24. Nemzetközi Könyvfesztivál
és
ELLAMARA
Sziasztok! :)
Az egész valamikor február végén - március elején kezdődött, a facebookon, ahol megláttam az eseményt, a 20.-23.-ig tartó Könyvfesztiválról. Azelőtt még soha nem hallottam róla, és megtetszett a dolog. Viszont Budapesten volt. Nem a legegyszerűbb megoldani oda a feljutást, így kicsit már kezdetben lemondtam róla, a gondolata viszont ott motoszkált bennem.
Elkezdtem hát gondolkodni, hogy mehetnék el és arra jutottam, egyedül biztosan nem, szóval rá kellett valakit beszélnem. A barátaim egy része elfoglalt volt aznap, a másik részét pedig szimplán nem érdekelte, így hát a választás a páromra esett, aki bár nem volt fellelkesülve a dologtól, mégis azt mondta: szívesen eljön velem. Ekkor egy kicsit megnyugodtam és szépen, magamban ujjongva vártam április közepét.
Ez a szombati nap hamarabb elérkezett mint gondoltam. Ennek a hétnek hétfőjén és keddjén még tavaszi szüneten voltam, és hát mikor máskor álltunk volna neki megnézni a programokat, mint hétfő éjjel? Szokásomhoz híven az utolsó szabad pillanatban jutott eszembe, hogy utánanézzek a dolgoknak, és valamiféle programlistát állítsak össze. Először is kiírtam a kis füzetembe mindent, ami érdekelt, majd elkezdtük (értsd: elkezdtem, míg ő passzív hallgatóként szemlélte nyűglődésemet) időpont szerint összerakni, hogy semmi se üsse egymást, de azért kajaszünetünk is maradjon.
3 dedikálást és 2 termekben zajló programot néztünk ki, ahol mindenképp ott szerettem volna lenni, de ezzel nagyjából a nap nagy része be is volt táblázva. A szabad percekben csupán a standok közti bolyongás volt a terv. Úgy terveztem, mindenképp tartjuk magunkat ehhez a listához. Én kis naiv.
A fesztivál
![]() |
Ez a fa különösen tetszett |
45 perccel kapunyitás előtt értünk oda, így visszamentünk kicsit a Mamutba körülnézni. Ötvenötre értünk vissza,és beálltunk a már akkor is hosszú sorba. Egész eddig tartottam magam a tervhez, de aztán amint beléptem, mint ha mindent elfelejtettem volna. Kíváncsiságom ismét az élre tört és megindultam. Szegény párom alig bírt a nyomomban maradni. :) Elindultam leghátulról, középre majd előre, közben mindent jó alaposan szemügyre véve. Nekem csak pár pillanatnak tűnt, de a nagymutató már túl járt a 11-en. Ezalatt a felfedező út alatt vettem meg az első könyvet a Kossuth Kiadó standjánál, Ransom Riggs: Különlegesek regéi c. kötetét (erről majd a következő bejegyzésemben beszélek). Miután kigyönyörködtem magamat, visszamentünk a Könyvmolyképző standjához, ahol végre vettem egy zsákbamacskát, amit már oly rég óta szerettem volna. A páromra bíztam a döntést, aki alapos átvizsgálás után a kezembe nyomott egyet, és azonnal meg is vettem. Már fáradtam, de még visszamentünk a Petőfi Irodalmi Múzeum standjához, ahol egy kitűzővel és egy vászontáskával lettem gazdagabb.


Ahogy mentünk volna befelé megláttam egy Libri standot, és kíváncsiságom ismét odavonzott. Itt szavazni lehetett, ki nyerje meg a Közönségdíjat. Igaz, már szavaztam otthon, de elkértem egy papírt és újra megtettem, ugyanarra voksoltam, akire elsőre is. Mint minden szavazó, én is kaptam egy tavalyi magazint, egy jegyzetfüzetet és egy ceruzát aminek nagyon megörültem, hisz imádom az ilyen apróságokat.

Még csak fél 3 körül jártunk, de már mindketten hulla fáradtak voltunk. Nagy nehezen megegyeztünk, hogy a következő vonattal megyünk vissza Tatabányára, aztán haza. Volt még egy pici idő, és mindenképp akartam venni egy utolsó könyvet, de nem tudtam, melyik legyen az. Talán kissé sokat szenvedtem, mivel a párom odahúzott a Könyvmolyképző standjához, a kezembe nyomta azt a könyvet, ami után már reggel óta sóvárgok és a pénztárhoz lökött. Hát így lett meg a napom utolsó könyve, Szélesi Sándor: Kincseme.
Visszamentünk az előtérbe a kabátokért, és egy gyors könnyes búcsú után rohantunk is a vonatra. Úton hazafelé tudatosult bennem igazán, hogy egyáltalán semmit nem valósítottunk meg a tervekből. Pedig vittem magammal egy On Sai regényt aláíratni, de a párom mikor meglátta a sort, azt mondta, biztos hogy ezt nem álljuk végig. Mivel eljött velem és annyi mindent tett értem, nem volt szívem odarángatni a tömegbe. Szaszkó Gabriellának pedig mégegyszer köszönöm! :)
Ugyan teljesen máshogy alakult minden, mint ahogy elterveztem, mégis tökéletes volt.Rengeteg érdekes dolgot láttam, hallottam, csodaszép könyveket vettem, valamint hasonlóan elvetemült könyvmolyok közt lehettem, mint amilyen én vagyok. A buszon lévő, könyvvel felpakolt, épp hazafelé menő embereket pedig egyszerűen fantasztikus érzés volt látni. :)
Aki szintén ott volt, bízom benne, hogy hasonlóan jól érezte magát, aki nem, az pedig ne csüggedjen, jövőre biztosan eljuthat. :)
Remélem tetszett ez a kis élménybeszámoló, és meghoztam a következő évihez a kedveteket. :)
Neked pedig külön köszönöm, Kedvesem! <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése