2017. február 13., hétfő

Tomcsik Nóra: Változások kora

Könyvértékelés

Sziasztok! :)
Na, meg is jöttem az ajánlóval! Tegnap nekiálltam a második felének, és két óra alatt ki is végeztem. Szinte észre sem vettem az idő múlását, annyira magával ragadott a történet, szinte beszippantott.És az a vég.. . Ez a könyv mindenképp különleges helyet foglal el a szívemben, hiszen ez volt az első könyv amit nyertem, és Tomcsik Nóra volt az első írónő akivel személyesen is találkoztam, nem is akárhogy, hanem az író-olvasó találkozóján. :) Épp ezek miatt már nagyon bántott, hogy ilyen lassan haladtam vele, és az értékelés is csúszott, de remélem ezzel jóvá tehetem. :)

Anglia ​az 1910-es évek hajnalán.
A szegény sorsú Henry, abban a reményben, hogy pénzt és rangot szerezve elveheti a gróf kisasszony Sarah-t, Londonba utazik. Sarah azonban választás előtt áll. Az egyszerűbb életet választja-e Henryvel, vagy elfogadja a birtok új örökösének, Jacobnak házassági ajánlatát és ezzel a grófnői címet? Bátyja, George ugyanis lemond örökségéről és papnövendék lesz Lancesterben, ahol hamarosan megismeri a tragikus körülmények közt elárvult, ám mindig derűs Annát. Mindeközben George és Sarah húga, a bájos és lázadó kamasz, Charlotte arról álmodozik, hogy Henry egy nap őt veszi el feleségül.
Mind az öten más-más tervekkel és ábrándokkal vágnak neki a körülöttük egyre gyorsabban változó világnak, ahol a társadalmi elvárások és előítéletek mellett leginkább önmagukkal kell újra és újra megküzdeniük.
A dolgok aztán váratlan fordulatot vesznek, mikor Henry New Yorkba érkezve radikális, rendszerellenes szervezkedések és lázongások közepébe csöppen. Az egyre aggasztóbb történések után Henry kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy mindez csupán valami sokkal veszedelmesebb esemény előszele, mely így vagy úgy, de majd mindannyijuk életét megváltoztathatja.


A BORÍTÓ
Az a helyzet, hogy szerintem ez a borító tökéletes, de még is hiányzik belőle valami. Első ránézésre kissé üresnek tűnik. A képet kifejezetten szeretem a közepén, szerintem remekül ki lett találva. Rajta van Henry és George, egy meseszép táj, egy hajó és egy templomtorony. Mindent magába foglal, ami igazán fontos. A színe is passzol a történethez, és az akkori időkhöz is. Nem tudom, ezek ellenére mit hiányolhatok belőle. Talán a betűtípus fura? Lehet, hogy egyszerűen csak valami szolidabb keret kellett volna rá, ami magához öleli az egészet. :)

A TÖRTÉNETE
Az a helyzet, hogy azon szerencsések közé tartozom, akik ott lehettek az Író-olvasó találkozón, és a fantasztikus élményen kívül a könyv mellé még egy ajándék kiegészítő novellás kötetet is kaphattam, melynek címe: Karácsony a kastélyban. Természetesen mivel ez egy előzmény novella, ennek az elolvasásával kezdtem.

Karácsony a kastélyban
Már a nyitóképpel megfogja az olvasót, amikor is egy tájleírással kezd, és egyre közelít főszereplőink felé. Teljes mértékben kézzel fogható minden, szinte érezni a friss, ropogós hó illatát és a téli vásárokét. A McAdams testvérek összetartása már pusztán ennyiből is leszűrhető volt- legalábbis számomra, valamint -ugyan nem teljesen- de a karakterek jelleme már elkezd kibontakozni. Bemutatásra kerül ezen kívül a két család, a köztük lévő konfliktus, és a barátság kialakulása is. A kastélybéli karácsony pedig igazán megható, és szívmelengető. :)

Változások kora

!!SPOILER- sajnos bárhogy néztem, nem tudtam nem leírni pár dolgot, mely csak a regény előrehaladtával bontakozna ki (Henry állomásai), előre is elnézést-SPOILER!! 

Molyon bár nem sokan értékelték, de aki igen, az csak jót mondott róla. Valószínűleg ez azért van, mert az írónőnek ez az első regénye, de persze ez változni fog, ahogyan könyveinek olvasottsága is.
A helyszínek nagyon jók, és nem csak azért, mert remekül be vannak mutatva, hanem mivel valósak is, és ha még nem láttuk, akkor is könnyedén képet alkothatunk róla a fejünkben. Rögtön a kis várossal nyit, ahol szereplőink élnek; Keswickkel. Jómagam is imádom a vizet és a vízpartokat, ennek a szeretetnek és az előzményeknek hatására nőtt igazán a szívemhez.
A szemszögváltogatós könyvek általában nem nyerik el annyira a tetszésemet mint a többi, de a remek írásmód, jó jelöléseknek és gördülékeny, könnyen érthető cselekmények miatt szinte észre sem vettem, ha más szemén keresztül láttam a világot, ugyanakkor mégis tudatában voltam annak. A cselekmény már az első fejezet végén ketté szakad, az egyik szál Henry, a másik George és minden amit hátrahagyott.
Henry első állomása London, ahol csak úgy pörögnek az események. Hihetetlen nagy szerencséje van, ami az idő múlásával csak még tovább fokozódik. (Persze ez nem pusztán szerencse kérdése volt, a jelleme és az adottságai is döntő részben szerepet játszanak.) A másik oldalon George sem tétlen, álma után indul Lancesterbe, ahol papnövendék lesz. Valójában itt egy új szál keletkezik, hiszen Sarah Keswickben marad, bátyja és szerelme nélkül. Londonon kívül nem is nagyon fog kimozdulni a tóvidékről. Henrynek ellenben nincs megállás, Stewartéknál dolgozik huzamosabb ideig, mégis magához szólítja a tenger- de előtte még persze Thewlish kapitány. Stewartéknél ismerünk meg egy újabb fontos szereplőt, Annát. A Carolina II szeli az óceánokat, ezalatt Henryben is egyfajta béke telepszik meg, George ellenben folyamatos megpróbáltatások sorát állja ki, anyjának köszönhetően. Meginog? Bizonyos értelemben. Jacob Kerrich pedig rendesen összekuszál mindent. Bár a történetben csupán egyszer találkozik a két barát, mégsem akkor érnek össze a szálak. Világjárónk nem sokat tartózkodik NewYorkban, mégis ez eddig a legeseménydúsabb megállója. Bíróságra is kerül, és ennek hatására ér össze élete Jacobéval, aki pedig régi otthonával van összeköttetésben. A történet végén viszont én szívem szerint az utolsó fejezetet kihagytam volna belőle, ha nagyon függő véget akartam volna. Bár be kell ismernem, így is függő a vég, és békésebb a lezárás de hiányzik belőle egy csepp izgalom, ami az előtte lévőben jelen volt.
És akkor picit szereplőinkről is ejtenék néhány szót. :) A kedvenc szereplőmet nem tudnám kiválasztani, hisz mindegyikük a szívemhez nőtt, de ha egy valakit kéme mondanom, Charlotte lenne az. Hiszen képes a családjában önmaga lenni, és szembeszállni anyjával, egy nagyon erős karakter. Henryn nagyobb jellemfejlődés nem észrevehető, folyamatosan apró léptekben megy végbe, viszont van egy kiugró rész NewYorkban, de nem tart sokáig szerencsére. Georgenak bár mondták, hogy sokat fejlődött, véleményem szerint egyáltalán nem. Sarah pedig ahogy nővé válik, úgy lesz egyre hidegebb és kezdi elveszíteni jó tulajdonságot, amit én nagyon sajnálok. Annat is szerettem, ő igazából egy érett nő volt kisgyermek testben. Rengeteg mellékszereplő van, őket két kategóriába lehetne besorolni: a jók és a rosszak. Tipikusan olyan szereplők, akik vagy nagyon gonoszak és rosszakarók, vagy segítőkészek és kedvesek. Köztes átmenetre én nem nagyon emlékszem. :)

TETSZETT
Mint már említettem, a helyszínek roppant mód tetszettek, közülük a kedvencem pedig a Carolina II. A három zenész nagyon kedveltem, jó emberek voltak és mindig vidámak, tetszett az élethez való hozzáállásuk. Henry naivsága nem tetszett, hanem inkább szórakoztatónak találtam, de pozitív értelemben. És az a hajó aminek a fedélzetén volt..csak akkor jöttem rá mi volt az, amikor később szó volt róla. Valamint minden más pozitív dolog, amit az imént fejtettem ki. :)

NEM TETSZETT
Nem tetszett, hogy George ilyen keveset szerepelt. Nagyon jó volt Henryről olvasni, de egy idő után már hiányzott. És a legnagyobb gondom: hogy lehet így befejezni valamit??? Tudom, elmondtam már mit gondolok a végéről, de olyan szomorú és ideges voltam amikor olvastam volna tovább, de csak annyi állt a lapon, hogy "A 2. kötetből ". Ezen kívül nincs más, ami nem tetszett volna. :)
AJÁNLANÁM?
Természetesen! Könnyed kis regény, szinte olvastatja magát. Egy téli estére tökéletes, de persze nyáron is ugyanazt az élményt kapjuk vissza. És egy fontos dolog: NE ítélj a fülszöveg alapján. Ez nem egy tipikus, romantikus nyálregény, hanem egy remek kalandregény. (A két szerelmes ráadásul csak kétszer találkozik a műben pár órára.) Olvassátok el Ti is, higgyétek el nekem, megéri! ;)
Mégegyszer köszönöm ezt a csodálatos élményt Tomcsik Nórának!!! :)