Erin Watt: Papír hercegnő ( A Royal család 1. )

Sziasztok! :)

Mivel még mindig tartanak a vizsgák, sajnos nem azzal az értékeléssel érkeztem, amelyikkel szerettem volna eredetileg, de ne aggódjatok, nemsokára azokra is sor kerül. ;) Jövő héten előreláthatólag egy Bubbleboox dobozbontás és egy a nyári terveimről szóló bejegyzés fog érkezni. 

Most viszont egy olyan történetről mondom el a véleményem, ami körül nagyon nagy volt a felhajtás, mikor megjelent. Sokan szidták és még többen zárták szívükbe a Royal fiúkat. A rengeteg véleménynek köszönhetően már azt sem tudtam, hogy viszonyuljak hozzá, végül pedig már előre megszavaztam neki a bizalmat. Jól tettem? Mindjárt megtudjátok! ;)

Egy ​lányról, aki sztriptízbárból és benzinkútról kerül fényűző villába és menő gimibe jut, miközben igyekszik hű lenni önmagához. 

Ella Harper nagy túlélő, született optimista. Egész életében városról városra költözött szeleburdi anyjával, küzdött a megélhetéséért, és végig hitt benne, hogy egy napon majd kimászik a gödörből. De az édesanyja halála után végképp egyedül marad. 

Egészen addig, amíg meg nem jelenik Callum Royal, aki kihúzza Ellát a szegénységből, és elcipeli a luxuspalotájába az öt fia mellé, akik viszont utálkozva fogadják. Mindegyik Royal fiú karizmatikus személyiség, de egyik sem olyan magával ragadó, mint Reed Royal: a srác, aki eltökélte, hogy visszaküldi Ellát a nyomorba, ahonnan jött. 

Reed nem tart igényt Ellára. Azt mondja, nem tartozik közéjük. Talán igaza van. 

Gazdagság. Fényűzés. Megtévesztés.Ella új és ismeretlen világba csöppen, és ha a Royal palotában is életben akar maradni, kénytelen lesz felállítani a saját szabályait.Ella percek alatt eljut a szegény árva sorstól az amerikai álomig… De tényleg könnyebb az utóbbiban élni?

                                                               

Megjelenés:2017     Oldalszám:360    Szemszög: E/1     Kiadó: Könyvmolyképző

A BORÍTÓRÓL

Az alapötlet egyszerű és nagyszerű. A korona jól szimbolizálja a könyvet, a színe is beleillik a csillogó aranyvilágba. A háttere egyszínű, nincs túldíszítve ami nekem különösen tetszik. A szövegek elhelyezése picit furcsán hat, de azt hiszem, ennél jobban nem lehetett volna megoldani. A jobb felső sarokban lévő mondattal biztosan mindenki egyetért, aki olvasta már. Így vagy úgy, de mindenkit tönkretesznek.

A TÖRTÉNETÉRŐL

EZEK A ROYAL FIÚK TÖNKRETETTEK!

Azt sem tudom, hol kezdjem. Talán azzal kéne, hogy miért csak most vettem a kezembe. Őszintén szólva sokkal később terveztem, mert most rengeteg olvasnivalóm összegyűlt. Még arra is gondoltam, hogy megvárom a 3. részét, és majd akkor vágok majd bele. Mennyire örülök, hogy nem tettem! 

Miután végeztem az Idollal és a F*ck Love!-val, a könyvfesztiválon szerzett disztópiáimmal akartam folytatni a sort. Igen ám, de sajnos az érettségire és a kisérrettségire tanulni is kell, ezért úgy döntöttem, csak akkor jönnek ők, ha minden figyelmem nekik szentelhetem és nem csak heti pár órám lesz olvasni. Így jöttek a KMK-s könyvek. Először a Hazugsághálóval akartam indítani, de végül meggondoltam magam, mert már olyan régóta fáj a szívem a könyv után. 

Mint mostanában molyon szokásommá vált, utána olvastam, hogy nektek mennyire tetszett. A vélemények tényleg rettenetesen megosztóak voltak: vagy imádtátok, vagy utáltátok. Mivel ekkor még nem kezdtem neki, szívből reméltem, hogy nem az utóbbi kategóriába kell majd magamat sorolnom. 

Egyvalami azért közös volt a kritikákban, amit 1-2 moly kivételével mindenkinél láttam: a stílus. Nekem már az első perctől fogva tetszett és valóban olvastatja magát. De nem csak amolyan olvasommertannyirajóésna értelemben, hanem tényleg képtelenség volt letenni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tény, hogy vasárnap este nekiálltam (ekkor csak 70 oldalig jutottam, mert azért aludni is kell néha) és hétfő délután be is fejeztem. 

Általában nem írok a könyv végéről az értékelés elején, de most muszáj megtennem. MÉGIS MI A FRANC VOLT EZ? Miután kiolvastam, szó szerint ütöttem a fejem a falba. Hogy tehette ezt? Miért? Ez most komoly? Tuti van valami trükk. Ilyen nincs. Nem tudom eldönteni, hogy rá vagy az írónőkre haragszom jobban. Ezt most miért kellett? Olyan szépen fel volt építve idáig, erre egy ilyennel elszúrja az egészet. Na de a másik reakciója sem jobb. Miért csak saját magára gondol? Értem én, hogy mit érez, de itt már nem csak az egyén, hanem a család is számít. És mégis mit mond, mi oka volt arra, amit tett? 

Na, most hogy ezzel a kis kirohanással végeztem, folytathatjuk is. Le se tudom írni, mennyire megkönnyebbültem most. :D Remélem, nem haragszotok emiatt. Máris visszatérek az elejéhez.

Mint fentebb már kifejtettem, könnyedén olvasható a remek írónői stílus miatt. Emellett annyit nevettem rajta! Sokszor nem is a poénokon, hanem a keletkezett szituáció és azok végkimenete miatt. A szarkasztikus stílust különösen csíptem. Ezzel szemben volt egy pár jelenet, mikor legszívesebben képen töröltem volna mindenkit. Annyira primitíven vagy bután viselkedtek és tele volt értelmetlen, felesleges cselekvésekkel is. Ami jó volt, az meg nem lett kibontva. Miért kell olyan dolgokat tenni, amiket nem akarunk és azt amit meg szeretnénk tenni miért nem tesszük? Túl sok itt nekem a habozás és a bizonytalanság az erősnek beállított jellemek mellett.

A kezdés nagyon erős, rögtön betekintést nyerhetünk Ella életébe és kissé a lelkébe is. Könnyebb megérteni, mit miért tesz. Ráadásul nem csak egy fejezeten át tart, nagyon szépen felvezeti nekünk az eseményeket. Ami még nagyon nagy pozitívum nekem, hogy az eddigi hasonló történetekkel szemben nem az első vagy a második fejezetben találkozik a sráccal, akibe mellesleg ott rögtön szerelmes lesz és leküzdhetetlen szexuális vágyat érez iránta.
Ezzel szemben a szerelmi szálban ott van az a tipikus rész, mikor a lányt csak bántja és a földbe tiporja a srác de mégis annyira ellenállhatatlan és ahh hogy egy szempillantás alatt képes neki megbocsájtani és mindezek ellenére vonzódik hozzá. Oké, hogy a rossz fiúk meg minden. De szerintem annak is van egy határa.

A két életstílus közti éles határokat remekül láthatjuk, mindkettőbe nyerhetünk betekintést. A vagyon és a fényűző életmód akaratlanul is megváltoztatja az embert. Mikor jobb, mikor rosszabb értelemben. Itt inkább a gazdagság előnyeit, de főleg hátrányait láthatjuk, és bebizonyosodik, hogy ami kívülről tökéletesnek tűnik, belül sokkal rothadtabb mint azt bárki gondolná. A gimnáziumot is jobban megismerhetjük és az ott uralkodó viszonyokat. A rengeteg (tényleg kb. heti 3) buli mellett az élet közel sem olyan vidám és boldog.

A történetben vannak csavarok, bár nem akkora, mint a végén. Egy nagyobbacska akad, ami a későbbiekben nem lesz kihasználva. Titkokból is jut nekünk bőven, mindenkinek van egy rakattal saját és "őrzött" titka. A pletykák már más lapra tartoznak, de legalább mindenkiről kiderül valami.
Dráma van itt annyi, mint egy jóféle spanyol szappanoperában, de mégsem éreztem túlzásnak. Tetszett, hogy mindig történt valami, ami továbbvitte az események szálát. Annyi szent, hogy egy percre sincs megállás Royalék világában.
Amit még sokan nem vettek vagy nem akartak észrevenni, azok az aktuális problémák, melyekre a könyv utal. Ilyenek az árvaházak, a függőségek, vagy akár a tragédiák feldolgozása.

Na de kanyarodjunk is a karakterek felé.

Ez az a történet, ahol a szereplők ugyanannyira lényegesek, mint maga a cselekmény.

• Ella. A második kedvenc karakterem. Őt teljes egészében láthattuk, nem volt olyan oldala, amit ne mutatott volna meg.  A múltja szörnyű, de ő mégis meglepően erősen és kitartóak igyekezett helytállni. Dacos volt, és mindig elérte a célját. A stílusa is nagyon jó, könnyen tudtam vele azonosulni. Habár párválasztás terén eléggé szerencsétlen. És igen, már az elején tudtam, hogy még nem ...
• Reed. Kész rejtély a csávó. Mindig csúnyán néz és szereti, ha másokat irányíthat és szabályokat hozhat. Persze neki is megvan a maga érzékeny oldala és majd biztosan kiderül miért lett ilyen. A humora legalább....ja, az nem volt, viszont előítélete az bőven akadt. Többek közt ezért is nem értem Ellát.
• Easton. Sokkal de sokkal jobban szeretem, mint Reedet. Lehet, hogy Ella belé, de én meg Eastonba lettem szerelmes. Ő volt a legjobb férfikarakter minden hibája ellenére. Több oldalát is láthattuk: a humoros, a féltő, a nőcsábász, a függő és az esendő fiút is megismerhettük. Alig várom már a sorozat utolsó két kötetét, ahol ő lesz a főszereplő. TEAM EASTON <3
• Valerie. Ő egészen jó fej volt, a könyv egyik legjobb karaktere. A bemutatkozása után a későbbiekben meglepődtem azon, amiket csinált, de úgy látszik én is félreismertem. Egy ilyen barátnőre mindenkinek szüksége van.
• Gideon. Érthetetlen. Annyi ellentétes érzelmet mutat. Most akkor vele mi is van? Ő csinálta azt a végén? Az egész csávó egy nagy kérdőjel.
• Az ikrek. Egyformák és teljesen megkülönböztethetetlenek. Nekem szimpatikusak, bár vannak nem kicsit furcsa dolgaik.
• Callum. Ő is összetettebb, de közel sem láthattuk annyi arcát, mint Eastonnak. Nagyon sok titka van még és érthetetlen dolgokat tesz. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy jó szándék vezérli és nem volt hazug. Akit szeretett, azt tényleg szerette.
• Brook. Nos, ő elmehet a ....

Szóval igen. Meglepően keveset tudunk meg rólunk, mint láthatjátok. Remélem, ez a következő kötetekben megváltozik majd és mindenkit jobban a szívembe zárhatok.

Már alig bírom ki, hogy ne kezdjek neki a második résznek, de muszáj még várnom. Megígértem magamnak, hogy egy sorozatnak csak akkor kezdem el a következő részét, ha az elsőről már írtam, különben összefolyik és az senkinek nem lesz jó. :D Nektek pedig melegen ajánlom, hogy ha még nem tettétek, kezdjétek el az első részt olvasni. ;)

🌟     🌟     🌟     🌟     🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"-Hergeled az oroszlánt.
-Ő kezdte-vonok vállat.
-És én még azt hittem,hogy kihívás volt felnevelni öt fiút-rázza meg a fejét-Pedig sok mindent nem láttam még, ugye? "

"– Akkor békézünk, mi? – vigyorog rám, amikor meglát.
– Létezik egyáltalán ilyen szó? – kérdezek vissza a szobájába lépve.
– Hát, mivel értelmes szónak hangzik, szerintem az is.
– A gyökérarc is értelmes szónak hangzik, mégsincs benne a szótárban.
– Te most legyökérarcoztál?
– Á, te csak egy sima gyökér vagy.
– Jaj, hát köszi, hugi. "

"Íme, Reed Royal , az én sárkányölőm. Mosolyogva hajolok le, hogy megcsókoljam.
– Lehet, hogy ez rám nézve ciki, de szerintem szexi, ha kijön belőled az állat miattam.
– Csak egy szavadba kerül, és fejbe váglak a bunkósbottal, hogy aztán bevonszoljalak egy barlangba – mondja vigyorogva.
– Jaj, ez annyira romantikus! – jegyzem meg nevetve. "

AJÁNLANÁM?

A romantikus-erotikus könyvek kedvelőinek mindenképp. Fontos, hogy az ember a történet mögé lásson és megértse azt, amiről valójában szó van. Aki viszont nem szívesen olvas YA könyveket, az inkább messziről kerülje. :D Néhol valóban kiakasztó tud lenni a sztori, de minden hibájával együtt kell elfogadni és szeretni. A második része már meg is jelent, a harmadikat pedig még az idei évre ígérték. Remélem minél hamarabb megjelenik, hisz Royalékból sose elég. :)