Ellamara: május 2018

2018. május 31., csütörtök

Sarah Andersen: Macskapásztor

Sziasztok!

Ma egy rövidke bejegyzéssel érkeztem, bár erről a témáról naphosszat lehetne diskurálni. Sarah Andersen képregénysorozatának 3. része nem rég jelent meg a könyvfesztiválon, de természetesen én csak most jutottam el odáig, hogy végre a kezembe vegyem és egy pohár hűsítő mellett -igen, ebben a dög-melegben muszáj- elmélyedjek vele az élet nagy dolgiban. Az első és a második részt is imádtam, szóval nagy "elvárásaim" voltak a Macskapásztorral szemben, amiket messze túlszárnyalt. Fogadjátok szeretettel! ^^

Nem is olyan egyszerű az élet világhírű művészként! Rémisztő határidők, műkajás dobozok halmai a villogó monitor alatt és a kisállatok örökké gyarapodó hordája… ööö, mindegy – igazából ez mindennapos.
Sarah Andersen képregényeinek és rajzokkal ellátott személyes jegyzeteinek harmadik gyűjteményes kötete a korábbiakra jellemző szellemességgel és eleganciával nyújt túlélési tanácsokat a modern élet őrületéhez: a korán kelő emberek elkerülésén át az internetes trollok elleni védekezésig, egészen a nagytakarítás életre elenyésző hatást gyakorló haszontalanságáig. Ha minden kötél szakad és összeomlik körülötted a világ, készíts egy forrócsokit, számold a napokat halloweenig és öleld meg a remény bundás-bolyhos szimbólumát!
Sarah Andersen egy fiatal brooklyni illusztrátor. Épp azon dolgozik, hogy csökkentse a reggelente lenyomott szundik számát. Messze még a cél.

Megjelenés:2018 Oldalszám:112 Szemszög: E/1 Kiadó: Fumax kiadó

Ennél a három képregénynél nem terveztem tartani a szokásos értékelésformámat. Megmutatom a kedvenceimet amiket kiválogattam és elmondom miért, valamint pár szót mondok még az egészről.

Molyon még a megjelenése előtt írt róla pár szót a fordítója, Tóth Barbara. Szerintem kellenek az elolvasásához az ő előszavai is, hogy kicsit tisztába rakja a dolgokat. :) A végén van egy komolyabb hangvételű rész, amit én egyáltalán nem sajnálok. Sarah belevitte az egyedi humorát ezekbe a komoly kérdésekbe és egy remek mixet alkotott. Elgondolkodtató és reményt adó sorok ezek.
Egy valamit viszont sajnálok..nem tapizható a borító. :( Mármint persze megfogni meglehet, viszont nincs olyan puha és bolyhos része mint azt előzőknek.
8 képet szúrok be most is, ahogy az előzőknél, a kedvenceimet. Már az elején elhatároztam, de hamar rá kellett jönnöm, hogyha az összes oldalt lefotózom, sose lesz ebből semmi. De egyszerűen annyira magamra ismertem bennük, mint ha csak rólam írta volna. A párom is osztja a véleményemet, úgyhogy csak van benne valami. :D És szerintem ez adja az egész varázsát: mindenki megtalálja önmagát a mindennapi szituációkat ábrázoló rajzokon. :)

Hát igen. Mikor el vagyok kenődve ha nem sikerül valami mindig azzal nyugtatnak, hogy én mindent megtettem. De legbelül tudom, hogy nem, mert még többet is tehettem volna és ettől csak még rosszabbul érzem magamat. Bűntudat és bűnbánás. Fincsi.

Ha a kutyám mesélni tudna..szegényre az összes létező becenevet és jelzőt ráakasztottam már. Aztán meg csodálkozok, hogy gyagya és már a nevére sem hallgat. :D Szegény nem tehet róla de annyira tündéri, képtelenség nem gügyögni neki.

Hajjaj. Az intelligenciát sem sorolnám ide, de legyen. :D A memóriám már egyre rosszabb, minél több dolgom és tanulnivalóm van, annál kevésbé emlékszem rájuk. Kreativitásból sincs hiány, na de az időbeosztás...hajjaj. Talán egy remek példa erre hogy hétfőn vizsgázom és most tanulás helyett ezt a bejegyzést írom éppen.

Mondhatnám, hogy erre nem is gondoltam, de hazudnék. Szerintem saját magamnak sem ismerem be, hogy valójában semmi bajom, csak ráparázok a dolgokra és ettől lesznek igazából problémáim. De ha bárki kérdezi, még mindig nem tudom, mi okozhatja ezeket mert minden rendben. ;)

A mindennapjaim. A nyári reggelek kivételt képeznek mert azok a legjobb dolgok. Olyankor néha hajnalban kelek csak azért, hogy lássam a napfelkeltét és a kellemes hűvösben teázgassak. De a többi évszak..kegyetlen. Imádom a puha és meleg dolgokat ráadásul lusta is vagyok, ezek együtt pedig gyilkos kombinációt alkotnak.

Csak azért fogadom el a macskás részét, mert a kiscicák tényleg cukik. Picinek még nem hálátlan szőrgolyók. A kutyákat minden méretben és mennyiségben! *-* Na de a babákat... Félreértés ne essen, nincs bajom a gyerekekkel, csak szimplán nem szeretek velük lenni, mert sosem tudom, mit kezdjek velük. :D

Szerintem ez a kép nem igényel túl sok magyarázatot. Az amúgy is kevés önbizalmam ilyenkor mindig lejjebb esik pár szintet, de a párom kedves és dicsérő szavai mindig megnyugtatják csúf testben élő piciny lelkemet.

Ez a kedvencek közül is a kedvencem. Az önostorozó humorérzékből nálam sincs hiány, ezzel pedig gyakran ki is akasztom a környezetemben élő optimistákat, főleg a páromat és édesapámat. De azt hiszem, valóban ez az én pajzsom a nehézségek ellen.

Éppen a napokban jött szóba a téma és a barátnőm is abban a szerencsés kisebbségben van, akik sosem görcsölnek, nem fáj semmijük és pár nap alatt el is hagyja testüket a tüzes kínnal égető pokol. Mikor ezt elmondta, még nyomorultabbul éreztem magam és most már a szenvedés mellett ott a tudat is, hogy másoknak milyen jó. :D

Nos tehát ezek voltak az én személyes kedvenceim. :)

Ezt is szintén csak ajánlani tudom, ugyanúgy, mint az első két rész, tele van vicces, életszerű dolgokkal, amikben mindenki magára ismerhet. Nincs aki ne találna olyat, amiben magára ismerhet. A nap bármely szakaszában remek szórakozást nyújt és garantáltan hangulatjavító. :)

2018. május 27., vasárnap

Jenny Taylor: Otthon

Sziasztok! :)

Ma egy olyan könyvvel érkeztem, aminek az értékelését szintén régóta halogatom. Tudom, már megszoktátok tőlem, de ígérem, ha vége a vizsgaidőszaknak, heti két értékeléssel érkezem majd. ;) Na de térjünk is vissza a könyvre. Hogy került hozzám? Hát ennek érdekes története van. Vagyis nem kimondottan érdekes, csak számomra különleges, ugyanis ez volt az első megkeresésem egy szerzőtől, akinek megtetszett az oldalam és lehetőséget adott a művének elolvasására.^^ Még egyszer nagyon köszönöm a lehetőséget Jenny Taylor! :)

A tizenhét éves Acacia úgy ismeri Manhattan utcáit, mint a saját tenyerét. Évek óta hajléktalanul tengeti mindennapjait a Nagy Almában, mígnem egy rémisztő találkozás a helyi maffiával meghozza számára a változást. Acacia hajóra száll, és azonnal Európa felé veszi az irányt, hogy mentse az életét, ám hamar rájön, hogy nemcsak a maffia embere elől kell menekülnie. Vajon képes lesz elrejtőzni előlük az idegen kontinensen? Vagy tovább kell futnia kelet felé? Nincs pénze, sem otthona, de legfőképpen nincsen senkije. Teljesen egyedül van, mégsem olyan könnyű elkapni őt.

Megjelenés:2018 Oldalszám:252 Szemszög: E/3 Kiadó: Colorcom Media

A BORÍTÓRÓL

Tudom, nem a borító alapján ítélünk, de én mégis azért döntöttem emellett, mert a fülszöveg mellett a külsejébe is beleszerettem. Hangulatos, minimalista és mégis minden ott van benne. A színei pedig megragadóak és megnyugtatóak, legalábbis belőlem ilyen érzelmeket vélt ki. :D

A TÖRTÉNETÉRŐL

Különleges és egyedi. Legalábbis én még nem találkoztam hasonlóval. Maga az alapkoncepció biztos sok helyen előfordult már, de Acacia története mégis más. Egy 17 éves lány, aki megszökik az árvaházból és az utcán tölti mindennapjait egyedül, csupán a gitárja és a zene szeretete kíséri őt. Ez eddig oké. Na de hogy jön a képbe egy gyilkosság? Miért üldözik a lányt? És ki az a titokzatos személy, akitől az utasításokat kapja? Minden egyre bonyolultabb lesz, egy pillanatig sem áll a történet. Az imént feltett kérdéseket ugyan nem válaszolom meg, de azt elmesélem, mit szerettem annyira benne.

Reális. Nincs kiszínezve sem finomítva, azt mutatja, ami van. Talán ez az egyik legjobb tulajdonsága. Ez pedig vonzza magával a komoly hangvételű témát, amiről igenis beszélni kell. Hogy az árvaházak és az ott élő gyermekek milyen helyzetben vannak, hogy az utcán élők küzdenek a túlélésért, ahogy csak tudnak, mégis naponta fagynak meg emberek és halnak éhen magányosan. Inkább az egyik mellékszálhoz kapcsolódóan, de a környezetszennyezést is meg kell itt említeni, mert valóban vannak helyiségek, ahol már alig tudnak élni a sok odahordott szeméttől, de ez senkit nem érdekel. Egy 17 éves lány szemén keresztül látni mindezt pedig még elgondolkodtatóbb. Az emberek hozzáállása is változó, van, aki elítéli és van, aki kérdés nélkül segít neki, amiben csak tud. Az egész világnak láthatjuk a jó és a rossz oldalát is ezáltal.

Kis hazánk, Magyarország is helyet kapott benne, útjának itt vagy egyik fontos állomása itt volt. Érdekes volt egy amerikai lány szemnt át látni az országot, bár mindig kíváncsi voltam, kívülállóként milyen nyomot hagy az emberekben az itt eltöltött idő.
Az írónő önmagát is megjelenítette benne, ami különösen tetszett. Nem mondom el, hogy hol, aki elolvassa, az úgyis megtalálja. És most úgy értem, hogy tényleg önmagát rakta bele, nem csak képletesen értve. Természetesen a saját hangja is érezhető, mivel ez már a harmadik regénye, egyre kiforrottabb lesz a stílusa is.

A nehéz témák ellenére csak úgy pörögtek az események, a történet olvastatta magát. Végig izgultam, hogy mi fog történni, és ahonnét már nincs kiút, hogy tud mégis megmenekülni. Sok tippem volt Omega kilétére, de egyik sem igazolódott be. Azt meg hogy miért üldözik, végképp nem tudtam. :D A csattanóra sem számítottam, de annyira nem lepett meg a dolog, mint vártam. Igazából logikus volt, az egész nagyon jól fel lett építve. Végül is összeértek a keszekusza szálak a végére és minden a helyére került, bár a lezárása nekem elkapkodottnak tűnt. Még egy picit lehetett volna húzni, így túl kétértelmű lett szerintem.

Nagyon sokféle karakterrel van dolgunk, útjának minden állomásán megismer valakit. Voltak szimpatikusak és kevésbé jó emberek is, de mindenki adott hozzá valamit. Acacia titkait féltve őrzi, szinte senki nem tud róla semmit, mestere lesz a hazugságoknak. Őszintén szólva azt hittem, lesz majd valaki, akinek mégis kitárja a szívét és elmeséli az életét, de ez nem úgy és akkor következik be, ahogyan és amikor számítottam rá. Meg is teszi meg nem is. Na mindegy, ne haragudjatok, ez nem tudom, mennyire spoiler. Lényeg a lényeg, ez a titokzatosság, ami övezi még érdekesebbé teszi az egészet. Annyi szereplő van, hogy nem tudom mindet felsorolni, de kettőt mégis kiemelnék.

Acacia. Nagyon szimpatikus, kitartó és meglepően optimista. Egyszóval igazi túlélő. Nem lehetett könnyű sorsa, mégis bátran vág bele az új napba és hiszi, hogy egyszer majd minden rendbe jön. A neve különleges, azt hiszem -azt mondta az internet- spanyol eredetű. Romantikáról nincs nagyon szó a történetben, de azért egy német fiú mégiscsak emlékezetes marad számára. :) Ennek ellenére a szívét zene és gitárja szeretete tölti ki. Egyszer én is szívesen meghallgatnám, ahogy játszik.
Omega. Hát, róla nem tudom, mit mondhatnék anélkül, hogy lelőnék pár dolgot. Nekem is az volt a sejtésem róla a végén, ami Acacianak. Az ő története is érdekes, kíváncsi lennék rá. A baglyokat viszont különösen szerettem. Bár ijesztőek, sokat dobtak a történeten.

Összességében és nagyon megszerettem a történetet, remélem lesz folytatása vagy másik hasonló történet, és ez a könyv pedig sokakhoz eljut majd. Rejtett kincs, ami csak arra vár, hogy felfedezzék. Ne haragudjatok, de ez olyan jól hangzott, amikor kigondoltam. :D

🌟 🌟 🌟 🌟 🌟

EGY KI KEDVCSINÁLÓ

"Akkor már biztos voltam benne, hogy úgy fogok meghalni, mint az a néni. Magányosan. Jégbe fagyva."

"– Te… Te nem vagy normális! – nevettem fel halkan."

"Érdekes az élet. Változást

akartam. És meg is kaptam. De vajon mi jöhet még?"

AJÁNLANÁM?

Ha egy kalandos utazásra vágysz tele rejtéllyel, mindenképp el kell olvasnod! Hihetetlenül magával ragadó történet a kitartásról, a bátorságról és reményről.
Ha felkeltette az érdeklődésedet, mindenképp látogass el jövő pénteken Budapestre a Dózsa György út 62. alá és találkozz az írónővel egy jó hangulatú könyvbemutató és dedikálás keretei belül. Na, mit szólsz? ;)

2018. május 19., szombat

Róbert Katalin: Szelídíts meg!

Sziasztok! :)

Itt a nagy év végi hajtás közepette, kicsit megcsúszva ugyan, de elhoztam végre egy hazai szerzőnk, Róbert Katalin tavaly év végén megjelent könyvét. Decemberben sok helyen jött velem szembe és nagyon megtetszett, de valamiért mégsem vettem meg. Húztam-halasztottam, de végül is a sors döntött helyettem, mikor februárban a KMK Valentin-napi Szerelemcsomagjához ezt a szépséget kaptam meg ajándékba. Mivel viszonylag vékonyka könyv, gyorsan hozzá is kezdtem és pár nap alatt el is olvastam. Ha nem hosszú, miért nem volt elég egy délután? Jó kérdés. Mindjárt meg is válaszolom.

Róka kilencedikes lány, és nem akar mást, mint rajzolni, pusztítani az ellenséget a kedvenc számítógépes játékában, és nem törődni azzal, hogy frissen elvált szülei még mindig felette csatároznak. Az új osztálytársai az idegeire mennek, ráadásul a tanárok Kisherceget, ezt a bosszantóan tökéletes tizenegyedikest is a nyakába varrják, hogy korrepetálja matekból.

Róka mindent megtesz, hogy elijessze a fiút, de az nem hagyja magát, és lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Csakhogy tavaly történt valami, amiről eddig nem beszélt senkinek…

Kisherceg kitűnő tanuló, próbál megfelelni a szüleinek, és a barátnőjének, Rozannának, és eddig minden akadályt tökéletesen vett, ám most úgy érzi, elakadt az élete. Nem elég, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen az érettségi után, még korrepetálnia is kell a bukásra álló Rókát.

A lány ellenséges, arcpirítóan szabad szájú, és mindent elkövet, hogy a fiú kudarcot valljon…Mire elég heti egy különös óra? Közelebb kerülhet egymáshoz két ennyire más ember?

Megjelenés:2017 Oldalszám:270 Szemszög: E/3 Kiadó: Könyvmolyképző

A BORÍTÓRÓL

Nagyon szép! *-* Tipikus első látásra szerelem. Kevés szín, elmosódott formák, jó helyre pakolt és bohókás betűs cím. A róka is nagyon édes, de nekem a lány a kedvencem a szeme és a szája miatt. A történethez is passzol, bár ha nagyon kötekedni akarnék azt mondanám: a fehér nem illik ehhez a könyvhöz. :/ Ami még nagyon jó benne, hogy lehet tapogatni. Igen, ahogy az összes többi könyvborítót is zsenikém.. Aki már látta/fogta, azt biztosan tudja, mire gondolok. :D

A TÖRTÉNETÉRŐL

Róbert Katalintól ez volt az első könyvem, de valószínűleg nem az utolsó. Hogy elolvasom-e a többi, már megjelent regényét is? Nem tudom. Egyenlőre valószínűnek tartom, hogy nem, de hát ki tudja, mit hoz még a sors.

Először is térjünk rá arra a kérdésre, amit még az imént tettünk fel: Miért? A választ és magam sem tudom, ugyanis engem is meglepetésként ért, hogy nem kötött le annyira, mint azt elvártam tőle.

Címéhez híven tele van Kis herceg utalásokkal, de ez érhető, hisz az a történet a regény alapja. Én már nagyon régen olvastam a Kis herceget, de ezek után feltehetően elolvasom a közeljövőben -csak előbb végezzem ki a temérdek olvasatlan könyvemet... Bevallom, nem sokra emlékszem a történetből, de az itt megjelentetett dolgokra nagyjából azért igen. Tudom, hogy ezek az utalások kellettek be, de mégsem tudtam megbékélni velük. Zavartak, ahogy állandóan szembe jöttek velem, még csak kikerülni sem lehetett őket. Tetszene ez a sztori azoknak, akik a Kis herceget imádták? Fogalmam sincs! Talán igen, de akár még az is megeshet, hogy nem. :D

Ami már az első oldalak után szembetűnik: a rengeteg káromkodás. Töménytelen mennyiségben. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz az első olyan olvasott könyvem, amiben kiakadok a trágár beszéd miatt. Értem én, hogy a hatás kedvéért blablabla.., de a kevesebb néha több. Akkor is átjött volna, ha Róka nem szidott volna valakit minden második mondatában. A vége felé talán enyhült, de az összhatás akkor is kiakasztó.
A másik kedvencem: a "pillantások". Komolyan? 2.0? 2.5-re fejlesztett gyilkos tekintet? Ezt inkább nem is kommentálom. :D

A 80. oldal körül érkezik el a fordulópont, ahol az egész átcsap kellemesebb hangvételűbe, de lagymatagabba is. Fordulatok és csavarok nem igazán voltak benne, még a végén se tudtam azt mondani: hűha, erre nem számítottam! Lehet, hogy váratlan volt, de nem lepett meg. Nem állt a cselekmény, mert haladtak a dolgok szépen, ahogy azt kell, de mégis hiányzott valami.

Tudom, elég már a negatívumokból, de egyet még mindenképpen meg szeretnék említeni: az E/3 szemszög. Nekem már nincs bajom azzal, ha nem E/1-ben olvasok, bár korábban nem szívesen vettem mást a kezembe. Itt sem volt rossz, valójában jó volt, de véleményem szerint sokkal jobb lett volna, ha E/1-ben van, mert úgy a gondolatok és érzelmek még jobban átjöttek volna az olvasónak.

Van egyáltalán valami, ami tetszett? Persze! A humort egyenesen imádtam. Én valamiért nagyon szeretem a szarkazmust és a szarkasztikus embereket, nagyokat tudtam nevetni egy-egy beszóláson. Ez pedig nagyon sokat dobott az olvasás élményén. :)
A másik, a romantikus szál. Olyan aranyos volt, és nem erőltetett. Szép lassan bontakozott ki a barátságukból és nem akartak már a 3. fejezetben egymásnak ugrani. Olyan kis szolid szerelem volt. :D Belegondolva az egész olyan kis szolid volt. Egyáltalán nem olyan a gimis légkör, mint a külföldi szerzőknél általában. Ez sokkal életszerűbbé tette, még és is szívesen jártam volna oda. :) Jó, azért volt néhány WTF? pillanat a kapcsolatuk alakulásakor, de mindig hamar meg is oldódott a "konfliktus".

A mű egyik központi eleme az Út keresése, amit Kisherceg szemén át láthatunk, a másik pedig a családi nehézségek (jelen esetben a válás) feldolgozása és a helyes szülői magatartás.
Kezdjük is az elsővel: nagyon kevés fiatal van, aki már tudja, mit szeretne csinálni/tanulni a jövőben. Én is a többséghez tartozom, akinek még fogalma sincs, így teljesen átéreztem a srác helyzetét és dilemmáit. A legrosszabb rész pedig valóban a szembesülés, mikor rájössz, hogy a világ és az emberek nem olyanok, mint amilyeneknek hitted őket. Előbb-utóbb mindenkiben "kialszik a kezdeti lángolás", és monotonná, unalmassá válik a foglalkozása, bármennyire is szerette. Kivételek itt is vannak természetesen, ők a szerencsések. A szembesítés és az élet realista ábrázolása remekül sikerült, engem nagyon megfogott ezzel. Talán ezért tudta annyi fiatal szívét megérinteni. :)
A másik elengedhetetlen dolog a családi problémák, amik Rókáéknál voltak jelen. Nem maga az elkülönülés volt a baj, hanem hogy senki nem foglalkozott a lánnyal. Ő pedig azt tette, amit bármelyikünk tenne: megpróbálta felhívni magára a figyelmet, ahogy csak tudta. Természetesen sikertelenül. Ennek a következményei is őt terhelték, érthető volt a heves reakciója. A csúnya beszéd akkor sem. Ez a szülőknek is komoly tanulság, be kell látniuk, mennyi mindent szúrtak el és változásra lesz szükség. Ez komoly dolog, fontos eleme az egésznek. Na de Róka szüleinek a reakciója mikor megtudtak mindent... WTF? Semmi leszidás? Egy rossz szó sem? Legalább egy kicsit látszhatott volna rajtuk, mennyire nem helyes amit tett. Na mindegy. :D

Róka. Tyű. Nehéz kérdés, mert szerettem is meg nem is. A káromkodás kiakasztott és a hozzáállása az emberekhez is. De mikor újra a "régi" lett, könnyen tudtam vele azonosulni és egész szinpatikus lett. Persze a kis polihisztor is kiváló mindenből, hogy le ne csússzon a tökéletes karakterek listájáról. :P
Kisherceg. Ki ne szeretne egy Kisherceget? A külseje és a személyisége idealizált és túl tökéletes volt, ezen ívül nincs gond vele. A problémáit, mint már fentebb említettem, teljesen át tudom érezni, remélem rátalál arra, amire igazán vágyik. Már persze Róka mellett. ^^
Rozi. Nem is tudom, mit mondatnék. Persze, a rózsa miatt ilyennek kellett lennie az ő személyiségének is, de engem nagyon zavart. A kényeskedése és a véleménytelensége, körülötte mindennek tökéletesnek kellett lennie. Borzalom. :D

Összességében szerettem a könyvet minden hibájával együtt. Remélem Katalin még sok hasonló csodával fogja megörvendeztetni a népet. :D

🌟 🌟 🌟 🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"Mindig azt próbálta kitalálni, mit várnak tőle mások, de talán most eljött az ideje, hogy azt tegye, ami neki fontos."

"Róka végül is elvett egy szeletet a sütiből. Rohadtul utálta magát miatta, de basszus, túrós volt. Az egyik kedvenc túrós sütije."

"Róka sóhajtott. Előrehajolt, olyan hirtelen, hogy Kishercegnek reagálni sem volt ideje, és kikapta a kezéből a példatárat. Találomra felütötte valahol, és megoldott egy feladatot. Villámgyorsan és meglepően könnyedén. Aztán Kisherceg elé tolta, ő meg néhány másodpercig csak kereste a szavakat a köztük feszülő csendben.

– Jó vagy matekból. – Róka megint úgy nézett rá, mintha ostoba lenne, amiért egyértelmű dolgokat jelent ki. Kisherceg megdörgölte a halántékát. – De miért nem oldod meg a példákat a dolgozatban?

– Mert baromi unalmasak! – fakadt ki Róka."

AJÁNLANÁM?

Ha a könnyed hangvételű, mégis komoly tartalommal ellátott romantikus olvasmányokat kedveled, mindenképp neked való! Rókáék története azért is megkapó, mert a mindennapi nehézségeket írja le, nem gyárt felesleges bonyodalmakat. Viszont ha a káromkodást egy könyvben nehezen tűröd, talán jobb, ha nem állsz neki és húzod fel magad. feleslegesen. :)

2018. május 9., szerda

Penelope Ward: Stepbrother Dearest – Legdrágább mostohabátyám

Sziasztok! :)

Igen, mint láthatjátok ez a könyv is beszerzésre került végül, a világért sem hagytam volna ki. Kicsit furcsa volt úgy elkezdeni, hogy akik értékelését eddig láttam, azok csak ez után olvasták el Jake történetét, mert míg mások ezt hasonlították ahhoz, én az ehhez. Bár így utólag úgy vélem, jobb, hogy ezt csak utána olvastam. Azt kérditek, miért? Mindjárt elmesélem. :)

Nem kellene akarnod őt.

Amikor a mostohabátyám, Elec a gimi utolsó évében hozzánk költözött, nem voltam felkészülve arra, hogy mekkora szemét.

Utáltam, hogy bunkón viselkedik velem csak azért, mert nem akar ott lenni. Utáltam, hogy lányokat hoz haza a suliból és visz fel a szobájába. De amit a legjobban utáltam, az az volt, ahogy a testem akaratom ellenére reagált rá.

Először azt hittem, csupán kőkemény, tetovált izmai és markáns arca lehet vonzó benne. De a dolgok új irányt vettek köztünk, mígnem egy éjjel minden fenekestül felfordult. Aztán épp olyan gyorsan, ahogy betoppant az életembe, már vissza is ment Kaliforniába.

Évek teltek el, mire újra láttam Elec-et.

Amikor a tragédia lesújtott a családunkra, újra szembe kellett néznem vele. És szent ég, a kamasz, akiért egykor megőrültem, most férfivá érett, aki egyenesen az eszemet vette!

Volt egy olyan érzésem, hogy megint darabokra törik majd a szívem.

Perzselő vágy és nyers erő. Láss a mélyére!

Megjelenés:2017 Oldalszám:312 Szemszög: E/1 Kiadó: Könyvmolyképző

A BORÍTÓRÓL

A szürke és sárga összhang elég jól tükrözi a történet hangulatát, bár Elecet nem teljesen így képzeltem el. A lóherés tetkó még mindig a gyengém. ^^ Bár itt a címet kicsit feljebb is rakhatták volna, mondjuk úgy is túl sokat takarna. :P A "derarest" szót viszont nem így kellett volna felírni. Szerintem nem látható túl jól és csak összezavar :/

A TÖRTÉNETÉRŐL

Maga a könyv vékonyabb a Jake megadja magát-nál, így sajnos a története is rövidebb (logikusan kikövetkeztetted, gratulálok Ellamara!) . Az előző könyvajánlómban beszéltem róla, hogy sokakkal ellentétben én ezt olvastam másodiknak. Az értékelést ITT meg tudjátok nézni, ha Peneope Ward másik magyarul megjelent könyvére is kíváncsiak vagytok. :) Valószínűleg sokat hasonlítom majd Jake történetéhez, ezért előre is elnézést kérek. De valahogy nekem olyan magasra tette az a könyv a lécet, hogy lehetetlen nem figyelembe venni.

Rettentő gyorsan haladtam vele, egy délután alatt ki is olvastam. Az utolsó oldalakat este fejeztem be a kocsiban, mikor kajálni mentünk. Egyszerűen -a párom legnagyobb bosszúságára- nem tudtam letenni! ^^

A könyv 2 fejezetre van osztva, melyek között 7 év telik el. Mindegyik annyira más, hogy néha olyan volt, mint ha két különböző történetet olvasnék.

Az első részben megismerjük a szereplőket, bár szigorúbban vett értelemben csak a főszereplőket. Ugyanis a mellékkarakterekről semmi nincs. Feltűnnek és viszik tovább a történetet, ahogy kell, de nem tudunk meg róluk sokat. A fejünkben ki kéne alakulnia egy képnek, de az enyémben nem tudott, pedig többen is voltak, akiket nagyon szívesen megismertem volna.

Ami NAGGYON-NAGGYON zavaró volt már az elején, az ismét a megláomésmárfolyokis-effekt. Nekem elég erőltetettek tűnt a dolog. Most őszintén: ha először találkozol a mostohatesóddal és a külseje mondjuk elég megnyerő AZ lenne az első gondolatod? Ráadásul még bunkó is veled! Röhej...

A többi bánásmódról és extra bunkó stílusról nem tudom, hogy nem vett tudomást. Fájt neki, mégis mindig ment és ment utána. Jó, ez kellett ahhoz, hogy a srác végre megnyíljon, de nem tudom, a való életben el lehet e viselni ennyi bántó szót pusztán a testi vonzalom és a kíváncsiság miatt. Sok érdekes mozzanat van, az idő pedig csak rohan. Az események túl gyorsan lettek pörgetve, mintha egy filmet felgyorsítottak volna. Pedig lett volna mit kibontakoztatni. Már nem emlékszem pontosan, de heteket és hónapokat is ugráltunk össze-vissza.

A tiltott szerelem gondolata érdekesen és vonzón hangzik, talán ezért is lett akkora sikere a könyvnek. Igaz, hogy nem vér szerinti rokonok, de asszem ez még így sem legális. :D

Na a másik borzalom: az erotikus jelenetek.. Az első fejezet végén kezdődnek, és szerintem 5 oldalon át is tartott. Hogyan?? Ráadásul Greta még sosem. Miért? Miért kell mindig eltúlozni? Lehet ezt szépen is csinálni. A másik, ami úgy láttam sokaknál kiverte a biztosítékot, az Elec testékszere. Brrr. Még belegondolni is rossz.

Itt még mindketten fiatalok, tizenévesek.

A második felében a helyzet több szempontból is javul. A karakterfejlődés jól látható, bár szerintem ez csak a 7 év külön töltött időnek köszönhető. Az egyetlen, aki folyamatosan fejlődött, az Elec. Ő idő közben fiúból férfi vált, ami nem csak a külsején mutatkozik meg. Ennek a résznek az olvasása közben el kellett gondolkodnom, mi fogott meg annyira abban a fiúban, mikor ez a férfi fényévekkel jobb. A hobbijáról ugyan még az első részben volt szó, de az az egyik kedvencem a könyvben. Nagyon aranyos és szívmelengető. :) Úgy vélem ez kellett a történetbe, hogy még jobb sztorit kaphassunk.

Szerencsére a humor ebből a kötetből sem hiányzott, bár voltak eléééég fura "poénok". Összességében szórakoztató volt, egy percre sem lankadt a figyelmem és le se tudtam tenni. Viszont nálam csak az egyszer-olvasós kategória, többször nem feltétlenül venném a kezembe.

A lezárása is édes volt, nem húzta sokáig az írónő, túlesett rajta amilyen gyorsan csak tudott. De legalább nem WTF vég. :D

Egy valami még negatívum: Elec szemszöge. Minek? Semmi szükség nem lett volna rá. Ugyanazt olvashatjuk el újra, amit lapokkal ezelőtt megtettünk. Értem én, hogy ki kell tölteni valamivel azt a 300 oldalt, de akkor legalább valami újat is mutasson. Szerintem senki sem szereti egy könyvön belül kétszer ugyanazt elolvasni.

Elec. Tyűűű. A mi Elecünk. Összetett ember, aki mindenféle oldalát megmutatta. Jake-kel ellentétben nem került fel a "könyves álompasi" listámra. A múltja nagyon érdekes, ebből jó sok mindent ki lehet hozni. A kapcsolata a szüleivel sem hétköznapi, csupa-csupa plusz, ami mellette szól. De valahogy mégsem az igazi. :/
Gréta. Hisztis. Nyavalygós. Kedves. Kitartó. Fura. Rengeteg jelző illik rá, aminek csak a fele pozitív. Nem volt vele semmi gond, még annyira idegesítőnek sem mondanám és pont ez a baj. Nekem nagyon jellemtelennek tűnt, ami sokszor még annál is irritálóbb, ha valaki rossz vagy negatív szereplő,
Chelsea. Vele csak egy kis időt töltheünk, de eléggé szimpatikus lány. Nem olyan, mint amilyennek képzeltem. Látszik, hogy szereti őt tiszta szívéből. :)

Az első rész sokkal jobban tetszett, mint a második, de egybevéve az egészet nem volt rossz. Chelsea történetét már nagyon várom, kíváncsi vagyok mi lesz szegény lánnyal. Elvileg a KMK idén ki is adja a Neighbor Dearest-et. *-*

🌟 🌟 🌟 🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"Lélegzetelállítóan festett … főleg egy seggfejhez képest."

"Elec: ez a szöszi kész kan. Elec: kész kín! Azt akartam irni, hogy mint kiderült, kész kín ezzel a csajjal lenni. Elec: LOL Elec: .# nemkan. #. elecapuncitszereti"

"– Tehát megadta a klub nevét?

– Nem azonnal. Szerintem azt akarta, hogy előbb szenvedjek egy kicsit.

– Mit müvelt?

– Rávett, hogy vegyem le az ingem.

– Komolyan?

– Halálosan.

– Ennyi?

– Bárcsak ennyi lett volna!

– Mi volt még?
– Tartanom kellett neki egy kartonpapír táblát, rajta a „faszfej” felirattal, miközben csinált rólam egy képet."

AJÁNLANÁM?

Ha olvastad és szeretted Jake történetét, akkor mindenképp! Persze annak is aki még nem hallott róla, de szereti a romantikus erotikus YA sztorikat. A történet fordulatos, sokszor szívmelengető, bár van hogy szappanoperába csap át. A fejlődés jól látható az első és a második fejezet között, mindegyiknek megvan a sajátos bája. No de inkább győződjetek meg róla Ti magatok! ;)

2018. május 1., kedd

2018. április ~ összefoglaló

Sziasztok! :)

Úgy gondoltam idén nekiállok minden hó végén egy összefoglaló kis rovatnak, ahol elmondom mik történtek abban az adott hónapban, és mik várhatóak a következőben. Fogadjátok sok szeretettel a márciusi összegzőmet! :)

Őket olvastam a hónapban: