Maros András: Kávéházi ​pillanatok

Benyák Zoltán: Az utolsó emberig

Sziasztok! :)

Ma egy hazai szerzőnk regényéről szeretnék beszélni nektek. A kapcsolatunk nem mindig volt felhőtlen és nehézkesen indult, de hamar összerázódtunk és jobban meglepett, mint gondoltam. A csomagban kapott meglepi könyvek mindig veszélyesek, hisz nem mi választjuk az olvasnivalónak és akár nagy csalódások is érhetnek. Ezúttal viszont szerencsém volt, és egy remek történettel lettem gazdagabb.

Wylie Overstreet: Világtörténelem facebook-ra hangolva

Sziasztok! :)

Ma nem egy szokásos könyvajánlóval érkeztem, hanem egy olyan kötetet hoztam, ami témájában különösen közel áll a szívemhez. Nem tudom, említettem-e már, de imádom a történelmet és minden dolgot ami vele kapcsolatos. Imádok új dolgokat megtudni és összefüggésekre rájönni, elméletek valóságalapján gondolkodni. Ezenkívül imádom a mémeket is, amik tényleg jól meg vannak csinálva és nem csak retardált módon összedobálva, hanem értelme is van. Na ez a könyv tökéletes fúziója ennek a két fantasztikus dolognak.

Naomi Alderman: A hatalom

Sziasztok! :)

Tudom, megint elmaradt a szerdai bejegyzés és ezért az elnézéseteket és türelmeteket szeretném kérni. December 5.-én már túl leszek a nyelvvizsgán és ismét visszatérnek a dolgok a megszokott kerékvágásba. Na de nem ez a lényeg, szóval térjünk is rá az értékelésre. Ma ismét egy olyan könyvvel érkeztem, ami kicsit komolyabb hangvételű. Még a Könyvfesztiválon szereztem be hirtelen felindulásból de azt hiszem, nem bántam meg. Sokat hallottam már róla azelőtt is, bár nagyjából akkor jelent meg azt hiszem. Inkább pozitív vélemények voltak, így én is bizakodóan álltam neki. Hölgyeim és Uraim, a mai témánk nem más, mint Naomi Alderman: A hatalom c. könyve!

Sarah Andersen: Macskapásztor

Sziasztok!

Ma egy rövidke bejegyzéssel érkeztem, bár erről a témáról naphosszat lehetne diskurálni. Sarah Andersen képregénysorozatának 3. része nem rég jelent meg a könyvfesztiválon, de természetesen én csak most jutottam el odáig, hogy végre a kezembe vegyem és egy pohár hűsítő mellett -igen, ebben a dög-melegben muszáj- elmélyedjek vele az élet nagy dolgiban. Az első  és a második részt is imádtam, szóval nagy "elvárásaim" voltak a Macskapásztorral szemben, amiket messze túlszárnyalt. Fogadjátok szeretettel! ^^

Nem is olyan egyszerű az élet világhírű művészként! Rémisztő határidők, műkajás dobozok halmai a villogó monitor alatt és a kisállatok örökké gyarapodó hordája… ööö, mindegy – igazából ez mindennapos.
Sarah Andersen képregényeinek és rajzokkal ellátott személyes jegyzeteinek harmadik gyűjteményes kötete a korábbiakra jellemző szellemességgel és eleganciával nyújt túlélési tanácsokat a modern élet őrületéhez: a korán kelő emberek elkerülésén át az internetes trollok elleni védekezésig, egészen a nagytakarítás életre elenyésző hatást gyakorló haszontalanságáig. Ha minden kötél szakad és összeomlik körülötted a világ, készíts egy forrócsokit, számold a napokat halloweenig és öleld meg a remény bundás-bolyhos szimbólumát!
Sarah Andersen egy fiatal brooklyni illusztrátor. Épp azon dolgozik, hogy csökkentse a reggelente lenyomott szundik számát. Messze még a cél.                                              

Megjelenés:2018     Oldalszám:112    Szemszög: E/1     Kiadó: Fumax kiadó

Ennél a három képregénynél nem terveztem tartani a szokásos értékelésformámat. Megmutatom a kedvenceimet amiket kiválogattam és elmondom miért, valamint pár szót mondok még az egészről.

Molyon még a megjelenése előtt írt róla pár szót a fordítója, Tóth Barbara. Szerintem kellenek az elolvasásához az ő előszavai is, hogy kicsit tisztába rakja a dolgokat. :) A végén van egy komolyabb hangvételű rész, amit én egyáltalán nem sajnálok. Sarah belevitte az egyedi humorát ezekbe a komoly kérdésekbe és egy remek mixet alkotott. Elgondolkodtató és reményt adó sorok ezek.
Egy valamit viszont sajnálok..nem tapizható a borító. :( Mármint persze megfogni meglehet, viszont nincs olyan puha és bolyhos része mint azt előzőknek.
8 képet szúrok be most is, ahogy az előzőknél, a kedvenceimet. Már az elején elhatároztam, de hamar rá kellett jönnöm, hogyha az összes oldalt lefotózom, sose lesz ebből semmi. De egyszerűen annyira magamra ismertem bennük, mint ha csak rólam írta volna. A párom is osztja a véleményemet, úgyhogy csak van benne valami. :D És szerintem ez adja az egész varázsát: mindenki megtalálja önmagát a mindennapi szituációkat ábrázoló rajzokon. :)

Hát igen. Mikor el vagyok kenődve ha nem sikerül valami mindig azzal nyugtatnak, hogy én mindent megtettem. De legbelül tudom, hogy nem, mert még többet is tehettem volna és ettől csak még rosszabbul érzem magamat. Bűntudat és bűnbánás. Fincsi.

Ha a kutyám mesélni tudna..szegényre az összes létező becenevet és jelzőt ráakasztottam már. Aztán meg csodálkozok, hogy gyagya és már a nevére sem hallgat. :D Szegény nem tehet róla de annyira tündéri, képtelenség nem gügyögni neki.

Hajjaj. Az intelligenciát sem sorolnám ide, de legyen. :D A memóriám már egyre rosszabb, minél több dolgom és tanulnivalóm van, annál kevésbé emlékszem rájuk. Kreativitásból sincs hiány, na de az időbeosztás...hajjaj. Talán egy remek példa erre hogy hétfőn vizsgázom és most tanulás helyett ezt a bejegyzést írom éppen.

Mondhatnám, hogy erre nem is gondoltam, de hazudnék. Szerintem saját magamnak sem ismerem be, hogy valójában semmi bajom, csak ráparázok a dolgokra és ettől lesznek igazából problémáim. De ha bárki kérdezi, még mindig nem tudom, mi okozhatja ezeket mert minden rendben. ;) 

 A mindennapjaim. A nyári reggelek kivételt képeznek mert azok a legjobb dolgok. Olyankor néha hajnalban kelek csak azért, hogy lássam a napfelkeltét és a kellemes hűvösben teázgassak. De a többi évszak..kegyetlen. Imádom a puha és meleg dolgokat ráadásul lusta is vagyok, ezek együtt pedig gyilkos kombinációt alkotnak.

Csak azért fogadom el a macskás részét, mert a kiscicák tényleg cukik. Picinek még nem hálátlan szőrgolyók. A kutyákat minden méretben és mennyiségben! *-* Na de a babákat... Félreértés ne essen, nincs bajom a gyerekekkel, csak szimplán nem szeretek velük lenni, mert sosem tudom, mit kezdjek velük. :D

Szerintem ez a kép nem igényel túl sok magyarázatot. Az amúgy is kevés önbizalmam ilyenkor mindig lejjebb esik pár szintet, de a párom kedves és dicsérő szavai mindig megnyugtatják csúf testben élő piciny lelkemet.

Ez a kedvencek közül is a kedvencem. Az önostorozó humorérzékből nálam sincs hiány, ezzel pedig gyakran ki is akasztom a környezetemben élő optimistákat, főleg a páromat és édesapámat. De azt hiszem, valóban ez az én pajzsom a nehézségek ellen.

Éppen a napokban jött szóba a téma és a barátnőm is abban a szerencsés kisebbségben van, akik sosem görcsölnek, nem fáj semmijük és pár nap alatt el is hagyja testüket a tüzes kínnal égető pokol. Mikor ezt elmondta, még nyomorultabbul éreztem magam és most már a szenvedés mellett ott a tudat is, hogy másoknak milyen jó. :D

Nos tehát ezek voltak az én személyes kedvenceim. :)

Ezt is szintén csak ajánlani tudom, ugyanúgy, mint az első két rész, tele van vicces, életszerű dolgokkal, amikben mindenki magára ismerhet. Nincs aki ne találna olyat, amiben magára ismerhet. A nap bármely szakaszában remek szórakozást nyújt és garantáltan hangulatjavító. :)

Sarah Andersen: Puha boldog puffancs

Könyvértékelés

Sziasztok! :)

Mint azt a múltkori bejegyzésemben is olvashattátok, nemrég voltam Sarah Andersen dedikálásán, ahol aláírta és rajzolta nekem mindkét művét. Az elsőről már készült egy bejegyzés nemrég, most pedig a második kötetet hoztam el nektek. Ez is nagyon a szívemhez nőtt, talán jobban is mint az előző. Ha azt szerettétek, ezt egyenesen imádni fogjátok! Fogadjátok sok szeretettel! :)

Itt a fürdőruha-szezon! Készítsd fel a strandoláshoz a tested! Dolgozz azon a hasfalon! Emeld meg a feneked!
… Ööö, vagy mégse. Felejtsd el, és légy inkább puffancs. Puha boldog puffancs!
A Sarah Andersen összegyűjtött képregényeit tartalmazó második kötet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt – vagyis összegömbölyödve egy kupac paplan alatt, figyelmen kívül hagyva a való világ kötelezettségeit. Ezek az új képregények és rajzokkal ellátott személyes jegyzetek a fiatal felnőtt-lét ádáz érzelmi hullámvasútjának magasságait-mélységeit követik: anyagi problémák, nyűglődések, a pulcsilopás rejtelmei, és egy otthonmaradós-pizzázós nap örömei. Mindenki a fedélzetre!
Sarah Andersen fiatal brooklyni képregényrajzoló és illusztrátor. Igazából menő és kiegyensúlyozott életet él. De tényleg.

Megjelenés: 2017     Oldalszám: 128     Szemszög: -     Kiadó: Fumax Kiadó

Ennél a két képregénynél nem terveztem tartani a szokásos értékelésformámat. Megmutatom a kedvenceimet amiket kiválogattam és elmondom miért, valamint pár szót mondok még az egészről. :)

Az előzőben több volt az újdonság, ez viszont picit jobban megnyert. Ugyanolyan fantasztikusan cuki és igaz volt mint a Felnőni kiábrándító, de puhább és szebb színű is. A kék a kedvenc színem és a borító színe nagyon szép kék. ^^ Különösen tetszett, hogy nem csak a pulcsija, hanem a betűk is bolyhosak voltak. Na igen, a pulcsik és a pulcsiimádat. Én is odavagyok értük és rendszeresen nyúlok le akitől csak tudok. Most is épp egy aputól nyúlt darabban írom ezt a bejegyzést. :) És ha már szeretet, utálatnak is kell lennie. És hogy mit? A macskákat. Teljesen megértem Sarah-t, én sem csípem a szőrmókokat, sőt! Egyet szerettem egyszer, aki az enyém volt, de 2 hónapos korában elütötték. :( Azelőtt és azóta sem kötődtem macskához.

Hát, az üvegnyitás nekem nem igazán jelent problémát, de ha valamihez több erő kell, valóban hasznos tud lenni. A pulcsihoz szerintem nincs mit hozzáfűzni. :)) Mivel én sem vagyok olyan alacsony a magam majdnem 180 centijével, ez sem jelent nehézséget, viszont a rovarirtásokhoz rendszeresen hívom házhoz. Melegíteni pedig nagyon tud. ^^

Amikor 2 hónap (jelen esetben 2 hét) kemény munka eredményét alig kapom kézhez, és máris könyvek formájában látom viszont a polcomon. Most például két csomag formájában, melyhez még aranypöttyös meglepi is jár. ^^ A második nem direkt volt, csak túl későn jutott eszembe, hogy a szülinapi nyereményjátékra szánt könyvet elfelejtettem beletenni a kosaramba.

Hát igen, még a nyáron vettem egy csodaszép csatos füzetet, melybe jegyzetelni szerettem volna, de valahogy mindig annyira féltem, hogy nem odavaló lesz, nem illik bele abba a szépségbe a sok összevisszaságom, míg a végén mindent a régi füzetembe írtam és az új pár lap kivételével üresen áll.

Minden hónapban igyekszem az időjáráshoz mérten a lehető legjobban felöltözni úgy, hogy közben csinos is maradjak. De télen ez lehetetlen. Ilyenkor inkább lemondok mindenről a meleg ruhák kedvéért, amiket természetesen minimum 20 rétegben öltök magamra.

Télen nincs is jobb, mint összebújni a puha paplan alatt és egymást melegíteni. Na de nyáron, mikor még a kézfogás is perceken belül izzadt tenyérhez vezet..

Ez a jelenség nálam elég gyakori. Bár mostanában szerencsére már egyre kevésbé, de még mindig jelen van. Nagyon nagyon szeretem a rock zenét és azt a fajta öltözködési stílust, de mindig is szerettem volna csinosan öltözni. A kettő viszont nem volt összeegyeztethető, valamelyik bennem mindig lázadt, mert nem éreztem igazán a sajátomnak.

Úgy vélem, ezt az érzést egyetlen nőnek sem kell bemutatnom. Velem már második éven esik meg, hogy nem csak rossz időt fogok ki, hanem azt az egy hetet is. Egy nyáron kétszer nyaralok, egyszer a családdal és egyszer a barátaimmal és a párommal, de a 4 hétből egyiken sem volt szerencsém.

Rengetegszer elhatároztam magam, hogy majd most jól osztom be az időm és mindent meg tudok csinálni, de eddig sosem lett belőle semmi. Határidő naplót is akartam venni, de még odáig sem jutottam el. :D A következő két blogbejegyzésemet is már egy hónapja halogatom, de még mindig nincsenek teljesen kész, a tanulást pedig inkább meg sem merem említeni. Abban bízom, hogy KRESZ vizsga azért így is meglesz. (bár mire ezt olvassátok már túl leszek rajta :) )

Pont az elolvasása előtti pár napban volt róla szó, hogy én mennyire szeretek mindent megszagolni, és mikor ezt megláttam, mindketten a hasunkat fogtuk a nevetéstől. Egyébként én sem értem miért, de az illatok különösen vonzzanak, ha jó, ah rossz.

Nos tehát ezek voltak az én személyes kedvenceim. :)

Ezt is szintén csak ajánlani tudom, ugyanúgy, mint az első rész, tele van vicces, életszerű dolgokkal, amikben mindenki magára ismerhet. Nincs aki ne találna olyat, amiben magára ismerhet. A nap bármely szakaszában remek szórakozást nyújt és garantáltan hangulatjavító. :)

Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító

Könyvértékelés

Sziasztok! :)

Mint azt a múltkori bejegyzésemben is olvashattátok, nemrég voltam Sarah Andersen dedikálásán, ahol aláírta és rajzolta nekem mindkét művét. Most pedig elhoztam az első kötetet nektek. Sokáig gondolkodtam, írjak e róluk külön bejegyzésben, de annyira elnyerték a tetszésem és a szívemhez nőttek, hogy úgy gondoltam, mindenképp meg kell említenem külön.külön is. Fogadjáto sok szeretettel! :)

Úgy ​érzed, kilógsz a sorból? Szeretnéd kapcsolatépítésen keresztül előremozdítani a karrieredet? A felnőttség olyan új, izgalmas kihívás a számodra, amire érzésed szerint teljesen fel vagy készülve? Hát pfuj. Kérlek, állj odébb!

Sarah Andersen, az elképesztően népszerű, ifjú brooklyni művész lezseren megrajzolt, tökéletesen célba találó rövid képregényei ugyanis nekünk, többieknek szólnak. Bemutatják, hogyan lehet teljes hétvégéket fenséges módon elszúrni az interneten, milyen elviselhetetlen kín egy jóképű sráccal kézenfogva végigmenni az utcán, vagy egész nap arról álmodozni, hogy végre hazaérünk és belebújhatunk a pizsamánkba. Más szavakkal: a modernkori fiatal élet horrorisztikus és kényelmetlen valóságát. Ja, és egyáltalán nem önéletrajzi ihletésűek! Cseppet sem azok!

Megjelenés: 2016     Oldalszám: 112     Szemszög: -     Kiadó: Fumax Kiadó

Ennél a két képregénynél nem terveztem tartani a szokásos értékelésformámat. Megmutatom a kedvenceimet amiket kiválogattam és elmondom miért, valamint pár szót mondok még az egészről. :)

A képregényekkel különösen nincs bajom, de nem is szeretem őket. Ha a kezembe akad és megtetszik elolvasom, de magamtól sosem kerestem. Most viszont mivel már az interneten is találkoztam ezzel és megkedveltem, tudtam, hogy egyszer be kell hogy szerezzem.
Ez a rész különösen tetszett, alig volt pár rész amit láttam, így még inkább az újdonság erejével hatott.

1. A nyelvérzékem nem a legjobb, így az idegen szavak kiejtését 99%-ban nem sikerül eltalálnom, ezért magamban is úgy ejtem ahogy le van írva és úgy is memorizálom.
2. Nem egyszer fordult elő, hogy az utcán belemerültem az olvasásba és nekimentem pár embernek és villanyoszlopnak. :D
3. Az új könyveim felavatását mindig azzal kezdem, hogy megszaglászom. Néha a régi köteteimet is, de a könyvesboltban is gyakori jelenségnem számít amikor a lapok közé dugom az orrom.
4.Ha itthon vagyok, mindig igyekszem a lehető legkényelmesebben olvasni. Takarót rakok az ágy sarkába, kibélelem párnákkal és egy másik plédet magamra terítek. (No meg persze az elengedhetetlen tea és csoki.)

Elég gyakran megesik, hogy több időt fordítok a külsőmre vagy csinosabb vagyok mint általában és az amúgy is elég gyenge önbizalmamat már a kapun kilépve a járókelők is könnyedén lerombolják.

Mi már hónapok óta a mopszokra vagyunk ráállva. ^^ Nem egyszer volt olyan, hogy azt sem tudtuk mit csinálunk egy hét múlva, de a mopsz neve már rég el volt döntve.

Itt valószínűleg főként a lámpalázam miatt vannak gondjaim főként. Nagyon szeretek adni és mások arcán látni a boldogságot, viszont ha én kapok valamit sosem tudom mi a megfelelő reakció vagy annyira igyekszem úgy reagálni ahogy kéne, hogy csak bénázás lesz belőle + a sok nyomasztóan fürkésző szempár.









Én már a kapcsolatunk kezdete után egy hónappal lenyúltam a Kedvesem egyik pulcsiját ami azóta is nálam van és a sajátomként kezelem. Télen elbújok benne ha fázom, nyáron pedig az óriás plüssmackómra húzom. :)

Szerintem ez a kép a kommentárom nélkül is magáért beszél. :)











Nagyon gyakran tartok a szobámban lomtalanítást, van hogy havonta. Sok dologról sikerült már lemondanom amihez nagyon ragaszkodtam, de a plüsseimtől képtele volta megválni. A legelsőtől a legutolsó kapott puha szőrmókig mindenki itt van velem, soha semmiért nem adnám őket. :)

Ismét előkerül a feltűnési viszketegségem teljes hiánya. Nagyon szeretek fogalmazni, rengeteget írni és beszélni, de szóban mindezt képtelen vagyok kihozni magamból. Például sok prezentációmnál is előfordult már, hogy a megírásakor és amikor magamnak mondtam fel jól ment, sőt a magabiztosság is a helyén volt. De amikor kiálltam.. hát arra nincsenek szavak.. :D

Nos tehát ezek voltak az én személyes kedvenceim. :)

A képregényt csak ajánlani tudom, tele van vicces, életszerű dolgokkal, amikben mindenki magára ismerhet. Nem véletlen, hogy amikor olvastam, a mellettem tartózkodónak minden 3.-at megmutattam, mert annyira nagyon tetszett és azonosulni tudtam vele. :)

Nicola Yoon: Minden, ​minden

Könyvértékelés

Sziasztok! :)
Ismét egy olyan regényt hoztam, ami eredetileg nem volt betervezve, de egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne olvassam el. Bár mentségemre legyen, egy ideig ment az önmegtartóztatás, de aztán elkövettem azt a hibát, hogy belelapoztam. A filmet már láttam amikor kijött és nagyon szerettem. Egyik szombaton a tescoban nagy iskolára készülős bevásárlás közepette valahogyan (ki tudja hogyan..) a könyves polcokhoz "keveredtem". Már sokszor elmentem a kötet mellett, de most egy láthatatlan belső erő buzdítására kézbe vettem és forgatni kezdtem a lapjait. Ugyan nem olvastam egy szót se belőle, de a rajzok és a kis fejezetek rögtön megfogtak. Még az nap írtam is a barátnőmnek és megbeszéltük, hogy kedden elmegyünk és mindketten megvesszük. Miután ez megtörtént, alig bírtam magammal. Befejeztem a Maradj velem-et és száguldottam is át erre. 2 nap alatt kivégeztem.

Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem.
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.

Megjelenés: 2015     Oldalszám: 336     Szemszög: E/1     Kiadó: GABO Kiadó

A BORÍTÓ
Őszintén szólva ennél egy kicsit érdekes a dolog. Nekem alapvetően nincsen bajom a filmes borítókkal, de soha nem is venném meg őket. Szerintem az eredeti borító mindig a legjobb. Ez a könyv  viszont megingatott ebben a hitemben. A filmes borító nagyon nagyon jól sikerült annak ellenére, hogy a szereplők rajta vannak. A színes mintákkal körbevett cím elképesztő. Az egész hangulatos és vonzza a tekintetet. Ellenben az simával, ami nem sikerült a legjobban. a színe jó, viszont az ábra kicsi és túl sok a nagy piros szív. A történet színességéhez képest sivárnak mondható.
Eredetileg nem is ezt "csúnyábbat" akartam, de mivel nem volt más, ezt vettem meg. Megbánni viszont nem bántam meg.

A TÖRTÉNETE
Maga a könyv naplóregény szerűen van felépítve. A fejezetek rövidek, de pont a megfelelő módon. Sok helyen vannak benne rajzok, ábrák és grafikonok, mint ha tényleg a naplóját olvasnánk. Ezek a dolgok még inkább hozzájárulnak ahhoz, hogy közelebbinek érezzük magunkhoz a történetet. Az alap ötlete nagyon egyedi, talán ez az egyik oka, hogy így megfogta az embereket.
Ez az értékelés most nagyrészt összehasonlítás is lesz a filmmel, ami meglepően könyvhűre sikeredett. Persze, vannak kisebb-nagyobb eltérések, de semmi olyan, amit ne lehetne elnézni. Egy szó mint száz: előre is elnézést a spoilerekért! :)

Ha már a különbségeknél tartunk, megemlítek néhány kisebbet. A szereplők haja nagyon eltér az eredetitől, és az úgymond fontosabb ruhák is más színűek mint amilyennek meg lettek álmodva.
Maddy és Olly minden héten, van hogy minden nap is találkoznak, a filmben viszont csak egy-két alkalommal mehet be a lányhoz Olly. Ezen összejövetelek alkalmával a kézenállásnak is szerepe lesz, nem is akármilyen, a filmen viszont ez is máshogy történik. Nagy sajnálatomra.
A hawaii utazás ugyan annyira nem zajlik eltérően, mégis vannak kisebb különbségek. Az indok is más, hazugság is van benne, valamint Carlának is szerepe van. Bár kicsit érdekes, hogy Maddy most látja először a világot, de annyira még sem csodálkozik rá mindenre, mint az 18 év bezártság után elvárható lenne.
Olly. Nos, ő a könyvben sokkal de sokkal vagányabb mint a filmben. A stílusa és a külseje is egyaránt. A vásznon csendes, de eredetileg egy örökmozgó srác, aki mindenre felmászik, és nincs olyan pillanat, amikor egy helyben állna. Itt jár iskolába, valamint a családi háttere is jobban ki lett dolgozva. Többet beszél róla, könnyebben megérthetünk mindent. Az anyjáról itt sem esik szó különösebben, inkább az apjával való viszonyt fejti ki jobban. Itt látható, hogy egyáltalán nem erőszakos az apjával szemben, a békésebb megoldást próbálja keresni, ha tudja. A húga Kara nekem különösen tetszett, érdekes jellem lehet, jó lett volna többet megtudni róla. :)

Maddy. A teljes neve  Madeline Furukawa Whittier, ami bár kicsit kacifántos, szerintem nagyon menő. Sokszor magamra ismertem benne,- a könyv imádata, a blogolása, az idegeskedése- de főleg a világnézete és a bátorsága teszi különlegessé. Ugyan a házból nem mehet ki, de a szobák jó megoldások voltak,hogy ne érezze magát annyira bezártan. Nem sok ember mehet be a házba, amit én például nem értek. Miért ne lehetne mindenkit lefertőtleníteni, hogy  bemehessen? Az anyja is egész nap kint mászkál, ráadásul beteg emberek között. De hát volt benne egy kis zizi, szóval ez inkább csak kötői kérdés volt. Carlát viszont nagyon kedveltem. Ő volt az ápolója, aki mindenkinél jobban megértette, a második édesanyja és egyben a legjobb barátnője is. Ráadásul él ha a cicás videókért. :) A lánya, Rosa-t pedig csak említik, Maddy nem ismeri.
Van egy kicsit vonatottabb, szenvedősebb rész, attól kezdve, mikor kijött a kórházból egészen addig, míg felült a repülőre. Voltak izgalmas dolgok azalatt is, de túl sok volt a depresszió.
Az űrhajóst nagyon kedveltem, tetszett, hogy mindenhol ott volt. :)) A Kis herceget pedig ezután mindenképp el fogom olvasni. Olly barátját nagyon sajnálom, hogy kihagyták a filmből. Nekem nagyon szimpatikus volt, de valószínűleg a szexuális irányultsága miatt nem jutott neki hely. Ennek ellenére a történtben azért -ha nem is olyan nagy- van szerepe a kis rockernek. :)

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"Madeline: Milyen színű a szemed?

Olly: kék

Madeline: Kicsit pontosabban, légyszi!

Olly: jézusom. nők. óceánkék

Madeline: Atlanti vagy Csendes?

Olly: atlanti. és a tiéd?

Madeline: Csokibarna.

Olly: kicsit pontosabban, légyszi

Madeline: 75%-os kakaóvajsötét csokibarna

Olly: hehe, az szép"