2019. június 29., szombat

Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák (Csinos játékbabák 1.)

Sziasztok! :)

Ma egy olyan könyvet hoztam, amilyet még nem látott ez a blog. Már régóta szemeztem velük, de csak egy hónapja vettem rá magam, hogy be is szerezzem az elsőt. Igen, már olvastam ezelőtt egyet, viszont arról csak később láthatjátok majd az értékelést. Tudtam, hogy beteg és sötét, de arra nem számítottam, hogy ennyire. Nem is húzom tovább, a mai témánk nem más, mint egy Rázós könyv, méghozzá az Ellopott babácskák.


Szép kis babácskáit Benny nagyon szereti,
Mindaddig, míg azok szót fogadnak neki.
Hajukat fésüli, őket szép ruhába bújtatja,
Hogy tökéletességük semmi ne sújthassa.
Ha eljön az éj, velük játszadozni szeret,
Egyikük félénk, de a másik harcol és fenyeget.
Mikor aztán kedvence futásnak ered,
Hiába ígér a másik baba szépeket,
Benny szíve megtört, szeméből könny csorog,
hasztalan küzd, hisz nem férfias dolog.
Kedvence az övé, vissza kell kapnia
vagy a másiknak meg kell lakolnia.



Megjelenés:2018     Oldalszám:264    Szemszög: E/1     Kiadó: Könyvmolyképző

ELSŐ BENYOMÁS

Ez a regény volt az első rázós könyv amire felfigyeltem. Igazán azt hiszem az fogott meg, hogy valaki úgy beszélt róla, mint a KMK eddig kiadott legbetegebb könyvéről. Olvastam már ugye az El Diablo-t amit nagyon szerettem, viszont egyáltalán nem volt olyan érzésem, mint amit a címke ígér. Nagy elvárásokkal fogtam bele az olvasásba és rengeteg kíváncsisággal, hogy vajon mit tud majd egy viszonylag felkapott sötét történet nyújtani.

A KÖNYVRŐL

Sokan azt mondják, hogy egy lelkileg megterhelő regény után az embernek valami lazábbra, könnyedebbre van szüksége. Akkor én miért akarok még több ilyet olvasni?

Nem egyszerre olvastam ki az egészet, hanem két nap alatt. Nem azért, mert nem akartam volna, hanem egyszerűen így jött ki. De visszagondolva talán jobb is. A könyv háromnegyedénél le kellett tennem egy kicsit mert úgy éreztem, hogy nem bírom már ezt a feszültséget. Ebből is látszik, hogy milyen fantasztikus volt a hangulatteremtés. Végig ott volt valami a levegőben, a félelem, a rengeteg kérdés és tehetetlenség ami egy idő után nem csak a szereplőkön, hanem az olvasón is eluralkodik. Már az elején azt az érzést kelti, hogy mindjárt beüt a krach és valami történni fog, amitől mindannyian félünk.

A történet szerint Jade-et és a Hugát Macy-t elrabolja egy pszichopata, Benny. Jade ekkor 14 éves csupán, Macy 9 (ha jól tudom). Bántja őket és szexuálisan is zaklatja a két lányt. Nagyon rossz körülmények közt élnek a világtól elzártan. Jade 4 év után elszökik, majd mikor újra hazatér tanul, rendőrnek áll és szüntelenül kutatja húgát, de hiába. Aztán egyszer csak 6 év után történik valami, ami egy egész eseménysorozatot indít el.
Közben Jade magánéletébe és lelkébe is bepillantást nyerünk, ezzel együtt pedig visszaemlékezéseket is arról a szörnyű 4 évről.

Csodálom Jade-et. Képes volt mindezek ellenére megőrizni épen az elméjét, bár a lelke és teste megtört. Hihetetlenül erős és kitartó, bár belül darabokban van. Bo-t sose kedveltem, talán mert a Jade se. De Dillon...hát igen. Egy ilyen munkatársat én is elfogadnék. Komolyra fordítva a szót, minden szempontból remek társ, szinte tökéletes, bár tele van hibával, mégis az egyik legjobb karakter. Macy lelkében nem tudom mi zajlott, de néha talán jobbnak is éreztem. Szegénynek nem lehetett egyszerű, főleg miután Jade elment. De hát szegény nem tehetett mást, hiszen ez volt az egyetlen lehetősége, hogy mindkettőjüket megmentse. Ha ottmarad, azzal talán többet ront a helyzeten.  Remélem ezt Macy is megérti. Bár ki tudja, az az elmebeteg idióta mit csinált vele..

A krimi szál is remek, pont megfelelő mennyiségben van beleépítve a sztoriba. Nem igazán vagyok otthon a műfajban, de ez így tetszett. Rájönni az összefüggésre és a leglehetetlenebb nyomokon megpróbálni elindulni úgy, hogy egy profival van dolguk..wow. Én is velük izgultam, agyaltam és reménykedtem, hogy egy nap igazságot szolgáltatnak majd.
A történet egyébként tele volt csavarokkal, amire egyáltalán nem számítottam, amik meg a  vége felé vannak...gyomorforgató, elkeserítő, szörnyű, mégis zseniális. Ami a végén történt, arra pedig már nincsenek szavak. Csak egy kérdés: mikor jön már a következő rész? (Egy kis info: a KMK gondozásában jelenik meg, feltehetően a jövő évben.)

Összességében elborzasztott, letaglózott, megbotránkoztatott, reményt és bosszúvágyat adott, megmutatta, hogy mindenki kaphat második esélyt és bármilyen sérülésekkel is küzd, nem ér kevesebbet a többi embernél. Mégis imádtam, mert fantasztikus az alapötlet és a karakterek, az egész az! Igen, még a romantikus szál is pont jól volt megcsinálva, nem vitte túlzásba de mindent belerakott, ami szükséges volt. Egyértelműen kedvenc lett! 💓

🌟      🌟      🌟      🌟      🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"Nem minden szörnyeteg vadászik sötétben."




"Le tudom lőni azt, aki fegyvert fog rám, de képtelen vagyok kimenni éjjel a mosdóba úgy, hogy nem kapcsolom fel a villanyt. Üldöznek az árnyak: a nyomomban vannak, és otthont adnak azoknak a szörnyetegeknek, akik odakint ólálkodnak."



"Gyötrelmes, és néha veszélyes dolog játék babának lenni. A babáknak nincs választásuk, mindig csak őket választják. Nem csinálnak semmit, csak velök csinálnak dolgokat. "(- Rumer Godden, The Dolls' house -)

KINEK AJÁNLANÁM?

Senkinek. Mindenkinek. Nem tudom. Azt biztos, hogy ehhez kell egyfajta gyomor és befogadóképesség. Beteg. Nagyon nagyon beteg. De közben mégis zseniális és nem ereszt. Ha szereted a sötét történeteket és nem vagy rosszul az erőszakos, erotikus dolgok olvasásától, akkor mindenképp javaslom. Ha valakinek esetleg romantikus történetet keresve akad meg rajta a szeme, ki kell hogy ábrándítsam: ez minden, csak nem édes és szerelemmel teli.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...