Transparent White Star

2017. július 15., szombat

Ransom Riggs: Lelkek könyvtára (Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei 3.)






Könyvértékelés










Sziasztok! :)
Elhoztam nektek a trilógia utolsó, egyben legjobb részét is. Számítottam rá, hogy ez az előzőt is felülmúlja, de arra nem, hogy ilyen nehéz lesz a végére érni és megválni a szereplőktől. A három rész alatt úgy a szívemhez nőttek, hogy a vége felé közeledve elsírtam magam mert tudtam, nincs tovább. Úgy vélem, az egyik legjobb döntés volt ezt a trilógiát elkezdeni és nem elmenni mellette, pusztán a film megtekintésével. Nem csak a látókörömet tágította, hanem felkeltette az érdeklődésemet új dolgok irányába is, amit azóta is aktívan csinálok. Remélem most sem zavarnak a spoilerek, igyekszem a lehető legkevesebb dolgot elárulni.
Egy szó mint száz: köszönöm ezt a felejthetetlen élményt Ransom Riggs!
Én és a könyv
(Mint az előzőé.)
Mint a másik kötetet ugyan a párom mutatta, de én vettem meg, ezt viszont tőle kaptam. Múlt év novemberében volt a születésnapom, és már egy hónapja mondogattam neki, hogy mennyire szeretném és milyen jó volt a film, stb. Kivételesen semmi arra utaló jelet nem adott, hogy meg szeretne vele ajándékozni, egész ügyesen csinálta. Már épp kezdtem letenni róla, amikor a telefonjában meg akartam nézni valamit, de rossz helyre léptem véletlenül és az e-mail fiókját nyitottam meg, ahol a legelső egy könyvrendelésről szóló volt. Mivel ő nem olvasott semmit attól a kiadótól és nem is szeretett volna, így nem volt nehéz kitalálni, kinek szánta. :)
Bár ezt most én szúrtam el, mégis sikerült meglepnie, mivel nem csak az első részt, hanem mindhármat megvette nekem.
Még egyszer, így ennyi idő után is újra köszönöm Kedvesem! :)
 A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeiben kezdődött és az Üresek városában folytatódott kaland izgalmas véget ér a Lelkek könyvtárában.
A történet elején a tizenhat éves Jacob felismeri nagy erejű, új képességét, és kisvártatva alámerül a történelembe, hogy kimentse különleges társait egy szigorúan őrzött erődből. Jacobot az útján elkíséri Emma Bloom, a lángoló ujjú lány, és Addison MacHenry, az elveszett gyerekeket kiszimatoló kutya. 
A mai Londonból a Devil's Acre, az Ördög Hektárjának, a Viktória-korabeli Anglia legszörnyűbb nyomornegyedének labirintusszerű sikátoraiba utaznak. Ezen a helyen dől el örökre a világ összes különleges gyermekének sorsa.
Ahogyan az előző két kötet, a Lelkek könyvtára is a fantázia és a még sosem publikált régi fényképek elegyítésével nyújt egyedülálló olvasmányélményt.


BORÍTÓ
A három közül talán ez vált leginkább a kedvencemmé. Első ránézésre most sem értettem, miért pont ilyen? Ráadásul még a címe sem volt tiszta. Olyan összeillő volt az egész, tökéletes, viszont nem tudtam megmondni, miért. Nekiálltam elolvasni,  de egyre jobban kezdett bosszantani, hogy nem jöttem még rá, de a vége felé elértem ahhoz a részhez, ahol összeállt minden. Az információk tudatában teljesen másképp tekintettem rá, de (kitudja miért) ugyanolyan szépnek találtam. Lenyűgöző.

A TÖRTÉNETE
A regény rögtön egy idézettel kezdődik ismét, de ez most mégis más volt. Van valami benne ami megfogott és nem hagyott nyugodni. Csak pár sorról van szó, mégis nagy hatást gyakorolt rám.
                                                          "A világ végei, 
                                                           a tenger mélyei, 
                                                           sötétje minden koroknak, 
                                                           te mindhármat választottad." 
                                                                               E.M.Forster
Nem is igazán értem, miről szól, vagy hogy mire utal, mégis bele égett az elmémbe.Rövid, tömör és magával ragadó.
Na de térjünk is rá a történetre, ami ugyan ott folytatódott, ahol az Üresek városa véget ért. Bár az aluljáróból rohantak is tovább, mégis nehézkesnek éreztem a kezdést a csónakázós rész miatt. Úgy gondolom, nagyon elnyújtotta, felesleges volt bemutatni minden miliméterét a helynek. Mondjuk amiatt is vélekedhettem így, mert annál a résznél egy kis időre szüneteltettem az olvasást. Úgy látszik Ransom megtartotta azt a jó szokását, hogy az elején untat picit mielőtt megállíthatatlanul felpörgeti az eseményeket.
Mindegy honnan nézzük, egyértelműen ez a trilógia csúcsa. Nem csak azért, mert mint általában a befejező köteteknél minden a helyére kerül, hanem a cselekménye és a leírása miatt is, hiszen ezek itt lettek a legtökéletesebbek. Rengeteg helyszín van, mindegyik más-más jelentőséggel bír. A mű hangulata nagyon borús, még sem tűnik fel az olvasása közben. Most is tele van minden rettentő dolgokkal, amik sokszor morbidok, borzasztó életkörülményeket mutatnak be, de tökéletesen vannak leírva. Minden apró részletre ügyelt a szerző, ennek ellenére megtartotta az egyensúlyt, nem esett túlzásokba. A cselekmény szálán pedig ott csavart, ahol csak tudott, rengeteg meglepetést okozva ezzel. Habár a hely elvileg nem létezik, sok olyan dologgal is találkozunk a nyomornegyedben, amik a való életben is fellelhetőek mindenhol.
Új szereplők is tűntek fel természetesen, a legjelentősebb mind közül mégis talán Sharon, Bentham és Poranya volt. Remekül kidolgozott karakter Bentham, jól felépített múlttal és gondolkodásmóddal van ellátva. A többiek nem lettek ennyire összetettek, de ez nem is probléma. Az én nagy bánatom az volt, hogy a régieknek kevés szerep jutott. Az előzőben megszoktam már, ezért most nagyon furcsán hatott. Hiányzik is Hugh, Enoch és a többiek. Ha már itt tartunk.. durva belegondolni, hogy ők még csak gyerekek. Nem tudom, ki hogy van vele, de én úgy belemerültem, hogy sokszor meg is felejtkeztem hőseink életkoráról. De visszagondolva rá, hogy egy csapat kölyökről szól ez az egész, akik 7 és 17 év között vannak...hű. :D
A képek még mindig hihetetlenek és jól bele vannak építve a történetbe. Sehol sem tűnik erőltetettnek, nem túl kevés, de nem is túl sok. Fogalmam sincs, hol talált ilyen fotókat, de nekem is el kell mennem oda. Egyszerűen imádom őket!
Amik igazán belopták magukat a szívembe, azok meglepő módon az üresrémek. Én se számítottam rá, de megszakadt a szívem mindegyikért, amelyiket megölték. Valószínűleg Jacob és a fejlődő képessége miatt. Olyan jól átadta mindazt amit Ő érzett, hogy már nem tudtam többé gonoszként tekinteni rájuk. Még azon is elgondolkodtam, milyen lenne tartani egyet itthon.
Egy dolog volt viszont, amin másokkal együtt én is kiakadtam: a vége. Miután megnyerték a háborút, hirtelen feleslegesnek tűnt a többi oldal, amiből pedig még bőven volt. Azután, hogy minden rendbejött és nem maradt több ellenség, meg lehetett volna oldani egy normális, ésszerű és helytálló lezárással. De nem. Az túl egyszerű lett volna. Helyette be kellett rakni egy baromságot. Jacob még a történtek után is őrlődött, nem tudott dönteni a két világ közt. Mit kell ezen gondolkodni?? A szülei úgysem felejtik el a történteket! Tudta, ha visszamegy sose lesz olyan az élete mint régen bármit tesz, de mégis emellett döntött bízva abban, hogy majd visszamehet a különlegesek közé amikor akar. És ezért képes volt ott hagyni azt a családját (a különlegeseket), ahova tartozott, akiket szeretett. -.- Na meg az e-mail dolog...ne már, hogy Emma ilyen gyorsan megtanult mindent és pillanatok alatt átálltak a technológiára! Amikor meg ott is minden rosszabbra fordult, miért kellett bevallania mindent a dokinak meg a szüleinek? Nem is tudott hova menekülni! Arról meg ne is beszéljünk, hogy Kisasszony pár különlegessel csak úgy beköltözött Portmanék házába egy kis időre..ahh. Katasztrófa volt az egész. Felesleges volt ennyi mindent csinálni még vele.. (Elnézést a kirohanásért, de muszáj volt kiadnom magamból :D )
Ezen az apróságon kívül nem volt vele semmi bajom. Azért nem beszélek a történetről annyit, mert nem akarom még véletlenül sem lelőni a poént. Akit érdekel, az úgy is elolvassa. ;)


EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"Nem voltam eléggé erős. Tudtam, hogy mindent megtennék, csak őt ne bántsák – még a mesés hatalom kulcsát is átadnám Caulnak."

"A tolvajt az akasztás előtti este A hóhér barátilag fölkereste: Holnap reggel, úgy kilenc óra táján Miszlikbe váglak, szóval, kérlek, várj rám. Bőröd lenyúzom, és pokolba küldlek, Hogy a lassan izzó parázson sülj meg

Itt szünetet tartottam, és nagy levegőt vettek a befejezéshez: FOGÁS LESZEL AZ ÖRDÖG VACSORÁJÁN!"

"Az a baj a butaság-esztelenség határvonallal, hogy az ember csak akkor jön rá, melyik oldalon is jár, amikor már késő.(…) Sajgó szívvel sejteni kezdtem, melyik oldalon vagyunk, és azt is, hogy már nem tehetünk semmit."
AJÁNLANÁM?
Hogy a fenébe ne? Tökéletes lezárása a trilógiának, minden benne volt ami kellett. Tele van izgalommal és fordulatokkal, melyekre senki nem számított. Ez a sorozat remek példa: nem kell felnőttnek lenni ahhoz, hogy nagy dolgokat vigyünk véghez és bátrak legyünk. Egy csapat elképesztő kölyök, akik mindenen keresztülvágnak és a legnehezebb akadályt is legyőzik szeretteik és fajuk megmentése érdekében. Mindenkinek csak ajánlani tudom! Aki még nem olvasott hasonló műfajban, annak itt az ideje elkezdeni és belevágni valami újba. Aki már olvasta, az pedig tudja, miről beszélek és remélem ők is úgy éreznek mint én.
Olvassátok bátran! Higgyétek el, nem fogtok csalódni! ;)