2017. október 14., szombat

Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító





Könyvértékelés







Sziasztok! :)
Mint azt a múltkori bejegyzésemben is olvashattátok, nemrég voltam Sarah Andersen dedikálásán, ahol aláírta és rajzolta nekem mindkét művét. Most pedig elhoztam az első kötetet nektek. Sokáig gondolkodtam, írjak e róluk külön bejegyzésben, de annyira elnyerték a tetszésem és a szívemhez nőttek, hogy úgy gondoltam, mindenképp meg kell említenem külön.külön is. Fogadjáto sok szeretettel! :)
Úgy ​érzed, kilógsz a sorból? Szeretnéd kapcsolatépítésen keresztül előremozdítani a karrieredet? A felnőttség olyan új, izgalmas kihívás a számodra, amire érzésed szerint teljesen fel vagy készülve? Hát pfuj. Kérlek, állj odébb!

Sarah Andersen, az elképesztően népszerű, ifjú brooklyni művész lezseren megrajzolt, tökéletesen célba találó rövid képregényei ugyanis nekünk, többieknek szólnak. Bemutatják, hogyan lehet teljes hétvégéket fenséges módon elszúrni az interneten, milyen elviselhetetlen kín egy jóképű sráccal kézenfogva végigmenni az utcán, vagy egész nap arról álmodozni, hogy végre hazaérünk és belebújhatunk a pizsamánkba. Más szavakkal: a modernkori fiatal élet horrorisztikus és kényelmetlen valóságát. Ja, és egyáltalán nem önéletrajzi ihletésűek! Cseppet sem azok!


Megjelenés: 2016     Oldalszám: 112     Szemszög: -     Kiadó: Fumax Kiadó


Ennél a két képregénynél nem terveztem tartani a szokásos értékelésformámat. Megmutatom a kedvenceimet amiket kiválogattam és elmondom miért, valamint pár szót mondok még az egészről. :)

A képregényekkel különösen nincs bajom, de nem is szeretem őket. Ha a kezembe akad és megtetszik elolvasom, de magamtól sosem kerestem. Most viszont mivel már az interneten is találkoztam ezzel és megkedveltem, tudtam, hogy egyszer be kell hogy szerezzem.
Ez a rész különösen tetszett, alig volt pár rész amit láttam, így még inkább az újdonság erejével hatott.

1. A nyelvérzékem nem a legjobb, így az idegen szavak kiejtését 99%-ban nem sikerül eltalálnom, ezért magamban is úgy ejtem ahogy le van írva és úgy is memorizálom.
2. Nem egyszer fordult elő, hogy az utcán belemerültem az olvasásba és nekimentem pár embernek és villanyoszlopnak. :D
3. Az új könyveim felavatását mindig azzal kezdem, hogy megszaglászom. Néha a régi köteteimet is, de a könyvesboltban is gyakori jelenségnem számít amikor a lapok közé dugom az orrom.
4.Ha itthon vagyok, mindig igyekszem a lehető legkényelmesebben olvasni. Takarót rakok az ágy sarkába, kibélelem párnákkal és egy másik plédet magamra terítek. (No meg persze az elengedhetetlen tea és csoki.)




Elég gyakran megesik, hogy több időt fordítok a külsőmre vagy csinosabb vagyok mint általában és az amúgy is elég gyenge önbizalmamat már a kapun kilépve a járókelők is könnyedén lerombolják.






Mi már hónapok óta a mopszokra vagyunk ráállva. ^^ Nem egyszer volt olyan, hogy azt sem tudtuk mit csinálunk egy hét múlva, de a mopsz neve már rég el volt döntve.








Itt valószínűleg főként a lámpalázam miatt vannak gondjaim főként. Nagyon szeretek adni és mások arcán látni a boldogságot, viszont ha én kapok valamit sosem tudom mi a megfelelő reakció vagy annyira igyekszem úgy reagálni ahogy kéne, hogy csak bénázás lesz belőle + a sok nyomasztóan fürkésző szempár.









Én már a kapcsolatunk kezdete után egy hónappal lenyúltam a Kedvesem egyik pulcsiját ami azóta is nálam van és a sajátomként kezelem. Télen elbújok benne ha fázom, nyáron pedig az óriás plüssmackómra húzom. :)












Szerintem ez a kép a kommentárom nélkül is magáért beszél. :)











Nagyon gyakran tartok a szobámban lomtalanítást, van hogy havonta. Sok dologról sikerült már lemondanom amihez nagyon ragaszkodtam, de a plüsseimtől képtele volta megválni. A legelsőtől a legutolsó kapott puha szőrmókig mindenki itt van velem, soha semmiért nem adnám őket. :)









Ismét előkerül a feltűnési viszketegségem teljes hiánya. Nagyon szeretek fogalmazni, rengeteget írni és beszélni, de szóban mindezt képtelen vagyok kihozni magamból. Például sok prezentációmnál is előfordult már, hogy a megírásakor és amikor magamnak mondtam fel jól ment, sőt a magabiztosság is a helyén volt. De amikor kiálltam.. hát arra nincsenek szavak.. :D






Nos tehát ezek voltak az én személyes kedvenceim. :)

A képregényt csak ajánlani tudom, tele van vicces, életszerű dolgokkal, amikben mindenki magára ismerhet. Nem véletlen, hogy amikor olvastam, a mellettem tartózkodónak minden 3.-at megmutattam, mert annyira nagyon tetszett és azonosulni tudtam vele. :)

2017. október 8., vasárnap

Mutatok egy remek klasszikust! 1.

Petőfi Sándor: Az apostol



Sziasztok! :)
Ez itt az új "sorozat" a Klasszikusok első része. Eredetileg Kötelezőkről lett volna a neve, de ez így jobban hangzik és talán többen megnézitek amit írtam róluk és elolvassátok a műveket. Az ihlet Nikitől jött a Könyvesem blogról, ahol nemrégiben találkoztam az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe! című rovatával. Nagyon megtetszett, hogy nem mondja el, miről szól, mégis vonzza a figyelmet. Niki, ha ezt olvasod, remélem nem haragszol meg ezért. :) Mivel emelt magyar fakultációra járok, több kötelező olvasmányom van mint másnak, amiket elolvasás után itt fogok megosztani veletek. Lesz egy része ahol elmondom, miről szól, és egy kis érdekesség is a magyar kedvelőinek. :) Remélem elnyeri a tetszéseteket és talán el is olvassátok őket. Fogadjátok sok szeretettel! :)




Petőfi Az apostol-ban 1848 nyarán újragondolja mindazokat a gondolatokat és eszméket, melyek addigi költészetének fő alkotórészeit képezték. Mindeközben kiemelt szerepet kap a szabadság, a szabadsághoz való jog, melynek gyakorlása azonban kötelezettségekkel, lemondásokkal és áldozatokkal is jár. Erre csak az apostolok képesek. Az önéletrajzi elemekkel átszőtt történet hőse, Szilveszter, olyan cselekvő forradalmár, akit már nem csak az indulatok mozgatnak ösztönszerűen, cselekedeteit elsősorban a tudatosság vezérli.




Érdekességek

Először Petőfi halála után 1851-ben jelent meg, de az első hiteles szöveg csak 1874-ben látott napvilágot.
A főszereplő statikus hős, vagyis ember megváltó gondolatai vannak, Istennel beszélget és magát Apostolnak vallja, de de nem tud fejlődni, állóképszerű. (Értsd: a világot meg akarja váltani de a családját nem tudja eltartani.)
A műben mindenhol jelen van az erkölcs.
Főhősünk kedvenc tantárgya - pont mint Petőfinek- a világtörténelem.
Feleségével sosem házasodtak össze hivatalosan, csupán örök hűséget fogadtak.
~ Nagyon sok életrajzi vonás van benne.

Véleményem

Nekem személy szerint annyira nem nyerte el a tetszésemet. Nem volt rossz és mivel rövid, egy olvasást mindenképp megér. Inkább viccesnek találtam, habár nem volt humoros egy cseppet sem. A főhős állóképszerűsége és a börtön és a börtön utáni jelenetek..annyira irreális volt az egész. Hogy lehet valaki ilyen? Ennyire ostoba és meggondolatlan? Mindezek ellenére elszomorított amit a családjával tett, a felelőtlensége. Az utókor persze majd megbecsüli, de úgy vélem sokkal többet is tehetett volna. A leírás és a hangulatteremtés viszont tökéletes volt.


Miről is szól?

A történet egy városi ház padlásszobájában kezdődik, ahol megismerkedhetünk a főszereplőnkkel Szilveszterrel és családjával.
Miután a padlásszoba bemutatásra kerül elmondja, milyen nagy szegénységben élnek, éheznek. És mi vezetett idáig? Ezt tudhatjuk meg rögtön ezután a múltba való visszatekintésben.

Mikor megszületett, édesanyja egy gazdag házaspár hintójába tette, hátha azok majd felnevelik. Ők azonban a kocsisnak adták a gyereket,mert nekik nem kellett. Egy talált jószágot előbb felneveltek volna, mint egy gyereket. Az ifjú sem tudott vele mit kezdeni, kitette a kocsma ajtaja elé. Ezután egy öreg tolvaj akadt rá, aki hazavitte és megegyezett szomszédasszonyával, hogy felnevelik. Ő pénzeli, a nő pedig minden mást csinál. Szilveszternek keresztelték el, mivel szilveszter napján találták. Innét kezdődött a hányatott élete. A tolvajt felakasztották, az asszony pedig kidobta az utcára. 
Egy vén banya vette magához, akinek parancsára koldulnia kellett egész nap, cserébe egy kis élelmet és fekhelyet kapott a kutya mellett. Szörnyű sorsa volt ott.

Mikor már nem bírta tovább, egy utcán sétáló embernek könyörgött, hogy vigye el innen. Az úr beleegyezett azzal a feltétellel, hogy szolgálnia kell a fiát. A fiú egykorú volt Szilveszterrel, de kiállhatatlan modora volt. Megalázta és bántotta minden nap. De mikor a fiú tanult, ő magába szívta a tudást. Egy idő után megelégelte az eféle bánásmódot, de a tanulás miatt maradt. Később egy 
konfliktus után mégis elhagyta a házat.

Elment a városból és végre szabadnak érezte magát. Legnagyobb örömét a természetben lelte és mások gondjával - bajával kezdett foglalkozni. Elkezdte az iskolát, ahol nagyon imádott lenni, tanulni. Ott nagyon jó eredményeket ért el, kitűnt a többiek közül, ezért nem szerették és kiközösítették. De őt nem érdekelte, mert tudta, neki küldetése van, egy feladata, amiért később még hálásak lesznek neki.

Miután befejezte tanulmányait, meghívták egy faluba, hogy legyen ott jegyző és ő elvállalta a felkérést. Attól kezdve az emberek őt hallgatták és jobban szerették, mint a papot. Igazat beszélt és hitt is abban, amit mondott. Éppen ezért sem a pap, sem pedig a polgármester nem szerette. Az emberek tisztelték és a kastély kisasszonya szerelmes volt belé. Találkoztak és rögtön egymásba szerettek. De a pap ellene buzdította a lakosokat, így menekülnie kellett. 
Másnap a városba ment és egy padlásszobát bérelt azon a helyen, ahol felnőtt. Feleségével hűséget esküdtek egymásnak és együtt éltek ott. Szilveszter nemsokára írni kezdett. Történetei igazak és jók voltak, de a cenzúra miatt nem jelenhettek meg.

Időközben született két gyermeke, akiket már nem tudott eltartani.
És itt kanyarodunk vissza a jelenbe, ahol már másnap reggel van és a kisebbik gyermek a csecsemő halott, éhen halt. A felesége sokáig siratta szegényt. Szilveszter nem tudott mit tenni, eladta jegygyűrűjét, hogy tisztességben el tudják temetni a kicsit.

Később talált egy földalatti nyomdát, amit használatba vett. Kinyomtatta könyveit, melyek futótűzként terjedtek a városba. A király mindezt árulásnak minősítette és elfogadta Szilvesztert. Azt sem engedték, hogy elbúcsúzzon a családjától. Egy szekérre dobva börtönbe vitték. 10 évet töltött ott, ami alatt kicsit megbomlott az elméje. Miután kiszabadult, visszament ahhoz a házhoz, ahol korábban élt a családjával. Felesége haláláról a szomszédasszonytól értesült, fiáról azonban nem tudott meg semmit. Még mindig a régi elveihez tartotta magát, miszerint: "Haljon a király". Újra elkapták és lefejezték. Sírját a bitó mellé tették, de nem tűnt el nyomtalanul, mert a következő nemzedék méltó rangra emelte.





A története inkább olvasónapló szerűre sikeredett, de ezzel talán néhány diáknak is tudok így segíteni, akik lusták elolvasni. Sok dolgot kihagytam ami még színesebbé teszi, de a lényege benne van. :)