2018. július 20., péntek

Anne L. Green: Törékeny vonzerő

Sziasztok!
Ma egy hazai szerzőnk könyvének értékelésével érkeztem, akiről bizonyára már sokan hallottatok. Igen, ő nem más, mint Anne L. Green. Korábban én is láttam a könyveit molyon és a boltok polcain, de valamiért mégsem vettem rá magam arra, hogy megvásároljam. Idén viszont ez a mű lett a Valentin-napi szerzeményem, bár az olvasását márciusig halogattam. Egy szó mint száz, tartsatok velem és elmesélem, miért szerettem bele! :)
Vajon ​felépülhetünk egy a testünket és a lelkünket ért súlyos sérülésekből?
Adam Avens harmonikus élete semmivé foszlik, amikor a menyasszonya, Cat életét veszti egy tragikus balesetben. A keserű gyász és az emésztő bűntudat érzésében elmerülve teljesen reményvesztetté válik. Ám egy napon váratlanul berobban az életébe a szépséges Chloe. Adamet addig nem ismert vonzalom keríti a hatalmába a titokzatos, vörös hajú lány iránt, akit nem tud száműzni a gondolataiból.
Chloe erőszakkal teli múltja után keményen küzd, hogy a felszínen maradjon, de rendkívül kiábrándult és csalódott. Egészen biztos benne, olyan, hogy igaz szerelem, csak a romantikus könyvekben és mozivásznon létezik. Adam vonzó tekintete és tréfálkozásai iránti sóvárgása azonban erősebbnek bizonyul, mint a félelmei a múlt démonaitól. Mégsem képes egyedül eltépni a láncokat, mindent elfelejteni és újra hinni.
Az első találkozásuk azonban mindkettejük sorsát megpecsételi. Hosszú út áll még előttük, a sebek nehezen gyógyulnak. A szerelem, amelyről már mindketten azt hitték, soha sem lesz részük benne, lassan enyhíteni kezdi a múltjuk fájdalmait. Az éppen sarjadó szerelmüket azonban váratlan fordulatok és fenyegető üzenetek teszik próbára, feltépve a már hegedő sebeket.
Létezhet újrakezdés két megtört ember számára, akik már elvesztették a reményt? Vajon tényleg erősebb a lelkünk vágyakozása a boldogságra, mint a félelmeink?     


Megjelenés:2017     Oldalszám:528    Szemszög: E/1     Kiadó: Álomgyár kiadó

A BORÍTÓRÓL

Nagyon szép, tükrözi a könyv címét és tartalmát egyaránt. Kifejező, és nem túldíszített. A szürke és türkiz (vagy valamilyen kékes-zöld) színt párosítása is fantasztikus, DE a képeken borzalmas. A gerincéről nagyon nehéz normális képet csinálni, ha rásüt a nap, szinte nem is lehet látni. A hölgyemény nem lenne rossz Chloe, de a haja kicsit furcsa a szája pedig fénylik az ajakfénytől. :D

A TÖRTÉNETÉRŐL

Az írónőtől ez volt az első regény amit olvastam, bár már több művével is szemezgettem. Az biztos, hogy a következő Amy és Matt, aztán Alex és Lexie története lesz!
A címe nagyon tetszik, kifejezi az egész történetet, ráadásul időközben feltűnik a regényben, ha valakinek nem lenne elég egyértelmű. :D Minden fejezet elején vagy egy rövidke idézet, ami vagy egybefoglalja az adott részt, vagy szimplán csak cuki/tanulságos. Ilyennel eddig nem sűrűn találkoztam, de nagyon ötletes és imádtam mindegyiket.
A prológus az elején összezavart egy kicsit, de aztán letisztult a kép. :D Azt viszont sajnáltam, hogy csak Adamtől kaptunk, mert Chloe szemén át is szívesen láttam volna a múltját. Mégis más, ha visszaemlékezésből tudjuk, mint ha vele együtt átéltük volna legalább csak egy kis részét. 
Ha már a múltaknál tartunk, igazán tragikusra sikeredtek. Jól ki voltak dolgozva és összerakva, de nagyon sajnáltam szegényeket. A problémák és a traumák életszerűek, nincsenek túltolva vagy nagyon kiszínezve, egyszerű a felállás.

Maga a téma nagyon nehéz, de szerencsére az írónő tudta kezelni a helyzetet és egy remek, könnyed történetet varázsolt belőle. A családon belüli erőszak és a traumák feldolgozása fontos kérdés, amit sokan nem vesznek vagy nem akarnak észrevenni. Az ilyen sztorik segítenek felhívni ezekre a figyelmet és reményt adnak a kilátástalan helyzetekben. A drámázás természetesen néhány helyen kicsit sok volt, de azt hiszem a sok szörnyűség után amit átéltek, meg lehet nekik ezért bocsájtani. 
Aminek viszont nagyon nagyon örültem: nem voltak benne felesleges monológok! Végre egy olyan történet, ami halad és nincsenek benne hosszabb, érdektelen, szenvedéssel teli eszmefuttatások. Legalábbis én egyszer sem éreztem ezt, sok más regénnyel ellentétben. 

A cselekmény szépen halad előre, nincsenek szükségtelen kitérők vagy felesleges jelentetek. Annyira magával ragadott, hogy mire észre vettem magam, már túl jártam a 400. oldalon is. Szóval akit a hossza rémít meg annak mondom: nem kell megijedni, észre sem fogod venni. ;)
Van még egy dolog amit ez előbb nem említettem, de szintén pozitív csalódás ként ért, mert többségben nem ezt szoktam meg: a problémák villámsebességgel megoldódnak. Ha gond akadt, arra mindig igyekeztek hamar megkeresni a megoldást és nem húztak egy konfliktust fejezeteken át. Kész felüdülés! Talán ez is hozzájárult a történet gördülékenységéhez.

És most jöjjön pár "apróság", amit nem tudok nem megemlíteni. A katonaságot nagyon jó ötlet volt belevinni, fontos volt mindkettőjüknek a külön töltött idő. Mikor olvastam, végig ez a szám szólt a fejemben: (bocsi, ezt a verziót csak német felirattal találtam meg :D )
A farmra és is nagyon szívesen elutaznék, elvégre ki ne vágyna egy kis nyugalomra egy csodaszép vidéken Adammel?  A humoros jelenetek a megfelelő helyeken voltak a megfelelő mennyiségben. Főleg az Avens családban. :) 
Ezen pozitívumok mellett volt két dolog, amit nagyon nem értettem: miért voltak az erotikus jelenetek egybesűrítve? Sokáig egyáltalán nincs, majd egyszerre rengeteg zúdul belőlük a nyakunkba. Az elosztás kicsit lehetett volna jobb is, de más gond nem volt velük. A másik pedig Chloe foglalkozása: miért pont a pszichológia? Furcsán vette ki magát az egész. Annyira nem is illett hozzá, ráadásul a történet szempontjából sem volt jelentősége. 

Adam és Chloe fejébe is betekintést nyerhetünk a váltott szemszögnek köszönhetően. Ezek logikusan és nem össze-vissza jönnek egymás után, ráadásul E/1-ben vannak. Nagyon jó volt mindkét szereplő gondolatait és érzelmeit látni, így sokkal könnyebb volt megérteni és megszeretni őket. Kevés karakterrel találkozunk, de azok mind fontosak a történet alakulásának szempontjából. 
  • Adam. Ki ne vágyna egy Adamre? Fantasztikus férfi, akinek helyén van a szíve. Életkedvvel és humorral teli bomba, ami megállíthatatlan, ha egyszer berobban az ember életébe. :)
  • Chloe. Nem mondanám, hogy könnyű vele azonosulni, mert ha nem éltük át azt, amit ő, akkor nem ugyanaz, ennek ellenére szerethető és tele van szeretettel, ami arra várt, hogy valaki végre kiszabadítsa. Tökéletes párt alkotnak ők ketten, annyi szent. :)
  • Chloe családja. Édesapja nagyon fontos szerepet játszott a kezdetekkor, de édesanyja lelki támogatására és tanácsaira is szükség volt. Érthető, miért féltették a lányukat Adamtől.
  • Adam családja. Nagyon szerettem a testvérét Amy-t és a családját Mattel és a kicsikkel együtt. Igazán jó testvérek, akik mindig ott vannak, ha szükséges. A nagyszüleik pedig csodálatosak.
  • Josh. Rá nincs jó szó.

Az epilógus nagyon aranyos volt, örültem, hogy végre mindenhol rendeződött a helyzet és újra felhőtlen a boldogság. :) Összességében elég nagy meglepetés volt ez a könyv nekem, egyáltalán nem arra számítottam, amit kaptam. Ebből is látszik: ne ítélj elsőre, mert nem minden az, aminek látszik. 

🌟     🌟     🌟     🌟    🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
Ha egy nő beszélni akar veled, az nem két perc, és sosem jelent semmi jót.

Olyan furcsák vagytok ti pasik. Ha a férfiagyba bedobok két almát, akkor tuti, hogy egy körtét fog kidobni. Teljesen másképp gondolkodtok.
Ezen kis híján sírva nevettem.
– Hogy micsoda? Neked a férfiak a bonyolultak? Akkor ezt kapd ki! Ha én dobok be a te agyadba két almát, abból három csillag, egy rakat cseresznye, és négy háromismeretlenes egyenlet jön ki. A ti agyatok, mint egy szupersztráda. Szinte csak az érzelem vezérel mindent. Ez az egyik oka, hogy mindig minden megragad az agyatokban. Káosz. Ember legyen a talpán, aki kiigazodik rajtatok.

A víz az úthoz hasonló. Hasznos, de nem harcos. Mélységes, de folyamatosan munkálkodik. Életet ad és nem elvesz. Olyan hatalommal bír a környezetére, hogy az az akarata ellenére formálódik, alakul. Ez történt az én érzelmeimmel is. Te is ilyen vagy. Nyugodt, higgadt és türelmes.


AJÁNLANÁM?

Naná! Ezt a regényt nem lehet nem ajánlani. Az már más kérdés, hogy kinek. Ha nem szereted a romantikus regényeket, inkább messziről kerüld el. Ha viszont odavagy a megható és tanulságos, életszerű és kellő mennyiségben bájos, szerelmetes sztorikért, ki ne hagyd! Sokkal de sokkal többet nyújt, mint azt az ember elsőre gondolná. Hétköznapi, mégis varázslatos történet egy remek írónő tollából. Ha nem hiszel nekem, nézd meg magad! ;)

2018. június 30., szombat

Sophie Jackson: Egy font hús ( Egy font hús 1. )

Sziasztok! :)
Ma egy olyan könyvvel érkeztem, ami már másfél éve ott ült a polcomon és várta, hogy a kezembe vegyem. Igen, ismét halogattam egy jó darabig de eleinte nem vitt rá a lélek. Majd -félig bűntudatból- végre nekiálltam és meg is bántam, hogy nem kezdtem el rögtön, miután megkaptam. Nem azt kaptam, amire számítottam, habár ennek sokszor örültem. Voltak benne hullámhegyek és hullámvölgyek is, de milyen az összkép? Tartsatok velem, és meglátjátok! :)
Wes ​Carter vérbeli nehézfiú. Az Arthur Kill Büntetés-Végrehajtási Intézet fegyenceként három éve ül kokainbirtoklásért. Tartozott valakinek, és a tartozása fejében vállalta a büntetést. Látszólag kemény, mint a beton, és hideg, mint a vas, ami elválasztja a külvilágtól. Gyönyörű, veszélyes, titokzatos és okos. Carter 16 éve (pontosabban 5844 napja) vár arra a lányra, akit a sors hozzá vezetett, és akinek a haja illatos, mint a barack. Csak ő mentheti meg a pokoltól… 
Kat Lane még csak kilencéves volt, amikor egy banda agyonverte az apját egy esős éjszakán Bronxban. A védtelen kislányt egy nála nem sokkal idősebb srác mentette ki. Kat sosem tudta meg, ki volt az a kapucnis idegen, akinek a karjaiban átvészelte a szörnyű éjszakát. 
Kat magánórákat ad Wesnek, de a múlt mély sebei nem tűnnek el nyomtalanul, és az állatias szenvedély sem gyógyíthatja be őket…hacsak a szerelem nem segít. 
Ő volt minden, amire szüksége lehetett. Titok, harc és szenvedély. 16 évig várt rá. Ő az,Barack.                                                                          

Megjelenés:2016     Oldalszám:528    Szemszög: E/1     Kiadó: Libri

A BORÍTÓRÓL

Furcsa, mert a borítója miatt vettem meg egyrészt, viszont mégsem tetszik. Maga a kép iszonyatosan jó rajta,a két kéz nagyon sok jelentéssel bírhat, a szürkés árnyalata pedig még sejtelmesebbé teszi. A címe nagyon megkapó, viszont nagyon rossz, hogy középen van, ráadásul kis betűvel. Valahogy annyira lerontja az összképet, miközben a háttér meg húzza felfelé. Az biztos, hogy először megtévesztő lesz, főleg a fülszöveggel együtt. 

A TÖRTÉNETÉRŐL

Mint ahogy azt már fentebb is említettem, nem kezdtem el azonnal a könyvet, amint megkaptam. Nem mondhatnám, hogy kifejezetten érdekes a történetünk, de a többihez viszonyítva talán mégis az. Már az elején leszögezném, hogy általában nem borító alapján választok könyvet, ez csupán egy szempont ami ugyanolyan fontos mint a többi. Kivételek persze mint mindenhol, itt is vannak, jó példa erre ez az eset is. Az imént arról is olvashattatok, mennyire beleszerettem a regény borítójába, elsőre megfogott. Aznap rengeteget bolyongtam a könyvesboltban és szokás szerint döntésképtelen voltam, hisz csak egy szépséget vihettem magammal. 
Nagyjából egy órával és rengeteg hezitálással később emellett a mű mellett döntöttem. A fülszövegét természetesen elolvastam, bár csak felületesen, mégis igazán ígéretesnek tűnt. Otthon -már nem is tudom, milyen indíttatásból- elolvastam a véleményeket róla, amik nem voltak a legtöbb esetben pozitívak. A sok kritika miatt elment a kedvem tőle mivel teljesen másnak ígérkezett, mint amilyennek én elképzeltem. Tudom tudom, öreg hiba. Szerencsére végül le tudtam küzdeni a rossz érzésemet és tiszta lappal -bár a lapok nem voltak azok, hiszen rájuk volt nyomtatva a szöveg- kezdtem bele.

Na, most hogy ennyit beszéltem -igazából csak leírtam- a "megismerkedésünkről", rátérnék végre a regény sztorijára. 
A történetet remekül felvezeti, az első részben elolvashatjuk azt az eseményt, ami minden ezt követő cselekvés kiindulópontja volt. Ez azért volt különösen jó, mert nem a visszautalgatásokból és ez emlékfoszlányokból kell kisakkoznunk, mi is történt akkor. A fülszöveg leleplezi, leírja az egészet, de én mégsem teszem, hátha valaki ezt is spoilernek veszi. :D
Ez az esemény a szerelmi szálon kívül másnak is volt az okozója, amik talán nem tűnnek fontosnak, mégis olyan dolgok, amikkel a mindennapjainkban találkozunk és kell beszélni róluk. Ilyen a feldolgozatlan trauma és annak káros hatásai, valamint a családon belüli konfliktusok és a családtagok viszonyának megromlása, az ítélkezés és az esély meg nem adása. Sajnos nem volt teljesen kibontva ez a vonal, pedig rengeteg lehetőséget tartogat, ami így kihasználatlan maradt.
A börtön is egy ilyen érdekes alaphelyzet volt, amiből szintén rengeteg mindent ki lehetett volna hozni, de ezt sem maxolták ki. 

Nem tetszett, hogy nincs benne sok humor. Természetesen voltak viccesebb jelenetek és egyéb szösszenetek elrejtve a sorok között, de egy olyan momentum sem volt, ahol nemhogy hangosan nevetni, még magamban mosolyogni sem tudtam. Nem tartom magam humortalan embernek és értem én a jópofa megszólalásokat is, de ezt valahogy nagyon hiányoltam. Szerintem a túl sok érzelmi megnyilvánulásnak köszönhető ez: a drámában nem mindig akad hely a humornak is. 
A címéről is beszéltem már pár szóban, kifejteni viszont most sem fogom -mert nem szeretnék véletlenül sem spoilerezni-, miért téveszti meg az embert. Természetesen a történetben kiderül a jelentése is, és bár én kicsit más dologra számítottam, így is tetszett. 

A romantika viszont töménytelen mennyiségben áradt a lapokból. Kicsit túlzásba is esett vele néhol az írónő, rengeteg felesleges dráma és konfliktus volt benne. Ami nagyon fontos, a tiltott viszony bemutatása és megoldása annak szépségeivel és nehézségeivel együtt. Ez mondhatni félsiker lett, mert a szép dolgokat és a boldog perceket teljes valójában láthattuk, míg a bonyolult része kissé le lett egyszerűsítve. Az adott szituáció  rengeteg problémát okozhatott volna, számtalan helyzet volt, mikor simán lebukhattak volna és szinte már arra vártam hogy ez meg is történik, de nem. Nem is értem. 

Elég kevés fordulat található benne, nagyrészt kiszámítható az események alakulása. Ellenben mégis izgalmas volt, legalábbis én nem untam egy részét sem. Talán az írói stílus teszi, de nagyon könnyedén olvasható és mindig jön szembe az olvasóval valami, ami miatt nem tudja letenni.

Volt benne mégegy szál, ami szintén sok lehetőséget tartogatott és bár rendesen le lett zárva, bennem hagyott egy kis szomorúságot, mert annyi dolog történhetett volna még ha ezt is jobban belevonják a szerelmesek mindennapjaiba. Nem baj ha akadály kerül eléjük, át tudják ugrani. Szegények nagyon meg lettek kímélve. :)

A történet végéhez még fűznék pár szót. Szépen el lettek rendezve a dolgok, nem hagytak szálat elvarratlanul. A boldog vég viszonyítás kérdése, de kerek, egész történetet kaptunk. De túl hamar. Nem kellett volna ezt ilyen gyorsan lezárni, vagy legalább előbb el kellett volna kezdeni felvezetni. A fő probléma és konfliktus pár oldal alatt megoldódott, és véget is ért a történetünk. Miért? Ezt hogy csinálták ilyen gyorsan? 

Ugyebár a szereplőkön volt a hangsúly, így mindegyikük kapott egy érdekes és meglepően jól kidolgozott személyiséget. Azt mondtam volna, mindegyikük? Ne haragudjatok, nyelvbotlás volt. Sajnos csak a főszereplőinkre igaz ez, a mellékszereplők nem voltak rendesen kifejtve. Talán Max volt még az akiről többet tudhattunk meg, de róla is szívesen olvastam volna még. Aki szintén így van ezzel annak jó hír lehet, hogy a sorozat 2. része már róla szól. :) A karakterek nagy része nem bírt akkora jelentőséggel, csak főszereplőink, valamint azok családja/barátai. 
  • Wesly. Ohh, Wes. Te kis szívtipró. Meglepően intelligens, bár vannak érdekes megmozdulásai. De a logikája ugyan olyan, mint minden pasinak...reménytelen. :D A nehéz múltja ellenére kitartó és reménykedő, hihetetlenül erős. A barack  becenév pedig annyira aranyos! ^^ Az oka pedig megdöbbentő, kicsit fura de mégis cuki. :)
  • Katherine. Néha könnyebb, máskor nehezebb volt azonosulni vele. Ő is erős személyiség, tántoríthatatlan, kitart amellett amiben hisz. Egy-két jelenetben eléggé érthetetlen volt a viselkedése, de elnézhető neki. Nem nyafogott felesleges dolgok miatt, bár nem igazán akarózott megoldani a családi konfliktust. Ha megpróbálta volna, talán nem lett volna minden ilyen bonyolult. 
  • Nana Boo. Kat nagymamája. Annyira de annyira aranyos és kedves! Legszívesebben benyúltam volna a könyveb és megölelgettem volna. Igazi nagymama, aki ha kell kemény anyaként viselkedik és mindig megoldja a problémákat. Mindig lehet rá számítani, ha kell a legjobb barátnő szerepét ölti magára, mindent meg lehet vele beszélni.
  • Max. Wes legjobb barátja. Ő negatív szereplőként volt feltüntetve, de én nagyon szerettem. Szegénynek megvannak a maga problémái és démonai, de igazi jó barát, akire mindenkinek szüksége van. Remélem megleli majd a boldogságot, ami már nagyon kijárna neki.
  • Eva. Kat édesanyja, elég erős és makacs személyiség. Talán őt szerettem a legkevésbé. Tudom tudom, meg van az oka, hogy miért lett ilyen és meg is értem, talán ha nem csak ezt az oldalát láthattuk volna, jobban a szívünkbe tudnánk zárni. Jó lenne az ő történetüket is elolvasni egyszer. 
Összességében szerettem a könyvet minden jó és rossz tulajdonságával együtt. Az írónő többi könyvét is szeretném elolvasni, remélem Max és Riley története még ezt is felülmúlja majd! :)

🌟    🌟    🌟    🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
"Könnyebb megfelelni az elvárásoknak, mint megváltoztatni azokat. Ez mindenkit megkímél a csalódástól."



"– Mit jelent az, hogy „nem teljesen megfelelő”? – kérdezte Corey az osztályterem hátuljából.

– Azt jelenti, Corey, hogy nem igazán vagyok kíváncsi minden egyes hódításodra, vagy arra, hogy hányasra értékelte egy tízes skálán. Beleértve azt is – felkapta a papírt az asztalról, hogy megkeresse a kérdéses mondatot – , „hogy a szája olyan volt, mint egy porszívó”.



"– Jó reggelt mindenkinek! – köszönt Kat mosolyogva, miközben a tanítványai elfoglalták a helyüket.

– Reggelt, Miss L.! – válaszolta Riley egy hatalmas ásítás kíséretében. – Megjegyezhetem, milyen jól néz ki ma?

– Igen, megjegyezheti – felelte a lány játékosan figyelmeztető tekintettel.

– Nagyon jól néz ki – mondta Riley, és zárt szájjal, szélesen elmosolyodott."

AJÁNLANÁM?

Ha valaki egy tömény, romantikával és drámával teli történetre vágyik, annak mindenképpen! Nem halad túl gyorsan a cselekmény és a sztori 95%-a a szerelmi szálból áll, de vannak benne természetesen mélyebb gondolatok és események is rejlenek a sorok mögött. A lényeg, hogy ha unalmasan is kezdődik, nem szabad feladni, meg kell "küzdeni" vele. :D