ELSŐ BENYOMÁS
Az első találkozásunk teljesen véletlen volt - már amennyire véletlen lehet, hogy elindulok bevásárolni , de a végén a könyvesboltban is kikötök. Korábban még csak nem is hallottam róla, de mikor megláttam tudtam, hogy haza kell jönnie velem. Imádom a novellákat, főleg az olyan szösszeneteket amik a hétköznapi életből lettek kiragadva, esetünkben ráadásul egy kávéházból(!). Szóval így esett, hogy egy napos szeptemberi délutánon két napon belül megszegtem a "több könyvet nem veszek a hónapban" fogadalmamat.
Aki
régóta jár kávéházba, a legtávolabbi asztaloknál folyó beszélgetéseket is
meghallja, sőt azt is meglátja, amit nem is lát. Kifejlődött a kávéházi
pillanatok iránti érzékenysége, érzi a történeteket, és ha ez a személy
éppenséggel író (történetesen Maros András), fel (le) is jegyzi őket. Egész nap
a kis, kerek asztalnál ül, ihlet helyett azonban mindig mást kap – egy
beszélgetés foszlányát, a pincér és a vendég közt sorsdöntő ütközetet, egy első
randevú ügyetlenkedéseit, egy utolsó szakítás fojtó csendjét, ravasz tekintetű
üzletemberek vitáját, egykori osztálytársak gúnyolódásait, egy család
újraegyesítésének reménytelen kísérletét, magányos vendégek sértődéseit. Ha az
olvasó csak feleannyira szórakozik a történeteken, mint a szerző (miközben írta
őket), már megérte ezt a könyvet kézbe venni.
Megjelenés:2015 Oldalszám:160 Szemszög:
E/1 Kiadó: Athenaeum
A KÖTETRŐL PÁR SZÓBAN
EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
Sajnos elég kevés novellás kötetet olvasok, de ezen mindenképp javítani szeretnék, mert Maros András ismét rávilágított, hogy milyen egy remek műfaj is ez.
Ezek az apró kis történetek amik a könyvben vannak egy kávéházban játszódnak, ahol a szerző tölti a mindennapjait írással és persze kávéval. Sokféle ember megfordul egy ilyen helyen, ezért is lehet ilyen sokszínű ez a gyűjtemény. Volt a történetek közt pár érdekesebb, de mindegyik a maga módján volt vicces, szomorú vagy szimplán csak semmilyen. Az egész olyan emberi volt, olvasás közben én is úgy éreztem, hogy bent ülök a teámat szürcsölgetve és körülöttem zajlanak ezek az események.
Voltak amik különösen tetszettek vagy elszomorítottak, de elgondolkodtató esetekkel is találkozhatunk. Bevallom volt egy, amit nem igazán értettem, pedig többször is elolvastam. Remélem azért, mert senki nem igazán értette, mi történik pontosan, az író pedig ezt akarta szemléltetni. Ha mégse, akkor valaki aki olvasta igazán megsúghatná. :D
A stílusa mint már említettem remek, gondolkodásra késztet, mivel komoly mondandó is rejlik a könnyed kis beszélgetésekben és helyzetekben, az az enyhe gúny és irónia ami körbelengi az egészet zseniális.
Aki szereti a kávét az ezt a kötetet is fogja, hisz a gyorsan elszürcsölt reggeli életmentő fekete mellett egy-két történetet is el tud olvasni. De persze aki nem rajong ezért a koffeines csodáért, a kávéház hangulata akkor is magával ragadhatja- és ki tudja, talán még a végén meg is szereti.
Számomra egyértelműen 5 csillagos ez a novellás kötet, biztos vagyok benne, hogy fogok még belőle a későbbiekben is olvasgatni.
🌟 🌟 🌟 🌟 🌟
"TISZTELT VENDÉGEINK!Kérjük, hogy aki elkésett a kávéházunkba megbeszélt találkozójáról, az itt, a helyiségben, a hátralévő öt méteren már ne próbálja meg behozni a késést. Egyrészt mert az asztalok között rohangálva könnyen összeütközhet a munkájukat végző felszolgálóinkkal, másrészt mert a sietésnek ez a fajta látszata képmutatás az Önre várakozó társaság felé, még ha bűntudatos képet erőltet is magára.Az utcán tessék máskor jobban sietni. Köszönjük."
"– Akkor egy hosszúkávés történet legyen.A felszolgáló képtelen uralkodni magán; megköszörüli a torkát, és belekezd: – Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hosszú kávé. Ennek a kávénak volt két bátyja…"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése