2018. január 1., hétfő

Leiner Laura: Ég veled (Iskolák versenye 1.)








Könyvértékelés









Sziasztok! :)
Végre eljött ez a nap is, mikor Leiner Laura könyvéről hozhatok Nektek értékelést! :) Régóta akartam, de a blog elkezdésekor már harmadik részénél járt a Bexi sorozat és elölről nem akartam kezdeni "csak" emiatt. Viszont most egy új trilógia érkezett. :) Amint előrendelhető lett, és már írtam is az e-mailt az L&L kiadónak és  vártam a Mikulás elérkezését, hiszen ő hozta el nekem. :) Most pedig én nektek, úgyhogy fogadjátok sok szeretettel! :)
Újvári Hanna a tinik megszokott életét élte egészen egy évvel ezelőttig, egy családi tragédia azonban mindent megváltoztatott. Most apukájával kettesben tölti a hétköznapokat, és rég nem a korosztályának átlagos problémái foglalkoztatják.
Miután átveszi a tizenegyedikes bizonyítványát, az évzáró után váratlan felkérést kap az igazgatótól: részt vehet egy iskolai versenyen, ahol kiváló matekosként főleg a logikai feladatok megoldásában számítanak rá.
Hanna környezete ragaszkodik hozzá, hogy elmenjen a megmérettetésre, így a Szirtes Gimnázium négyfős csapata elindul az Iskolák Országos Versenyére.

Az Ég Veled az Iskolák versenye trilógia első része.




Megjelenés: 2017   Oldalszám: 432  Szemszög: E/1  Kiadó: L&L

BORÍTÓ
Fantasztikus lett! Van benne valami, ami titokzatossá teszi, mégis egyszerű de nagyszerű. A lilásabb színhatás az eddigiektől eltér, nem olyan részletes mit Leiner Laura többi könyvéé, de talán jobb is. A lényeg rajta van és segít beleélni magunkat a történetbe is. Elővarázsolja a Bükk hangulatát és könnyebb elszakadást biztosít a valóságtól.

TÖRTÉNETE
Eleinte a cím és a fülszövege nem fogott meg, nem igazán értettem, mit akar jelenteni. Valami unalmas versenyre gondoltam szomorúbb hangvétellel - a címből ítélve - de mivel eddig sem csalódtam benne, hittem, hogy valami igazán remeket kapok, ezért megrendeltem. Szóval egy jó tanács nektek: NE ítéljetek a fülszöveg alapján.

A története egészen különleges, nem olyan, amit Laurától eddig megszoktunk (minden könyve különleges, nem úgy értettem a nem megszokottat :D ). Sokkal komolyabb hangvételű, de ez nem okoz problémát, hiszen a megszokott humor végig jelen van és mindig képes megnevettetni. Szerintem nincs olyan könyve, amin minimum egyszer ne nevettem volna fel hangosan, pedig a poénokon általában csak mosolygok. Ráadásul ami a legjobb: nem viszi túlzásba. Nem halmozza őket egymásra és tud egyensúlyt teremteni a komolyság és komolytalanság közt. A személyes kedvenceimet össze is gyűjtöttem alulra az "EGY KIS KEDVCSINÁLÓBA". 

Az elolvasása után gondoltam csak bele, hogy valójában egy hét alatt játszódik az egész. Ez persze nem meglepő, hisz volt már olyan műve is az írónőnek, ami egy éjszaka alatt játszódik. Ennek ellenére az események sodrása miatt sokkal hosszabbnak érzékeltem. Mint ha a kezdetek óta ismertem volna őket és a verseny már vagy egy hónapja tartana.

A hosszabb leírások ellenére tele van izgalommal. Mint minden történetben itt is vannak olyan részek, amikor igazából semmi lényeges nem történik, de itt még azok a pillanatok sem untattak. Bevallom volt két fél oldal amit átugrottam, de csak mert az izgalom épp a tetőfokra hágott és egyszerűen már tudni akartam végre, mi fog történni.

Ami nagyon tetszett, az a közösségi oldalak hiánya volt. Természetesen nem hagyta ki teljesen, inkább paródia ként hozta elő, kigúnyolva a fiatalok internet/közösségi médiához való egyre durvább ragaszkodását. Habár természetesen ezek az én életemnek is részei, még sem éreztem hiányát, sőt, sokkal jobbnak találtam. Természetesebben hatott tőle az egész.

A szereplők külső leírása meglepően hiányos volt. Habár lehet, hogy én nem figyeltem eléggé az apró részletekre. Sok helyen említ elszórva külső leírásokat, így fejben össze lehet állítani a képet, teljes jellemzést egy helyen viszont nem nagyon lehet találni. Jó jó, a sztori kevesebb mint egy hét alatt játszódik,ez pedig elég kevés idő, de akkor is. :D Mondjuk nekem van tippem, miért így van ez.

A csapat is a szívemhez nőtt. Mind különbözőek mégis egy jó társaság alakult ki, akik a végére biztos vagyok benne, hogy jobban összekovácsolódóik, mint várták. Lóri és a #párnaplábnapja, Bernadett és a barátja Dani féltése, Zsombi és a bénázásai valamint Hanna és a belső vívódásai együtt azért elég viccesek is tudnak lenni és mindenre képesek ha összefognak.


A többi csapathoz vegyes érzelmek fűznek, főleg a vége miatt. Az arany csapat keltette fel az érdeklődésem, főleg a múltjuk. A feketéket pedig megkedveltem, ellentétben a nemmondomelmajdelolvassátok-kal. :D

Hanna a kedvenc karakterem. Meglepő módon Laura eddigi regényhősnői közül őt éreztem legközelebb magamhoz, vele tudtam legjobban azonosulni. Nagyon erős lány, nehezen mozdul ki a komfortzónájából -persze érthető okokból- még is bele mert menni ebbe a "kirándulásba" és elhagyni egy év után a biztonságos környezetét. Remélem sok jót tartogat még számára a történet. És persze nagyon megörültem, mikor láttam, hogy egy könyv főszereplőjét végre Hannának hívnak. :)

És az elengedhetetlen szerelem, amelyt dehogyismondomelhogyki hozott el neki. Aranyos, csöppet sem elsietett szerelmi szál tökéletesen illik bele. :)

A vége. Egész másra számítottam, mint amit kaptam. Azt gondoltam, sokkal függőbb vége lesz és ki leszek akadva, hogy hogyan lehet így félbehagyni. Ennek ellenére egy teljesen korrekt lezárása volt. Félreértés ne essék, nagyon várom már a következőt és tudni akarom, mi fog még történni. De talán jobb is, hogy így alakult. Remélem minél hamarabb kezemben tarthatom majd a második részt! ^^

🌟 🌟 🌟 🌟 🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"– Látunk valaha egy bánatos madarat?-kérdezte Isti, a sötétzöld csapat másik infósa. 
-Türelem-szólt rá a sárga csapat tanára. – Az oriontológia a türelmen alapszik – közölte bölcsen. 
– Jó, én értem, de amikor nem érdekelnek a madarak akkor állandóan látok egy rahedlit, a múltkor le is szart egy galamb, most meg direkt azért jöttem, hogy lássak egyet, és nincs egy darab sem az egész erdőben – panaszolta."

"– Bármi is a közös feladat, megoldjátok! És tudjátok, miért? 
– Mert okosak vagyunk? – kérdezte Zsombi. 
– Mert legyőzünk bárkit? – nézett a kamerába Bernadett. 
– Mert soha nem hagyjuk ki a lábnapot? – tippelt Lóri. 
– Mert a Szirtes csapata vagytok! – válaszolta meg inkább a saját kérdését Kocsis igazgató. – És milyen a Szirtes Gimnázium? 
– Középszerű? – gondolkodott Lóri. 
– Nem – forgatta a szemét Kocsis. – A legjobb! – emelte magasba az öklét az igazgató teljes extázisban."

„Gyerekek, mi ez a stílus? Kulturáltan kommenteljetek! Joós tanárnő” 
„Tanárnő! Miért buktatott meg???” 
„Megbuktatott? És nem tudtad előre megjoósolni?”


AJÁNLANÁM?
Leiner Laurát? Csak ajánlani lehet! Eddig nem csalódtam benne, és ezúttal sem. Habár ez a történet kicsit komolyabb hangvételű lett mint az eddigiek, a karakterek ugyanolyan szerethetőek és az elengedhetetlen humor is jelen van. Olvastatja magát és a hősök sebezhetőek, hibáznak és nem tökéletesek, de ez pont így jó, mivel közelebb érezhetjük magunkat hozzájuk. A helyszín pedig.. Áhh, inkább nem mondom el. Olvassátok, és megtudjátok! ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...