2017. január 15., vasárnap

Bogár Erika: Végtelen mezők vándora

Könyvértékelés


Sziasztok! :)
Pár napja volt az előző kritikám, viszont azóta kiolvastam ezt a novellás kötetet és nem bírom ki, hogy ne írjam le a vele kapcsolatos érzelmeimet. Amint befejeztem, már nyúltam is a gépemért, hogy leírhassam azt a rengeteg gondolatot, ami a fejemben kavargott, de sajnos csak most jutottam el odáig, hogy befejezzem. Ez előtt még két könyv elolvasása tervben volt, de így utólag belegondolva jobb hogy nem várattam meg. Még soha nem olvastam ilyen jellegű és terjedelmű műveket, bár ezután ez valószínűleg meg fog változni. Ti se sajnáljátok az időt novellák, főleg ennek az olvasására! :)



„Bogár Erika minden itt olvasható novellájában megtalálhatóak a mély érzelmek, az örömök és a fájdalmak, az emberi gyarlóságok, a becsület vagy a becstelenség, és az Olvasó rádöbben: szinte alig létezik mai életünkben olyasmi, ami az idők során képes radikálisan változni. Az önzés, a kegyetlenség, az erőnkkel való visszaélés mindig létezett, és létezni is fog.
Ám hiába tudatosítjuk mindezt önmagunkban, mégsem érzünk az írónő novelláinak elolvasása után letargiát, legfeljebb némi léleképítő szomorkás ízt, ami ugyanúgy a magasabb szintre emelkedés irányába képes az emberi pszichét fordítani.
Jobbá lenni, és jobbá tenni másokat és magunkat! –, ez villan elsőnek az Olvasó elé, ha a novellák esetleges burkolt célját boncolgatja.”




A BORÍTÓ
Első ránézésre kicsit régebbi típusúnak tűnik, de ez nem jelenti azt, hogy rossz lenne. Az alapszíne szép, és a képen is sok olyan motívum megtalálható, melyről a történetekben is szó van. Egyszerű, mégis nagyszerű borító. Bár véleményem szerint sokan eső ránézésre nem olvasnák el, hisz a borító alapján ítélnék meg (akinek nem inge ne vegye magára), de ez egy nagyon rossz hozzáállás. Egyrészt azért, mivel figyelem felkeltő szerepétől függetlenül a tartalmon van a hangsúly, valamit ez egy teljesen szubjektív megítélés, hisz mindenki másképpen lát mindent. Szinte képtelenség olyan borítót találni, mely minden ember tetszését egyaránt elnyeri.


A TÖRTÉNETEI
Többes számban írtam, mivel ez a kötet nem csak egy novellát tartalmaz, hanem nyolcat. Ennek köszönhetően ezt nem úgy fejtem ki mint a többit, hanem mindegyiket külön-külön.

Magdaléna

Ennek a története egy disztópiára épül, ahol a világ már pusztulóban van, és csak egy kis műanyag steril város maradt meg, ahol betegségek és minden gond nélkül élhetnek az emberek. Az én szívemnek különösen kedvesek és egyben elborzasztóak a disztópiák. Tetszett az egész mű mondanivalója, és a jellemfejlődés, amit képes volt az írónő egy pár oldalas történetben is ugyanolyan jól bemutatni, mint mások egy egész regényben. A kívül álló csoport, be kell hogy valljam, sokkal jobban a szívemhez nőtt mint Magdaléna vagy bármelyik más személy. Ha egy szóval kéne elmondanom, mit akar szerintem ezzel bemutatni: jövő.

Csak a fák...
Ez az iromány a mai világban játszódik, nincs benne semmi fantasztikus elem. A helyszíne nagyon tetszett, és az álnév is jó ötlet volt. Nekem nem volt szimpatikus a nő, rossz célok vezérelték és ez nem is zavarta. Ebből a novellából van a kedvenc idézetem is, ami szerintem egy különleges és valóság alapú dolog:
"-Néhány emlék...-mentegetőzött. 
Jan megértően bólintott.

-Suttogd el a fáknak, ők megőrzik."
Az egészet bosszúból tette, és úgy bánt a férfival, ahogy vele bántak el. Ha egy szóval kéne elmondanom, mit akar szerintem ezzel bemutatni: bosszúvágy.

Akinél a hatalom

Ennek a címe többet mond mindennél, szinte az egészet bemutatja mindössze 3 szóban. Ez egy múltban játszódó szerelmi és hatalmi történet. Tökéletesen bemutatja ez a részét a múltunknak, amikor is a szerelem mindhalálig csak egy kósza ábránd volt, egy reménysugár, melybe azok kapaszkodtak, akiknek sorsa eleve el volt rendeltetve. Ez az országok/birtokok szempontjából egy jó dolog volt, amikor érdekházasságról volt szó, senkit nem érdekelt a szerelem. S ha valaki mégis meghiúsította volna a hatalmasok elképzeléseit, azt eltették láb alól. Ha egy szóval kéne elmondanom, mit akar szerintem ezzel bemutatni: hatalom.

Tündérszárnyak

A többivel ellentétben ez egy mese. Ha be kéne tájolnom, ugyanúgy a középkorra tenném. A tündérek mint mesebeli szereplő mindig is nagy kedvenceim voltak, ez a történet pedig csak erősítette ezt a szeretetet. Sok mesében előfordul, hogy kezdettől fogva szerették egymást és ki is mutatták stb. Itt viszont a lány ~hasonlóan a mai világban lévő emberekhez~ bár szerette, mégis csúnyán bánt vele. A kobold szerepében testesült meg az irigység, valamint a más tulajdonának megszerzése érdekében elkövetett borzalmas dolgok. A lánynál a megbánás és az önfeláldozás fedezhető még fel. Ha egy szóval kéne elmondanom, mit akar szerintem ezzel bemutatni: irigység.


Magányba varrva
Ismét a mai világ és a múlt keveredése. Itt viszont nem a középkor jön elő mint a többinél, hanem a forradalom, a háborúk. Elképesztő, ahogy az idősíkokat összemosta minden gond nélkül, és külön-külön is ugyanolyan jól megállnák a helyüket. A múlt számomra érdekes volt, ismételten megmutatkozott az emberek hiszékenysége és tudatlansága. Ebben az esetben a szerelem inkább szerencsétlen volt, mintsem problémás. A kedvenc karaktereim mindenképpen a lány és a bácsi voltak (jelen). Ha egy szóval kéne elmondanom, mit akar szerintem ezzel bemutatni: butaság.

Vendég a faluban

Nagyjából ez is ugyanabban az időben játszódik mint az előző, talán egy kicsit korábban. Ez a második kedvenc történetem ebből a novellás kötetből. Leginkább a végkifejlete fogott meg, bár első olvasásra kissé keszekusza volt, de meglehet hogy csak én voltam fáradt. Ebben is ott van az irigység, de a szerelemnek az első látásra fajtája. De a belőlem legtöbbet kiváltó érzés a hűség és a bajtársiasság. Bámulatos volt látni, ahogy mindent megtesz a barátjáért, segít neki, támogatja, mellette áll. Ez az, ami sajnos lassacskán kihal az emberekből. Ha egy szóval kéne elmondanom, mit akar szerintem ezzel bemutatni: hűség.

A hiúz
És meg is érkeztem ahhoz a történethez, mely legjobban belefúrta magát a szívembe. A legelején a jelennel indít, visszarepít a múltba majd ismét a jelenben találjuk magunkat. Annak ellenére, hogy a történet tragikus, mégsem érezni annak. Az egymás iránt és a hivatásunk iránt érzett szenvedélyük folyamatosan érezhető volt, és talán ez tette különlegessé az egészet. A lány először félénk, majd egyre jobban kibontakozó. és a vadász kedves és barátságos jelleme tökéletesen passzolt egymáshoz. És a vége..sírtam és nevettem egyszerre. Együtt örültem vele a hiúznak és együtt sírtam a fiú miatt, akinek önfeláldozása bámulatos volt. Ha egy szóval kéne elmondanom, mit akar szerintem ezzel bemutatni: szeretet.

Végtelen mezők vándora

A legutolsó, legrövidebb, legtömörebb, a legjobban arcba vágó novella. Mindössze egy és háromnegyed oldal terjedelmű, mégis ott van benne minden. Kissé zavaros volt számomra, többször olvastam újra, a legelső részét viszont egyből megértettem.
"Valahonnan tépett hangfoszlányokat hozott felé a szél. Megállt, fülelt, aztán elindult a hangok forrása felé. Sebesült harcos feküdt előtte a porban.

– Segíts! – A lány felé nyújtotta véres kezeit, tekintete kérlelőn fonódott egybe a zöld szemekkel, de a finom arcon nem látszott érzelem. A sebesült leejtette a kezét.

– Drák vagy… Ölj meg akkor! Így is segíthetsz.

A lány lehajolt, és megnézte a sebet a férfi vállán.

– Miért nem ölsz meg? – kérdezte az.

– Miért öljelek meg? Mert más a hajad színe, mint az enyém? Mert másképp hívod az Istent? Ezért?"

Úgy vélem, ez az idézet többet mond minden szónál. Ha egy szóval kéne elmondanom, mit akar szerintem ezzel bemutatni: rasszizmus.

AJÁNLANÁM?
Mi az hogy! Lélegzet elállító mű, mely arcunkba vágja a valóságot ami elől menekülni próbálunk. Még egyszer nagyon nagyon szépen köszönöm a könyvet az írónőnek, Bogár Erikának! Csodálatos élményt szerzett számomra! :) Nem tudom miért volt rám ekkora hatással, de én erről negatív dolgot nem tudnék írni. Olvassátok el Ti is, és mondjátok el, hogy miként éltétek meg. Nem bánjátok meg, higgyétek el nekem! :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...