2018. május 19., szombat

Róbert Katalin: Szelídíts meg!


Sziasztok! :)
Itt a nagy év végi hajtás közepette, kicsit megcsúszva ugyan, de elhoztam végre egy hazai szerzőnk, Róbert Katalin tavaly év végén megjelent könyvét. Decemberben sok helyen jött velem szembe és nagyon megtetszett, de valamiért mégsem vettem meg. Húztam-halasztottam, de végül is a sors döntött helyettem, mikor februárban a KMK Valentin-napi Szerelemcsomagjához ezt a szépséget kaptam meg ajándékba. Mivel viszonylag vékonyka könyv, gyorsan hozzá is kezdtem és pár nap alatt el is olvastam. Ha nem hosszú, miért nem volt elég egy délután? Jó kérdés. Mindjárt meg is válaszolom.
Róka ​kilencedikes lány, és nem akar mást, mint rajzolni, pusztítani az ellenséget a kedvenc számítógépes játékában, és nem törődni azzal, hogy frissen elvált szülei még mindig felette csatároznak. Az új osztálytársai az idegeire mennek, ráadásul a tanárok Kisherceget, ezt a bosszantóan tökéletes tizenegyedikest is a nyakába varrják, hogy korrepetálja matekból.
Róka mindent megtesz, hogy elijessze a fiút, de az nem hagyja magát, és lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Csakhogy tavaly történt valami, amiről eddig nem beszélt senkinek… 
Kisherceg kitűnő tanuló, próbál megfelelni a szüleinek, és a barátnőjének, Rozannának, és eddig minden akadályt tökéletesen vett, ám most úgy érzi, elakadt az élete. Nem elég, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen az érettségi után, még korrepetálnia is kell a bukásra álló Rókát.
A lány ellenséges, arcpirítóan szabad szájú, és mindent elkövet, hogy a fiú kudarcot valljon…Mire elég heti egy különös óra? Közelebb kerülhet egymáshoz két ennyire más ember?                        

Megjelenés:2017     Oldalszám:270    Szemszög: E/3     Kiadó: Könyvmolyképző

A BORÍTÓRÓL

Nagyon szép! *-* Tipikus első látásra szerelem. Kevés szín, elmosódott formák, jó helyre pakolt és bohókás betűs cím. A róka is nagyon édes, de nekem a lány a kedvencem a szeme és a szája miatt. A történethez is passzol, bár ha nagyon kötekedni akarnék azt mondanám: a fehér nem illik ehhez a könyvhöz. :/ Ami még nagyon jó benne, hogy lehet tapogatni. Igen, ahogy az összes többi könyvborítót is zsenikém.. Aki már látta/fogta, azt biztosan tudja, mire gondolok. :D

A TÖRTÉNETÉRŐL

Róbert Katalintól ez volt az első könyvem, de valószínűleg nem az utolsó. Hogy elolvasom-e a többi, már megjelent regényét is? Nem tudom. Egyenlőre valószínűnek tartom, hogy nem, de hát ki tudja, mit hoz még a sors.
Először is térjünk rá arra a kérdésre, amit még az imént tettünk fel: Miért? A választ és magam sem tudom, ugyanis engem is meglepetésként ért, hogy nem kötött le annyira, mint azt elvártam tőle. 
Címéhez híven tele van Kis herceg utalásokkal, de ez érhető, hisz az a történet a regény alapja. Én már nagyon régen olvastam a Kis herceget, de ezek után feltehetően elolvasom a közeljövőben -csak előbb végezzem ki a temérdek olvasatlan könyvemet... Bevallom, nem sokra emlékszem a történetből, de az itt megjelentetett dolgokra nagyjából azért igen. Tudom, hogy ezek az utalások kellettek be, de mégsem tudtam megbékélni velük. Zavartak, ahogy állandóan szembe jöttek velem, még csak kikerülni sem lehetett őket. Tetszene ez a sztori azoknak, akik a Kis herceget imádták? Fogalmam sincs! Talán igen, de akár még az is megeshet, hogy nem. :D

Ami már az első oldalak után szembetűnik: a rengeteg káromkodás. Töménytelen mennyiségben. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz az első olyan olvasott könyvem, amiben kiakadok a trágár beszéd miatt. Értem én, hogy a hatás kedvéért blablabla.., de a kevesebb néha több. Akkor is átjött volna, ha Róka nem szidott volna valakit minden második mondatában.  A vége felé talán enyhült, de az összhatás akkor is kiakasztó.
A másik kedvencem: a "pillantások". Komolyan? 2.0? 2.5-re fejlesztett gyilkos tekintet? Ezt inkább nem is kommentálom. :D
A 80. oldal körül érkezik el a fordulópont, ahol az egész átcsap kellemesebb hangvételűbe, de lagymatagabba is. Fordulatok és csavarok nem igazán voltak benne, még a végén se tudtam azt mondani: hűha, erre nem számítottam! Lehet, hogy váratlan volt, de nem lepett meg. Nem állt a cselekmény, mert haladtak a dolgok szépen, ahogy azt kell, de mégis hiányzott valami.

Tudom, elég már a negatívumokból, de egyet még mindenképpen meg szeretnék említeni: az E/3 szemszög. Nekem már nincs bajom azzal, ha nem E/1-ben olvasok, bár korábban nem szívesen vettem mást a kezembe. Itt sem volt rossz, valójában jó volt, de véleményem szerint sokkal jobb lett volna, ha E/1-ben van, mert úgy a gondolatok és érzelmek még jobban átjöttek volna az olvasónak.

Van egyáltalán valami, ami tetszett? Persze! A humort egyenesen imádtam. Én valamiért nagyon szeretem a szarkazmust és a szarkasztikus embereket, nagyokat tudtam nevetni egy-egy beszóláson. Ez pedig nagyon sokat dobott az olvasás élményén. :)
A másik, a romantikus szál. Olyan aranyos volt, és nem erőltetett. Szép lassan bontakozott ki a barátságukból és nem akartak már a 3. fejezetben egymásnak ugrani. Olyan kis szolid szerelem volt. :D  Belegondolva az egész olyan kis szolid volt. Egyáltalán nem olyan a gimis légkör, mint a külföldi szerzőknél általában. Ez sokkal életszerűbbé tette, még és is szívesen jártam volna oda. :) Jó, azért volt néhány WTF? pillanat a kapcsolatuk alakulásakor, de mindig hamar meg is oldódott a "konfliktus".

A mű egyik központi eleme az Út keresése, amit Kisherceg szemén át láthatunk, a másik pedig a családi nehézségek (jelen esetben a válás) feldolgozása és a helyes szülői magatartás.
Kezdjük is az elsővel: nagyon kevés fiatal van, aki már tudja, mit szeretne csinálni/tanulni a jövőben. Én is a többséghez tartozom, akinek még fogalma sincs, így teljesen átéreztem a srác helyzetét és dilemmáit. A legrosszabb rész pedig valóban a szembesülés, mikor rájössz, hogy a világ és az emberek nem olyanok, mint amilyeneknek hitted őket. Előbb-utóbb mindenkiben "kialszik a kezdeti lángolás", és monotonná, unalmassá válik a foglalkozása, bármennyire is szerette. Kivételek itt is vannak természetesen, ők a szerencsések. A szembesítés és az élet realista ábrázolása remekül sikerült, engem nagyon megfogott ezzel. Talán ezért tudta annyi fiatal szívét megérinteni. :)
A másik elengedhetetlen dolog a családi problémák, amik Rókáéknál voltak jelen. Nem maga az elkülönülés volt a baj, hanem hogy senki nem foglalkozott a lánnyal. Ő pedig azt tette, amit bármelyikünk tenne: megpróbálta felhívni magára a figyelmet, ahogy csak tudta. Természetesen sikertelenül. Ennek a következményei is őt terhelték, érthető volt a heves reakciója. A csúnya beszéd akkor sem. Ez a szülőknek is komoly tanulság, be kell látniuk, mennyi mindent szúrtak el és változásra lesz szükség. Ez komoly dolog, fontos eleme az egésznek. Na de Róka szüleinek a reakciója mikor megtudtak mindent... WTF? Semmi leszidás? Egy rossz szó sem? Legalább egy kicsit látszhatott volna rajtuk, mennyire nem helyes amit tett. Na mindegy. :D

  • Róka. Tyű. Nehéz kérdés, mert szerettem is meg nem is. A káromkodás kiakasztott és a hozzáállása az emberekhez is. De mikor újra a "régi" lett, könnyen tudtam vele azonosulni és egész szinpatikus lett. Persze a kis polihisztor is kiváló mindenből, hogy le ne csússzon a tökéletes karakterek listájáról. :P
  • Kisherceg. Ki ne szeretne egy Kisherceget? A külseje és a személyisége idealizált és túl tökéletes volt, ezen ívül nincs gond vele. A problémáit, mint már fentebb említettem, teljesen át tudom érezni, remélem rátalál arra, amire igazán vágyik. Már persze Róka mellett. ^^
  • Rozi. Nem is tudom, mit mondatnék. Persze, a rózsa miatt ilyennek kellett lennie az ő személyiségének is, de engem nagyon zavart. A kényeskedése és a véleménytelensége, körülötte mindennek tökéletesnek kellett lennie. Borzalom. :D

Összességében szerettem a könyvet minden hibájával együtt. Remélem Katalin még sok hasonló csodával fogja megörvendeztetni a népet. :D

🌟   🌟   🌟   🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
"Mindig azt próbálta kitalálni, mit várnak tőle mások, de talán most eljött az ideje, hogy azt tegye, ami neki fontos."





"Róka végül is elvett egy szeletet a sütiből. Rohadtul utálta magát miatta, de basszus, túrós volt. Az egyik kedvenc túrós sütije."




"Róka sóhajtott. Előrehajolt, olyan hirtelen, hogy Kishercegnek reagálni sem volt ideje, és kikapta a kezéből a példatárat. Találomra felütötte valahol, és megoldott egy feladatot. Villámgyorsan és meglepően könnyedén. Aztán Kisherceg elé tolta, ő meg néhány másodpercig csak kereste a szavakat a köztük feszülő csendben.

– Jó vagy matekból. – Róka megint úgy nézett rá, mintha ostoba lenne, amiért egyértelmű dolgokat jelent ki. Kisherceg megdörgölte a halántékát. – De miért nem oldod meg a példákat a dolgozatban?

– Mert baromi unalmasak! – fakadt ki Róka."


AJÁNLANÁM?

Ha a könnyed hangvételű, mégis komoly tartalommal ellátott romantikus olvasmányokat kedveled, mindenképp neked való! Rókáék története azért is megkapó, mert a mindennapi nehézségeket írja le, nem gyárt felesleges bonyodalmakat.  Viszont ha a káromkodást egy könyvben nehezen tűröd, talán jobb, ha nem állsz neki és húzod fel magad. feleslegesen.  :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése