2017. október 14., szombat

Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító





Könyvértékelés







Sziasztok! :)
Mint azt a múltkori bejegyzésemben is olvashattátok, nemrég voltam Sarah Andersen dedikálásán, ahol aláírta és rajzolta nekem mindkét művét. Most pedig elhoztam az első kötetet nektek. Sokáig gondolkodtam, írjak e róluk külön bejegyzésben, de annyira elnyerték a tetszésem és a szívemhez nőttek, hogy úgy gondoltam, mindenképp meg kell említenem külön.külön is. Fogadjáto sok szeretettel! :)
Úgy ​érzed, kilógsz a sorból? Szeretnéd kapcsolatépítésen keresztül előremozdítani a karrieredet? A felnőttség olyan új, izgalmas kihívás a számodra, amire érzésed szerint teljesen fel vagy készülve? Hát pfuj. Kérlek, állj odébb!

Sarah Andersen, az elképesztően népszerű, ifjú brooklyni művész lezseren megrajzolt, tökéletesen célba találó rövid képregényei ugyanis nekünk, többieknek szólnak. Bemutatják, hogyan lehet teljes hétvégéket fenséges módon elszúrni az interneten, milyen elviselhetetlen kín egy jóképű sráccal kézenfogva végigmenni az utcán, vagy egész nap arról álmodozni, hogy végre hazaérünk és belebújhatunk a pizsamánkba. Más szavakkal: a modernkori fiatal élet horrorisztikus és kényelmetlen valóságát. Ja, és egyáltalán nem önéletrajzi ihletésűek! Cseppet sem azok!


Megjelenés: 2016     Oldalszám: 112     Szemszög: -     Kiadó: Fumax Kiadó


Ennél a két képregénynél nem terveztem tartani a szokásos értékelésformámat. Megmutatom a kedvenceimet amiket kiválogattam és elmondom miért, valamint pár szót mondok még az egészről. :)

A képregényekkel különösen nincs bajom, de nem is szeretem őket. Ha a kezembe akad és megtetszik elolvasom, de magamtól sosem kerestem. Most viszont mivel már az interneten is találkoztam ezzel és megkedveltem, tudtam, hogy egyszer be kell hogy szerezzem.
Ez a rész különösen tetszett, alig volt pár rész amit láttam, így még inkább az újdonság erejével hatott.

1. A nyelvérzékem nem a legjobb, így az idegen szavak kiejtését 99%-ban nem sikerül eltalálnom, ezért magamban is úgy ejtem ahogy le van írva és úgy is memorizálom.
2. Nem egyszer fordult elő, hogy az utcán belemerültem az olvasásba és nekimentem pár embernek és villanyoszlopnak. :D
3. Az új könyveim felavatását mindig azzal kezdem, hogy megszaglászom. Néha a régi köteteimet is, de a könyvesboltban is gyakori jelenségnem számít amikor a lapok közé dugom az orrom.
4.Ha itthon vagyok, mindig igyekszem a lehető legkényelmesebben olvasni. Takarót rakok az ágy sarkába, kibélelem párnákkal és egy másik plédet magamra terítek. (No meg persze az elengedhetetlen tea és csoki.)




Elég gyakran megesik, hogy több időt fordítok a külsőmre vagy csinosabb vagyok mint általában és az amúgy is elég gyenge önbizalmamat már a kapun kilépve a járókelők is könnyedén lerombolják.






Mi már hónapok óta a mopszokra vagyunk ráállva. ^^ Nem egyszer volt olyan, hogy azt sem tudtuk mit csinálunk egy hét múlva, de a mopsz neve már rég el volt döntve.








Itt valószínűleg főként a lámpalázam miatt vannak gondjaim főként. Nagyon szeretek adni és mások arcán látni a boldogságot, viszont ha én kapok valamit sosem tudom mi a megfelelő reakció vagy annyira igyekszem úgy reagálni ahogy kéne, hogy csak bénázás lesz belőle + a sok nyomasztóan fürkésző szempár.









Én már a kapcsolatunk kezdete után egy hónappal lenyúltam a Kedvesem egyik pulcsiját ami azóta is nálam van és a sajátomként kezelem. Télen elbújok benne ha fázom, nyáron pedig az óriás plüssmackómra húzom. :)












Szerintem ez a kép a kommentárom nélkül is magáért beszél. :)











Nagyon gyakran tartok a szobámban lomtalanítást, van hogy havonta. Sok dologról sikerült már lemondanom amihez nagyon ragaszkodtam, de a plüsseimtől képtele volta megválni. A legelsőtől a legutolsó kapott puha szőrmókig mindenki itt van velem, soha semmiért nem adnám őket. :)









Ismét előkerül a feltűnési viszketegségem teljes hiánya. Nagyon szeretek fogalmazni, rengeteget írni és beszélni, de szóban mindezt képtelen vagyok kihozni magamból. Például sok prezentációmnál is előfordult már, hogy a megírásakor és amikor magamnak mondtam fel jól ment, sőt a magabiztosság is a helyén volt. De amikor kiálltam.. hát arra nincsenek szavak.. :D






Nos tehát ezek voltak az én személyes kedvenceim. :)

A képregényt csak ajánlani tudom, tele van vicces, életszerű dolgokkal, amikben mindenki magára ismerhet. Nem véletlen, hogy amikor olvastam, a mellettem tartózkodónak minden 3.-at megmutattam, mert annyira nagyon tetszett és azonosulni tudtam vele. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése