remélem ez az évetek úgy telt, ahogy szerettétek volna és jövőre még jobb lesz, mint most. Mindenkinek

SIKEREKBEN GAZDAG ÉS SZERETETTEL TELI BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!💝💝

A kihívást Beatrice oldalán találtam, bárki viheti, habár idén már valószínű senki sem fogja. :D


1. Milyen könyvet kezdtél el már, amit be kell fejezned?

Most épp Tavi Kata: Szívkeringőjét olvasom, amit idén még mindenképpen be fogok fejezni. Értékelés nem fog készülni róla, mivel az első háromról sincs.
Általánosságban nincs befejezetlen könyvem.

2. Van ún. őszi könyved, amivel könnyebben átlépsz az évvégi időszakba?

Nincs. Próbáltam már könyv segítségével hangolódni, de szerintem ez nem attól függ.

3. Milyen új megjelenést vársz még?

Hát idén már semmit. :D
Jövőre viszont az Iskolák versenye trilógia 2. részét, A változások kora 3. részét, a Komor elemek 2. részét, és legjobban Az Olimposz hősei utolsó kötetét. ^^

4. Mi az a három könyv, amit idén még nagyon el akarsz olvasni?

Most már semmit nem fogok tudni, de a januári terveim: Perzselő csók, Iránytű önmagamhoz, Kezünkben a jövőnk és a Mikrofonpróba. Remélem ezekre mindenképp jut időm. :)

5. Van-e olyan könyv, ami még esélyes az év könyve címre?

Hű. Nem könnyű kérdés. Egyet semmiképp nem tudok mondani. De top 5-öt talán igen.

  • Rick Riordan: Hádész háza
  • Jessica Park: Flat out love- Szeretni bolondulásig
  • Leiner Laura: Ég veled
  • Rojik Tamás: Befogad és kitaszít
  • Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony (trilógia)

6. Elkezdted-e már a jövő évi tervezést?

Igen. Fent már több helyen is említettem dolgokat, melyeket a következő évre tervezek. :)


Köszönöm, hogy idén is velem tartottatok a könyvek csodálatos világába!💟

2017. december 25., hétfő

Charles Dickens: Karácsonyi ének






Könyvértékelés









Sziasztok! :)
Karácsony alkalmával egy gyönyörű klasszikussal érkeztem. Már tavaly ilyenkor beszereztem a Librinél ezzel a különleges borítóval, de akkor nem volt időm rá. Év közben nem akartam, gondoltam megvárom az idei ünnepet - és milyen jól tettem. Meghozta a hangulatomat, és sokkal vidámabb lettem az elolvasása óta! :)


AJÁNLÁS

Ebben a kísérteties könyvecskében olyan eszme kísértetét próbáltam felidézni, amely olvasóimban semmiféle rossz érzést nem ébreszt – sem önmaguk, sem mások, sem az ünnep, sem pedig jómagam iránt. Kísértsen ez eszme kellemes otthonukban, és senki elűzni ne kívánja!


Tisztelő barátjuk és hívük


1843 decemberében C. D.







Megjelenés: 2016   Oldalszám: 120  Szemszög: E/3  Kiadó: Libri

BORÍTÓ
Ez a kötet kívülről is csodaszép! A fehér-ezüst-kék párosítás nagyon jól mutat. Titokzatos, mégis sokat elárul. Egyszerű, mégis díszes, még a betűk is szépek. Meghozza a karácsonyi hangulatot, annyi szent.

TÖRTÉNETE
Nem hosszú, ennek ellenére nagyon is tartalmas. Egyszerű, remekül megírt könnyed kis történet, ami szinte olvastatja magát. Az író közvetlensége nagyon jó, így sokkal közelebb érezhetjük magunkat az egészhez. Azt a hatást kelti, mint ha a karácsonyfa alatt ülve hallgatnánk a nagypapa egyik régi meséjét. Ha becsukjuk a szemünket, szinte látjuk magunk előtt. Habár úgy kissé nehézkes az olvasás.


A története bár hétköznapi, mégis fantasztikus a három (valójában nagyon sok) szellemmel együtt. Nem csak egy tanulságos mese, hanem egyben társadalomkritika is. A közönyössé és érzéketlenné való válás motívuma itt is megfigyelhető. Természetesen egy karakterre összpontosul minden rossz, így mindenki más értelemszerűen a jót és a boldogságot képviseli.

Elgondolkodtat ugyan, de mégis meghat, hiszen láthatjuk, sosincs késő megváltozni, mindig van egy újabb esély, az életünket pedig úgy alakítjuk, ahogyan szeretnénk. A gonosznak is van lelke, senki sem érzéketlen teljes mértékben, mindenkiben ott lapul a jó. Bár talán ez kissé enyhe túlzás, de egy tökéletes világban valószínűleg így mennek a dolgok.

A leírások nagyon jók. Nem csak hangulatteremtők, élet- és korhűek is. Sokszor ijesztőek és durván reálisak, de ezzel remekül fokozta a hatást. Ha csupa boldogság és tökéletesség lett volna, minden egész más lenne. Sokak szerint kelti a karácsony érzését, bár szerintem inkább pusztán csak a téli hónapokét idézi elő. Sokszor mint ha a hideg ott lenne a melegben is. A fagy a lángokban. De lehet, hogy velem van a gond.

Scrooge neve különösen tetszett, habár meg nem tudnám mondani, miért. Talán csak a hangzása miatt. Persze a karakterével sem volt gond- mondjuk az én kedvencem Scrooge unokaöccse.
A süti amit Bob felesége csinált azt hiszem karácsonyi puding (javítsatok ki, ha tévedek), amire azért figyeltem fel, mert pár napja hallottam róla és ettem először, és hát igen. Az angolok furák.
Ezen kívül valami furcsa oknál fogva hirtelen boldogság fogott el az elolvasása után. Kedvem támadt volna nekem is körbe szaladni a házban és karácsonyi dalokat énekelni. Azt biztos, hogy Dickens nagyon tudott valamit. 

A történetet sok félképpen feldolgozták, létezik belőle képregénytől elkezdve a filmtől a mesén át minden variáció, ami nagyon jó dolog, hisz így azok is megismerhetik, akiknek eszükbe sem jutna kézbe venni. A Disney által elkészítettet terveztem megnézni, mivel sok jót olvastam róla, és kíváncsivá tett, miképp lehet képernyőre vinni ezt a sztorit. :)

🌟 🌟 🌟 🌟 🌟

MINDENKINEK NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT, ÁLDOTT ÉS SZERETETBEN GAZDAG ÜNNEPEKET KÍVÁNOK! 💝💝💝



EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
"Úgy képzelem, hogy jellemünk és cselekedeteink szabják meg életünk irányát és ezzel szükségképpen végzetünket. De ha képesek vagyunk jellemünkön változtatni, cselekedeteinket új célokra beállítani, akkor végzetünk is megváltozhatik."
"Fel volt készülve szinte bármire, de semmi esetre sem volt felkészülve a semmire."
"(…) olyan közel volt hozzá, mint én az olvasókhoz, én pedig minden olvasóm mellett ott állok."

AJÁNLANÁM?
Természetesen mindenkinek, kortól függetlenül. Csodálatos kis történet cseppet sem nehéz nyelvezettel - annak ellenére, hogy klasszikus. Ha valaki nem papír alapú formájában kíván részesülni a történet szépségéből, az megtekintheti akár film vagy mesefilmként is, mindegyiknek megvan a varázsa. Meghozza a karácsonyi hangulatot, és talán még nagyobb ünneplésre és több szeretetre ösztönöz.

2017. december 17., vasárnap

Szélesi Sándor: Kincsem






Könyvértékelés










Sziasztok! :)
Ez is egy Könyvfesztivál óta halogatott könyv, amit hatalmas lelkesedéssel vártam, mégis lassabban haladtam vele, mint gondoltam. A filmet már láttam ugyan, de gondoltam, hogy teljesen más lesz a film, és igazam is lett. Kisbéri ként mindig is imádtam a Csodakancát, és mikor megtudtam, hogy film és könyv is lesz belőle, ráadásul ugyanabban az évben, majd kiugrottam a bőrömből! :) Remélem felkelti az érdeklődéseteket a róla szóló értékelésem. Fogadjátok sok szeretettel! :)

A ​csodakanca igaz története!
Egy furcsa szerelem és egy legyőzhetetlen ló… A sors vagy talán maga a végzet rendezte úgy, hogy 1874 tavaszán egy tápiószentmártoni istállóban, Blaskovich Ernő birtokán megszülethetett egy sárga csikó. Ez a csikó annyira darabos mozgásúnak tűnt, hogy amikor a következő tavaszon vevők érkeztek a birtokra, a többi egyéves lovat elvitték magukkal, ezt az egyet azonban ott hagyták. Mindeközben – ismét csak a sors különleges játékossága folytán – Blaskovich Ernő megpillantott egy kék szemű leányt a Nemzeti színpadán, és lehetetlen dolog történt: a nyugodt életet élő, dolgos természetű és kiszámítható férfi szerelmes lett. A több mint húsz év korkülönbség még talán legyőzhető lett volna, de a leány – Szabó Karolina – egy fejjel magasabb volt Ernőnél, ez pedig különös helyzeteket eredményezett a korabeli társasági eseményeken. Nem könnyű szeretni és nem könnyű Európában lovat futtatni sem. Blaskovich Ernőnek mindkét ok miatt lettek ellenségei. Akadtak, akik úgy gondolták, ha a boldogságot elveszik a férfitól, talán a lovát is le tudják győzni. Kincsem egy vidéki nemesúr és egy ibolyaszemű leány tényeken alapuló, igaz története olvasható e regény lapjain. Egy különleges szerelem és egy legyőzhetetlen ló históriája egy szebb világból.


Megjelenés: 2017   Oldalszám: 470   Szemszög: E/3   Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

BORÍTÓ
Már csak a színe miatt is kitűnő. A sok fekete borító között olyan jó látni egy sárgán ragyogót! A hölgy gondolom Karolinát hivatott prezentálni, bár az én képzeletem máshogy alakította a karakter külsejét. Kincsem igazán kaphatott volna rajta nagyobb helyet is, minimum a lányéval egyenlőt. A cím betűtípusa és az alatta lévő minta pedig igazán gyönyörű.

TÖRTÉNETE
Úgy vélem, első sorban nagyon fontos megjegyezni, mennyire is különbözik a filmtől. Sokan vannak, akik látták és azt gondolják, a könyv is ugyan arról szól. Hát, sajnos ki kell hogy ábrándítsam őket. A képernyőn látottaknak nem csak a könyvhöz, hanem a valósághoz sincs köze. Az egyetlen ami egyezik, az Ernő neve. A jellemek a helyszínek és a történések is eltérnek. Nagyjából minden. (Félreértés ne essék, én is láttam a filmet és nagyon nagyon tetszett, ezzel nem akarom leszólni.)

A könyvet két fejezetre osztották. Az első "Karolina". Itt a szerelem része 70% és a lovak csak 30%., míg a második fejezetben, ami a "Csodakanca" elnevezést kapta, az arány pont fordítva van. A cselekmény izgalmas, mégis utam egy picit, főleg az elején. Meg vannak benne a megfelelő fordulatok és várakozás, ennek ellenére kaland és újdonság hiányában nem köti le az embert annyira, mint kéne. Habár az izgalom jelen van, főleg a versenyeken, mégsem tudtam átérezni, hiszen a kanca veretlen ló ként került be a köztudatba, így sejthető volt a megmérettetések végkimenete. (Aki ezt esetleg nem tudta ne haragudjon, nem akartam lelőni a poént.)

Könnyedén olvasható, a leírások pedig lenyűgözőek és még hangulatosabbá teszik. Sokszor nehéz egy mai olvasónak régebbi korokba beleélnie magát a történeten keresztül, de ebben az esetben szinte azonnal át lehet szellemülni. Kiválóan bemutatja az akkori nemesség életét, és kicsit még a színházak világába is nyerhetünk betekintést. Korábban sosem gondoltam volna, hogy ilyen izgalmas. Ugyan történész nem vagyok, de ezek után még sem kérdőjelezem meg, valóban történhetett e így. Mert meglehet, hogy igen.

A tápiószentmártoni birtokot különösen megkedveltem. A lovak csodálatosak és a személyzet is szerethető. Érthető, miért szeretett ott annyi időt tölteni Ernő ás Karolina.

Karolina. Női főszereplőhöz képest mint ha kissé kevés szerep jutott volna neki. Nagyon kedvelhető karakter, nekem ő lett a kedvencem. Fiatal kora ellenére meglepően érett és bölcs, habár ehhez hozzásegítette a családi tragédiája is. Színésznő ként is biztosan nagyon tehetséges volt. Blaskovich úr iránti szerelme és elkötelezettsége tiszteletre méltó, főleg a kitartása, és hogy minden ellenére képes volt rá ha kellett éveket is várni.

Ernő. Sok érv szól mellette, de ellene is. Nagyon jó ember, és csodálatos a lovakhoz való kötődése és szeretete. Szíve hölgyéért pedig mindent képes megtenni. Csak az a hatalmas önérzete ne lett volna. Nagyon sokszor a saját életét nehezíti meg és ezzel persze másokét is. Igaz, hogy képes volt túllépni rajta -7 év alatt csak sikerült neki- ,de sokszor akkor is túlzás volt.

Blaha Lujza. Igaz, csak mellékszereplő, de nagyon szerethető. Sokat segített Karolinának, mindig nagyon jó volt hozzá. Bár a saját élete sem volt könnyű, sosem látszott rajta. Az élethez való hozzáállása és pozitivitása lehengerlő. Nem véletlen volt közkedvelt a férfiak körében.

Sztáray gróf. Ő a kedvenc mellékkarakterem. :) Nagyon jó barátja Ernőnek, mindig az ő érdekeit nézte és tiszteletben tartotta. Nem lehetett könnyű, mégis sikerült neki. A humora kitűnő és mindenkihez kedves volt. A lovakat pedig ő is szenvedélyesen imádta.

Kincsem és Csalogány. Ha már összetartoznak, úgy vélem mindenképp együtt kell említeni őket, ráadásul mindegyikőjük neve Karolinához köthető. :) Hihetetlen, hogy Kincsem minden versenyt képes volt megnyerni és hogy ennyire higgadt tudott maradni állandóan. De persze ez a legjobb barátja Csalogány nélkül nem ment volna. Hisz mindenhová együtt mentek, elválaszthatatlanok voltak.

🌟  🌟  🌟  🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
"A ló nem gőzmozdony, amely kis reparálás után újra száguld. Teher alatt kell tartani, nem kétséges. De pontosan tudni kell, meddig terhelhető. Blaskovich úr kiszámítottan küldi ki a versenypályára, se többre, se kevesebbre, mint ahogy érzi."
"– (…) Azért adott az isten az embernek agyvelőt, hogy az használja is azt!
– Azt hiszem, isten nagyon sok esetben fukar kézzel mérte ezt a csodát."
"– Barátom… – szólalt meg Sztáray egy kis gondolkodás után. – Hozhatok egy nagyon rossz példát jelen helyzetünkre?
– Sosem voltak jó példáid, János – morogta Blaskovich Ernő, és nyoma sem volt a hangjában sértő szándéknak.
– Tudom, de ez most még nekem is billeg kicsit, mert te egy kanca leszel, ne vedd sértésnek."
AJÁNLANÁM? 
Mindenképp! De nem mindenkinek. Annak aki türelmes és szereti a csodaszép leírásokat akkor is, ha nem túl kalandos a cselekmény. Aki romantikával és kalanddal teli regényre vágyik, másfelé keresgéljen. A történet csodálatos és elragadó, betekintést enged nyerni az akkori nemesség életébe. Egy szó mint száz, olvassátok el! ;)

2017. december 10., vasárnap

Mia Sheridan: Stinger ​– A Skorpió fullánkja








Könyvértékelés










Sziasztok! :)
A mai alanyomat szeretetcsomagban kaptam és akkor hallottam róla először. Mivel sorozat rész, nem nagyon tudtam, mi legyen a sorsa, de szerencsére segítőkész molytársaim elmondták, hogy nem függ össze az első kettővel, így hát felkerült a polcomra. Sokáig őt sem vettem a kezembe, de most végre megismerhettem Carson és Grace szívmelengető történetét. Remélem, ez után nektek is kedvetek támad hozzá. Íme hát az én értékelésem róla, fogadjátok sok szeretettel. :)
Grace Hamilton az a lány, akinek mindig van egy terve. Pontosan tudja, merre tart az élete, és büszke magára, amiért mindig célt ér. Még sohasem lépte át a határokat, nem foglalkozott a saját vágyaival, és azzal sem, hogy kinek akar ennyire megfelelni.
Ám egyszer csak találkozott Vele…
Carson Stinger semmilyen szabályt nem tart be, csakis a sajátját. A felnőtt szórakoztatóiparban dolgozva mit sem törődik vele, hogy mit gondolnak róla mások. Egyik napról a másikra él, cél és terv nélkül. Tudja, mit akarnak tőle a nők, és azt hiszi, csupán ennyit is tud nyújtani nekik.
Ám egyszer csak találkozott Vele…
Miután a sors arra kényszerítette őket, hogy összezárva töltsenek el néhány órát, mindketten megváltoznak. Ám két olyan ember számára, akiknek találkozniuk sem lett volna szabad, lehetetlen felülemelkedni a teljesen különböző valóságuk határain.
Legalábbis egyelőre…


Megjelenés: 2016     Oldalszám: 424     Szemszög: E/1 (2)     Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó


BORÍTÓ
Romantikus, mégis erotikus. Tökéletesen passzol a könyvhöz, bár ritkán találkozok fekete-fehér borítóval, ezért elsőre furcsa volt. A cím színe és betűtípusa is el lett találva, bár Carsonból kicsit többet is mutathattak volna a nagyobb hatás elérésének érdekében, de egye fene, így is elfogadható, sőt..! :))

TÖRTÉNETE 
Mielőtt bármit is írnék, muszáj beszúrnom ide ezt a számot ezzel a klippel. Pont akkor találtam rá, mikor olvastam, és úgy vélem, nagyon nagyon illik hozzá. Rögtön Carson és Grace története jutott eszembe, és miközben ezt írtam, folyamatosan szólt a háttérben.

!!SPOILER- sajnos bárhogy néztem, nem tudtam nem leírni pár dolgot, mely csak a regény előrehaladtával bontakozna ki , előre is elnézést-SPOILER!! 

Na, de kezdjünk is bele.
Már a címe is nagyon jó, egyszerű, rövid, és sok mindenre utal, habár ezek nagy része csak az elolvasás után nyer értelmet.
A történetet hatalmas lelkesedéssel kezdtem el, és talán eleinte ezért is csalódtam benne. A fülszöveg és az értékelések alapján sokkal de sokkal többet vártam el. Az első negyed inkább unalmas volt és kiszámítható, így nem is tudott elkötni. Bár tudtam, mi lesz, mégis továbbhajtott a kíváncsiság, elvégre csak van tartalom a többi oldal mögött is. Azt vártam, hogy a hétfő eljövetelével majd jönnek a nyálas "nem tudok élni nélküled"-es sablonok, de sokkal jobbat kaptam.

Több részre lehetne felosztani az egészet. Az első és az utolsó között az időben ugrálunk előre, röviden láthatjuk az akkori helyzetet és annak következményeit.
Sokszor szoktam izgulni olvasás közben, de ennyire talán még sosem voltam ideges. Az elválástól a végéig szinte a körmömet rágtam, nagyon hozzám se lehetett szólni -egy szuszra olvastam ki a 3/4-ét.

A hangulat fokozása nagyon jó volt, különösen a humor, ami az egészen végigvonult.
Ugyan ugrottam át részeket, de nem azért mert untam, hanem mert tudni akartam, mi lesz már.
Mindketten rengeteget fejlődtek a külön járt utak alatt, de ez nem sikerült volna anélkül a találkozás nélkül -főleg Carsonnak. Ez is azt mutatja, mennyire szükségük van egymásra. Végig a egymás tudta nélkül befolyásolták a másik életét. A reménytelenül  romantikus lelkületűekek mindenképp értékelni fogják. :)
Túl sok pörgést vagy bármit, ami egy vöröspöttyösben benne van, ne várjon senki, mert a rubinpöttyel ellátott regényekben eleve a romantika és a vágyak köré épül minden, de ez nem baj, ők így szerethetőek.

Grace-t kedveltem, habár az élethez való hozzáállásával lehetne vitatkozni.Örökké meg akar felelni magának és a környezetének is, de mégsem boldog igazán. Küzdeni viszont nagyon tud, és mindent el ér amit szeretne. Kicsit idegesítő az előre megtervezett életének folyamatos hajtogatása, de a személyiségének része, akkor is ha rossz tulajdonság. A családja iránti szeretete pedig lenyűgöző.

Carson tipikus rosszfiú aki még a felnőtt szórakoztatóiparban készül filmekben is vállal szerepet. Ki ne vonzódna hozzá? Tetszik, hogy sokkal több van benne, mint amit mutat, és képes igent mondani, egy új, jobb életre. Csodálatra méltó a kitartása, ahogy küzd azért, amit el akar érni.  kemény külső alatt persze érzékeny lélek van, de mégsem a tipikus szépfiú tömegkarakter, van benne valami sokkal több.
"Az élet vad dolog!"
Carson és Grace. Egymás ellentétei. Egy közös pont sincs bennük, a liftbalesetet kivéve -na jó, talán a kitartásuk :D. Nagyszerű volt látni, ahogy két ennyire különböző ember egymásra talál. A múltjuk nehéz és a jövőjük előtt önmaguk állnak csak.
A mellékszereplők is kedvelhetőek. Grace lakótársa/barátnője és Carson legjobb barátja meg aztán főleg. :) A többiekkel se volt gond, néha a háttérből, néha besegítve vettek részt a dolgok alakulásában. A nem kedvelt karakterek itt a "rosszak" voltak, akik vagy őket, vagy másokat bántottak.
A "Tündérmókus" becenév, a liftes jelenet és az epilógus volt egyértelműen a kedvencem. :)
A történet szívbemarkoló (főleg a végén történt események, de ezt már tényleg nem akarom lelőni), boldog és szomorú egyben. Láthatjuk, mennyit jelent a második esély, mely mindkettőjüknek kijárt már. :)

🌟 🌟 🌟 🌟 🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
„Minden jegy közül a Skorpió a legalkalmasabb … arra, hogy az önzés mérgét az egyetemes szeretet elixírjévé változtassa.”
"– Miért lenne a Titanic szartasztikus? – fordult felém teljes testével. – Elsöprő szerelmi történet! Gyönyörű! Mi bajod a Titanickal? Felsóhajtottam. – Grace, a film végén elég sok szabad hely volt azon az ajtón, amelyik a vízfelszínen úszott. Azt akarod mondani, hogy miután annyi mindenen keresztülmentek a túlélésért, nem próbálhattak volna meg egy kicsit jobban elférni azon a fadarabon? Egy olyan fadarabon, ami bőven elég lett volna mindkettejüknek, ha egy kicsit jobban igyekeznek? Nevetésben tört ki. – Várj, ez briliáns! Te tényleg azért nem szereted a Titanicot, mert nem elég romantikus neked? Ez olyan aranyos! – rebegtette a szempilláit."
"A szerelemben nem kell mindig értelmet keresni. És pont ez benne a legszebb, a legrejtélyesebb."


AJÁNLANÁM? 
Mindenkinek! Bár kicsit döcögősen indul, senki ne ítélje meg az eleje alapján! Mindenképp érdemes végigolvasni, mert ritka kincs van ebben a kötetben. Bár tipikus sablonos romantikának tűnhet, valami sokkal nagyobbról és mélyebbről szól. Egy szó mint száz, ne hagyjátok ki a listából. Ígérem, nem bánjátok meg! ;)

2017. december 3., vasárnap

Eredményhirdetés! -1. Blogszülinap


















                                                       Sziasztok! :)

Végre eljött ez a nap is, mikor az első nyereményjátékom győztesét kihirdethetem. Már nagyon izgatott voltam, és alig vártam, hogy elmondhassam, ki a szerencsés.
Először is nagyon szépen köszönöm, hogy velem tartottatok 💙, habár nem voltunk sokan, minden egyes jelentkezőnek szívből örültem, és aki nem nyert ne csüggedjen, legközelebb talán rámosolyog a szerencse. ;)

Na de ne is húzzuk tovább, a nyertes:










@BerNadettke

"Szia!!!
A nyereményjátékodnak köszönhetően találtam rá a blogodra (aminek már a neve is tökéletes, imádom a Cinder&Ellát). Hú nagyon megtetszett! A Luxenről írt értékeléseidet azonnal olvastam mert már régóta szemezek a sorozattal, a könyvtárban viszont sajnis csak ritkán lehet megtalálni. Ezért is szeretném megnyerni a könyvet.
Az oldaladnak pedig igyekszem rendszeres követője lenni mivel nagyon érdekesek a kritikáid:)
Köszönöm a lehetőséget, és sok sikert a blogodhoz!"
Szívből gratulálok! ^^

2017. november 28., kedd

Mutatok egy remek klasszikust! 3.

Arany János: Toldi estéje



Sziasztok! :)
Ma a Klasszikusok "sorozat" második részét hoztam el, a Toldi folytatását. :) Az előző részéről itt olvashattok.

1847 ​május végén, még mielőtt Toldi megjelent, írja Arany Petőfinek: egy Toldit akar még írni, Toldi Estéjét, s azt neki akarja dedicálni hiúságból, büszkeségbő, ilyeténformán: Petőfi Sándornak, a költőnek, barátomnak. – Ez első nyoma Arany tervezett költeményének. Nemsokára hozzá is fog kidolgozásához s három hó múlva már részletes adatok mutatják az elbeszélés méreteit és haladását. „Toldi Estéje – írja Petőfinek – öt ének lesz per 40 összefogott strófa, de még csak kettő van benne készen. Cselekvénye igen lassú. Nagyszerű akar lenni, megjárom vele, ha elrontom. Majd elküldöm neked, te pedig mutasd meg Vörösmartynak, addig nem adom sajtó alá.” Petőfi már négy nap mulva – 1847 aug. 27. – türelmetlenkedő unszolással felel: „Toldi Estéjét, ha a lelked kinyögöd is belé, elkészíted október 10-ig, akkorára majd megírom, hova küldd.” De még deczember elején is hiába sürgeti. Aranyt a gyors munkában akadályozza műgondja és hivatala. Szilágyi Istvánhoz ez év szeptember 6-án írt leveléből megtudjuk, hogy a költemény még darabban van, s ez eddig elkészülttel sincs megelégedve: egyszerűsíteni kell az egészet, nagyon képes, nagyon keresett néhol.

Érdekességek

-Ezen kívül nem akart több részt írni.

Véleményem

Ezt miért nem tanítják úgy, mint a Toldit? Miért csak említik az iskolások könyveiben? Ugyanolyan hely illeti meg. A története gyönyörű és megható (jómagam is megkönnyeztem), mondanivalója pedig hasonló, ha nem több. Ismételten csodálatos volt, ahogy megfogalmazta ezt a varázslatos művet. A keserűség humorral való ellensúlyozása pedig különösen remek.

Miről is szól?

Az öreg Toldi elfeledve, tétlenül él otthon Nagyfaluban. Három éve nem fordult meg Budán, mert az új erkölcsöket lenéző, nyers szókimondásáért a király kitiltotta az udvarból. Édesanyja régen elhunyt már, most ő is a halálra készül. Elhatározza, hogy megássa saját sírját hű szolgája, a megboldogult „vén” Bence fiának, a „kis" Bencének segítségével. Mikor végeznek, követ érkezik, aki tudatja az idős bajnokkal, hogy Budán egy olasz vitéz bajvívásban mindenkit legyőzött, aki kiállt ellene, szidja az ország becsületét. Toldiban újból fellángol a régi tetterő. Budára készül, hogy bosszút álljon az olaszon és megmentse a magyarok becsületét.
Másnap reggel Toldi Bencével együtt útnak indul. 

Az olasz már távozni készül, amikor megérkezik Toldi. Szőrcsuháját és ósdi fegyvereit látva, inkább tűnik barátnak, mint Magyarország hősének. A nép nem ismeri fel, kinevetik és Bencét majdnem meglincselik. Toldi hosszú kemény küzdelemben megöli az olasz vitézt, aztán lóra pattan és Bencével együtt elviharzik a helyszínről.
Toldi Bencével már Rákosmezőn jár, mikor a nép és a király követei beérik. Egyikük átadja neki az üzenetet, hogy az uralkodó már rég újra kegyelmébe fogadta volna, de Toldinak halálhírét keltették. Toldi örömmel visszatér, útja Pest és Buda utcáin igazi diadalmenet. Mielőtt azonban a várba menne, megkéri kísérőit, hadd térjen be három éve nem látott kis budai házába.

Toldi a királyi udvarba indul. Ott az udvaroncok zajosan mulatnak, tréfálkoznak. Egyikük hárfakísérettel elénekli Szent László csodás történetét, a másik apród arról énekel, hogyan járta meg Toldi Miklós hajdanában a furfangos özveggyel. Nagy nevetés támad, megismétlik és tanulgatják a gúnyos dalt, amikor belép az ősz Toldi. Hirtelen elhallgatnak, de aztán újra gúnyos célzásokat tesznek, és énekelni kezdik a gúnydalt. Toldi haragra lobban, hatalmas csapásától három apród szörnyethal. Dühösen a királyhoz megy, kemény szókkal illeti és elrohan. Miután a király megtudja, mi történt, fájó szívvel, de parancsot ad Toldi elfogására.

Otthon Bence enni adott a lovaknak és tisztogatja ura rozsdás szerszámait. Toldi érkezik vérben forgó szemekkel, akit nagyon megviselt az előző eset. Bence az ágyra segíti az immár haldokló hőst. Megérkezik a testőrtiszt, aki azt a parancsot kapta, hogy Toldit börtönbe kell vetnie. Az öreg állapotát meglátva azonban visszatér, és elviszi a királynak a szomorú hírt. Lajos király megrendülve siet Toldi házába, és mindent megbocsát. Toldi lelkére köti a királynak, hogy szeresse a magyar népet, és a király kezét fogva meghal. Tetemét hazaszállítják Nagyfaluba, és abba a sírba helyezik, melyet maga ásott önmagának.

2017. november 19., vasárnap

1. BLOGSZÜLINAP!!! + Nyereményjáték

Kedves Követőim!

Ma van a napja, hogy pont egy éve osztottam meg veletek először a gondolataimat itt a blogon. Ez pedig mindenképp ünneplést érdemel!

Általában ez az  rész ahol a bloggerek felsorolják, mennyi mindent értek el egy év alatt és mennyi változáson mentek keresztül. Én ugyan nem léptem nagyot előre, ám nem is ez volt a célom. Nem keseredtem el, amiért nem kerestek kiadók és még interjút sem készítettem. Nem a feliratkozóim száma éltetett, de örültem minden egyes személynek, aki úgy gondolta, érdemes engem követni. Egy év alatt 16-an lettünk, amitől én nagyon boldog vagyok! :) A legnagyobb örömöt pedig mindig az okozta, mikor valakit megfogott annyira a véleményem egy könyvről, hogy a kezébe vegye. Mindig is ez volt a célom, és ezután is ez lesz. :)

Na de nézzük is, mi történt eddig:

Eleinte még nem vettem túl komolyan, úgy voltam vele, hogy ha lesz miről írjak, írok majd.
(Egy kis plusz előzmény: kezdetben nem akartam egyáltalán blogot, de aztán megláttam párat ami nagyon megfogott, és hirtelen felindulásból létrehoztam az oldalt. Pár napig nem is törődtem vele, aztán végül rászántam magam és elkészült a bemutatkozásom, amit azóta már letöröltem és fentre raktam át a fejlécbe.)

Az első két bejegyzésem egy molyos kihívásról szólt, amit természetesen félbehagytam magamhoz híven. :D Az értékeléseket Jennifer L. Armentrout: Shadows (Luxen 0.5) c. könyvével kezdtem el. Ezután sorba minden olvasmányomról -ami nem megkezdett sorozatom volt- írtam. Igyekeztem hazai szerzőinket is figyelemben részesíteni, amit egyáltalán nem bántam meg. Azóta az olvasott könyveim fele (ha nem több) magyar író/írónő tollából származik. (Összesen 22)
Pár saját írást is beszúrtam néha, ha feladat volt vagy ihletem támadt. Két book-tag-et is megcsináltam, bár nem volt tervben, de nekem is megtetszett idő közben az ötlet.
Élményeim pedig két író-olvasó találkozóval Tomcsik Nóra írónővel, egy pesti Pepe Toth és egy Sarah Andersen dedikálással, valamint egy könyvfesztivállal bővültek.
A Klasszikusok c. rovatomat pár hete kezdetem, ahol a kötelező olvasmányaimat mutatom be és igyekszem a régi nagy kedvenceket a mai olvasókkal is megszerettetni.

Igyekeztem folyamatosan fejlődni és javulni. Ellamara az életemben is nagyon fontos szerepet játszik. Olyan mint egy kisállat. Néha csak nyűg de imádom és semmiért sem adnám. Nem voltam túl kitartó ember, általában félbe hagytam a dolgokat, de ez egy biztos pontot jelentett és a sorrendembe is bekerült. Minden vasárnap valami újat osztok meg veletek és mindig szakítok rá időt, hogy újabb és újabb bejegyzést írjak. Ha nem tehetem, mindig szomorúság tölt el és hiányérzetem támad.

Nyáron volt egy időszak amikor teljesen elhanyagoltam a munka miatt és ezt  mai napig bánom. Viszont azóta minden megteszek, hogy hasonló ne történhessen meg többé. A mostani időszakom is elég zavaros a tanulás és a jogosítvány megszerzése miatt szinte semmire nincs időm, három hete olvasom a Kincsemet és még csak az elején tartok. :( Viszont büszke vagyok magamra, amiért mindezek ellenére vasárnap szakítok időt az írásra és azt tudom mondani, hogy nekem ez is ugyan olyan fontos és hozzá tartozik a mindennapjaimhoz.

Nektek pedig nagyon szépen köszönöm, hogy velem vagytok már 365 napja!💜



Nyereményjáték


Őszintén szólva már nagyon vártam ezt a pillanatot! Még sosem volt nyereményjátékom és mióta kitaláltam, teljesen be vagyok zsongva. :) Sokat gondolkodtam, mi lehetne az ajándék, és arra jutottam, mivel Jennifer L. Armentrout: Shadows (Luxen 0.5) c. könyve volt az első történet melyről értékelést írtam, ez lesz az, melyből megnyerhettek egy példányt. :)
Elnézést, de technikai-a telefonom kamerája haldoklik-technikai okok miatt nem tudok saját képet ide rakni.

Mit kell tenned, hogy megnyerd?
  1. Nézz szét az oldalon, és szólj hozzá valamelyik bejegyzéshez. (nem muszáj ehhez is, elég csak egyhez) VAGY írd meg molyon üzenetben, ha nem tudsz hozzászólni (az ötletet és észrevételt köszönöm @Kicsi_Yeye molynak! )
  2. Írd le az észrevételed, véleményed, és hogy miért szeretnéd megnyerni a könyvet.
  3. Írd le az e-mail címedet is, hogy értesíteni tudjalak majd a játék végén.*
  4.  (NEM kötelező) ha tetszik a blogom, légy Te is rendszeres olvasóm. :)
A nyertest e-mailben értesítem és a blogon is közzé teszem egy bejegyzésben.
A játék december 3.-ig tart, aznap sorsolom ki és teszem közzé a nyertest is.

Sok sikert mindenkinek!



 *Természetesen nem áll szándékomban visszaélni vele, csupán kapcsolatfelvétel céljából van rá szükségem.

2017. november 12., vasárnap

Lacey Weatherford: Chasing Nikki – Nikki nyomában








Könyvértékelés










Sziasztok! :)
A hazai szerzők művei sorát most határozatlan ideig megszakítom, mivel most a Pöttyös könyveim jönnek sorban. Néhányat muszáj leszek utoljára hagyni, mivel sorozat, szóval most az egy kötetesekkel indítok. Akit ma hoztam, őt szeretetcsomagban kaptam és akkor hallottam róla először. Jó rég óta húzom szegénykémet is, de végre itt az ideje, hogy ti is megismerkedjetek vele. Íme hát, fogadjátok sok szeretettel. :)
Chase ​Walker régebben rendes srác volt – megnyerő, sportos, fényes jövő várt rá. De az életét sújtó tragédia után mélységesen elkeseredik. Az alkohol és a kábítószer fogságában fel sem tűnik neki, hogy eltékozolja az ifjúságát, mígnem egy nap letartóztatják. Chase anyja nem bírja tovább nézni, ahogy a fia tönkreteszi az életét, így vidékre költöznek nyugdíjas katona nagyapjához. Chase egyáltalán nem örül az új helyzetnek, míg össze nem ismerkedik Nikkivel, a helyes pomponlánnyal, aki rá sem néz a magafajta rögbijátékosokra. Chase azonban nem az a típus, aki megfutamodik a kihívások elől, és elhatározza, hogy meghódítja Nikkit. Hamar rájön, micsoda mélységek rejlenek a csinos pofi mögött. Nikki balzsam a meggyötört lelkének. De amikor a lány életét is tragédia sújtja, Chase egyszeriben a végső megpróbáltatás előtt találja magát. Bízhat Nikkiben, és mindabban, amit tőle tanult? És ez elégnek fog bizonyulni? Egy tragédia megváltoztatja az életedet. Kettő felforgatja.

Megjelenés: 2015     Oldalszám: 272     Szemszög: E/1     Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

BORÍTÓ
Kicsit szappanopera hangulatot ébreszt az emberben, főleg a túldíszített címe miatt. Már ránézésre is romantikus hangulatot kelt az emberben. Igazán szólhattak volna nekik, hogy a kevesebb néha több. A rózsákat jó, hogy oda rakták, lesz szerepük a műben és szerintem megérdemlik a helyet. 

A TÖRTÉNETE
A könyv bár nem túl terjedelmes, összesen két fejezetből áll. Sokat gondolkodtam, hogyan is kéne ezeket bemutatnom és arra jutottam, külön külön lenne a legjobb.

Első fejezet. Ez teszi ki nagyjából a 3/4-ét az egésznek. Itt ismerhetjük meg a múltjaikat, legelőször is Chaseét. Ott derül ki, mit miért tesz a jövőben és a romantika is kibontakozik Nikkivel. Róla és a családjáról idő közben tudunk meg egyre többet. A szerelmük története mondhatni tejesen átlagos,
ilyennel akár a saját környezetünkben is találkozhatunk. Valószínűleg mivel a jellemek egymás komplementerei, ezen volt a hangsúly. Segíttetek egymásnak, a sok rossz és nehézség után ismét megtalálták a boldogságot egymásban. Chase egyenesbe jött végre, meglelte a barátságot és a boldogságot.

Ezt leírva teljesen idillinek tűnik, oda is írhatták volna: Happy End. Na de miért is nem tették?
A második rész miatt. Én kis naiv ezek után már el is könyveltem magamban, hogy milyen remek kis könnyed történet, felüdülésnek éreztem a sok komoly és nehéz téma után. Ezt írtam, mikor még csak a vázlat fele volt meg: "Egyszerű, szimpla, romantikus történet. Kiszámítható, de mégis jó olvasni." Haha.

A második fejezetben minden felborul. Kezdetben még meg volt a boldog nyugalom, de aztán egy este hirtelen minden megváltozott. Attól a fordulattól kezdve már nem tudtam, mire számítsak. Persze ez mindenkinél más, biztosan van, aki előre tudta mi lesz, mert kitalálta idő közben. Nekem szerencsére nem sikerült sem előtte, sem utólag. Viszont ezután választ kaptam egy kérdésre, amit a könyv eleje óta nem értetem. Habár visszagondolva elég árulkodó volt.

Nekem leginkább a váratlan fordulat miatt volt kellemes csalódás, mivel én nagyon nagyon nagyon szeretem az olyan történeteket, amik meg tudnak lepni és nem várt fordulatot mutatnak.
Ellenben elég nagy negatívum volt az események gyorsasága. Mint ha egy film lett volna, ahol 90 percbe akarnak mindent belesűríteni. Ez leginkább a második részre vonatkozik, az első részletesebben már biztosan unalmas lett volna.

A karakterek szimpatikusak. Bár kezdetben Chaset nem kedveltem, a végére egészen "összebarátkoztunk". Nikki tipikusan a szerethető karakter: jó lány akinek hatalmas szíve van amin vannak sebek is. A mellékszereplők is aranyosak, főleg Nikki családja. De Chaseéknél is nagy a szeretet, az új barátai nagyon jó fejek és szerethetőek.

A téma inkább komoly volt mint átlagos, de ahhoz nem volt elég jól kidolgozva. Nem tudom, hányadik regénye ez az írónőnek, de olyan benyomást kelt, mint ha az első lenne. Utánanézve: nem ez az első, hanem a Crush ​– Bizsergés. Legalább is ami magyarul megjelent.
Ez egy trilógia első része, bár a többi még nem jelent meg magyarul. Valószínű azért, mert sokan nincsenek elragadtatva az írásaitól, de én örülnék, ha a második és harmadik részt is elolvashatnám. Az epilógus felkeltette az érdeklődésemet. A végét pedig megkönnyeztem.

🌟 🌟 🌟 🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
"Az arca rózsaszínbe borult, és ekkor már tudtam, van nála esélyem. Nem hagyom őt hidegen, és idővel kifárasztom. Nagyot nyelt, rám meredt, majd fújtatva elvonult.
Vigyorogtam, ahogy távozott. A Nikki nyomában hadművelet ezennel megkezdődött."

"Anya még jobban elmosolyodott, és rám nézett. – Tényleg? – Eleresztette Nikkit, és gyengéden megszorította a lábamat. – Jó tudni. Ami azt illeti, rólad is. Gondolom, azért is hozott fel megmutatni a panorámát. Kissé krákogtam, majd elnevettem magam. Nikki még jobban elpirult. – Ne légy zavarban, Nikki. Meséltem Chase-nek, mennyire kedveltük ezt a helyet az apjával is. – Ennyit a hangulatról – mordultam fel. – A részletektől kímélj meg, anya. Elképzelni szüleimet enyelegni nem tartozott a kedvenc időtöltéseim közé. Nikki megbökött a könyökével. – Szerintem romantikus. – Nevetgélt. – Vajon a nagyszüleid is csókolóztak idefent? – Arra mérget vehetsz – vágta rá az anyám, és én még hangosabban tiltakoztam. – Anya, sikerült végérvényesen tönkretenned számomra a szénapadlást. Soha többé nem leszek képes feljönni ide."
AJÁNLANÁM?
Egy jó történet nyomában.
Őszintén szólva nem tudom, ugyanis sok hideget és meleget is lehet hallani róla. Ugyan az én tetszésemet elnyerte, lehet, mások nem így vélekednek, mivel a témája se nem könnyű, se nem annyira nehéz. Egy próbát szerintem megér, mert a történet megható és könnyed, a hétköznapi események sodornak magukkal.
Mindenképp felüdülés  a rohanós napokban, ha tele van az ember feje és nem akar agyalni csak sodródni. :)

2017. november 5., vasárnap

Rojik Tamás: A ​csillagos égig








Könyvértékelés










Sziasztok! :)
On Sai regénye után most ismét egy hazai szerző művét hoztam. Rojik Tamás második regényét már nagyon vártam, az első teljesen levett a lábamról. Nagyon örültem, mikor megkeresett és pár nappal később már olvastam is a könyvet. Ha az előzőt még nem olvastátok, mindenképp pótoljátok be, de ezt se hagyjátok ki! ;)




Gábor író, de lomtalanításból él: vállalkozó nagybátyjával együtt elhunyt emberek hátrahagyott tárgyait számolják fel. Dóra zongorista, de napközben ujjai fekete virágföldbe mélyednek. Egymásnak elmesélt, szokatlan történeteikből egy ismerős, hétköznapinak mégsem mondható világ épül fel. A szereplők küzdeni tudása és a szöveg lendülete pedig magával viszi az olvasót is.

Vados Anna

Megjelenés: 2017     Oldalszám: 128     Szemszög: E/1     Kiadó: Napkút Kiadó

BORÍTÓ
Egyszerű, mégis összetett. Sima fehér alapján ott van a zongora, mint fontos motívum, és a gyönyörű csillagos ég, mint a címben is. Számomra a páncélba zárt végtelenséget jelenti, Az elrendezés jól meg van csinálva, a betűk is egyszerűek, ám sokatmondóak. Nekem nagyon tetszik. :)

A TÖRTÉNETE
Ismét egy olyan történetet kaptunk Rojik Tamástól, ahol nem a sztori a lényeg, hanem a karakterek. Bár igyekszem nem a Befogad és kitaszíthoz hasonlítani, az a történet nagyon magasra tette nálam  lécet.
A címe nagyon tetszett, bár utólag sem jöttem rá, miért ez lett. Lehet, velem van a baj, de az elolvasása után sincs tippem. Eleinte azt gondoltam, itt is két szemszögből olvashatunk, és bevallom, csalódott voltam kicsit, mikor rájöttem, hogy nem, de ettől még persze ugyanolyan lelkesedéssel olvastam.

Visszatérve az első mondatomhoz, a jellemek és a fejlődésük nagyon érdekes. Egy, vagyis inkább két főszereplő van, az ő szemével láthatunk mindent. Ezt kicsit sajnáltam is, mivel Dóra is igazán érdekes egy remek háttérsztorival, ami nekem személy szerint nagyon tetszett. A családja és az egész élete különleges, ha nem is a jó értelemben. jó lett volna sokkal többet olvasni róluk, vagy akár egy rész Dóra szemszögéből is.

Gábor már más tészta. A munkája érdekes és jó volt, bár picit többet is ki lehetett volna hozni belőle. Az írása nagyon tetszett, a többit is szívesen elolvasnám, remek ötlet volt ezt így megoldani. Kicsit szerencsétlen volt -de hát ki nem az?- ami még szerethetőbbé tette volna, ha... . Annyira életkedvtelen volt, hogy az már fájt. A családja sem volt sokkal jobb, az apja nagyon unszimpatikus, az anyja pedig tipikus háziasszony, akik egy üres kis városban laknak és elvileg boldogok.
Semmi cél, semmi boldogság és még csak nem is igyekezett jobbá tenni a saját életét (mármint Gábor). Dórába is szerelmes volt, de mégsem tűnt úgy. Indított benne változásokat, de még ez a szerelem is túl szürke volt.
Bazsi bácsi és Mónika voltak még érdekesebb mellékszereplők. Bazsi bácsit nagyon megkedveltem, Mónika viszont.. hát igen. Voltak gondok, az biztos.

A szerelmi szál bár jól időzített volt, az elején hiányzott az érzelem, a vége pedig túl csöpögős és nyálas volt, ez pedig átmenet nélkül történt. A két véglet volt benne, az arany középutat nem sikerült megtalálni.
Happy End volt ugyan a vége, de talán nem kellett volna. Egy sima vagy akár egy szomorúbb befejezés sem lett volna rossz, nem a boldog végkifejlet az egyetlen jó megoldás. Így túl idilli lett az egész.


A regény első fele remek volt, de a második kicsit lehúzta az egészet. Nagyjából a tragikus esemény utántól már unalmas és vontatott volt. Sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle, de mintha túl gyorsan akarta volna lezárni.
Elég vegyesek az érzelmeim a könyvvel kapcsolatban, de összességében nem volt rossz,főleg az első fele miatt. Az ötből négy csillagot adok neki. :)

🌟 🌟 🌟 🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
"A sok betonház között alig találtuk meg a címet. Nem volt
parkoló a kapu közelében, ezért a járdára kellett felállni, Bazsi
bácsinak megint veszekednie kellett egy öregasszonnyal, aki
sopánkodva kiabált neki az ablakból, hogy feltöri a betont,
kiüti a szegélyt, ráhajt a rózsákra.
– Figyeld meg, nemsokára ennek a vénasszonynak is üríthetjük
a lakását – mondtam a nagybátyámnak, hogy jobb kedve
legyen.
– Ezek a büdös életben nem halnak meg – legyintett, de
azért mosolygott."

"-Milyennek látsz most?
-Olyannak, aki tudja, hogy kivételes."

"-Az volt régen a Katona Kórház. Oda hordtam az öngyilkosjelölteket.-Mentőztél is?-Igen, amikor felköltöztem. Bármit elvezettem volna, még akár háztartást is, csak gép legyen benne-mondta nevetve, (..)."
AJÁNLANÁM? 
A csillagos égig repít, majd vissza dob.
Azoknak mindenképp ajánlom, akik szeretik a nem átlagos hétköznapi történeteket, vagy valami újra vágynak. Egy őszi teázós estére tökéletes, gyorsan el lehet merülni benne, már az elején magával ragad. Könnyed hangneme és remek karakterei teszik még vonzóbbá, na meg a gyönyörű borítója :) . Ha valami különöset szeretnél, mindenképp olvasd el. Ígérem, nem bánod meg! ;)