2017. április 28., péntek

Könyvfesztivál 2017 ~ Élménybeszámoló

24. Nemzetközi Könyvfesztivál
és
 ELLAMARA

Sziasztok! :)

Április 22.-én, szombaton voltam életem első könyvfesztiválján, Budapesten. És hogy kerültem oda?

Az egész valamikor február végén - március elején kezdődött, a facebookon, ahol megláttam az eseményt, a 20.-23.-ig tartó Könyvfesztiválról. Azelőtt még soha nem hallottam róla, és megtetszett a dolog. Viszont Budapesten volt. Nem a legegyszerűbb megoldani oda a feljutást, így kicsit már kezdetben lemondtam róla, a gondolata viszont ott motoszkált bennem. 
Elkezdtem hát gondolkodni, hogy mehetnék el és arra jutottam, egyedül biztosan nem, szóval rá kellett valakit beszélnem. A barátaim egy része elfoglalt volt aznap, a másik részét pedig szimplán nem érdekelte, így hát a választás a páromra esett, aki bár nem volt fellelkesülve a dologtól, mégis azt mondta: szívesen eljön velem. Ekkor egy kicsit megnyugodtam és szépen, magamban ujjongva vártam április közepét. 
Ez a szombati nap hamarabb elérkezett mint gondoltam. Ennek a hétnek hétfőjén és keddjén még tavaszi szüneten voltam, és hát mikor máskor álltunk volna neki megnézni a programokat, mint hétfő éjjel? Szokásomhoz híven az utolsó szabad pillanatban jutott eszembe, hogy utánanézzek a dolgoknak, és valamiféle programlistát állítsak össze. Először is kiírtam a kis füzetembe mindent, ami érdekelt, majd elkezdtük (értsd: elkezdtem, míg ő passzív hallgatóként szemlélte nyűglődésemet) időpont szerint összerakni, hogy semmi se üsse egymást, de azért kajaszünetünk is maradjon.
3 dedikálást és 2 termekben zajló programot néztünk ki, ahol mindenképp ott szerettem volna lenni, de ezzel nagyjából a nap nagy része be is volt táblázva. A szabad percekben csupán a standok közti bolyongás volt a terv. Úgy terveztem, mindenképp tartjuk magunkat ehhez a listához. Én kis naiv. 

A fesztivál

A busz, amivel az út felét tettük meg, 6:15-kor indult a buszmegállóból, ezért én 5:15-kor keltem fel. Vagyis csak keltem volna, ha nem forgolódom egész éjjel izgatottan. Hajnali 2-kor már azt hittem, sosem lesz reggel, de nagy nehezen mégiscsak elérkezett. Negyed órával hamarabb másztam ki az ágyból, összekaptam magam, és nyolcvanszor ellenőriztem, minden meg van-e. Indulás előtt még gyorsan ittunk egy kávét (én tejeset), és indultuk is a buszra. Bő egy óra alatt elértünk Tatabányára, ahol vonattal fél óra alatt Budapestre száguldottunk. Megvettük a jegyeket a villamosra, majd kimentünk elé. Nem kellett sokat várakozni, pár perc múlva már meg is érkezett a sárga jármű, amiről két megálló után leszálltunk, hogy átsétálhassunk a Millenárisra.
Ez a fa különösen tetszett
45 perccel kapunyitás előtt értünk oda, így visszamentünk kicsit a Mamutba körülnézni. Ötvenötre értünk vissza,és beálltunk a már akkor is hosszú sorba. Egész eddig tartottam magam a tervhez, de aztán amint beléptem, mint ha mindent elfelejtettem volna. Kíváncsiságom ismét az élre tört és megindultam. Szegény párom alig bírt a nyomomban maradni. :) Elindultam leghátulról, középre majd előre, közben mindent jó alaposan szemügyre véve. Nekem csak pár pillanatnak tűnt, de a nagymutató már túl járt a 11-en. Ezalatt a felfedező út alatt vettem meg az első könyvet a Kossuth Kiadó standjánál, Ransom Riggs: Különlegesek regéi c. kötetét (erről majd a következő bejegyzésemben beszélek). Miután kigyönyörködtem magamat, visszamentünk a Könyvmolyképző standjához, ahol végre vettem egy zsákbamacskát, amit már oly rég óta szerettem volna. A páromra bíztam a döntést, aki alapos  átvizsgálás után a kezembe nyomott egyet, és azonnal meg is vettem. Már fáradtam, de még visszamentünk a Petőfi Irodalmi Múzeum standjához, ahol egy kitűzővel és egy vászontáskával lettem gazdagabb.
Ezután csak mentünk körbe-körbe. Vettem anyukának egy könyvet az Édesvíz Kiadónál. Sokat gondolkodtam, melyik tetszhetne neki, végül Ronald Hulnick: Lelkedhez hűen-nél kötöttem ki (és valamiért kaptam mellé egy kínai horoszkóposat is :) ). Felmentünk a felső szintre pihenni és enni egyet, hogy újult erővel térhessünk vissza. Átsétáltunk a D épületrészbe, Ott is körbejártunk mindent, majd a páromnak minden tiltakozása ellenére vetem neki egy könyvet. Épp akkor olvasta az Assassin's creed utolsó részét, szóval a következő ilyen trilógia első részét, Matthew J. Kirby: A ​New York-i felkelés-t vettem meg neki. Miután végigértünk, kimentünk kintre is körülnézni. 
Szinte szó szerint belefutottunk egy dedikálásába, mivel akkora lendülettel mentem, hogy alig bírtam lefékezni megnézni, mi van ott. Szaszkó Gabriella: Maradj velem c. regényét dedikáltaTudtam, hogy lesz ma, de azt nem, hogy mikor, vagy hol. Tudtam ki ő, ismertem a könyvét is, de mivel nem volt meg, így nem terveztem elmenni a dedikálására. Egy kis ideig néztem a kinti tömeget, majd hirtelen ötlettől vezérelve fogtam magam és beálltam a sorba. Aláírta nekem az írónő a művét, majd megvettem a Maxim kiadónál. :)
Ahogy mentünk volna befelé megláttam egy Libri standot, és kíváncsiságom ismét odavonzott. Itt szavazni lehetett, ki nyerje meg a Közönségdíjat. Igaz, már szavaztam otthon, de elkértem egy papírt és újra megtettem, ugyanarra voksoltam, akire elsőre is. Mint minden szavazó, én is kaptam egy tavalyi magazint, egy jegyzetfüzetet és egy ceruzát aminek nagyon megörültem, hisz imádom az ilyen apróságokat. 
 Amint beértünk, le is csaptam a Magvető kiadó kitűzőire, és vettem hármat. Ezek jóval nagyobbak voltak mint a másik, de jobban is lehetett őket látni (az összeset felvettem, és egész nap úgy mászkáltam). Eddig nem hallottam a Geopen kiadóról, de ők is árultak zsákbamacskát, és a párom meglepett egyel. Adtak mellé egy vászontáskát is, ráadásul a kedvenc színemben, kékben. Leültünk, és rögtön ki is bontottam. Julia Franck: Miért ​nem küldtél az angyalok közé? c. regénye lapult benne. Erről sem hallottam még, de a fülszövege alapján jónak tűnik. Ha már pihenő volt, addig nyúzott, amíg ki nem bontottam a zsákbamacskát is. Ugyan a filmet még nem láttam, de Richard Matheson: Legenda vagyok c. regényének elolvasása előtt mindenképp megnézem. :)
Még csak fél 3 körül jártunk, de már mindketten hulla fáradtak voltunk. Nagy nehezen megegyeztünk, hogy a következő vonattal megyünk vissza Tatabányára, aztán haza. Volt még egy pici idő, és mindenképp akartam venni egy utolsó könyvet, de nem tudtam, melyik legyen az. Talán kissé sokat szenvedtem, mivel a párom odahúzott a Könyvmolyképző standjához, a kezembe nyomta azt a könyvet, ami után már reggel óta sóvárgok és a pénztárhoz lökött. Hát így lett meg a napom utolsó könyve, Szélesi Sándor: Kincseme. 
Visszamentünk az előtérbe a kabátokért, és egy gyors könnyes búcsú után rohantunk is a vonatra. Úton hazafelé tudatosult bennem igazán, hogy egyáltalán semmit nem valósítottunk meg a tervekből. Pedig vittem magammal egy On Sai regényt aláíratni, de a párom mikor meglátta a sort, azt mondta, biztos hogy ezt nem álljuk végig. Mivel eljött velem és annyi mindent tett értem, nem volt szívem odarángatni a tömegbe. Szaszkó Gabriellának pedig mégegyszer köszönöm! :)

Ugyan teljesen máshogy alakult minden, mint ahogy elterveztem, mégis tökéletes volt.Rengeteg érdekes dolgot láttam, hallottam, csodaszép könyveket vettem, valamint hasonlóan elvetemült könyvmolyok közt lehettem, mint amilyen én vagyok. A buszon lévő, könyvvel felpakolt, épp hazafelé menő embereket pedig egyszerűen fantasztikus érzés volt látni. :)
Aki szintén ott volt, bízom benne, hogy hasonlóan jól érezte magát, aki nem, az pedig ne csüggedjen, jövőre biztosan eljuthat. :)

Remélem tetszett ez a kis élménybeszámoló, és meghoztam a következő évihez a kedveteket. :)
Neked pedig külön köszönöm, Kedvesem! <3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése