2017. április 28., péntek

Könyvfesztivál 2017 ~ Élménybeszámoló

24. Nemzetközi Könyvfesztivál
és
 ELLAMARA

Sziasztok! :)

Április 22.-én, szombaton voltam életem első könyvfesztiválján, Budapesten. És hogy kerültem oda?

Az egész valamikor február végén - március elején kezdődött, a facebookon, ahol megláttam az eseményt, a 20.-23.-ig tartó Könyvfesztiválról. Azelőtt még soha nem hallottam róla, és megtetszett a dolog. Viszont Budapesten volt. Nem a legegyszerűbb megoldani oda a feljutást, így kicsit már kezdetben lemondtam róla, a gondolata viszont ott motoszkált bennem. 
Elkezdtem hát gondolkodni, hogy mehetnék el és arra jutottam, egyedül biztosan nem, szóval rá kellett valakit beszélnem. A barátaim egy része elfoglalt volt aznap, a másik részét pedig szimplán nem érdekelte, így hát a választás a páromra esett, aki bár nem volt fellelkesülve a dologtól, mégis azt mondta: szívesen eljön velem. Ekkor egy kicsit megnyugodtam és szépen, magamban ujjongva vártam április közepét. 
Ez a szombati nap hamarabb elérkezett mint gondoltam. Ennek a hétnek hétfőjén és keddjén még tavaszi szüneten voltam, és hát mikor máskor álltunk volna neki megnézni a programokat, mint hétfő éjjel? Szokásomhoz híven az utolsó szabad pillanatban jutott eszembe, hogy utánanézzek a dolgoknak, és valamiféle programlistát állítsak össze. Először is kiírtam a kis füzetembe mindent, ami érdekelt, majd elkezdtük (értsd: elkezdtem, míg ő passzív hallgatóként szemlélte nyűglődésemet) időpont szerint összerakni, hogy semmi se üsse egymást, de azért kajaszünetünk is maradjon.
3 dedikálást és 2 termekben zajló programot néztünk ki, ahol mindenképp ott szerettem volna lenni, de ezzel nagyjából a nap nagy része be is volt táblázva. A szabad percekben csupán a standok közti bolyongás volt a terv. Úgy terveztem, mindenképp tartjuk magunkat ehhez a listához. Én kis naiv. 

A fesztivál

A busz, amivel az út felét tettük meg, 6:15-kor indult a buszmegállóból, ezért én 5:15-kor keltem fel. Vagyis csak keltem volna, ha nem forgolódom egész éjjel izgatottan. Hajnali 2-kor már azt hittem, sosem lesz reggel, de nagy nehezen mégiscsak elérkezett. Negyed órával hamarabb másztam ki az ágyból, összekaptam magam, és nyolcvanszor ellenőriztem, minden meg van-e. Indulás előtt még gyorsan ittunk egy kávét (én tejeset), és indultuk is a buszra. Bő egy óra alatt elértünk Tatabányára, ahol vonattal fél óra alatt Budapestre száguldottunk. Megvettük a jegyeket a villamosra, majd kimentünk elé. Nem kellett sokat várakozni, pár perc múlva már meg is érkezett a sárga jármű, amiről két megálló után leszálltunk, hogy átsétálhassunk a Millenárisra. 
Ez a fa különösen tetszett
45 perccel kapunyitás előtt értünk oda, így visszamentünk kicsit a Mamutba körülnézni. Ötvenötre értünk vissza,és beálltunk a már akkor is hosszú sorba. Egész eddig tartottam magam a tervhez, de aztán amint beléptem, mint ha mindent elfelejtettem volna. Kíváncsiságom ismét az élre tört és megindultam. Szegény párom alig bírt a nyomomban maradni. :) Elindultam leghátulról, középre majd előre, közben mindent jó alaposan szemügyre véve. Nekem csak pár pillanatnak tűnt, de a nagymutató már túl járt a 11-en. Ezalatt a felfedező út alatt vettem meg az első könyvet a Kossuth Kiadó standjánál, Ransom Riggs: Különlegesek regéi c. kötetét (erről majd a következő bejegyzésemben beszélek). Miután kigyönyörködtem magamat, visszamentünk a Könyvmolyképző standjához, ahol végre vettem egy zsákbamacskát, amit már oly rég óta szerettem volna. A páromra bíztam a döntést, aki alapos  átvizsgálás után a kezembe nyomott egyet, és azonnal meg is vettem. Már fáradtam, de még visszamentünk a Petőfi Irodalmi Múzeum standjához, ahol egy kitűzővel és egy vászontáskával lettem gazdagabb.
Ezután csak mentünk körbe-körbe. Vettem anyukának egy könyvet az Édesvíz Kiadónál. Sokat gondolkodtam, melyik tetszhetne neki, végül Ronald Hulnick: Lelkedhez hűen-nél kötöttem ki (és valamiért kaptam mellé egy kínai horoszkóposat is :) ). Felmentünk a felső szintre pihenni és enni egyet, hogy újult erővel térhessünk vissza. Átsétáltunk a D épületrészbe, Ott is körbejártunk mindent, majd a páromnak minden tiltakozása ellenére vetem neki egy könyvet. Épp akkor olvasta az Assassin's creed utolsó részét, szóval a következő ilyen trilógia első részét, Matthew J. Kirby: A ​New York-i felkelés-t vettem meg neki. Miután végigértünk, kimentünk kintre is körülnézni. 
Szinte szó szerint belefutottunk egy dedikálásába, mivel akkora lendülettel mentem, hogy alig bírtam lefékezni megnézni, mi van ott. Szaszkó Gabriella: Maradj velem c. regényét dedikáltaTudtam, hogy lesz ma, de azt nem, hogy mikor, vagy hol. Tudtam ki ő, ismertem a könyvét is, de mivel nem volt meg, így nem terveztem elmenni a dedikálására. Egy kis ideig néztem a kinti tömeget, majd hirtelen ötlettől vezérelve fogtam magam és beálltam a sorba. Aláírta nekem az írónő a művét, majd megvettem a Maxim kiadónál. :)
Ahogy mentünk volna befelé megláttam egy Libri standot, és kíváncsiságom ismét odavonzott. Itt szavazni lehetett, ki nyerje meg a Közönségdíjat. Igaz, már szavaztam otthon, de elkértem egy papírt és újra megtettem, ugyanarra voksoltam, akire elsőre is. Mint minden szavazó, én is kaptam egy tavalyi magazint, egy jegyzetfüzetet és egy ceruzát aminek nagyon megörültem, hisz imádom az ilyen apróságokat. 
 Amint beértünk, le is csaptam a Magvető kiadó kitűzőire, és vettem hármat. Ezek jóval nagyobbak voltak mint a másik, de jobban is lehetett őket látni (az összeset felvettem, és egész nap úgy mászkáltam). Eddig nem hallottam a Geopen kiadóról, de ők is árultak zsákbamacskát, és a párom meglepett egyel. Adtak mellé egy vászontáskát is, ráadásul a kedvenc színemben, kékben. Leültünk, és rögtön ki is bontottam. Julia Franck: Miért ​nem küldtél az angyalok közé? c. regénye lapult benne. Erről sem hallottam még, de a fülszövege alapján jónak tűnik. Ha már pihenő volt, addig nyúzott, amíg ki nem bontottam a zsákbamacskát is. Ugyan a filmet még nem láttam, de Richard Matheson: Legenda vagyok c. regényének elolvasása előtt mindenképp megnézem. :)
Még csak fél 3 körül jártunk, de már mindketten hulla fáradtak voltunk. Nagy nehezen megegyeztünk, hogy a következő vonattal megyünk vissza Tatabányára, aztán haza. Volt még egy pici idő, és mindenképp akartam venni egy utolsó könyvet, de nem tudtam, melyik legyen az. Talán kissé sokat szenvedtem, mivel a párom odahúzott a Könyvmolyképző standjához, a kezembe nyomta azt a könyvet, ami után már reggel óta sóvárgok és a pénztárhoz lökött. Hát így lett meg a napom utolsó könyve, Szélesi Sándor: Kincseme. 
Visszamentünk az előtérbe a kabátokért, és egy gyors könnyes búcsú után rohantunk is a vonatra. Úton hazafelé tudatosult bennem igazán, hogy egyáltalán semmit nem valósítottunk meg a tervekből. Pedig vittem magammal egy On Sai regényt aláíratni, de a párom mikor meglátta a sort, azt mondta, biztos hogy ezt nem álljuk végig. Mivel eljött velem és annyi mindent tett értem, nem volt szívem odarángatni a tömegbe. Szaszkó Gabriellának pedig mégegyszer köszönöm! :)

Ugyan teljesen máshogy alakult minden, mint ahogy elterveztem, mégis tökéletes volt.Rengeteg érdekes dolgot láttam, hallottam, csodaszép könyveket vettem, valamint hasonlóan elvetemült könyvmolyok közt lehettem, mint amilyen én vagyok. A buszon lévő, könyvvel felpakolt, épp hazafelé menő embereket pedig egyszerűen fantasztikus érzés volt látni. :)
Aki szintén ott volt, bízom benne, hogy hasonlóan jól érezte magát, aki nem, az pedig ne csüggedjen, jövőre biztosan eljuthat. :)

Remélem tetszett ez a kis élménybeszámoló, és meghoztam a következő évihez a kedveteket. :)
Neked pedig külön köszönöm, Kedvesem! <3

2017. április 15., szombat

J. L. Armentrout Obsession: Függőség




Könyvértékelés









Sziasztok! :)
Ismét egy két délután alatt kivégzett könyvet hoztam, nem is akármilyet. Nem gondoltam, hogy ennyire magával ragad majd, roppant kellemes csalódás ként ért. Ugyan a luxen sorozatról nem hoztam értékelést, mivel már régebben olvastam, és nincs időm újra végigolvasni mind az eddig megjelent kilenc részt. Vagyis ez teljesen nem igaz, mivel a Shadows-t értékeltem, de csak azért, mert kis előzmény novella, valamint az Oblivion3 sem jelent még meg. Már régóta várattam szegényt, hisz karácsonyra kaptam a páromtól, azóta a polcon állt.
Viszont az egy érdekes sztori, hogyan is kaptam meg. Ősszel kezdődött az egész, amikor láttam, hogy meg fog jelenni. Biztos voltam benne, hogy kell nekem, és a páromnak is megemlítettem. November végén ismét előkerült a téma, mivel úgy volt, tőle más könyvet kapok, így gondoltam megrendelem magamnak. Beszéltem vele előtte, nehogy véletlen dupla legyen belőle. Ő azt mondta, nyugodtan megrendelhetem, ezért meg is tettem. Pár nap múlva megérkezett a könyv, amit büszkén megmutattam neki, ráadásul sorszámozott is volt. Általában ha az új szerzeményeimet látja, nem reagál különösebben semmit, ezért is volt furcsa az arcára kiülő döbbenet. Azt mondta. nem gondolta volna, hogy megrendelem. Itt már sejtettem, mi a helyzet. És ha ez még nem lenne elég, meg is mutatta a könyvet, és elárulta, hogy a szüleitől kaptam volna. (Szegénykém nem túl ügyes ajándékozás terén.) De ettől függetlenül nagyon boldog voltam, és ugyanúgy örültem az ajándéknak, mint ha mit sem sejtettem volna róla. :)

Őrülten ​nagyképű… de meg kell veszni érte.
Hunter könyörtelen bérgyilkos. A Védelmi Minisztérium szoros megfigyelés alatt tartja, de ez nem zavarja, hiszen az a feladata, hogy végezzen a rosszfiúkkal. Ideje nagy részében imádja a munkáját. Egészen addig, míg nem mindennapi feladatot kap: meg kell védenie egy embert az arumok egyik halhatatlan ellenségétől.
Serena Cross egy szavát sem hiszi a legjobb barátnőjének, aki azt állítja, hogy a saját szemével látta, ahogy egy befolyásos szenátor fia átváltozott valami… természetfelettivé. Ugyan ki hinne el ekkora sületlenséget? Serena azonban hamarosan szemtanúja lesz annak, hogy a barátnőjét meggyilkolja egy idegen, és ezáltal egy olyan világba csöppen, ahol egyesek ölni is képesek azért, hogy a titok titok maradjon.
Annak ellenére, hogy másfélék, Hunterben szenvedélyes vágy ébred Serena iránt, ezért az arum a maga számára is meglepő dolgot tesz: megszegi az eddigi életét irányító szabályokat, és szembeszegül a munkaadóival Serena biztonsága érdekében. A kérdés csak az, hogy vajon az idegenek és a kormányzat jelenti Serena számára a legnagyobb fenyegetést… vagy maga Hunter?


A BORÍTÓ
Ez volt az egyik, ami már elsőre megfogott a könyvben. Még semmit nem tudtam róla, de a borítója alapján már akkor megvettem volna, ez pedig véleményem szerint nagyon fontos, hiszen a mű külseje az, amit először meglátnak. Tudom, tudom. Nem ítélünk borító alapján. De azért valljuk be, egy jó megjelenés nagyon sokat dobhat. A felirat színe és Hunter szeme külön dicséretet érdemel.

A TÖRTÉNET
A sztori két főszereplője egy aurum és egy ember. Talán ez az egyik oka annak, hogy sokan párhuzamba állítják a luxen sorozat két kulcsfigurájával Katyvel és Demonnal. A molyos értékeléseket olvasva el lehet különíteni két csoportra a véleményt alkotókat: akik azt mondták, van hasonlóság, és akik talán észrevették, de nem említették csak áradoztak róla. Nem azt mondom, hogy alaptalan lenne a feltevés, valóban van bennük közös, mégis nagyon eltérőek. A megegyező vonások pedig nagyrészt általános karaktertulajdonságok, szóval ezt igazán nem róhatjuk fel az írónőnek. Úgy vélem, mindkét szereplő megfelelően ki lett dolgozva, és nem is akármilyenre.
Hunter stílusa nyers, kemény, célratörő, (szexuálisan kissé túlfűtött) és mindemellett remek a humora. Mindig tudja mit kell tennie, és ha akarja, ha nem, megteszi. (persze kivételek mindig vannak) A családja nagyon fontos számára, ugyanúgy mint a barátai, védelmezi őket ahogy csak tudja. A vizuális típusoknak külön élvezetet nyújt a külső leírásának megelevenítése, a szerző minden apró részletet kidolgozott rajta. Nem sokat tudhattunk meg a családjáról,sok levegőben függő szál maradt fivérei története után. Mindhárom testvére kapott egy kis részt, és bár csak pár oldalnyit, mégis olyan hatást keltettek mint ha már ezer éve ismernénk őket. Hunter egy tökéletes példa arra, hogy nem ítélünk meg egy fajt pusztán néhány tagja miatt. Vagy ha mégis, kivételek mindig vannak (lásd: Dex).
Serena tipikus ember. Pszichológus ként dolgozik, éli az életét legjobb barátnőjével. Legalábbis első ránézésre. Sokkal több lakozik abban az apró. törékeny ki testben, mint amennyit gondolnánk. Nincs semmi különleges képessége, kitartása és akarata mégis elismerésre méltó, bőven van benne küzdőszellem. Nem csak fizikailag, hanem szóban is képes kiállni saját magáért, nem szereti ha megmondják neki, mi tegyen. Néha kissé túldramatizálja a helyzetet, de ez a körülményekből adódó ártalom. Nem ellenséges természetű, de nem szívleli ha a szeretteit bántják. Barátnője Mel kevés szerepe ellenére szintén sok "törődést" kapott az írónőtől.
Természetesen nem csak a főszereplőkhöz tartozó mellék karakterek lettek megfelelően elkészítve, hanem az összes többi is. A fülszövegben viszont véleményem szerint túl sok minden benne van. Tudom, az a lényege, hogy leírja röviden és tömören a mű történetét, de az infó túl sok volt. Ennek köszönhetően már az elolvasása előtt számítani lehetett a cselekményre. De a könyv humorossága miatt talán megbocsájtható ez az apróság. Nagyon örültem, hogy a sztori megfelelően poénosra sikeredett, nem voltak túlzásba esések, sem lapos részek.
E/1-es, szemszögváltogatós a történet, a szemszögeket viszont érdekesen váltogatta. Nem írta ki a neveket, így az elején csak pár mondat után lehetett tudni, kinek a szemén keresztül is látjuk az eseményeket. Valamint a vége felé volt egy rész, ahol Serena kétszer volt egymás után. Folyamatosan követték egymást a nézőpontok, ez volt benne az egyetlen ilyen, talán azért volt zavaró.
A cselekmény izgalmas volt, még akkor is, amikor semmi nem történt. Nagyjából a könyv 3/4-énél indul be úgy igazán, előtte azért tűnhet kevésbé eseménydúsnak, mert ugyanazon a helyszínen voltak, nem mennek sehova, így korlátozottá válnak a lehetőségek.  Ennek ellenére  J. L. Armentrout a maximumot is kihozta a helyzetből, sőt még többet is. A passzivitás ellenére is végig aktív volt minden. Sokaknak ez nem tetszett és negatív dolognak találták, de számomra kifejezetten kellemes volt, hogy még így is be tudott szippantani a történet.
És a legfontosabb téma: luxen vagy aurum? Most akkor ki a rossz?
Nyolc köteten keresztül nyerhettünk betekintést a luxenek világába, az ő szemszögükből láttunk mindent. Most pedig bizony rendesen felborította a dolgokat a másik oldal. Mindegyik álláspont megállja a helyét, de még így is sokan vannak, akik elvből luxen-pártiak maradtak. És az én véleményem erről? Úgy gondolom, nem az itt a kérdés, hogy kik a jók és a rosszak, mivel mindkét faj rossz. Sőt! Még az emberek is rosszak, Mindhárom Földön élő faj kegyetlen és hataloméhes, egyik sem jobb a másiknál. Viszont mindegyik félnél vannak, akik jók, akik igyekeznek egyensúlyt teremteni.
"Hát a jófiúk nem éppen tipikusak. Ők egyáltalán nem jófiúk, de ha valamit megtanultam, az az, hogy nem létezik fekete és fehér. Nagyon sok a szürke a kettő között."
A szürke lehet jó, de akár semleges is. Mindegyik életformának megvan a maga története, a maga céljai, a sebhelyei. Sokszor egy felsőbb célból jöttek létre, bizonyos dolgok akaratukon kívül is beléjük van kódolva. Én nem állok egyik oldalon sem a 3-ból, hanem azok mellett állok, akik a pusztítást meg akarják szüntetni és véget vetni az örökös háborúskodásnak.
Ez a történet is igazolja: minden csak nézőpont kérdése.

TETSZETT
A kedvenc jelenetem mindenképp a vázás jelenet. :) Daemon felbukkanása pedig megdobogtatta a
szívem, még hacsak egy pillanat erejéig is láthattam. (már nagyon hiányzik :/ ).  Amitől még szintén hevesebben vert a szívem, az a vége volt. Nem függő befejezés, mégis simán lehetne folytatni a történetet, és nagyon bízom benne, hogy ez az írónő terve. A jelenetek és a szereplők tökéletessége és kidolgozottsága előtt pedig csak fejet tudok hajtani. Valamint jó volt ennek az egész világnak a szenvedélyesebb, erotikusabb oldalát is meglátni. Be kell hogy valljam, bármennyire is igyekszem, nem tudok több jelenetet kiragadni. Az egész úgy ahogy van, fantasztikus volt! :)

NEM TETSZETT
Mint már említettem, a fülszöveggel nem vagyok teljesen kibékülve, még mindig úgy tartom, túl sokat mutat. Talán még a szemszögváltós hibát ide tudnám sorolni, bár az inkább a nem lehetett nem megemlíteni kategória. Egyvalamin viszont nagyon megakadt a szemem. A vége felé egy jelenetben volt, hogy Serena ás Hunter többször egymás után, volt hogy négyszer ötször ismételték meg ugyanazt a ... tevékenységet. Ezzel nincs semmi gond, viszont fizikailag kissé kivitelezhtetlennek tűnik. Lehete, hogy Hunternek nem, mivel az aurumok lehet, hogy máshogy bírják, viszont Serena akkor is csak egy ember és hát na.. :D




EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"– Minden egyes alkalommal?
– Minden. Egyes. Alkalommal."
" Egy több mint két méter magas csillámpóni vágtatott ki a posta épületéből, és rontott nekem."
"– Hová, hová? – kérdezte, és a karját a derekam köré fonta. – Nem, nem hozzád beszélek, Dex. Leszarom, merre járkálsz."

AJÁNLANÁM?
Teljes szívemből! Kellemes csalódást okozott a könyv, egyáltalán ne arra számítottam, mint amit kaptam. A történet magával ragadó, szint beszippant olvasás közben. Az írónő egy újabb remekművet alkotott, ami már sokak szívét megdobogtatta, és ez még csak a kezdet! A luxen sorozat rajongóinak különösen figyelmébe ajánlom. Aki már olvasta: Mi a véleményetek a luxen-aurum kérdésről? A többiek pedig olvassák el bátran, nem fognak csalódni, ígérem! ;)

2017. április 6., csütörtök

Carrie Fisher: A ​hercegnő naplója



Könyvértékelés









Sziasztok! :)
Ez a könyv, melyet értékelni fogok, főként a StarWars miatt közel áll a szívemhez. Január elején, mikor megláttam az első hirdetést róla, annyira megörültem neki, hogy egy sor ugrálás és sikítozás után már rohantam is fel a Libri holnapjára, és gondolkodás nélkül rányomtam a megrendelésre. Még több mint egy hónap volt a megjelenésig, de az sem zavart, minél előbb szerettem volna magaménak tudni a regényt. Március elején érkezett meg a várva várt csomag, és egy hét múlva már álltam is neki olvasni. Két hétig tartott, de valójában csak két péntek délutánt vett igénybe, hétköznap sajnos nem volt időm olvasni, de természetesen amint tudtam pótoltam. Fogadjátok szeretettel. :)

A ​hercegnő naplója szellemes, provokatív, őszinte, intelligens és szókimondó. Épp olyan, mint szerzője volt, a napló megszületésekor mindössze 19 éves Carrie Fisher. A színésznő emlékei rendezgetése közben, régi újsághalmok között bukkant rá saját, kézzel írott naplójára, és szembesült egykori tinédzser önmagával, azzal, hogy milyen is volt megélnie a Csillagok háborújának forgatását vagy éppen „hosszúra nyúlt egyéjszakás kalandját” színésztársával, Harrison Forddal. A hercegnő naplója ezekről az intimitásokról is beszámol, igazán egyedivé azonban az időutazás teszi: az idősebb Carrie Fisher találkozása a 19 évessel. A könyvben a hatvanéves színésznő emlékei a stábról, a forgatásról, a szerelemről, a sikerről vagy éppen a függőségekről izgalmasan keverednek, vetülnek a kézzel írott napló szövegeire. Utóbbiakból egy sokkal naivabb, sebezhetőbb nő képe rajzolódik ki, akiben azonban csírájában ott van már az excentrikus, vicces, intelligens, nagydumás Carrie Fisher is. Utolsó kötete ékes bizonyíték rá, hogy nem csupán egy hollywoodi szupersztárt, generációk ikonját, de egy kiváló írót is elveszítettünk a személyében.


A BORÍTÓ
Egyszerre tetszik és nem is. Kicsit összevisszának tűnik, mint ha rendezett rendetlenséggel szerkesztették volna össze. Az aláírás nagyobb és előrébb van mint az alcím, valamint a NAPLÓJA A betűje is eléggé halvány, ráadásul a szemöldökébe is belelóg. Másrészt viszont a maga szétszórtságával pont olyan, mint Carrie és a betűk típusa és formája is el lett találva. Kicsit az arcából kellett volna még többet mutatni szerintem. :)

A TÖRTÉNETE

Úgy gondoltam, ha már egyszer fejezetekre van bontva, én is követem ezt a mintát és részenként írok róla. Így talán még egyszerűbb is, mint az egészről egyben.

1976-ban
Az egész fejezet egy felsorolás, ahol azok az eseményeket vannak a középpontban, amik 1976-ban történtek. Minden fontosabb dolgot megemlít, majd a végére hagyja a számára legjelentősebbet és legmeghatározóbbat. (Mindenki rájöhetett már, mit.) Egy rövid bekezdésben elmondja, hogy 2013-ban ismét meghívták az új filmbe, valamint itt teszi fel először azt a kérdést, amely keretbe foglalja az egész művet és végigvonul rajta: Ki lenne ő, ha nem lett volna Leia?

Leia előtt
Itt felületesen szót ejt mindenről, ami a forgatás előtt történt vele. Említi a gyermekkorát, a szüleiről és a neveléséről beszél (mellyel személy szerint nem értek egyet). Az első filmje a Sampon volt, ahol bár nem kapott túl sok szerepet, még is jelentős volt számára, főleg tapasztalat szempontjából. Akkoriban már el is kezdett kialakulni a véleménye a színészekről és magáról az egész színészetről. -hisz minél többet lát valamiből az ember, annál kevésbé fogja szeretni
 A színi iskoláról és a költözéséről, és az ezzel kapcsolatos élményeiről ír még itt.

Fejjel lefelé, eszméletlenül, haragsárga szemmel
Enné a fejezetnél nem igazán tudtam megfejteni, mire utalhat a címe. Először arra gondoltam, valami nagyon feldühíti majd, de az elolvasása után sem lettem okosabb. Ez a rész a szereplőválogatásra és annak következményére épül. A kusza kettő az egyben meghallgatás egyben vicces és szomorú is, szegény nagyon nem tudta, mit kell tennie. Végtére is jól sült el a dolog, hisz megkapta a szerepet, ami miatt természetesen félbeszakította tanulmányait.

Dupla konty hadművelet
Mint a címe alapján is megfejthető, ez a fejezet a hajáról, annak kiválasztásáról, sminkjéről, ruhájáról és fodrászáról szól főként. A kiválasztott frizurát ő csak 'hajfülhallgató'-nak hívta, ami bár humoros, mégis találó megnevezés. Nagyon sok időt kellett vele foglalkozni, már hajnalban ment a helyszínre, és csak délelőtt lett kész a haj. Rengeteg kitartás kelletett ahhoz, hogy csak ezt a részét is végigcsinálja az egésznek, a fodrászának Pat McDermottnak pedig külön gratuláció jár.


Carrison
Bármilyen meglepő, egyáltalán nem tervezte, hogy ez lesz. Az olyan viszonyokról, ahol az egyik félnek családja van, meg volt a maga véleménye, soha nem is akart ilyen kapcsolatba keveredni (családi háttere miatt is), de ugyebár a sors kiszámíthatatlan. Érdekes, hogy mennyien tartották könnyűvérű nőnek, pedig párkapcsolatai száma nem lépte túl az 1-et, és másféle ügye sem volt szinte azelőtt férfival. Valószínű pusztán az alapján alakult ki róla ez a kép, hogy csinos volt és híres. Szintén meglepő az alkoholhoz való viszonya. Egyszerűen utálta. George Lucas születésnapi buliján sem ivott, legalább is kezdetben, de végül eléggé spicces állapotba került. El akarták őt vinni, de Harryson nem hagyta, megmentette őt, mint egy hős lovag. Ennél a pontnál kezdődött Carrison hosszúra nyúlt egyéjszakás kalandja.

Jegyzetek a férfi körül, avagy a blabla mártír
Ide a régi naplójából emelt ki részeket, tudniillik rengeteget írt, versei is voltak, melyek meglepően jók. Ezek nyelvezete és írásmódja talán még könnyedebb és egyszerűbben megérthetőbb is, mint magáé a könyvé. (Persze ez csak egy személyes vélemény.) Akkoriban nem gondolta, mekkora jelentőséggel bírnak majd ezek a jegyzetek évekkel később, amiket a forgatás alatt készített. Azokban az időkben szimplán azért írt, hogy ne golyózzon be.

40 évvel később
Itt főleg visszatekint a múltba. Idős, érett fejjel mereng a múlt felé, főleg Carrison felé. Vajon mennyivel másabb lehetett volna minden? Helyes volt ez így?  Ezen kérdések boncolgatásán túl még azt is szóba hozza, mért nem beszélt soha senkinek a viszonyról.


Összeköt és megvilágosít minket
Senki nem számított rá, hogy a film be fog futni, arra meg pláne nem, hogy ennyire sikeres lesz. Az elkövetkezendő évek összekovácsolták őket hármukat, semelyikük nem tudta még, hogy kell kezelni a hasonló helyzeteket, de együtt sikeresen átvészelték.Sokat szórakoztak, buliztak, élték a sztárok életét, kezdetben még a dedikálásokat is viccesnek tartották.

Leia hercegnő öltánca
Carrie idővel rájött, nem is olyan mulatságosak azok a dedikálások, főleg ha az ember bele van kényszerítve. Rengeteg történetet hallgatott végig, rengeteg embernek dedikált. Sokszor eléggé erőszakosak voltak, vagy túlbutózgók, szün
ete pedig alig volt. Csinálta, mert azt mondták neki. Elmondja a véleményét erről az egészről, bár már az is sokat elárul, hogy öltáncnak nevezte a dedikálást.
egyszervoltod végére ért
elrabolták a herceged
Csingiling új porra szokott
felrobbant az Üveghegy 
egyszervoltod végére ért
Tammy csúnyán beszél
Dumbo most PhD-zett
Leia 2x30 éve él

Szenzációval határos
Hatással van minderre magasabb életkora? Bizonyos dolgokban igen. Zavarja? Talán. Biztos sokan szóvá teszik, főleg a fiatalság, akik a fiatal Leia hercegnőt keresik benne.
És a könyv lezárásával ismét visszakanyarodik élete még mindig legnagyobb kérdésére: Mi lett volna, ha nem lett volna Leia?


TETSZETT
Rengeteg dolog volt ebben a műben ami nagyon tetszett, főleg az érdekességek. Például az, hogy John Travolta-val volt az egyik kedvenc filmem szereplőválogatásán (bár nem válogatták be). A StarWars-al párhuzamosan ugyebár részt vett még egy meghallgatáson, ez a film pedig a Carrie című film volt, ahol Carrie játszotta volna Carrie szerepét. :) Csubit alakító színész betegsége sem semmi, és hogy így is szerepelt. Markról bár nem esett túl sok szó, mégis jó volt egy kicsit látni belőle is.
Ezek mellet a fejezetek előtti képek is nagyon sokat dobtak az egészen, az írónő és a stílusa pedig egyszerűen lehengerlő. :)

NEM TETSZETT
Mivel ez egy életrajzi regény, így ami nem nyerte el a tetszésemet, azok csak az életében történt számomra negatívnak tűnő dolgok voltak(persze ebből sem volt sok). Ilyen volt a nevelése, a szülei, valamint az, hogy fogyókúrára fogták pusztán pár kiló végett. Ezen kívül csak annyi, hogy nem kellett volna ilyen sokat foglalkoznia azzal, mi lett volna ha.. . Ki kellett volna használnia minden pillanatot és boldogan visszaemlékezni rá, nem pedig 60 évesen is azzal foglalkozni, mi lett volna ha..

AJÁNLANÁM?
Naná! És nem csak azért, mert gyermekkorom óta imádom őt és a filmjét. Tényleg magával ragadó az írásmódja és stílusa, közvetlensége. Betekintést  nyerhetünk ennek az életmódnak legszebb és legrosszabb részeibe, valamit megtudhatunk végre pár dolgot Carrisonról. Szóval egy nem mindennapi ember nem mindennapi életét ismerhetjük meg. Remélem meghoztam hozzá a kedveteket. Nem fogtok benne csalódni, ígérem! ;)