A BORÍTÓRÓL
Minden rajta van, de mégsem estek túlzásba. A fehér-vörös párosítás nagyon jól mutat, kicsit minimalista hangulatot ad az egésznek. Roth fején a felirat kissé furcsán mutat, de nem ront sokat az összképen. Viszont Layla haja nagyon hosszú a történetben, a képen szereplő lányé
ha a szemem nem csal pedig rövid.
De persze ez lényegtelen, csak nekem tűnnek fel az ilyen bugyuta apróságok. :D
A TÖRTÉNETRŐL
Teljesen a hatalmába kerített. Nem is tudom, mit mondhatnék. Minden könyv másként érinti meg az embert, de J.L.Armentrout könyvei mindig ugyanazt váltják ki belőlem. Valami elmondhatatlant. Sokszor sírtam könyvön,
eléggé érzékeny típus vagyok na, de így legutóbb Katy és Daemon történetén könnyeztem. Egy másodperc alatt képes volt olyan fordulatot venni minden.... mire az utolsó oldalhoz értem, a pólóm is átázott.
Fél órája sincs, hogy becsuktam, szóval ez egy hirtelen felindulásból született poszt lesz. Ilyet nem is tudom, mikor csináltam utoljára (vagy csináltam e egyáltalán), de remélem, nem lesz olyan borzasztó.
A PARADISE CITY-t mindenképp hallgassátok meg most, vagy akár olvasás előtt/után. Ne kérdezzetek semmit, csak csináljátok. Már nekem is fél órája szól folyamatosra állítva a fülemben.
A karakterek sem elhanyagolhatóak, de itt most a hangsúly inkább a sztorin van. Ismét egy csodálatosan felépített fantasy-val van dolgunk. A világ, amit az írónő megalkotott, már kezdetben is érdekfeszítő. Az átlagosba épített bele különlegeset, mitológiai/bibliai lényekkel és történetekkel.
Bevallom, engem mindig jobban vonzottak kicsit azok a történetek, ahol a valóságba szövik bele a különleges elemeket, nem pedig egy teljesen új világot építenek fel. A cselekmény jól kidolgozott, a megfelelő mennyiségű homály fedi a történéseket.
Azt kell hogy mondjam, nem teljesen értem a címválasztás, de lehet, hogy csak a magyar fordítását nem érzem helyén valónak a történethez. Érthető miért, nem is azzal van problémám, hogy nincs köze hozzá, csak mint ha ennél lenne fontosabb, jelentősebb dolog is. Persze ez csak az én fura meglátásom.
Remélem azért értitek, mire gondolok. :D
A humorát egyszerűen imádtam. Tipikus Jennifer könyveire jellemző: piszkos, gúnyolódó de még is vicces. :3
A sztori izgalmas és fordulatos, nem igazán számítottam előre a dolgokra. A leírást helyenként kissé soknak találtam, voltak kihagyható fél oldalak.
Amit ki is hagytam, mivel nem bírom a stresszt és mindig rögtön tudni akarom, mi történik. Viszont az események nekem kicsit lassan haladtak.Feltételezem azért, mert ez még csak az első, úgymond "ismerkedős" rész. Remélem a másik kettőben gyorsítunk a tempón.
A karakterek jól ki voltak dolgozva, megvolt a maguk különleges személyisége.
Layla. Azt kell mondjam, az ő karaktere eléggé idegesített. Éterem én, hogy kell egy védelemre szoruló béna lány, de egy kicsit lehetett volna tökösebb. A könyv végére szerencsére javult a helyzet, remélem ezután is a sarkára tud majd állni és harcolni magáért és az igazságért. A szerelmi háromszöget nem szerettem. Miért kell mindent hátrébb tolni valami olyan miatt, ami eleve halálra van ítélve? Tudják ők is, mégis csak a dráma megy.
Roth. Félek, beleszerettem. Valaki, akinek nem is lehetnének érzései, a legerősebb érzelmet táplálja Layla iránt. Tényleg bármit megadna érte, és képes megváltozni ha kell. Le se tudok írni mindent, annyira imádom. ^^
Bambi. Nagyon a szívemhez nőtt. <3
Zayn. A háromszög másik eleme. Őt sem igazán értettem, miért nem próbál továbblépni. Nem gyötörheti magát egy életen át. Ha pedig tényleg annyira szereti, próbálja a lány érdekei nézni és segíteni neki. Ezen kívül csíptem. :D Tipikus jófiú.
A vége összetörte a szívem. Rég zokogtam már könyvön ennyit. Nem olyan durván, de azért erősen függő vége van. Nem tudom, hogy fogom kibírni a következőig. Már most tűkön ülve várom a második részt!
Egy szó mint száz, engem teljesen elbűvölt. Sikerült előhoznia belőlem az őrült rajongó énemet. Remélem a következő rész még ezt is felül múlja majd. :)
🌟 🌟 🌟 🌟 🌟
EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
"– Piercing van a nyelvedben – mondtam bárgyún.
Huncut fény csillant a szemében.
– Máshol is van rajtam piercing.
Fel sem fogtam igazán a szavait. Egyszeriben olyan dühös lettem, hogy azt hittem, menten szétrobban a fejem. Ez a démon merészelt megcsókolni. Én én még élveztem is?! Azt sem tudtam, kire haragudjak jobban: Rothra vagy saját magamra az áruló testem miatt.
De várjunk… vajon hol lehetett még rajta piercing? Az utóbbi kérdés nyomán az elmémet elborították a mocskosabbnál mocskosabb gondolatok, és ettől még haragosabb lettem."
"– Miért ne lennél… tökéletes, pont úgy, ahogy vagy?
A szememet forgattam.
– Na, ezt tuti, a Bridget Jones naplójából szedted."
"– Így jár, aki rohadék – mondta Roth, majd visszarántotta a karját. Hosszú, véres-csontos valami lógott a kezében: Petr gerince. – És ez jár annak, aki bántani meri Bambit."
AJÁNLANÁM?
IGEN IGEN IGEN! Ha szeretted az írónő könyveit, ebben sem fogsz csalódni. Ha még nem olvastál tőle, de szereted a fantasztikus, fordulatos, romantikus könyveket, akkor ezt mindenképp olvasd el. Úgy gondolom, már mindent elmondtam róla fent, amit lehet. :D Ha meghoztam hozzá a kedved, ne habozz kézbe venni. Ígérem, nem fogsz csalódni! ;)
1996-ban járunk. Josh és Emma világéletükben szomszédok és a legjobb barátok is voltak egyszerre. Azonban tavaly novemberben minden megváltozott közöttük… Ezért is olyan kínos most ez a találkozás, amikor Josh – édesanyja kérésére – átviszi Emmának az Amerikai Online (AOL) cégtől postán kapott CD-ROM-ot. Később a kapott anyag feltöltése után Emma automatikusan a Facebook oldalán találja magát – csakhogy a Facebookot még fel sem találták! Felfedezését nyomban megosztja Joshsal is. Legnagyobb megdöbbenésükre tizenöt évvel későbbi önmaguk és életük tárul fel előttük, ám valahányszor újra ránéznek a profiljukra, azt látják, hogy a jövőjük megváltozott. Kénytelenek szembenézni azzal, hogy mit csinálnak jól és rosszul az életük során, ugyanakkor szembesülniük kell azzal a ténnyel is, hogy a jelenben meghozott döntéseik hatással vannak nemcsak a jövőjükre, hanem a jelenükre is.
AJÁNLANÁM?
A karakterek sem elhanyagolhatóak, de itt most a hangsúly inkább a sztorin van. Ismét egy csodálatosan felépített fantasy-val van dolgunk. A világ, amit az írónő megalkotott, már kezdetben is érdekfeszítő. Az átlagosba épített bele különlegeset, mitológiai/bibliai lényekkel és történetekkel. Bevallom, engem mindig jobban vonzottak kicsit azok a történetek, ahol a valóságba szövik bele a különleges elemeket, nem pedig egy teljesen új világot építenek fel. A cselekmény jól kidolgozott, a megfelelő mennyiségű homály fedi a történéseket.
Layla. Azt kell mondjam, az ő karaktere eléggé idegesített. Éterem én, hogy kell egy védelemre szoruló béna lány, de egy kicsit lehetett volna tökösebb. A könyv végére szerencsére javult a helyzet, remélem ezután is a sarkára tud majd állni és harcolni magáért és az igazságért. A szerelmi háromszöget nem szerettem. Miért kell mindent hátrébb tolni valami olyan miatt, ami eleve halálra van ítélve? Tudják ők is, mégis csak a dráma megy.
AJÁNLANÁM?
