Transparent White Star

2016. december 27., kedd

Saját írás ~1

Kínos Karácsonyi Szituk


Végre eljött a Karácsony. Egész évben ezt vártam, de most hogy itt van meglepődtem hogy ilyen gyorsan ideért. Még a nyaralás emléke is elevenen él bennem, erre most Jézuska csenget a fa alatt, hogy menni kell. Tudom-tudom, elcsépelt szöveg hogy „Csak úgy repül az idő...” , de tényleg így van. Sokan fel sem fogják mit jelent ez. Amikor annyi terve van az embernek és azt hiszi, hogy mindenre lesz ideje, de aztán jön a pofára esés amikor a kismillió tervből örül ha egyet meg tud valósítani. Én is így vagyok vele. A barátommal rengeteg tervük volt a szünetre, mint a jégkorizás, mozizás, író-olvasó találkozók stb. Csak hát ugye rövid a szünet és mire észbe kapok vége. Az a legnagyobb baj, hogy az idő nagy részét elviszik a rokonok. Aghh..a rokonok. Kiskoromban mint mindenki más mindig nagyon vártam őket, főleg az ajándékok miatt. De eltelt ez a pár év és egy találkozás teljesen más, ha már nem gyerekként kezelnek - legalábbis nem úgy beszélnek velem. A kedves rokonokkal mindig jól elvagyok, na de a többi... meg a sok vendéglátás és vendégeskedés szörnyű is tud lenni.


Szenteste van, már meg is ettük a vacsorát és épp azon kéne agyalnom, hogy lehetne ezt túlélni ezt a Karácsonyt. Először is össze kéne szednem, mit csináltam rosszul eddig. Mire nehezen sikerült rájöttem, hogy igazából mindenkivel ugyanez van, ez szinte már hagyomány. Annyi biztos: a kínos szituk száma a hozzátartozókkal való találkozások számával egyenes arányosságban nő.
Amikor 5-en vagyunk csak vagy a nagyszüleimmel, akkor persze minden jó, mint általában is. Nem is ezzel van a gond, hiszen akikkel jó a viszonyunk azokkal bármeddig elvagyunk. Mint minden családban, a miénkben is vannak „fekete bárányok”, akiket a rokonság nagy része nem szeret, de ettől függetlenül jól kell viselkedni, elvégre ez így illik. Én csak Köcsög rokonok hívom őket. Szerintem elég találó, rövid és mindent magába foglaló név. Na és mit kéne kiküszöbölni? Szerintem a kellemetlen pillanatokból simán össze tudok állítani egy Top 3-as listát ha akarok. Az első biztosan a

A CSEND

A tavalyi valahogy úgy volt, hogy odamentünk, teljesen jó volt minden, puszi-puszi, kérünk e inni .Aztán leültünk a nappaliban és anyáék beszélgetni kezdtek velük (mert azért valakinek mégiscsak kell) és én ott ültem mellettük csöndben, mert biztos voltam benne, ha megszólalnék abban nem lenne köszönet. De ezt persze ezt a nyugalmat szokásukhoz híven megzavarták, én meg csak magamban szitkozódtam. Valakinek mindig fel kell tennie azt a nyomorult kérdést:
- Miért vagy ilyen csendben?
Azt nem mondhatom nekik amit gondolok. Na most? Az agyam ezerrel pörgött,hogy vajon mi lenne a legmegfelelőbb válasz. Tegyük fel, ezt válaszoltam volna:
- Hát nem igazán tudok hozzászólni a témához.
Nem tűnt rossz megoldásnak, viszont visszavághatott volna így:
- Miért? Talán baj van?
Ezek mondjuk komoly témák, biztos ezért. Te ehhez még kicsi vagy.
Ezek a mai fiatalok csak a telefonjukon lógnak, és nem törődnek azzal, ami körülöttük folyik.
Ezzel 1-0 lenne nekik, ezt pedig nem engedhettem meg magamnak. Évente csak egyszer látom őket (szerencsére), de ezt az örömöt nem adhattam meg akkor sem.
Mit lehetett volna még válaszolni?
- Én csak figyelek és hallgatom.
Az a baj, hogy erre is hasonló reakció lenne:
- Miért nem mondasz akkor valamit? Tehát unod.
Csodás. Ezzel semmivel se jutottam előrébb… . És akkor eszembe jutott valami, ami talán megmenthetett volna:
- Épp most akartam hozzászólni, csak a megfelelő pillanatra vártam.
Hmm. Ez még akár be is jöhetett, úgy éreztem. De ekkor következett a végzetes mondat:
- Hallatunk.
Na jó, vége van. Eljött az pillanat amikor végképp kiderült, hogy valóban nem figyeltem, annyira unatkoztam. Nyertek. Magamban fortyogtam és nem túl szép jelzőkkel illettem őket, de sajnos ez nem változtatott a tényeken.

Na és ez volt az az eset, ami után biztos voltam benne, ha idén is felkészületlenül megyek oda, élve fognak felfalni.


Sziasztok! :) Ez az első komolyabb gondolatom, melyet papírra vetettem (majd ide) és remélem tetszett mindenkinek aki elolvasta. Folytatást mindenképpen gondoltam neki,valahogy úgy hogy ezután leírom hogy ennek fényében hogy alakult az idei és a másik két esetet is hasonlóan múlt majd jelen felbontásban. Ez az utolsó nap, hogy rokonozok, szóval valószínű holnap jön is a következő.
Addig is további Kellemes Ünnepeket Kívánok Mindenkinek!! :) <3

2016. december 21., szerda

Lauren Oliver: Pánik

Könyvértékelés


Sziasztok!
Ismét az előző eset áll fent, ugyanis megint csak rögtön olvasás után írom meg ezt az értékelést. Egyszerűen annyi gondolat kavarog a fejemben, hogy képtelen vagyok nem ki adni magamból őket. Vasárnap már be akartam fejezni az olvasását, de úgy gondoltam, inkább a találkozóról írok, hiszen arra mégsem jut el minden nap az ember. :) A legutóbbi könyvértékelésemre pozitív visszajelzéseket kaptam, aminek nagyon örülök. Remélem ez a könyv is felkelti ennek köszönhetően az érdeklődéseteket, mivel kár lenne kihagyni. ;)

Heather soha nem gondolta volna, hogy részt fog venni a Pánikban, a legendás versenyben, a végzős gimnazisták megmérettetéseiben, amelynek rendkívüli tétje van – mindenekfelett a busás nyeremény. Soha nem képzelte magát bátornak, sőt azt sem gondolta, hogy valaha küzdeni fog vagy kiáll magáért. Amikor azonban talál valamit, és valakit, akiért küzdhet, rájön, hogy bátrabb, mint hitte volna.
Dodge viszont soha nem félt a Pániktól. Mélységes titka rendkívüli hajtóerő, és biztos benne, hogy a győzelmet is garantálja neki. Azt azonban nem tudja, hogy mások is őriznek titkokat. Mindenkinek oka van játszani.
Heather és Dodge számára a játék új szövetségeket, váratlan felfedezéseket hoz, és mindkettőjüket megismerteti az első szerelemmel. Ráébreszti őket, hogy néha azokra a dolgokra van a legnagyobb szükségünk, amelyektől a legjobban félünk.

Oldalak száma:424 oldal


A borító
Az előzővel ellentétben ez egy egyszerűbb borító. A szép jelző helyett inkább a különlegessel illetném. Ez a könyv úgy vélem, egy sokkal jobb borítót érdemelne, mivel annyi dolgot ki lehetne ragadni a cselekményéből amely erre a célra tökéletes lenne. Ne azt mondom, hogy ez így nem figyelemfelkeltő, de lehettek volna kreatívabbak a tervezők. Valamint különösen tetszik, hogy a betűk ezüst színnel vannak kiemelve, és kicsit ki is domborodnak. Ez még egyedibbé teszi a megjelenését. :)

A története
Az a helyzet, hogy én más művet még nem olvastam az írónőnek, ezért nem tudom azt mondani, hogy az írónő többet is kihozhatott volna belőle, mert sokan többet vártak tőle. Lehetséges hogy igazuk van, de abban én is egyetértek hogy eléggé összecsapott volt a mű. Az alap ötlete viszont nagyon jó volt, főleg mert egyedi. Sokan azt gondolják a fülszöveg alapján, hogy ez valami disztópia vagy az Éhezők viadalához hasonló könyv, de nem. Hétköznapi személyekről szól, akiknek nincs semmi különleges képességük, szimplán csak emberek. Az egész történet egy eldugott kis városkában játszódik, ami tele van unalommal és szürkeséggel. A gimnazisták egyetlen vágya, hogy elmehessenek innét, és maguk mögött hagyhassák ezt az egészet. Na és mi kell egy új élet megkezdéséhez? Pénz. Ezt nyújtja nekik a Pánik nevű játék, melyet már évek óta megrendeznek szigorúan titokban és a résztvevői a gimnázium éppen akkor elballagott diákjai. A kihívások egyre vadabbak és életveszélyesebbek a könyv vége felé haladva és ezzel egyre jobban felcsigázva az olvasót. A mű (egy két kivétellel) nem kiszámítható, mindig meg tud lepni és sose hagyja lankadni az olvasó érdeklődését. :) Folyamatosan történnek az események, szinte magával ragad az áradatuk, ahogy főhőseinket is.
Heather az a szereplő akin a legjobban észrevehető a változás és hogy mit tett vele a játék.A jellembeli fejlődés természetesen pozitív irányba történik. Eleinte egy idegesítő csajnak tűnik, akit elhagyott a barátja, és bár nincs benne túl sok bátorság dühében mégis benevez a játékra. Majd egyre bátrabb lesz, viszont egyre több mindenkit veszít el mag körül. A félelmein viszont teljesen sikerül úrrá lennie és kordában tartania azokat. Dodge-ban viszont nincs félelem, őt a bosszú hajtja. Elhatározta hogy bosszút fog állni nővéréért, és ez minden cselekedetét végigkíséri az egész történeten át, de ettől függetlenül nem negatív karakter. Bishop a kedvencem bár ez nem meglepő, hisz kinek nem? :) , ő tipikusan az a jó fiú-mindenki vágyik rá pasi aki még akár titkokat is rejtegethet. Nat annak ellenére hogy nincsenek rossz szándékai, nyavalygó és gyáva, akit senki és semmi más nem érdekelte csak a pénz. A végére persze megjön az esze, de ez még nem feltétlenül javítja ki a hibáit. Anne volt talán a másik akit megkedveltem, nála én is szívesen élnék. Nagyon barátságos és segítőkész, mindazok ellenére amiket vele tettek. Na és az állatai... :)

Tetszett
Az alap ötlete mint már említettem nagyon megfogott. A végére annyira sikerült beleélnem magam, hogy bátrabbnak éreztem magam mint azelőtt. A feladatok különösen jól ki voltak dolgozva, változatosak voltak és együtt tudtam izgulni a játékosokkal. Heater hozzáállását a dolgokhoz az esetek egy részében nem díjaztam de sokszor egyetértettem vele. A húga Lily aranyos volt mégis titokzatos,bár nem volt túl nagy szerepe. A mellékszereplők közül ő volt a kedvencem. A mű hangulata bár komor volt, de mégis élvezhető. :)


Nem tetszett
A könyv valóban összecsapottra sikeredett egy kicsit. Szerintem sokkal többet ki lehetett volna hozni a történetből, még új cselekmények sem kellettek volna hozzá. A hirtelen vége volt a másik, ami eléggé kiábrándított. Túl gyorsan ugrott az utolsó fejezetre és bár mindenki boldog volt, nekem hiányzott hogy nem lehetett tudni az odavezető utat. Mintha kifelejtettek volna az utolsó fejezet előtt párat belerakni. A szemszög viszont ha már váltogatós volt, akkor igazán lehetett volna E/1. A borítóról sajnos szinte érintésre jött le az ezüst szín, de mint kiderült ezt nem csak én tapasztaltam egyedül.

Ajánlanám?
Ha valaki valami újat szeretne olvasni, ami eddig még nem volt annak mindenképp ajánlom figyelmébe. Egy téli olvasós estére egyszeri elolvasásra tökéletes.
Remélem azért fontolóra veszitek az elolvasását, mivel szerintem minden negatív dolog ellenére megéri, mert tényleg egy jó sztori. :)

2016. december 18., vasárnap

Író-olvasó találkozó: Tomcsik Nórával

Élménybeszámoló


Sziaszok!
Tegnap voltam életem első író-olvasó találkozóján, Tatabányán. És hogy kerültem oda?

Hát valahol még a távoli november 13.-án kezdődött, amikor is részt vettem egy nyeremény játékán az írónőnek, ahol is én lettem az egyik nyertes és választhattam, hogy melyik könyvét szeretném. Igazából még nem nagyon ismertem ekkor még, úgyhogy csak rákerestem a könyveire és -szégyen nem szégyen- cím alapján választottam.
Az egyik ugyebár a Változások kora c. regény, a másik pedig A hercegnő és a sárkányok dala c. mese regény. Mivel a tartalmukat nem olvastam el, így nem tudtam hogy A hercegnő és a sárkányok dala egy mese. Cím alapján ez keltette fel jobban az érdeklődésemet és ezt kértem. De ekkor még nem jelentek meg a művek, úgyhogy az írónő azt ígérte, majd december elején postázza. Telt múlt az idő és egyre jobban vártam,viszont december 2.-án már úgy gondoltam, rákérdezek hogy akkor mi lesz a könyvvel.Ekkor már tudtam, amit én kértem az egy mese, de szerencsére Nóra megértő volt, és megengedte hogy így utólag inkább a másikat kapjam meg. És ekkor kérdezte meg, hogy nincs e kedvem elmenni a találkozóra. Meghívott. Az írónő. Engem. :) Hát én annyira megörültem ennek. Még sosem voltam ilyen helyen, bár már régóta el szerettem volna menni, de sose volt rá lehetőség. A hasonló össze jövetelek többsége ugyan is Pesten szokott lenni sajnos, oda pedig nem a legegyszerűbb feljutni. De ez itt volt a közelben, úgyhogy lehetőség adott volt és így el tudtunk menni.

A találkozó
Maga az esemény December 17.-én, szombaton volt Tatabányán, a T-szol zrt. székházban. 15:30-ra volt írva a kezdés. Egy negyed óra alatt megkerestük a helyet, majd visszamentünk és körbenéztünk a könyvesboltban. :)

Körülbelül kezdésre értünk oda. A hely ahol volt, nagyon szépen meg volt csinálva. Volt karácsonyfa is, egy nagy és egy kicsi is, szépek voltak a bútorok és volt süti, valamint a kisebbeknek színező sarok ahova én is majdnem beültem. :)

Nagyon izgultam, azt sem tudtam mit kéne mondanom vagy csinálnom. De az írónőnek is ez volt az első, és ez a tudat azért kicsit megnyugtatott. És aztán belekezdett. Először is elmondta hogy honnét jött az alap ötlete a műnek, és hogy már nagyon pici kora óta ír. Elmesélte, hogy kicsinek is írt már meséket és kb 15 évesen már írt egy regényt melynek főhősét ültette át a Változások korába is. Különösen tetszett a tengerek és a víz iránti imádata, mivel én is nagyon szeretem a vizet így egy kicsit közelebb éreztem magamat az egészhez. Azt is megtudtam, hogy A hercegnő és a sárkányok dalát az ott jelenlevő Eszternek írta, aki annyiszor kérte már, hogy íjon neki mesét és végül meg is tette. Aztán még érdekességeket is elmondott a művekről. Jó érzés volt látni, hogy az ott lévő kisgyerekek is szerettek olvasni. Ilyenkor úgy érzem hogy van még remény és az olvasás szeretete nem fog kihalni. :) Aztán lehetett kérdezni, bár nem sokan merték feltenni kérdéseiket (köztük én sem), majd sütiztünk.


Miközben mindenki nekiállt sütit enni, az írónő aláírta a könyveket köztük az enyémet is, mivel most kaptam meg a nyeremény könyvemet. Még egy kicsit beszélgettünk Nórával, kérdeztem még a könyvéről és magáról az írás gondolatáról és folyamatáról is, majd lassan elindultunk haza.
Nagyon jól éreztük magunkat! :) Már alig várom hogy elolvashassam és értékelhessem ezt a könyvet.Az eddigi vélemények alapján biztos vagyok benne hogy tetszeni fog. Remélem Ti is kaptatok kedvet a mű beszerzéséhez és elolvasásához. :)
Még egyszer nagyon szépen köszönöm Tomcsik Nóra írónőnek ezt a csodálatos délutánt és gratulálok a könyvhöz valamint további sok siket kívánok!

2016. december 11., vasárnap

Cally Taylor: A mennyország várhat

Könyvértékelés


Sziasztok!
Nagyjából 10 perce, hogy befejeztem ezt a könyvet, de nem bírtam ki hogy ne írjak róla rögtön. Egy picikét szomorú vagyok, mivel már múlt szombaton nekiálltam de hétköznap szinte egyáltalán nem volt időm olvasni sajnos. Tegnap körülbelül még csak a negyedénél jártam, de minden szabad pillanatomban olvastam és ma végre befejeztem. Remélem ez alapján azért fontolóra veszitek majd ti is, hogy elolvassátok. Higgyétek el, megéri ;)

„Két kezem közé fogtam az arcát, és viszonoztam a csókot. Úgy éreztem, ennél már nem is lehetne tökéletesebb az életem. Igazam volt…”
Lucy Brown repes a boldogságtól. Álmai férfijával – a kedves, jóképű, szellemes Dannel – már az esküvőt tervezgetik, és minden, amire a lány valaha vágyott, hirtelen kézzel fogható közelségbe kerül. Az esküvő előestéjén azonban Lucy halálos balesetet szenved.
Két lehetősége van: hagyja, hogy elszakítsák élete szerelmétől, és a mennybe megy, vagy örök életére Dannel marad… szellem képében. Lucy egy percig sem habozik a válasszal: nem akar megválni Dantől. De azért semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik.
Ha Lucy szellem akar lenni, társat kell találnia egy vadidegen embernek …
És amikor rájön, hogy Anna, akit a barátnőjének hitt, bármire képes, hogy megszerezze magának az összetört és kiszolgáltatott Dant, hirtelen felgyorsulnak az események…


A borító
Úgy gondolom, hogy egyáltalán nem illik a történethez. Olyan, mint ha az egész történet valamilyen mocsaras, erdős, kísérteties környezetben játszódna, holott ilyenről szó sincs a könyvben, tekintve hogy a történet Londonban játszódik. Ráadásul még csak fénybe lebegésről vagy fényes kapuról sincs szó. A lány rajta az egyetlen amit úgy ahogy sikerült eltalálni ~bár a lányról a Halott menyasszony jutna mindenkinek eszébe~ mivel a lebegéséből lehet következtetni rá, hogy egy szellemről beszélünk.

A története
Molyon az értékeléseket nézegetve az emberek úgy fogadták hogy vagy nagyon tetszett nekik, vagy a pokolra kívánják. Igazából ez leginkább azon múlott hogy kinek mennyire tetszett a főszereplő. Sokan vélik úgy hogy nyavalygós. Szerintem bár nem a legtalpraesettebb de egy nagyon jó karakter. És ami a legjobban meglepet benne: tudtam azonosulni vele. Sok olyan gondolata és cselekedete volt, melyeket valószínűleg én sem tettem volna másként. Már akkor tudtam hogy van bennünk valami közös, amikor az elején azt hitte hogy beteg és meg fog halni. Talán csak egyszer-kétszer volt olyan hogy nem értettem vele egyet, de azonkívül nagyon megszerettem. :) Dan-ről nem esett szó annyira, de ő is egy pozitív karakter volt. Brian és Clarie, a másik két lakó-sorstárs. Kicsit sajnálom hogy csak a felétől ismerhettem meg őket jobban, de így is tökéletes volt. Archie bár kicsit fura volt, de szerintem nagyon is szerethető. Be kell hogy valljam, a végét vártam a legjobban. Annyiszor hallottam már hogy váratlan meg nem kiszámítható úgyhogy bennem is rengeteg variáció fogalmazódott meg, de arra mi valójában történt én se gondoltam. De ez így volt rendjén. A cselekménye pörgős volt, és egy pillanatra se untatott. Mindig történt valami, ami után még kíváncsibb lettem hogy ezt hogyan lehet fokozni. A helyszínek is remekül ki lettek találva, tipikusan az a modern felfogás. :)

Tetszett
Szinte mindent imádtam benne, de voltak amik különösen tetszettek. Ilyen volt például az, hogy szegény Lucy annyira igyekezett hogy Archinak segítsen, se sokszor azt se tudta mit csinál, mondjuk a LAN partin. :) Meg az, hogy a Leendő szellemek házában mindenki a saját szobáját kapta vissza. Az olyan aranyos dolog volt. De a kedvencem a vége volt, mivel tényleg nem ezt vártam. Ráadásul először kicsit félreértelmeztem hogy mi is történik, de aztán rájöttem és megnyugodtam hogy ez így jó lesz. :) Valamint ugyebár a helyszínek, főleg a purgatórium. :)

Nem tetszett
A szereplők közül egyértelműen Anna és Graham volt a legkevésbé színpatikus. Amit még kicsit butaságnak tartottam, hogy Lucy nem olvasta el a szabálykönyvet ~bár én se tettem volna~ és így végig tudatlan volt ilyen szempontból. Azt viszont igazán elárulhatták volna, hogy aki már ismerte az milyennek látta külsőleg, mennyire lehetett eltorzítva. A legérthetetlenebb számomra az volt hogy- jó persze azok nem ismerik fel akikkel tartotta a kapcsolatot- de hogy lehetséges az, hogy senkinek nem tűnt fel hogy nemrég meghalt egy ilyen nevű lány?? Mégis csak oda ment vissza ahol élt. Olyan nincs hogy senki nem vette észre!

Ajánlanám?
Hát egy próbát mindenképp megér. Szerintem egy aranyos kis könnyed olvasmány, melyben bár benne van a romantika, mégse viszik túlzásba. Az hogy kinek mennyire fog tetszeni, az pedig úgy is Lucy Brown személyéhez való viszonyulásához mérten fog alakulni. :)

2016. december 2., péntek

J. L. Armentrout: Shadows (Luxen 0.5)

Könyvértékelés


Sziasztok!
Na ez is megérkezett. Eljutottam addig hogy befejezzem az első könyvet amiről véleményt fogok írni. :) Az a helyzet hogy én ebben sosem voltam igazán jó, molyon is mindig csak halogattam mert én nehezen tudok úgy értékelni valamit hogy ne mondanék bele mindent bár az már spoiler ugye. De hát valahol mindent el kell kezdeni. :) Na és akkor a könyvről:

Dawson Black mindenre számított, csak Bethany Williamsre nem. Egy luxen, vagyis egy földre szállt idegen számára a földi lányok, nos…, érdekesek. De mivel a luxeneknek titokban kell tartaniuk valódi kilétüket, őrültség lenne beleszeretni az egyikbe.
Veszedelmes. Kísértő. Tilos..
Bethany nem tagadhatja le a közte és Dawson közt azonnal létrejött kapcsolatot. És bár nincs szüksége a szerelem bonyodalmaira, mégsem tud távol maradni tőle. Valahányszor összenéznek, Bethany beleszédül.
Elbűvölte. Vonzza. Szereti.
Dawson titka megváltoztatja Bethany életét… és veszélybe is sodorja a lányt. De még Dawson sem tehet kockára mindent egyetlen emberlányért. A sors azonban elkerülhetetlen… akárcsak a szerelem.
Oldalak száma: 208 oldal
Műfaja: fantasy, ifjúsági, romantikus, sci-fi, urban-fantasy



A borító
Szerintem gyönyörű lett. Nagyon tetszik hogy ez is ilyen sejtelmességet sugall mint a többi résznél is. Pepe Toth ezen a borítón szerintem feltűnően másabb mint a többin, de gondolom ez is volt a cél, mivel itt nem az a személy van a főszerepben mint a többi kötetben.A sárga a borítón nagyon jól mutat, a gerincén viszont kicsit furcsa számomra.

A története
Kicsit érdekes belegondolva hogy így utólag fordították le, mivel szerintem célszerűbb lett volna még a többi előtt mert így sok dolog már nem ért minket váratlanul mert tudtuk mi fog történni. Ennek ellenére nagyon jól ki lett dolgozva a történetük és azért tartogatott meglepetéseket. Tetszett a szereplők hozzáállása a dolgokhoz és hogy nem azon a tipikus esetlen karakterek voltak hanem szerintem igenis talpraesettek. A mellék szereplők is aranyosak voltak bár én személy szerint már vártam hogy mikor derül ki hogy a nagybácsi a Védelmi Minisztérium tagja.
Az elején a prológus egy kicsit összezavart, nem volt túl egyértelmű nekem hogy most akkor mi folyik ott. A karakterek érzelmeit viszont úgy gondolom hogy jobban is ki lehetett volna fejteni, mert ez egy picit ilyen szempontból összecsapott volt. De gondolom direkt ilyennek akarta a szerző. :)

Tetszett
Az egész könyvet imádtam, így nehéz lenne kiemelni belőle dolgokat. Az viszont különösen megtetszett és furcsa is volt egyben ahogy Daemon folyamatosan azt hajtogatta hogy ő az életbe nem kerülne hasonló kapcsolatba egy emberrel. :) Őt volt egyedül érdekes máshogy látni, miközben pontosan tudtam hogy a ennek pont az ellenkezőjét fogja csinálni-de még hogy!-, a többiek hozták a formájukat.

Nem tetszett
Valójában ami nem tetszett az nem a történetben keresendő hanem a szerkezetében. Nem kifejezetten tetszett a szemszög válogatás. Főleg az, hogy sose lehetett tudni rögtön hogy átváltott e vagy ha igen akkor kiébe. Meg ugye mint említettem hogy így visszanézve jobb lett volna először ez a kötet és csak utána a többi.

Ajánlanám?
Természetesen! Viszont annak aki a sorozatot nem olvasta azt javasolnám hogy ezzel a résszel kezdje mindenképpen ha teheti. Higgyétek el, megéri elolvasni. ;)

2016. november 28., hétfő

Kihívás -1. nap

Miért írok blogot? + 5 tény rólam



Sziasztok! :)
Úgy döntöttem hogy végre rászánom magam hogy megírjam az 1. napot, mivel ezt nem szeretném sokáig halogatni és már nagyon meg szerettem volna osztani veletek. :)
Gondolkodtam rajta hogy mit kéne ide írnom, mi lenne a legjobb, de arra jutottam hogy azt írom ami jön, nem tervezek előre. :)

Miért írok blogot?
Már régóta tervben volt hogy csinálok egyet, mivel mindig is nagyon tetszettek és érdekelt hogy milyen lehet de sose jutottam el addig hogy megcsináljam. De végül erős külső hatásra elhatároztam magam és létrehoztam. Innentől pedig nem volt visszaút. Először csak egy nap múlva álltam neki, addig csak volt. Nagyjából 2 órám ment el rá, hogy ilyen legyen de ez nagyrészt annak volt köszönhető hogy egyáltalán nem tudtam hogy hogy működik ez az egész vagy hogy külsőre milyen lesz. De végül is csak összejött és azóta nagyon imádom. :) Minden nap felnézek rá, hogy milyen jó és egyből jobban érzem magam tőle. Boldog vagyok, amikor látom hogy tetszik az embereknek amit csinálok. Örülök hogy megnézik és reménykedem benne hogy majd elolvassák a könyvet is. Plusz jó érzés kiírni magamból azt a rengeteg érzelmet melyek a könyvek elolvasása után rám zúdulnak. :)


5 tény rólam
  1. Imádok olvasni ~mint az már számtalanszor elhangzott~. Rám Leiner Laura Szent Johanna Gimi c. könyve hatott legjobban, aminek köszönhetően én is könyvmoly lettem és megszerettem az olvasást. Rick Riordan Percy Jackson könyvei pedig nem csak a kedvenceimmé váltak, hanem a fantasy-t is besorolták az imádott műfajaim közé. :) :) 
  2. Nagyon szeretem a macikat és mindent ami macis. Még a medve parkba is sikerült elcipelnem szeretett és NAGGYON türelmes családomat, és még egy óriás plüss macim is van amivel alszom ~kb. 150 centi és fele akkora mint én de így is alig férek el tőle, de megéri~. :) 
  3. Nagyon szentimentális vagyok. 
  4. Mindig is kék hajat szerettem volna ~ ez az egyik nagy vágyam ~ amit jelenleg épp sikerült megvalósítanom de sajnos csak rövid ideig. 
  5. Az olvasáshoz az egyik kedvenc kiegészítőm a tea, amiből viszont érthetetlen oknál fogva csak a feketét vagyok képes meginni, a gyümölcsöstől pedig hányingerem van.
Ennyi lett volna ez a mai napi kihívás. A tények nem a legérdekesebbek, de hát ez is én vagyok. :)



2016. november 27., vasárnap

Kihívás



Sziasztok!

Mostanában hogy böngésztem a molyon kihívások után, rátaláltam egy érdekesre, amely kifejezetten bloggereknek (de a nem blogolóknak is van lehetőség természetesen) és gondoltam kipróbálom én is.

A neve 12 napos blogger kihívás, melynek lényege, hogy 12 napon keresztül posztoljak magamról mindenfélét. Nem muszáj minden nap posztolni és lehet olyat is, hogy egyszerre többet teljesítek.

A feladatok:



1. nap
: Miért írsz blogot? + 5 tény rólad

2. nap: Top 3 legvicessebb/legcikibb sztorid

3. nap: 3 olyan étel vagy ital receptje, amit jelenleg imádsz

4.nap: Ossz meg 4 random képet a napodról vagy öbbetxdt- avagy csinálj egész nap képeket arról, mit csinálasz, mit olvasol, mit eszel, stb. majd nap végén posztold némi képleírással!:)

5.nap: Kedvenceid az elmúlt egy hónapban (pl. kedvenc filmed, kedvenc kajád, kedvenc könyved, kedvenc dalod, stb)

6.nap: Dolgok, amik halálra idegesítenek

7.nap: A jelenlegi 3 kedvenc dalod

8.nap: Részletek a bakancslistámról (A Nagy Bakancslista kihívásért plecsnit élvezők előnyben)


9.nap: Mutasd meg nekünk hogyan csinálsz valamit! – Tehát. Mimi például azt írta le, hogyan spórol. De leírhattok mondjuk egy edzéstervet nagy vonalakban, vagy írhattok a hobbitok űzésének folyamatáról is…


10.nap: 10 randomság – Vagyis véletlenszerűen írtok 10 dolgot, lehet bármi! ;)

11.nap: Valamilyen voltam, de már nem vagyok az Vagyis, hogyan sikerült megváltoznod, vagy ha még nem sikerült, mit teszel, hogy sikerüljön?


12.nap: 1 nap az életedből megint szabadfordítás. Itt ismét lehetnek képek, vagy akár csak szimplán elmesélheted ha jól értettem.


Próbálkozom majd időben teljesíteni és remélem az érte járó cuki plecsnit is megkapom! :)