Transparent White Star

2017. március 30., csütörtök

A gondolkodóhoz

Válaszlevél
~
Avagy miért lennék én merengő?

Sziasztok! :)
Ezt a bejegyzést igazából nem terveztem el előre, teljesen spontán jött, egy ma kapott feladat ihlette. Irodalmon jelenleg egy általam nagyon kedvelt és egyik legjobbnak tartott vers, a Szózat költőjével foglalkozunk: Wörösmarty Mihállyal. Pár órája már ő a téma, ezért lazítás ként ma egy könnyedebb művével ismerkedtünk meg, A merengőhöz című verssel. Azt a megbízást kaptuk, hogy válaszoljunk erre a költeményre egy levélben, mint ha csak nekünk íródott volna, próbáljuk beleképzelni magunkat az adott szituációba, és a lehető legőszintébb és legérzelemdúsabb gondolatainkat papírra vetni, melyeket ez a vers váltana ki belőlünk.
Hogy mi olyan meglepő ebben az egész helyzetben? Na ez egy érdekes történet. Tudniillik ezt a költő a feleségének, Csajági Laurának szánta, méghozzá nem is akármilyen alkalomra, hanem nászajándékba. Ezzel nincs semmi gond, viszont a mű elolvasása után feleségr eléggé megneheztelt emiatt Wörösmartyra, és nem ok nélkül. De mi lehetett a gond? Hisz a verssel minden rendben van. Formailag. Na de a tartalma... A lírikus mondandóját véleményem szerint nincs olyan nő, aki zokon ne venné. Hisz valójában hűtlenséget feltételez róla, azt mondja neki, hogy ne gondolkozzon a múlton és  jövőn, amikor itt van a jelene. Ne sóvárogjon be nem teljesült vágyai után, legyen boldog, most, amikor lehetősége van rá. Ne kábítsa el a vagyon és a hírnév, az élete anélkül is lehet szép. Ne gondoljon semmi másra, csak szomorú szívű párjára, ki talán még önmaga sem teljesen bizonyos érzelmeiben, ki nem bízik szép feleségében. Ki kérleli múzsáját arra, boldogságában őt magára ne hagyja. Kit oly sok bánat emészt,hogy szép szerelmétől még a gondolatait is elvenné. 

A merengőhöz
Laurának

Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.
Újra és újra végigolvastam, kitisztult ámbár mégis dühös fejjel neki válaszul ezt írtam:

A goldolkodóhoz

Kedvesem!
Amint versedet kezembe vettem, szívemet boldogság öntötte el. Hisz annál szebb ajándék nászunkra nem is lenne lehetséges, minthogy művedet én ihletém meg. Hisz nagy szó ez egy hölgynek -Feleségnek!- hogy szíve választottjának múzsája ő lehet. Ő az, kiről gondolatai szólnak, kiért szíve nap mint nap ritmusra dobban!
 Egy olyan férfinak, kinek hazája az első, szívét meggyengítette egy nő. Hol versek eddig csak szép magyar hazáról szólottak, most itt-ott elrejtve a szerelem szavai is helyet kapnak. De ezek a sorok valóban szerelmed szavai? 
Midőn versed végére értem, jókedvemnek már csak hűlt helye maradt meg. Minek szépnek, jónak s dicsőítőnek kellene hangozni, miért vádaskodó? Miért ítélő? Én rosszat nem tettem, pusztán csak a semmibe meredtem. Szemem világa ugyan sehol nem járt, s ha járt is volna, csak a te irányodba kalandolt volna el. Pillanatnyi képkiesésem te hűtlenség gondolatának nevezed. Azt mondod, fejemben más jár. Hogy engem pusztán csak a jólét érdekel. Tán úgy véled, mit nyújtasz nekem, keveslem? Rettentő bűnbeszéd ez.
Szavaid mázsás súly ként nyomják lelkemet. Én rólad feltételezni még csak hasonlót sem lennék képes. Szívünk egymásért ég, életünk egybekötődött már. Vagy talán reszketsz, hogy ez csak fellángolás? Remegsz a gondolattól, hogy holnap tán már nem szeretjük egymást? Engem nyugalomra s békességre intesz, de te gondolataid tengerében hánykódsz egy ócska kis ladikban. Te már készülsz eldobni gondolatban jövőnk, ennek tettével mégis engem vádolsz. 
Maradj hát köztünk ifjú szemeiddel, arcod ne fordítsd papír felé, emeld fel! Ha valóban napod lészek én, szép delemet ragyogtatsd! Ne csinálj homlokomra rácot, s szívembe ne hozz bánatot.
Remélem tetszett nektek, elbírálásra majd csak holnap kerül igazán. Addig is szorítsatok nekem. Ti kaptatok már hasonló feladatot? Ha igen, mi volt az? Kíváncsi vagyok, ki hogyan oldana meg egy ilyet. Várom az ötleteket. ;) 
Addig is szép estét nektek! Sziasztok! :)

2017. március 15., szerda

Tündérmese book tag


Sziasztok! :)
Könyvajánlót még nem tudok hozni nektek, mivel a Hádész Házáról nem is terveztem készíteni. Úgy vélem, egy sorozatrészt elég bonyolult és értelmetlen lenne minden előzmény nélkül kielemezni, szóval majd a következő könyvről írok egyet. :) Na de térjünk is a tárgyra. Egy ideje már nézegettem a book tag-eket és úgy gondoltam, én is kipróbálom. Sokfélét láttam, de ami a legjobbnak ígérkezett, azt Anya olvas blogján találtam meg. Mindig is közel álltak a szívemhez a mesék, nagyon imádtam őket, és ez a szeretet a mai napig sem halványodott. Személyes kedvenceim a Shrek és a Kishableány.
Pinokkió - A fiú, akinek megnőtt az orra, ha hazudott
~Hazudtál már egy könyvről, mert szégyellted, hogy tetszett?~


Nem, még soha nem volt ilyenre példa. Úgy vélem értelmetlen lenne ilyet tenni, hisz ezzel elárulnánk magunkat, és a könyvet is. Ha valamit olvastunk, és megszerettünk, legyünk rá büszkék, hogy így érzünk és soha senki kedvéért ne állítsuk az ellenkezőjét. 





A Szépség és a Szörnyeteg - A lány, aki nem a külsőbe szeretett bele
~Melyik könyvet imádod, annak ellenére, hogy rémes a borítója?~

Beautiful ​Creatures – Lenyűgöző teremtmények című regény számomra nagyon kedves és a történetét is szeretem, viszont a borítója egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Van benne valami, ami inkább taszítóvá, mintsem hogy vonzóvá teszi.




Hófehérke - Akire a szépségéért vadásztak
~Vettél már meg könyvet csak a borítója miatt, és ha igen, mi volt az?~


Igen, már megesett. Legutóbb például Sophie Jackson-tól az Egy ​font hús című regényt bevallom, hogy csak a borítója és a címe miatt vettem meg. Elolvastam a fülszöveget itthon, és bár nem pont olyan, amire számítottam remélem, nem fogok csalódni.




Csipkerózsika - Akit elátkoztak, hogy aludjon, majd az igaz szerelem csókja ébresztette fel
~Melyik a kedvenc könyves párod?~

Természetesen Katy és Daemon, J. L. Armentrout Luxen sorozatának főszereplői. Teljesen különbözőek, mégis tökéletesen kiegészítik egymást és bármire hajlandóak lennének a másikért.




A kis hableány - Aki feladta az életét a szerelemért
~Szoktál kipróbálni új műfajokat vagy inkább maradsz azoknál, amelyeket ismersz és szeretsz? Ha kipróbáltál már újakat, melyik volt az utolsó ilyen könyv?~

Bevallom, nem sűrűn próbálok ki új műfajokat. Eddig azt gondoltam, hogy igen, de jobban átgondolva végig maradtam a szokásosaknál. Valahogy nem vitt rá a lélek, hogy másokkal is kísérletezzek. Stephen King: Carrie című művét elolvastam, mivel horror, így ez egy olyan történet volt, ami a komfortzónámon kívül esett.




Hamupipőke - Aki elvesztette a cipőjét éjfél után
~Melyik volt az utolsó könyv, ami miatt fennmaradtál egész éjszaka?~


Becca Fitzpatric: Finale-Végjáték c. könyvének története egyszerűen annyira magával ragadott és beszippantott, hogy nem tudtam letenni. (Nem mint ha akartam volna.)




Rapunzel - Akit bezártak egy toronyba
~Melyik volt a legrosszabb könyv, amit az elmúlt hónapban olvastál?~


Nem volt ilyen könyv. :) Mindegyiket szerettem, amelyiket olvastam.






Aladdin - A szegény fiú, aki egy dzsinnt talált
~Melyik volt az utolsó „könyvkincs”, amit találtál?~

Carrie Fisher: A ​hercegnő naplója. Épp most olvasom és egyáltalán nem bántam meg, hogy megvettem. Hamarosan jön is az értékelése.



Alice Csodaországban - A lány, aki a nyúlüregbe esett
~Melyik könyv olvasása során érezted úgy, hogy egy teljesen új világba csöppentél?~


Angelfall trilógia. Úgy éreztem, mint ha a saját világom is megszűnt volna, és szinte mindent láttam magam körül.





A békakirály - Az elvarázsolt herceg, aki újra emberré vált
~Melyik volt az a könyv, amelyikről azt gondoltad, utálni fogod, de végül mégis megszeretted?~
Nem volt ilyen, úgy soha nem álltam neki könyvek, hogy biztosan rossz lesz. Még a kötelező olvasmányokhoz is próbáltam pozitívan viszonyulni.



Jancsi és Juliska - Akik elvesztek az erdőben és egy boszorkány elfogta őket
~Melyik testvérpár (fiú-lány) a kedvenced és miért?~
Percy Jackson sorozatból Nico és Bianca. Sok testvér párról olvastam már, de olyannal mint ők, még nem találkoztam.




Piroska - Akit a nagymamának öltözött farkas felfalt
~Melyik könyvben csalódtál azután, hogy beleszerettél a borítóba és a fülszövegbe?~

Minden nap minden órájában. Nem volt annyira rossz ugyan, de mégis sokkal jobbra számítottam a borító és a fülszöveg alapján.




Rumpelstiltskin - Akinek senki sem tudja a nevét
~Melyik az a könyv, amelyiket imádod, de nem kapott elég figyelmet?~

Tomcsik Nóra:A változások kora. Még friss a mű, valószínűleg idővel majd sokkal többekhez eljut, és szilárd meggyőződésem, hogy jóval többen figyelnek fel rá, mint azt az írónő valaha is gondolta volna.

2017. március 2., csütörtök

Rojik Tamás: Befogad és kitaszít

Könyvértékelés


Sziasztok! :)
Tudom, megint késtem. Több mint egy hét telt el a legutóbbi értékelésem óta és szégyenlem is magam miatta. Igyekszem amennyire tudom, de mostanában összegyűlt minden és egyre kevesebb időm van a könyveimre. Nekiálltam komolyabban készülni a nyelvvizsgára és novellapályázatokkal is szemezgetek, viszont sajnos nem megy egyszerre minden. Na elég is a kifogásokból és a sajnálkozásból, meghoztam a legújabb könyvértékelésemet: Rojik Tamás, első kötetes magyar írónk novelláját végeztem ki pár napja és hogy őszinte legyek, hatalmas hatással volt rám. Minden pillanatát élveztem, csak úgy faltam az oldalakat. Egyedül azt sajnálom, hogy nem kezdtem el előbb. Fogadjátok sok szeretettel. :)





Egy péntek estén az anyám a vacsoránál nagyon komolyan azt mondta, hogy a következő pénteken el fogom kísérni őt balettórára, hogy nőiességet tanuljak, ahogyan a hozzám hasonló úri hölgyeknek illik. Az eltelt évek ellenére is meglepett a vaksága. Gondolkodtam, melyik reakciót válasszam. Földhöz vághattam volna a levest, üvölthettem volna, nagyon halkan nemet válaszolhattam volna, és akkor elegánsan felmegyek a szobámba, de sejtettem, hogy fordulóponthoz érkeztem, valamin változtatnom kell. Apám látta a hezitálásomat, óvatosan húzta maga felé a törékeny tárgyakat, de megszólalni nem mert.






A BORÍTÓ
Engem személy szerint már elsőre megfogott benne valami, bár meg nem tudom mondani micsoda. Az egész egy kissé szürreális, mégis oly valóságos; első ránézésre furcsának tűnhet, de ha a dolgok mögé tekintünk, ott rejlik a tényleges mondanivalója. Épp ezen okok miatt passzol tökéletesen a történethez, melyről ugyanezt tudnám röviden elmondani. Az ötlete egyedi és eredeti, viszont a betűtípus nem biztos hogy el lett találva. Szépnek szép és jól is mutat, bár tapasztaltam már párszor, hogy sokszor nem lehet olyan könnyen kiolvasni.

A TÖRTÉNETE
Mivel mint említettem ő is kezdő író, ezért még nem jutott el sokakhoz a története, ami idővel biztos vagyok benne, hogy változni fog. Épp evégett molyon csak alig kapott értékelést, de aki véleményezte, az rosszat nem mondott, csak csupa jót. 
A történet Magyarországon játszódik, azon belül is Budapesten. A helyszínek leírása nem lett annyira kidolgozva, de a hangsúly másra van helyezve, szóval ez elnézhető "hiba". A mű jellegzetessége, hogy a cselekménye 2 szálon fut: egyik az egyik főszereplőé, a másik a másiké. Hogy egyszerűbb legyen átlátni, külön-külön mutatom be őket:

Az első szál: Bence. Valójában ez egy visszaemlékezés, ahol először pár mondat erejéig még a jelenben vagyunk, majd átugrunk a múltba Bence 3-4 éves korába. A könyv 3/4-ig folyamatosan az élete halad előre,láthatjuk miként nő fel, válik egyre idősebbé. Minden életszakasza egyformán izgalmas és unalmas, a belső gondolatmenetei különösen összetettek, így már az elején érezhető volt, ő nem egy átlagos kisfiú. Kezdetektől fogva nagyon intelligens, bár a külső dolgokra kezdetben még persze nem tudott megfelelően reagálni, de ez az idő előrehaladtával egyre jobban kifinomult.
A családja átlagos, a szüleiben nincs semmi különleges vagy nem hétköznapi. Jó család, teli "szeretettel" (igen, direkt tettem idézőjelbe ;) )
Ha részekre kéne osztanom az idősíkját, így nézne ki: óvoda, iskola, gimnázium, egyetem. Mindegyik szakasznak megvannak a maga jellemzői, fontos, meghatározó momentumai.
Az óvodában még igen csak kezdetleges volt minden, nem is történt túl sok dolog, viszont  egy személyt emelnék ki, csoport társát Zolit. Ezek alatt az évek alatt ő volt rá a legnagyobb hatással, és segítette a legtöbbet; talán az első igazi barátjának mondhatnám, de mivel ez az időszak csak pár évig tartott, hamar el kellett válniuk.
Az  általános iskola 6 évig tartott számára, de ez alatt is sok minden történt. Még itt sem volt teljesen tökéletes semmi, az elején stréber lett mint az várható volt, barátai sem voltak, így a sportba temetkezett.
És itt kerül a képbe egy új karakter, aki maradandóan gyakorol nagy hatást az életére, az edzője: Pepe bácsi. Tán nem is olyan látványosan, inkább folyamatosan az évek alatt, de úgy vélem mégis meghatározta.
A gimnáziumban már egyre jobban zajlik az élete, egyre több inger éri, mint ahogy annak lennie kell. Itt is megmutatkozik a sport szerepe, hisz kitűnő tanulmányi eredményein kívül remek sportoló is, és az sem utolsó előny, hogy az izmai is megnőnek tőle, Külseje ellenére a lányokkal még sincs szerencséje. Géza tanácsára megpróbál szexuális tapasztalatot szerezni, ám ez nem megy könnyen. Viszont egy váratlan (és talán különleges) alkalommal minden megváltozik. Attól fogva az élete is másabb lett, sokat foglalkozott a lányokkal és többet járt szórakozni, ugyan belül nem változott fikarcnyit sem. Az első "szerelem" is rátalál egy hosszabb időre, de az egyetem kezdetével ennek is vége szakad. Valamint Gézáról sem feledkezhetünk meg, hiszen ő az, akivel ezek alatt az évek alatt talán a legszorosabb baráti viszonyt alakította ki.
Az egyetem miatt elköltözik, saját lakása lesz, függetlenné válik, már kizárólag a tanulásnak és a sportnak él.

A második szál: Noémi. Az ő története nem nyúlik vissza a régmúltba, egyből a dolgok közepébe vág és egy számára átlagos nappal indít. Ő már egyetemista, éli a saját kis világát. Ennek ellenére még a szüleivel lakik, még ha független is próbál lenni. Folyamatosan csábítja el a férfiakat  különleges "hobbija" miatt, amit szépségének köszönhetően elég könnyedén hajt végre.
A szülei nem olyanok voltak mint Bencének, az anyja érdekes jellem volt, ellenben az apjával szoros kötelék alakult ki. Sokszor az édesanyjával való ellentét miatt konfliktusokba ütközött, de egész ügyesen kiköszörülte a csorbát. Az apján kívül egy barátja volt, Márk, akivel az érdeklődése minden téren hasonló volt. Mindig számíthattak egymásra és sokszor kisegítették egymást.
Jelleme miatt nem alakult ki párkapcsolata egyetlen férfival sem, ellenben sokat utazott és "hobbija" révén járta a világot.
Igen, tudom mire gondoltok.. nem, ő nem egy olyan lány. Igen, a hobbiját is idézőjelbe raktam meg sokat utazott de nem, nem az. Egy sokkal érdekesebb dologról van itt szó, a hobbiját pedig elárulom: a képek. :)

A két szál pedig egy ponton találkozik, az egyetemi éveik kezdetén, ettől fogva pedig egyszerre fut. Eleinte nagyon furcsa dolgok történnek, még egy jósnő is a képbe kerül, majd minden összeáll és egy ideig viszonylag nyugalom van. Ám ekkor jön az áradat, az érzelmek áradata, mellyel egyikük sem tud mit kezdeni. A személyiségük és életfelfogásuk különböző, belül mégis egyformák.
Mindketten álarc mögé bújva élik életüket a társadalom kitaszítottja ként, mégis beilleszkedtek, megfelelve mindenkinek. Senki nem értette meg őket, nem tudtak mit kezdeni velük. De egymásra találtak és az egymásban keltett érzelmeikkel közösen segítettek lebontani a világ és a lelkük közé épített kőfalat.

TETSZETT
Különösen jó volt, hogy a történet hazánkban játszódik, így kicsit közelebb érezhettem magamhoz az egészet. A mellékszereplőket bár nem ismerhettük meg jobban, mégis érdekesek és a lehetőségekhez képest jól kidolgozottak. A két szál is szépen meg van csinálva, egyáltalán nem lehetett belekeveredni, minden tiszta és érthető. Bence sportját is kiemelném, mivel nekem személy szerint közel áll a víz a szívemhez, így még különlegesebbé tette a karakterét. Noémi titka volt a másik, amit nagyon szerettem (na meg persze a vezetékneve). Nem csak a képek, hanem a helyük is. Számomra olyan.. varázslatos volt egy kicsit az egész. Na és a végén amik kiderültek.. :))

NEM TETSZETT
Be kell hogy valljam, ebben a novellában nem volt olyan ami ne tetszett volna.
Azt sajnáltam, hogy Noémi múltjába nem nyerhettünk nagyobb betekintést, valamint a mellékszereplőket sem ismerhettük meg jobban. A fülszövegbe pedig az író helyébe kicsivel hosszabb idézetet tettem volna be. Ezen kívül nem tudok rosszat mondani róla. Talán csak azt, hogy túl rövid volt. :)

AJÁNLANÁM?
Még szép! Hatalmas hatással volt rám ez a történet, rég fogott már meg annyira könyv, hogy egy szuszra végezzem ki. (Természetesen ehhez az is hozzájárult, hogy  nem kellett sok idő az elolvasásához.) Egy nem mindennapi szerelmi történet, ahol talán nem is a szerelem a lényeg, hanem a belső jellemek és az az óriási fejlődés. A vége nem egy szokásos happy and, hanem..áhh. Tudjátok mit? Olvassátok el és megtudjátok! Nem fogtok csalódni, ígérem. ;)