Mutatok egy remek klasszikust! 3.

Arany János: Toldi estéje

Sziasztok! :)
Ma a Klasszikusok "sorozat" második részét hoztam el, a Toldi folytatását. :) Az előző részéről itt olvashattok.

1847 ​május végén, még mielőtt Toldi megjelent, írja Arany Petőfinek: egy Toldit akar még írni, Toldi Estéjét, s azt neki akarja dedicálni hiúságból, büszkeségbő, ilyeténformán: Petőfi Sándornak, a költőnek, barátomnak. – Ez első nyoma Arany tervezett költeményének. Nemsokára hozzá is fog kidolgozásához s három hó múlva már részletes adatok mutatják az elbeszélés méreteit és haladását. „Toldi Estéje – írja Petőfinek – öt ének lesz per 40 összefogott strófa, de még csak kettő van benne készen. Cselekvénye igen lassú. Nagyszerű akar lenni, megjárom vele, ha elrontom. Majd elküldöm neked, te pedig mutasd meg Vörösmartynak, addig nem adom sajtó alá.” Petőfi már négy nap mulva – 1847 aug. 27. – türelmetlenkedő unszolással felel: „Toldi Estéjét, ha a lelked kinyögöd is belé, elkészíted október 10-ig, akkorára majd megírom, hova küldd.” De még deczember elején is hiába sürgeti. Aranyt a gyors munkában akadályozza műgondja és hivatala. Szilágyi Istvánhoz ez év szeptember 6-án írt leveléből megtudjuk, hogy a költemény még darabban van, s ez eddig elkészülttel sincs megelégedve: egyszerűsíteni kell az egészet, nagyon képes, nagyon keresett néhol.

Érdekességek

-Ezen kívül nem akart több részt írni.

Véleményem

Ezt miért nem tanítják úgy, mint a Toldit? Miért csak említik az iskolások könyveiben? Ugyanolyan hely illeti meg. A története gyönyörű és megható (jómagam is megkönnyeztem), mondanivalója pedig hasonló, ha nem több. Ismételten csodálatos volt, ahogy megfogalmazta ezt a varázslatos művet. A keserűség humorral való ellensúlyozása pedig különösen remek.

Miről is szól?

Az öreg Toldi elfeledve, tétlenül él otthon Nagyfaluban. Három éve nem fordult meg Budán, mert az új erkölcsöket lenéző, nyers szókimondásáért a király kitiltotta az udvarból. Édesanyja régen elhunyt már, most ő is a halálra készül. Elhatározza, hogy megássa saját sírját hű szolgája, a megboldogult „vén” Bence fiának, a „kis" Bencének segítségével. Mikor végeznek, követ érkezik, aki tudatja az idős bajnokkal, hogy Budán egy olasz vitéz bajvívásban mindenkit legyőzött, aki kiállt ellene, szidja az ország becsületét. Toldiban újból fellángol a régi tetterő. Budára készül, hogy bosszút álljon az olaszon és megmentse a magyarok becsületét.

Másnap reggel Toldi Bencével együtt útnak indul. 

Az olasz már távozni készül, amikor megérkezik Toldi. Szőrcsuháját és ósdi fegyvereit látva, inkább tűnik barátnak, mint Magyarország hősének. A nép nem ismeri fel, kinevetik és Bencét majdnem meglincselik. Toldi hosszú kemény küzdelemben megöli az olasz vitézt, aztán lóra pattan és Bencével együtt elviharzik a helyszínről.

Toldi Bencével már Rákosmezőn jár, mikor a nép és a király követei beérik. Egyikük átadja neki az üzenetet, hogy az uralkodó már rég újra kegyelmébe fogadta volna, de Toldinak halálhírét keltették. Toldi örömmel visszatér, útja Pest és Buda utcáin igazi diadalmenet. Mielőtt azonban a várba menne, megkéri kísérőit, hadd térjen be három éve nem látott kis budai házába.

Toldi a királyi udvarba indul. Ott az udvaroncok zajosan mulatnak, tréfálkoznak. Egyikük hárfakísérettel elénekli Szent László csodás történetét, a másik apród arról énekel, hogyan járta meg Toldi Miklós hajdanában a furfangos özveggyel. Nagy nevetés támad, megismétlik és tanulgatják a gúnyos dalt, amikor belép az ősz Toldi. Hirtelen elhallgatnak, de aztán újra gúnyos célzásokat tesznek, és énekelni kezdik a gúnydalt. Toldi haragra lobban, hatalmas csapásától három apród szörnyethal. Dühösen a királyhoz megy, kemény szókkal illeti és elrohan. Miután a király megtudja, mi történt, fájó szívvel, de parancsot ad Toldi elfogására.

Otthon Bence enni adott a lovaknak és tisztogatja ura rozsdás szerszámait. Toldi érkezik vérben forgó szemekkel, akit nagyon megviselt az előző eset. Bence az ágyra segíti az immár haldokló hőst. Megérkezik a testőrtiszt, aki azt a parancsot kapta, hogy Toldit börtönbe kell vetnie. Az öreg állapotát meglátva azonban visszatér, és elviszi a királynak a szomorú hírt. Lajos király megrendülve siet Toldi házába, és mindent megbocsát. Toldi lelkére köti a királynak, hogy szeresse a magyar népet, és a király kezét fogva meghal. Tetemét hazaszállítják Nagyfaluba, és abba a sírba helyezik, melyet maga ásott önmagának.

1. BLOGSZÜLINAP!!! + Nyereményjáték

Kedves Követőim!

Ma van a napja, hogy pont egy éve osztottam meg veletek először a gondolataimat itt a blogon. Ez pedig mindenképp ünneplést érdemel!

Általában ez az  rész ahol a bloggerek felsorolják, mennyi mindent értek el egy év alatt és mennyi változáson mentek keresztül. Én ugyan nem léptem nagyot előre, ám nem is ez volt a célom. Nem keseredtem el, amiért nem kerestek kiadók és még interjút sem készítettem. Nem a feliratkozóim száma éltetett, de örültem minden egyes személynek, aki úgy gondolta, érdemes engem követni. Egy év alatt 16-an lettünk, amitől én nagyon boldog vagyok! :) A legnagyobb örömöt pedig mindig az okozta, mikor valakit megfogott annyira a véleményem egy könyvről, hogy a kezébe vegye. Mindig is ez volt a célom, és ezután is ez lesz. :)

Na de nézzük is, mi történt eddig:

Eleinte még nem vettem túl komolyan, úgy voltam vele, hogy ha lesz miről írjak, írok majd.
(Egy kis plusz előzmény: kezdetben nem akartam egyáltalán blogot, de aztán megláttam párat ami nagyon megfogott, és hirtelen felindulásból létrehoztam az oldalt. Pár napig nem is törődtem vele, aztán végül rászántam magam és elkészült a bemutatkozásom, amit azóta már letöröltem és fentre raktam át a fejlécbe.)

Az első két bejegyzésem egy molyos kihívásról szólt, amit természetesen félbehagytam magamhoz híven. :D Az értékeléseket Jennifer L. Armentrout: Shadows (Luxen 0.5) c. könyvével kezdtem el. Ezután sorba minden olvasmányomról -ami nem megkezdett sorozatom volt- írtam. Igyekeztem hazai szerzőinket is figyelemben részesíteni, amit egyáltalán nem bántam meg. Azóta az olvasott könyveim fele (ha nem több) magyar író/írónő tollából származik. (Összesen 22)
Pár saját írást is beszúrtam néha, ha feladat volt vagy ihletem támadt. Két book-tag-et is megcsináltam, bár nem volt tervben, de nekem is megtetszett idő közben az ötlet.
Élményeim pedig két író-olvasó találkozóval Tomcsik Nóra írónővel, egy pesti Pepe Toth és egy Sarah Andersen dedikálással, valamint egy könyvfesztivállal bővültek.
A Klasszikusok c. rovatomat pár hete kezdetem, ahol a kötelező olvasmányaimat mutatom be és igyekszem a régi nagy kedvenceket a mai olvasókkal is megszerettetni.

Igyekeztem folyamatosan fejlődni és javulni. Ellamara az életemben is nagyon fontos szerepet játszik. Olyan mint egy kisállat. Néha csak nyűg de imádom és semmiért sem adnám. Nem voltam túl kitartó ember, általában félbe hagytam a dolgokat, de ez egy biztos pontot jelentett és a sorrendembe is bekerült. Minden vasárnap valami újat osztok meg veletek és mindig szakítok rá időt, hogy újabb és újabb bejegyzést írjak. Ha nem tehetem, mindig szomorúság tölt el és hiányérzetem támad.

Nyáron volt egy időszak amikor teljesen elhanyagoltam a munka miatt és ezt  mai napig bánom. Viszont azóta minden megteszek, hogy hasonló ne történhessen meg többé. A mostani időszakom is elég zavaros a tanulás és a jogosítvány megszerzése miatt szinte semmire nincs időm, három hete olvasom a Kincsemet és még csak az elején tartok. :( Viszont büszke vagyok magamra, amiért mindezek ellenére vasárnap szakítok időt az írásra és azt tudom mondani, hogy nekem ez is ugyan olyan fontos és hozzá tartozik a mindennapjaimhoz.

Nektek pedig nagyon szépen köszönöm, hogy velem vagytok már 365 napja!💜

Nyereményjáték

Őszintén szólva már nagyon vártam ezt a pillanatot! Még sosem volt nyereményjátékom és mióta kitaláltam, teljesen be vagyok zsongva. :) Sokat gondolkodtam, mi lehetne az ajándék, és arra jutottam, mivel Jennifer L. Armentrout: Shadows (Luxen 0.5) c. könyve volt az első történet melyről értékelést írtam, ez lesz az, melyből megnyerhettek egy példányt. :)

Elnézést, de technikai-a telefonom kamerája haldoklik-technikai okok miatt nem tudok saját képet ide rakni.

Mit kell tenned, hogy megnyerd?

1. Nézz szét az oldalon, és szólj hozzá valamelyik bejegyzéshez. (nem muszáj ehhez is, elég csak egyhez) VAGY írd meg molyon üzenetben, ha nem tudsz hozzászólni (az ötletet és észrevételt köszönöm @Kicsi_Yeye molynak! )
2. Írd le az észrevételed, véleményed, és hogy miért szeretnéd megnyerni a könyvet.
3. Írd le az e-mail címedet is, hogy értesíteni tudjalak majd a játék végén.*
4.  (NEM kötelező) ha tetszik a blogom, légy Te is rendszeres olvasóm. :)

A nyertest e-mailben értesítem és a blogon is közzé teszem egy bejegyzésben.

A játék december 3.-ig tart, aznap sorsolom ki és teszem közzé a nyertest is.

Sok sikert mindenkinek!

 *Természetesen nem áll szándékomban visszaélni vele, csupán kapcsolatfelvétel céljából van rá szükségem.

Lacey Weatherford: Chasing Nikki – Nikki nyomában

Könyvértékelés

Sziasztok! :)

A hazai szerzők művei sorát most határozatlan ideig megszakítom, mivel most a Pöttyös könyveim jönnek sorban. Néhányat muszáj leszek utoljára hagyni, mivel sorozat, szóval most az egy kötetesekkel indítok. Akit ma hoztam, őt szeretetcsomagban kaptam és akkor hallottam róla először. Jó rég óta húzom szegénykémet is, de végre itt az ideje, hogy ti is megismerkedjetek vele. Íme hát, fogadjátok sok szeretettel. :)

Chase ​Walker régebben rendes srác volt – megnyerő, sportos, fényes jövő várt rá. De az életét sújtó tragédia után mélységesen elkeseredik. Az alkohol és a kábítószer fogságában fel sem tűnik neki, hogy eltékozolja az ifjúságát, mígnem egy nap letartóztatják. Chase anyja nem bírja tovább nézni, ahogy a fia tönkreteszi az életét, így vidékre költöznek nyugdíjas katona nagyapjához. Chase egyáltalán nem örül az új helyzetnek, míg össze nem ismerkedik Nikkivel, a helyes pomponlánnyal, aki rá sem néz a magafajta rögbijátékosokra. Chase azonban nem az a típus, aki megfutamodik a kihívások elől, és elhatározza, hogy meghódítja Nikkit. Hamar rájön, micsoda mélységek rejlenek a csinos pofi mögött. Nikki balzsam a meggyötört lelkének. De amikor a lány életét is tragédia sújtja, Chase egyszeriben a végső megpróbáltatás előtt találja magát. Bízhat Nikkiben, és mindabban, amit tőle tanult? És ez elégnek fog bizonyulni? Egy tragédia megváltoztatja az életedet. Kettő felforgatja.

Megjelenés: 2015     Oldalszám: 272     Szemszög: E/1     Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

BORÍTÓ

Kicsit szappanopera hangulatot ébreszt az emberben, főleg a túldíszített címe miatt. Már ránézésre is romantikus hangulatot kelt az emberben. Igazán szólhattak volna nekik, hogy a kevesebb néha több. A rózsákat jó, hogy oda rakták, lesz szerepük a műben és szerintem megérdemlik a helyet. 

A TÖRTÉNETE

A könyv bár nem túl terjedelmes, összesen két fejezetből áll. Sokat gondolkodtam, hogyan is kéne ezeket bemutatnom és arra jutottam, külön külön lenne a legjobb.

Első fejezet. Ez teszi ki nagyjából a 3/4-ét az egésznek. Itt ismerhetjük meg a múltjaikat, legelőször is Chaseét. Ott derül ki, mit miért tesz a jövőben és a romantika is kibontakozik Nikkivel. Róla és a családjáról idő közben tudunk meg egyre többet. A szerelmük története mondhatni tejesen átlagos,
ilyennel akár a saját környezetünkben is találkozhatunk. Valószínűleg mivel a jellemek egymás komplementerei, ezen volt a hangsúly. Segíttetek egymásnak, a sok rossz és nehézség után ismét megtalálták a boldogságot egymásban. Chase egyenesbe jött végre, meglelte a barátságot és a boldogságot.

Ezt leírva teljesen idillinek tűnik, oda is írhatták volna: Happy End. Na de miért is nem tették?
A második rész miatt. Én kis naiv ezek után már el is könyveltem magamban, hogy milyen remek kis könnyed történet, felüdülésnek éreztem a sok komoly és nehéz téma után. Ezt írtam, mikor még csak a vázlat fele volt meg: "Egyszerű, szimpla, romantikus történet. Kiszámítható, de mégis jó olvasni." Haha.

A második fejezetben minden felborul. Kezdetben még meg volt a boldog nyugalom, de aztán egy este hirtelen minden megváltozott. Attól a fordulattól kezdve már nem tudtam, mire számítsak. Persze ez mindenkinél más, biztosan van, aki előre tudta mi lesz, mert kitalálta idő közben. Nekem szerencsére nem sikerült sem előtte, sem utólag. Viszont ezután választ kaptam egy kérdésre, amit a könyv eleje óta nem értetem. Habár visszagondolva elég árulkodó volt.

Nekem leginkább a váratlan fordulat miatt volt kellemes csalódás, mivel én nagyon nagyon nagyon szeretem az olyan történeteket, amik meg tudnak lepni és nem várt fordulatot mutatnak.
Ellenben elég nagy negatívum volt az események gyorsasága. Mint ha egy film lett volna, ahol 90 percbe akarnak mindent belesűríteni. Ez leginkább a második részre vonatkozik, az első részletesebben már biztosan unalmas lett volna.

A karakterek szimpatikusak. Bár kezdetben Chaset nem kedveltem, a végére egészen "összebarátkoztunk". Nikki tipikusan a szerethető karakter: jó lány akinek hatalmas szíve van amin vannak sebek is. A mellékszereplők is aranyosak, főleg Nikki családja. De Chaseéknél is nagy a szeretet, az új barátai nagyon jó fejek és szerethetőek.

A téma inkább komoly volt mint átlagos, de ahhoz nem volt elég jól kidolgozva. Nem tudom, hányadik regénye ez az írónőnek, de olyan benyomást kelt, mint ha az első lenne. Utánanézve: nem ez az első, hanem a Crush ​– Bizsergés. Legalább is ami magyarul megjelent.
Ez egy trilógia első része, bár a többi még nem jelent meg magyarul. Valószínű azért, mert sokan nincsenek elragadtatva az írásaitól, de én örülnék, ha a második és harmadik részt is elolvashatnám. Az epilógus felkeltette az érdeklődésemet. A végét pedig megkönnyeztem.

🌟 🌟 🌟 🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"Az arca rózsaszínbe borult, és ekkor már tudtam, van nála esélyem. Nem hagyom őt hidegen, és idővel kifárasztom. Nagyot nyelt, rám meredt, majd fújtatva elvonult.
Vigyorogtam, ahogy távozott. A Nikki nyomában hadművelet ezennel megkezdődött."

"Anya még jobban elmosolyodott, és rám nézett. – Tényleg? – Eleresztette Nikkit, és gyengéden megszorította a lábamat. – Jó tudni. Ami azt illeti, rólad is. Gondolom, azért is hozott fel megmutatni a panorámát. Kissé krákogtam, majd elnevettem magam. Nikki még jobban elpirult. – Ne légy zavarban, Nikki. Meséltem Chase-nek, mennyire kedveltük ezt a helyet az apjával is. – Ennyit a hangulatról – mordultam fel. – A részletektől kímélj meg, anya. Elképzelni szüleimet enyelegni nem tartozott a kedvenc időtöltéseim közé. Nikki megbökött a könyökével. – Szerintem romantikus. – Nevetgélt. – Vajon a nagyszüleid is csókolóztak idefent? – Arra mérget vehetsz – vágta rá az anyám, és én még hangosabban tiltakoztam. – Anya, sikerült végérvényesen tönkretenned számomra a szénapadlást. Soha többé nem leszek képes feljönni ide."

AJÁNLANÁM?
Egy jó történet nyomában.

Őszintén szólva nem tudom, ugyanis sok hideget és meleget is lehet hallani róla. Ugyan az én tetszésemet elnyerte, lehet, mások nem így vélekednek, mivel a témája se nem könnyű, se nem annyira nehéz. Egy próbát szerintem megér, mert a történet megható és könnyed, a hétköznapi események sodornak magukkal.
Mindenképp felüdülés  a rohanós napokban, ha tele van az ember feje és nem akar agyalni csak sodródni. :)

Rojik Tamás: A ​csillagos égig

Könyvértékelés

Sziasztok! :)

On Sai regénye után most ismét egy hazai szerző művét hoztam. Rojik Tamás második regényét már nagyon vártam, az első teljesen levett a lábamról. Nagyon örültem, mikor megkeresett és pár nappal később már olvastam is a könyvet. Ha az előzőt még nem olvastátok, mindenképp pótoljátok be, de ezt se hagyjátok ki! ;)

Gábor író, de lomtalanításból él: vállalkozó nagybátyjával együtt elhunyt emberek hátrahagyott tárgyait számolják fel. Dóra zongorista, de napközben ujjai fekete virágföldbe mélyednek. Egymásnak elmesélt, szokatlan történeteikből egy ismerős, hétköznapinak mégsem mondható világ épül fel. A szereplők küzdeni tudása és a szöveg lendülete pedig magával viszi az olvasót is.

Vados Anna

Megjelenés: 2017     Oldalszám: 128     Szemszög: E/1     Kiadó: Napkút Kiadó

BORÍTÓ
Egyszerű, mégis összetett. Sima fehér alapján ott van a zongora, mint fontos motívum, és a gyönyörű csillagos ég, mint a címben is. Számomra a páncélba zárt végtelenséget jelenti, Az elrendezés jól meg van csinálva, a betűk is egyszerűek, ám sokatmondóak. Nekem nagyon tetszik. :)

A TÖRTÉNETE

Ismét egy olyan történetet kaptunk Rojik Tamástól, ahol nem a sztori a lényeg, hanem a karakterek. Bár igyekszem nem a Befogad és kitaszíthoz hasonlítani, az a történet nagyon magasra tette nálam  lécet.
A címe nagyon tetszett, bár utólag sem jöttem rá, miért ez lett. Lehet, velem van a baj, de az elolvasása után sincs tippem. Eleinte azt gondoltam, itt is két szemszögből olvashatunk, és bevallom, csalódott voltam kicsit, mikor rájöttem, hogy nem, de ettől még persze ugyanolyan lelkesedéssel olvastam.

Visszatérve az első mondatomhoz, a jellemek és a fejlődésük nagyon érdekes. Egy, vagyis inkább két főszereplő van, az ő szemével láthatunk mindent. Ezt kicsit sajnáltam is, mivel Dóra is igazán érdekes egy remek háttérsztorival, ami nekem személy szerint nagyon tetszett. A családja és az egész élete különleges, ha nem is a jó értelemben. jó lett volna sokkal többet olvasni róluk, vagy akár egy rész Dóra szemszögéből is.

Gábor már más tészta. A munkája érdekes és jó volt, bár picit többet is ki lehetett volna hozni belőle. Az írása nagyon tetszett, a többit is szívesen elolvasnám, remek ötlet volt ezt így megoldani. Kicsit szerencsétlen volt -de hát ki nem az?- ami még szerethetőbbé tette volna, ha... . Annyira életkedvtelen volt, hogy az már fájt. A családja sem volt sokkal jobb, az apja nagyon unszimpatikus, az anyja pedig tipikus háziasszony, akik egy üres kis városban laknak és elvileg boldogok.
Semmi cél, semmi boldogság és még csak nem is igyekezett jobbá tenni a saját életét (mármint Gábor). Dórába is szerelmes volt, de mégsem tűnt úgy. Indított benne változásokat, de még ez a szerelem is túl szürke volt.
Bazsi bácsi és Mónika voltak még érdekesebb mellékszereplők. Bazsi bácsit nagyon megkedveltem, Mónika viszont.. hát igen. Voltak gondok, az biztos.

A szerelmi szál bár jól időzített volt, az elején hiányzott az érzelem, a vége pedig túl csöpögős és nyálas volt, ez pedig átmenet nélkül történt. A két véglet volt benne, az arany középutat nem sikerült megtalálni.
Happy End volt ugyan a vége, de talán nem kellett volna. Egy sima vagy akár egy szomorúbb befejezés sem lett volna rossz, nem a boldog végkifejlet az egyetlen jó megoldás. Így túl idilli lett az egész.


A regény első fele remek volt, de a második kicsit lehúzta az egészet. Nagyjából a tragikus esemény utántól már unalmas és vontatott volt. Sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle, de mintha túl gyorsan akarta volna lezárni.
Elég vegyesek az érzelmeim a könyvvel kapcsolatban, de összességében nem volt rossz,főleg az első fele miatt. Az ötből négy csillagot adok neki. :)

🌟 🌟 🌟 🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"A sok betonház között alig találtuk meg a címet. Nem volt

parkoló a kapu közelében, ezért a járdára kellett felállni, Bazsi

bácsinak megint veszekednie kellett egy öregasszonnyal, aki

sopánkodva kiabált neki az ablakból, hogy feltöri a betont,

kiüti a szegélyt, ráhajt a rózsákra.

– Figyeld meg, nemsokára ennek a vénasszonynak is üríthetjük

a lakását – mondtam a nagybátyámnak, hogy jobb kedve

legyen.

– Ezek a büdös életben nem halnak meg – legyintett, de

azért mosolygott."

"-Milyennek látsz most?

-Olyannak, aki tudja, hogy kivételes."

"-Az volt régen a Katona Kórház. Oda hordtam az öngyilkosjelölteket.-Mentőztél is?-Igen, amikor felköltöztem. Bármit elvezettem volna, még akár háztartást is, csak gép legyen benne-mondta nevetve, (..)."

AJÁNLANÁM? 
A csillagos égig repít, majd vissza dob.
Azoknak mindenképp ajánlom, akik szeretik a nem átlagos hétköznapi történeteket, vagy valami újra vágynak. Egy őszi teázós estére tökéletes, gyorsan el lehet merülni benne, már az elején magával ragad. Könnyed hangneme és remek karakterei teszik még vonzóbbá, na meg a gyönyörű borítója :) . Ha valami különöset szeretnél, mindenképp olvasd el. Ígérem, nem bánod meg! ;)