2017. április 15., szombat

J. L. Armentrout Obsession: Függőség




Könyvértékelés









Sziasztok! :)
Ismét egy két délután alatt kivégzett könyvet hoztam, nem is akármilyet. Nem gondoltam, hogy ennyire magával ragad majd, roppant kellemes csalódás ként ért. Ugyan a luxen sorozatról nem hoztam értékelést, mivel már régebben olvastam, és nincs időm újra végigolvasni mind az eddig megjelent kilenc részt. Vagyis ez teljesen nem igaz, mivel a Shadows-t értékeltem, de csak azért, mert kis előzmény novella, valamint az Oblivion3 sem jelent még meg. Már régóta várattam szegényt, hisz karácsonyra kaptam a páromtól, azóta a polcon állt.
Viszont az egy érdekes sztori, hogyan is kaptam meg. Ősszel kezdődött az egész, amikor láttam, hogy meg fog jelenni. Biztos voltam benne, hogy kell nekem, és a páromnak is megemlítettem. November végén ismét előkerült a téma, mivel úgy volt, tőle más könyvet kapok, így gondoltam megrendelem magamnak. Beszéltem vele előtte, nehogy véletlen dupla legyen belőle. Ő azt mondta, nyugodtan megrendelhetem, ezért meg is tettem. Pár nap múlva megérkezett a könyv, amit büszkén megmutattam neki, ráadásul sorszámozott is volt. Általában ha az új szerzeményeimet látja, nem reagál különösebben semmit, ezért is volt furcsa az arcára kiülő döbbenet. Azt mondta. nem gondolta volna, hogy megrendelem. Itt már sejtettem, mi a helyzet. És ha ez még nem lenne elég, meg is mutatta a könyvet, és elárulta, hogy a szüleitől kaptam volna. (Szegénykém nem túl ügyes ajándékozás terén.) De ettől függetlenül nagyon boldog voltam, és ugyanúgy örültem az ajándéknak, mint ha mit sem sejtettem volna róla. :)

Őrülten ​nagyképű… de meg kell veszni érte.
Hunter könyörtelen bérgyilkos. A Védelmi Minisztérium szoros megfigyelés alatt tartja, de ez nem zavarja, hiszen az a feladata, hogy végezzen a rosszfiúkkal. Ideje nagy részében imádja a munkáját. Egészen addig, míg nem mindennapi feladatot kap: meg kell védenie egy embert az arumok egyik halhatatlan ellenségétől.
Serena Cross egy szavát sem hiszi a legjobb barátnőjének, aki azt állítja, hogy a saját szemével látta, ahogy egy befolyásos szenátor fia átváltozott valami… természetfelettivé. Ugyan ki hinne el ekkora sületlenséget? Serena azonban hamarosan szemtanúja lesz annak, hogy a barátnőjét meggyilkolja egy idegen, és ezáltal egy olyan világba csöppen, ahol egyesek ölni is képesek azért, hogy a titok titok maradjon.
Annak ellenére, hogy másfélék, Hunterben szenvedélyes vágy ébred Serena iránt, ezért az arum a maga számára is meglepő dolgot tesz: megszegi az eddigi életét irányító szabályokat, és szembeszegül a munkaadóival Serena biztonsága érdekében. A kérdés csak az, hogy vajon az idegenek és a kormányzat jelenti Serena számára a legnagyobb fenyegetést… vagy maga Hunter?


A BORÍTÓ
Ez volt az egyik, ami már elsőre megfogott a könyvben. Még semmit nem tudtam róla, de a borítója alapján már akkor megvettem volna, ez pedig véleményem szerint nagyon fontos, hiszen a mű külseje az, amit először meglátnak. Tudom, tudom. Nem ítélünk borító alapján. De azért valljuk be, egy jó megjelenés nagyon sokat dobhat. A felirat színe és Hunter szeme külön dicséretet érdemel.

A TÖRTÉNET
A sztori két főszereplője egy aurum és egy ember. Talán ez az egyik oka annak, hogy sokan párhuzamba állítják a luxen sorozat két kulcsfigurájával Katyvel és Demonnal. A molyos értékeléseket olvasva el lehet különíteni két csoportra a véleményt alkotókat: akik azt mondták, van hasonlóság, és akik talán észrevették, de nem említették csak áradoztak róla. Nem azt mondom, hogy alaptalan lenne a feltevés, valóban van bennük közös, mégis nagyon eltérőek. A megegyező vonások pedig nagyrészt általános karaktertulajdonságok, szóval ezt igazán nem róhatjuk fel az írónőnek. Úgy vélem, mindkét szereplő megfelelően ki lett dolgozva, és nem is akármilyenre.
Hunter stílusa nyers, kemény, célratörő, (szexuálisan kissé túlfűtött) és mindemellett remek a humora. Mindig tudja mit kell tennie, és ha akarja, ha nem, megteszi. (persze kivételek mindig vannak) A családja nagyon fontos számára, ugyanúgy mint a barátai, védelmezi őket ahogy csak tudja. A vizuális típusoknak külön élvezetet nyújt a külső leírásának megelevenítése, a szerző minden apró részletet kidolgozott rajta. Nem sokat tudhattunk meg a családjáról,sok levegőben függő szál maradt fivérei története után. Mindhárom testvére kapott egy kis részt, és bár csak pár oldalnyit, mégis olyan hatást keltettek mint ha már ezer éve ismernénk őket. Hunter egy tökéletes példa arra, hogy nem ítélünk meg egy fajt pusztán néhány tagja miatt. Vagy ha mégis, kivételek mindig vannak (lásd: Dex).
Serena tipikus ember. Pszichológus ként dolgozik, éli az életét legjobb barátnőjével. Legalábbis első ránézésre. Sokkal több lakozik abban az apró. törékeny ki testben, mint amennyit gondolnánk. Nincs semmi különleges képessége, kitartása és akarata mégis elismerésre méltó, bőven van benne küzdőszellem. Nem csak fizikailag, hanem szóban is képes kiállni saját magáért, nem szereti ha megmondják neki, mi tegyen. Néha kissé túldramatizálja a helyzetet, de ez a körülményekből adódó ártalom. Nem ellenséges természetű, de nem szívleli ha a szeretteit bántják. Barátnője Mel kevés szerepe ellenére szintén sok "törődést" kapott az írónőtől.
Természetesen nem csak a főszereplőkhöz tartozó mellék karakterek lettek megfelelően elkészítve, hanem az összes többi is. A fülszövegben viszont véleményem szerint túl sok minden benne van. Tudom, az a lényege, hogy leírja röviden és tömören a mű történetét, de az infó túl sok volt. Ennek köszönhetően már az elolvasása előtt számítani lehetett a cselekményre. De a könyv humorossága miatt talán megbocsájtható ez az apróság. Nagyon örültem, hogy a sztori megfelelően poénosra sikeredett, nem voltak túlzásba esések, sem lapos részek.
E/1-es, szemszögváltogatós a történet, a szemszögeket viszont érdekesen váltogatta. Nem írta ki a neveket, így az elején csak pár mondat után lehetett tudni, kinek a szemén keresztül is látjuk az eseményeket. Valamint a vége felé volt egy rész, ahol Serena kétszer volt egymás után. Folyamatosan követték egymást a nézőpontok, ez volt benne az egyetlen ilyen, talán azért volt zavaró.
A cselekmény izgalmas volt, még akkor is, amikor semmi nem történt. Nagyjából a könyv 3/4-énél indul be úgy igazán, előtte azért tűnhet kevésbé eseménydúsnak, mert ugyanazon a helyszínen voltak, nem mennek sehova, így korlátozottá válnak a lehetőségek.  Ennek ellenére  J. L. Armentrout a maximumot is kihozta a helyzetből, sőt még többet is. A passzivitás ellenére is végig aktív volt minden. Sokaknak ez nem tetszett és negatív dolognak találták, de számomra kifejezetten kellemes volt, hogy még így is be tudott szippantani a történet.
És a legfontosabb téma: luxen vagy aurum? Most akkor ki a rossz?
Nyolc köteten keresztül nyerhettünk betekintést a luxenek világába, az ő szemszögükből láttunk mindent. Most pedig bizony rendesen felborította a dolgokat a másik oldal. Mindegyik álláspont megállja a helyét, de még így is sokan vannak, akik elvből luxen-pártiak maradtak. És az én véleményem erről? Úgy gondolom, nem az itt a kérdés, hogy kik a jók és a rosszak, mivel mindkét faj rossz. Sőt! Még az emberek is rosszak, Mindhárom Földön élő faj kegyetlen és hataloméhes, egyik sem jobb a másiknál. Viszont mindegyik félnél vannak, akik jók, akik igyekeznek egyensúlyt teremteni.
"Hát a jófiúk nem éppen tipikusak. Ők egyáltalán nem jófiúk, de ha valamit megtanultam, az az, hogy nem létezik fekete és fehér. Nagyon sok a szürke a kettő között."
A szürke lehet jó, de akár semleges is. Mindegyik életformának megvan a maga története, a maga céljai, a sebhelyei. Sokszor egy felsőbb célból jöttek létre, bizonyos dolgok akaratukon kívül is beléjük van kódolva. Én nem állok egyik oldalon sem a 3-ból, hanem azok mellett állok, akik a pusztítást meg akarják szüntetni és véget vetni az örökös háborúskodásnak.
Ez a történet is igazolja: minden csak nézőpont kérdése.

TETSZETT
A kedvenc jelenetem mindenképp a vázás jelenet. :) Daemon felbukkanása pedig megdobogtatta a
szívem, még hacsak egy pillanat erejéig is láthattam. (már nagyon hiányzik :/ ).  Amitől még szintén hevesebben vert a szívem, az a vége volt. Nem függő befejezés, mégis simán lehetne folytatni a történetet, és nagyon bízom benne, hogy ez az írónő terve. A jelenetek és a szereplők tökéletessége és kidolgozottsága előtt pedig csak fejet tudok hajtani. Valamint jó volt ennek az egész világnak a szenvedélyesebb, erotikusabb oldalát is meglátni. Be kell hogy valljam, bármennyire is igyekszem, nem tudok több jelenetet kiragadni. Az egész úgy ahogy van, fantasztikus volt! :)

NEM TETSZETT
Mint már említettem, a fülszöveggel nem vagyok teljesen kibékülve, még mindig úgy tartom, túl sokat mutat. Talán még a szemszögváltós hibát ide tudnám sorolni, bár az inkább a nem lehetett nem megemlíteni kategória. Egyvalamin viszont nagyon megakadt a szemem. A vége felé egy jelenetben volt, hogy Serena ás Hunter többször egymás után, volt hogy négyszer ötször ismételték meg ugyanazt a ... tevékenységet. Ezzel nincs semmi gond, viszont fizikailag kissé kivitelezhtetlennek tűnik. Lehete, hogy Hunternek nem, mivel az aurumok lehet, hogy máshogy bírják, viszont Serena akkor is csak egy ember és hát na.. :D




EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"– Minden egyes alkalommal?
– Minden. Egyes. Alkalommal."
" Egy több mint két méter magas csillámpóni vágtatott ki a posta épületéből, és rontott nekem."
"– Hová, hová? – kérdezte, és a karját a derekam köré fonta. – Nem, nem hozzád beszélek, Dex. Leszarom, merre járkálsz."

AJÁNLANÁM?
Teljes szívemből! Kellemes csalódást okozott a könyv, egyáltalán ne arra számítottam, mint amit kaptam. A történet magával ragadó, szint beszippant olvasás közben. Az írónő egy újabb remekművet alkotott, ami már sokak szívét megdobogtatta, és ez még csak a kezdet! A luxen sorozat rajongóinak különösen figyelmébe ajánlom. Aki már olvasta: Mi a véleményetek a luxen-aurum kérdésről? A többiek pedig olvassák el bátran, nem fognak csalódni, ígérem! ;)

2017. április 6., csütörtök

Carrie Fisher: A ​hercegnő naplója



Könyvértékelés









Sziasztok! :)
Ez a könyv, melyet értékelni fogok, főként a StarWars miatt közel áll a szívemhez. Január elején, mikor megláttam az első hirdetést róla, annyira megörültem neki, hogy egy sor ugrálás és sikítozás után már rohantam is fel a Libri holnapjára, és gondolkodás nélkül rányomtam a megrendelésre. Még több mint egy hónap volt a megjelenésig, de az sem zavart, minél előbb szerettem volna magaménak tudni a regényt. Március elején érkezett meg a várva várt csomag, és egy hét múlva már álltam is neki olvasni. Két hétig tartott, de valójában csak két péntek délutánt vett igénybe, hétköznap sajnos nem volt időm olvasni, de természetesen amint tudtam pótoltam. Fogadjátok szeretettel. :)

A ​hercegnő naplója szellemes, provokatív, őszinte, intelligens és szókimondó. Épp olyan, mint szerzője volt, a napló megszületésekor mindössze 19 éves Carrie Fisher. A színésznő emlékei rendezgetése közben, régi újsághalmok között bukkant rá saját, kézzel írott naplójára, és szembesült egykori tinédzser önmagával, azzal, hogy milyen is volt megélnie a Csillagok háborújának forgatását vagy éppen „hosszúra nyúlt egyéjszakás kalandját” színésztársával, Harrison Forddal. A hercegnő naplója ezekről az intimitásokról is beszámol, igazán egyedivé azonban az időutazás teszi: az idősebb Carrie Fisher találkozása a 19 évessel. A könyvben a hatvanéves színésznő emlékei a stábról, a forgatásról, a szerelemről, a sikerről vagy éppen a függőségekről izgalmasan keverednek, vetülnek a kézzel írott napló szövegeire. Utóbbiakból egy sokkal naivabb, sebezhetőbb nő képe rajzolódik ki, akiben azonban csírájában ott van már az excentrikus, vicces, intelligens, nagydumás Carrie Fisher is. Utolsó kötete ékes bizonyíték rá, hogy nem csupán egy hollywoodi szupersztárt, generációk ikonját, de egy kiváló írót is elveszítettünk a személyében.


A BORÍTÓ
Egyszerre tetszik és nem is. Kicsit összevisszának tűnik, mint ha rendezett rendetlenséggel szerkesztették volna össze. Az aláírás nagyobb és előrébb van mint az alcím, valamint a NAPLÓJA A betűje is eléggé halvány, ráadásul a szemöldökébe is belelóg. Másrészt viszont a maga szétszórtságával pont olyan, mint Carrie és a betűk típusa és formája is el lett találva. Kicsit az arcából kellett volna még többet mutatni szerintem. :)

A TÖRTÉNETE

Úgy gondoltam, ha már egyszer fejezetekre van bontva, én is követem ezt a mintát és részenként írok róla. Így talán még egyszerűbb is, mint az egészről egyben.

1976-ban
Az egész fejezet egy felsorolás, ahol azok az eseményeket vannak a középpontban, amik 1976-ban történtek. Minden fontosabb dolgot megemlít, majd a végére hagyja a számára legjelentősebbet és legmeghatározóbbat. (Mindenki rájöhetett már, mit.) Egy rövid bekezdésben elmondja, hogy 2013-ban ismét meghívták az új filmbe, valamint itt teszi fel először azt a kérdést, amely keretbe foglalja az egész művet és végigvonul rajta: Ki lenne ő, ha nem lett volna Leia?

Leia előtt
Itt felületesen szót ejt mindenről, ami a forgatás előtt történt vele. Említi a gyermekkorát, a szüleiről és a neveléséről beszél (mellyel személy szerint nem értek egyet). Az első filmje a Sampon volt, ahol bár nem kapott túl sok szerepet, még is jelentős volt számára, főleg tapasztalat szempontjából. Akkoriban már el is kezdett kialakulni a véleménye a színészekről és magáról az egész színészetről. -hisz minél többet lát valamiből az ember, annál kevésbé fogja szeretni
 A színi iskoláról és a költözéséről, és az ezzel kapcsolatos élményeiről ír még itt.

Fejjel lefelé, eszméletlenül, haragsárga szemmel
Enné a fejezetnél nem igazán tudtam megfejteni, mire utalhat a címe. Először arra gondoltam, valami nagyon feldühíti majd, de az elolvasása után sem lettem okosabb. Ez a rész a szereplőválogatásra és annak következményére épül. A kusza kettő az egyben meghallgatás egyben vicces és szomorú is, szegény nagyon nem tudta, mit kell tennie. Végtére is jól sült el a dolog, hisz megkapta a szerepet, ami miatt természetesen félbeszakította tanulmányait.

Dupla konty hadművelet
Mint a címe alapján is megfejthető, ez a fejezet a hajáról, annak kiválasztásáról, sminkjéről, ruhájáról és fodrászáról szól főként. A kiválasztott frizurát ő csak 'hajfülhallgató'-nak hívta, ami bár humoros, mégis találó megnevezés. Nagyon sok időt kellett vele foglalkozni, már hajnalban ment a helyszínre, és csak délelőtt lett kész a haj. Rengeteg kitartás kelletett ahhoz, hogy csak ezt a részét is végigcsinálja az egésznek, a fodrászának Pat McDermottnak pedig külön gratuláció jár.


Carrison
Bármilyen meglepő, egyáltalán nem tervezte, hogy ez lesz. Az olyan viszonyokról, ahol az egyik félnek családja van, meg volt a maga véleménye, soha nem is akart ilyen kapcsolatba keveredni (családi háttere miatt is), de ugyebár a sors kiszámíthatatlan. Érdekes, hogy mennyien tartották könnyűvérű nőnek, pedig párkapcsolatai száma nem lépte túl az 1-et, és másféle ügye sem volt szinte azelőtt férfival. Valószínű pusztán az alapján alakult ki róla ez a kép, hogy csinos volt és híres. Szintén meglepő az alkoholhoz való viszonya. Egyszerűen utálta. George Lucas születésnapi buliján sem ivott, legalább is kezdetben, de végül eléggé spicces állapotba került. El akarták őt vinni, de Harryson nem hagyta, megmentette őt, mint egy hős lovag. Ennél a pontnál kezdődött Carrison hosszúra nyúlt egyéjszakás kalandja.

Jegyzetek a férfi körül, avagy a blabla mártír
Ide a régi naplójából emelt ki részeket, tudniillik rengeteget írt, versei is voltak, melyek meglepően jók. Ezek nyelvezete és írásmódja talán még könnyedebb és egyszerűbben megérthetőbb is, mint magáé a könyvé. (Persze ez csak egy személyes vélemény.) Akkoriban nem gondolta, mekkora jelentőséggel bírnak majd ezek a jegyzetek évekkel később, amiket a forgatás alatt készített. Azokban az időkben szimplán azért írt, hogy ne golyózzon be.

40 évvel később
Itt főleg visszatekint a múltba. Idős, érett fejjel mereng a múlt felé, főleg Carrison felé. Vajon mennyivel másabb lehetett volna minden? Helyes volt ez így?  Ezen kérdések boncolgatásán túl még azt is szóba hozza, mért nem beszélt soha senkinek a viszonyról.


Összeköt és megvilágosít minket
Senki nem számított rá, hogy a film be fog futni, arra meg pláne nem, hogy ennyire sikeres lesz. Az elkövetkezendő évek összekovácsolták őket hármukat, semelyikük nem tudta még, hogy kell kezelni a hasonló helyzeteket, de együtt sikeresen átvészelték.Sokat szórakoztak, buliztak, élték a sztárok életét, kezdetben még a dedikálásokat is viccesnek tartották.

Leia hercegnő öltánca
Carrie idővel rájött, nem is olyan mulatságosak azok a dedikálások, főleg ha az ember bele van kényszerítve. Rengeteg történetet hallgatott végig, rengeteg embernek dedikált. Sokszor eléggé erőszakosak voltak, vagy túlbutózgók, szün
ete pedig alig volt. Csinálta, mert azt mondták neki. Elmondja a véleményét erről az egészről, bár már az is sokat elárul, hogy öltáncnak nevezte a dedikálást.
egyszervoltod végére ért
elrabolták a herceged
Csingiling új porra szokott
felrobbant az Üveghegy 
egyszervoltod végére ért
Tammy csúnyán beszél
Dumbo most PhD-zett
Leia 2x30 éve él

Szenzációval határos
Hatással van minderre magasabb életkora? Bizonyos dolgokban igen. Zavarja? Talán. Biztos sokan szóvá teszik, főleg a fiatalság, akik a fiatal Leia hercegnőt keresik benne.
És a könyv lezárásával ismét visszakanyarodik élete még mindig legnagyobb kérdésére: Mi lett volna, ha nem lett volna Leia?


TETSZETT
Rengeteg dolog volt ebben a műben ami nagyon tetszett, főleg az érdekességek. Például az, hogy John Travolta-val volt az egyik kedvenc filmem szereplőválogatásán (bár nem válogatták be). A StarWars-al párhuzamosan ugyebár részt vett még egy meghallgatáson, ez a film pedig a Carrie című film volt, ahol Carrie játszotta volna Carrie szerepét. :) Csubit alakító színész betegsége sem semmi, és hogy így is szerepelt. Markról bár nem esett túl sok szó, mégis jó volt egy kicsit látni belőle is.
Ezek mellet a fejezetek előtti képek is nagyon sokat dobtak az egészen, az írónő és a stílusa pedig egyszerűen lehengerlő. :)

NEM TETSZETT
Mivel ez egy életrajzi regény, így ami nem nyerte el a tetszésemet, azok csak az életében történt számomra negatívnak tűnő dolgok voltak(persze ebből sem volt sok). Ilyen volt a nevelése, a szülei, valamint az, hogy fogyókúrára fogták pusztán pár kiló végett. Ezen kívül csak annyi, hogy nem kellett volna ilyen sokat foglalkoznia azzal, mi lett volna ha.. . Ki kellett volna használnia minden pillanatot és boldogan visszaemlékezni rá, nem pedig 60 évesen is azzal foglalkozni, mi lett volna ha..

AJÁNLANÁM?
Naná! És nem csak azért, mert gyermekkorom óta imádom őt és a filmjét. Tényleg magával ragadó az írásmódja és stílusa, közvetlensége. Betekintést  nyerhetünk ennek az életmódnak legszebb és legrosszabb részeibe, valamit megtudhatunk végre pár dolgot Carrisonról. Szóval egy nem mindennapi ember nem mindennapi életét ismerhetjük meg. Remélem meghoztam hozzá a kedveteket. Nem fogtok benne csalódni, ígérem! ;) 

2017. március 30., csütörtök

A gondolkodóhoz

Válaszlevél
~
Avagy miért lennék én merengő?

Sziasztok! :)
Ezt a bejegyzést igazából nem terveztem el előre, teljesen spontán jött, egy ma kapott feladat ihlette. Irodalmon jelenleg egy általam nagyon kedvelt és egyik legjobbnak tartott vers, a Szózat költőjével foglalkozunk: Wörösmarty Mihállyal. Pár órája már ő a téma, ezért lazítás ként ma egy könnyedebb művével ismerkedtünk meg, A merengőhöz című verssel. Azt a megbízást kaptuk, hogy válaszoljunk erre a költeményre egy levélben, mint ha csak nekünk íródott volna, próbáljuk beleképzelni magunkat az adott szituációba, és a lehető legőszintébb és legérzelemdúsabb gondolatainkat papírra vetni, melyeket ez a vers váltana ki belőlünk.
Hogy mi olyan meglepő ebben az egész helyzetben? Na ez egy érdekes történet. Tudniillik ezt a költő a feleségének, Csajági Laurának szánta, méghozzá nem is akármilyen alkalomra, hanem nászajándékba. Ezzel nincs semmi gond, viszont a mű elolvasása után feleségr eléggé megneheztelt emiatt Wörösmartyra, és nem ok nélkül. De mi lehetett a gond? Hisz a verssel minden rendben van. Formailag. Na de a tartalma... A lírikus mondandóját véleményem szerint nincs olyan nő, aki zokon ne venné. Hisz valójában hűtlenséget feltételez róla, azt mondja neki, hogy ne gondolkozzon a múlton és  jövőn, amikor itt van a jelene. Ne sóvárogjon be nem teljesült vágyai után, legyen boldog, most, amikor lehetősége van rá. Ne kábítsa el a vagyon és a hírnév, az élete anélkül is lehet szép. Ne gondoljon semmi másra, csak szomorú szívű párjára, ki talán még önmaga sem teljesen bizonyos érzelmeiben, ki nem bízik szép feleségében. Ki kérleli múzsáját arra, boldogságában őt magára ne hagyja. Kit oly sok bánat emészt,hogy szép szerelmétől még a gondolatait is elvenné. 

A merengőhöz
Laurának

Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.
Újra és újra végigolvastam, kitisztult ámbár mégis dühös fejjel neki válaszul ezt írtam:

A goldolkodóhoz

Kedvesem!
Amint versedet kezembe vettem, szívemet boldogság öntötte el. Hisz annál szebb ajándék nászunkra nem is lenne lehetséges, minthogy művedet én ihletém meg. Hisz nagy szó ez egy hölgynek -Feleségnek!- hogy szíve választottjának múzsája ő lehet. Ő az, kiről gondolatai szólnak, kiért szíve nap mint nap ritmusra dobban!
 Egy olyan férfinak, kinek hazája az első, szívét meggyengítette egy nő. Hol versek eddig csak szép magyar hazáról szólottak, most itt-ott elrejtve a szerelem szavai is helyet kapnak. De ezek a sorok valóban szerelmed szavai? 
Midőn versed végére értem, jókedvemnek már csak hűlt helye maradt meg. Minek szépnek, jónak s dicsőítőnek kellene hangozni, miért vádaskodó? Miért ítélő? Én rosszat nem tettem, pusztán csak a semmibe meredtem. Szemem világa ugyan sehol nem járt, s ha járt is volna, csak a te irányodba kalandolt volna el. Pillanatnyi képkiesésem te hűtlenség gondolatának nevezed. Azt mondod, fejemben más jár. Hogy engem pusztán csak a jólét érdekel. Tán úgy véled, mit nyújtasz nekem, keveslem? Rettentő bűnbeszéd ez.
Szavaid mázsás súly ként nyomják lelkemet. Én rólad feltételezni még csak hasonlót sem lennék képes. Szívünk egymásért ég, életünk egybekötődött már. Vagy talán reszketsz, hogy ez csak fellángolás? Remegsz a gondolattól, hogy holnap tán már nem szeretjük egymást? Engem nyugalomra s békességre intesz, de te gondolataid tengerében hánykódsz egy ócska kis ladikban. Te már készülsz eldobni gondolatban jövőnk, ennek tettével mégis engem vádolsz. 
Maradj hát köztünk ifjú szemeiddel, arcod ne fordítsd papír felé, emeld fel! Ha valóban napod lészek én, szép delemet ragyogtatsd! Ne csinálj homlokomra rácot, s szívembe ne hozz bánatot.
Remélem tetszett nektek, elbírálásra majd csak holnap kerül igazán. Addig is szorítsatok nekem. Ti kaptatok már hasonló feladatot? Ha igen, mi volt az? Kíváncsi vagyok, ki hogyan oldana meg egy ilyet. Várom az ötleteket. ;) 
Addig is szép estét nektek! Sziasztok! :)

2017. március 15., szerda

Tündérmese book tag


Sziasztok! :)
Könyvajánlót még nem tudok hozni nektek, mivel a Hádész Házáról nem is terveztem készíteni. Úgy vélem, egy sorozatrészt elég bonyolult és értelmetlen lenne minden előzmény nélkül kielemezni, szóval majd a következő könyvről írok egyet. :) Na de térjünk is a tárgyra. Egy ideje már nézegettem a book tag-eket és úgy gondoltam, én is kipróbálom. Sokfélét láttam, de ami a legjobbnak ígérkezett, azt Anya olvas blogján találtam meg. Mindig is közel álltak a szívemhez a mesék, nagyon imádtam őket, és ez a szeretet a mai napig sem halványodott. Személyes kedvenceim a Shrek és a Kishableány.
Pinokkió - A fiú, akinek megnőtt az orra, ha hazudott
~Hazudtál már egy könyvről, mert szégyellted, hogy tetszett?~


Nem, még soha nem volt ilyenre példa. Úgy vélem értelmetlen lenne ilyet tenni, hisz ezzel elárulnánk magunkat, és a könyvet is. Ha valamit olvastunk, és megszerettünk, legyünk rá büszkék, hogy így érzünk és soha senki kedvéért ne állítsuk az ellenkezőjét. 





A Szépség és a Szörnyeteg - A lány, aki nem a külsőbe szeretett bele
~Melyik könyvet imádod, annak ellenére, hogy rémes a borítója?~

Beautiful ​Creatures – Lenyűgöző teremtmények című regény számomra nagyon kedves és a történetét is szeretem, viszont a borítója egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Van benne valami, ami inkább taszítóvá, mintsem hogy vonzóvá teszi.




Hófehérke - Akire a szépségéért vadásztak
~Vettél már meg könyvet csak a borítója miatt, és ha igen, mi volt az?~


Igen, már megesett. Legutóbb például Sophie Jackson-tól az Egy ​font hús című regényt bevallom, hogy csak a borítója és a címe miatt vettem meg. Elolvastam a fülszöveget itthon, és bár nem pont olyan, amire számítottam remélem, nem fogok csalódni.




Csipkerózsika - Akit elátkoztak, hogy aludjon, majd az igaz szerelem csókja ébresztette fel
~Melyik a kedvenc könyves párod?~

Természetesen Katy és Daemon, J. L. Armentrout Luxen sorozatának főszereplői. Teljesen különbözőek, mégis tökéletesen kiegészítik egymást és bármire hajlandóak lennének a másikért.




A kis hableány - Aki feladta az életét a szerelemért
~Szoktál kipróbálni új műfajokat vagy inkább maradsz azoknál, amelyeket ismersz és szeretsz? Ha kipróbáltál már újakat, melyik volt az utolsó ilyen könyv?~

Bevallom, nem sűrűn próbálok ki új műfajokat. Eddig azt gondoltam, hogy igen, de jobban átgondolva végig maradtam a szokásosaknál. Valahogy nem vitt rá a lélek, hogy másokkal is kísérletezzek. Stephen King: Carrie című művét elolvastam, mivel horror, így ez egy olyan történet volt, ami a komfortzónámon kívül esett.




Hamupipőke - Aki elvesztette a cipőjét éjfél után
~Melyik volt az utolsó könyv, ami miatt fennmaradtál egész éjszaka?~


Becca Fitzpatric: Finale-Végjáték c. könyvének története egyszerűen annyira magával ragadott és beszippantott, hogy nem tudtam letenni. (Nem mint ha akartam volna.)




Rapunzel - Akit bezártak egy toronyba
~Melyik volt a legrosszabb könyv, amit az elmúlt hónapban olvastál?~


Nem volt ilyen könyv. :) Mindegyiket szerettem, amelyiket olvastam.






Aladdin - A szegény fiú, aki egy dzsinnt talált
~Melyik volt az utolsó „könyvkincs”, amit találtál?~

Carrie Fisher: A ​hercegnő naplója. Épp most olvasom és egyáltalán nem bántam meg, hogy megvettem. Hamarosan jön is az értékelése.



Alice Csodaországban - A lány, aki a nyúlüregbe esett
~Melyik könyv olvasása során érezted úgy, hogy egy teljesen új világba csöppentél?~


Angelfall trilógia. Úgy éreztem, mint ha a saját világom is megszűnt volna, és szinte mindent láttam magam körül.





A békakirály - Az elvarázsolt herceg, aki újra emberré vált
~Melyik volt az a könyv, amelyikről azt gondoltad, utálni fogod, de végül mégis megszeretted?~
Nem volt ilyen, úgy soha nem álltam neki könyvek, hogy biztosan rossz lesz. Még a kötelező olvasmányokhoz is próbáltam pozitívan viszonyulni.



Jancsi és Juliska - Akik elvesztek az erdőben és egy boszorkány elfogta őket
~Melyik testvérpár (fiú-lány) a kedvenced és miért?~
Percy Jackson sorozatból Nico és Bianca. Sok testvér párról olvastam már, de olyannal mint ők, még nem találkoztam.




Piroska - Akit a nagymamának öltözött farkas felfalt
~Melyik könyvben csalódtál azután, hogy beleszerettél a borítóba és a fülszövegbe?~

Minden nap minden órájában. Nem volt annyira rossz ugyan, de mégis sokkal jobbra számítottam a borító és a fülszöveg alapján.




Rumpelstiltskin - Akinek senki sem tudja a nevét
~Melyik az a könyv, amelyiket imádod, de nem kapott elég figyelmet?~

Tomcsik Nóra:A változások kora. Még friss a mű, valószínűleg idővel majd sokkal többekhez eljut, és szilárd meggyőződésem, hogy jóval többen figyelnek fel rá, mint azt az írónő valaha is gondolta volna.

2017. március 2., csütörtök

Rojik Tamás: Befogad és kitaszít

Könyvértékelés


Sziasztok! :)
Tudom, megint késtem. Több mint egy hét telt el a legutóbbi értékelésem óta és szégyenlem is magam miatta. Igyekszem amennyire tudom, de mostanában összegyűlt minden és egyre kevesebb időm van a könyveimre. Nekiálltam komolyabban készülni a nyelvvizsgára és novellapályázatokkal is szemezgetek, viszont sajnos nem megy egyszerre minden. Na elég is a kifogásokból és a sajnálkozásból, meghoztam a legújabb könyvértékelésemet: Rojik Tamás, első kötetes magyar írónk novelláját végeztem ki pár napja és hogy őszinte legyek, hatalmas hatással volt rám. Minden pillanatát élveztem, csak úgy faltam az oldalakat. Egyedül azt sajnálom, hogy nem kezdtem el előbb. Fogadjátok sok szeretettel. :)





Egy péntek estén az anyám a vacsoránál nagyon komolyan azt mondta, hogy a következő pénteken el fogom kísérni őt balettórára, hogy nőiességet tanuljak, ahogyan a hozzám hasonló úri hölgyeknek illik. Az eltelt évek ellenére is meglepett a vaksága. Gondolkodtam, melyik reakciót válasszam. Földhöz vághattam volna a levest, üvölthettem volna, nagyon halkan nemet válaszolhattam volna, és akkor elegánsan felmegyek a szobámba, de sejtettem, hogy fordulóponthoz érkeztem, valamin változtatnom kell. Apám látta a hezitálásomat, óvatosan húzta maga felé a törékeny tárgyakat, de megszólalni nem mert.






A BORÍTÓ
Engem személy szerint már elsőre megfogott benne valami, bár meg nem tudom mondani micsoda. Az egész egy kissé szürreális, mégis oly valóságos; első ránézésre furcsának tűnhet, de ha a dolgok mögé tekintünk, ott rejlik a tényleges mondanivalója. Épp ezen okok miatt passzol tökéletesen a történethez, melyről ugyanezt tudnám röviden elmondani. Az ötlete egyedi és eredeti, viszont a betűtípus nem biztos hogy el lett találva. Szépnek szép és jól is mutat, bár tapasztaltam már párszor, hogy sokszor nem lehet olyan könnyen kiolvasni.

A TÖRTÉNETE
Mivel mint említettem ő is kezdő író, ezért még nem jutott el sokakhoz a története, ami idővel biztos vagyok benne, hogy változni fog. Épp evégett molyon csak alig kapott értékelést, de aki véleményezte, az rosszat nem mondott, csak csupa jót. 
A történet Magyarországon játszódik, azon belül is Budapesten. A helyszínek leírása nem lett annyira kidolgozva, de a hangsúly másra van helyezve, szóval ez elnézhető "hiba". A mű jellegzetessége, hogy a cselekménye 2 szálon fut: egyik az egyik főszereplőé, a másik a másiké. Hogy egyszerűbb legyen átlátni, külön-külön mutatom be őket:

Az első szál: Bence. Valójában ez egy visszaemlékezés, ahol először pár mondat erejéig még a jelenben vagyunk, majd átugrunk a múltba Bence 3-4 éves korába. A könyv 3/4-ig folyamatosan az élete halad előre,láthatjuk miként nő fel, válik egyre idősebbé. Minden életszakasza egyformán izgalmas és unalmas, a belső gondolatmenetei különösen összetettek, így már az elején érezhető volt, ő nem egy átlagos kisfiú. Kezdetektől fogva nagyon intelligens, bár a külső dolgokra kezdetben még persze nem tudott megfelelően reagálni, de ez az idő előrehaladtával egyre jobban kifinomult.
A családja átlagos, a szüleiben nincs semmi különleges vagy nem hétköznapi. Jó család, teli "szeretettel" (igen, direkt tettem idézőjelbe ;) )
Ha részekre kéne osztanom az idősíkját, így nézne ki: óvoda, iskola, gimnázium, egyetem. Mindegyik szakasznak megvannak a maga jellemzői, fontos, meghatározó momentumai.
Az óvodában még igen csak kezdetleges volt minden, nem is történt túl sok dolog, viszont  egy személyt emelnék ki, csoport társát Zolit. Ezek alatt az évek alatt ő volt rá a legnagyobb hatással, és segítette a legtöbbet; talán az első igazi barátjának mondhatnám, de mivel ez az időszak csak pár évig tartott, hamar el kellett válniuk.
Az  általános iskola 6 évig tartott számára, de ez alatt is sok minden történt. Még itt sem volt teljesen tökéletes semmi, az elején stréber lett mint az várható volt, barátai sem voltak, így a sportba temetkezett.
És itt kerül a képbe egy új karakter, aki maradandóan gyakorol nagy hatást az életére, az edzője: Pepe bácsi. Tán nem is olyan látványosan, inkább folyamatosan az évek alatt, de úgy vélem mégis meghatározta.
A gimnáziumban már egyre jobban zajlik az élete, egyre több inger éri, mint ahogy annak lennie kell. Itt is megmutatkozik a sport szerepe, hisz kitűnő tanulmányi eredményein kívül remek sportoló is, és az sem utolsó előny, hogy az izmai is megnőnek tőle, Külseje ellenére a lányokkal még sincs szerencséje. Géza tanácsára megpróbál szexuális tapasztalatot szerezni, ám ez nem megy könnyen. Viszont egy váratlan (és talán különleges) alkalommal minden megváltozik. Attól fogva az élete is másabb lett, sokat foglalkozott a lányokkal és többet járt szórakozni, ugyan belül nem változott fikarcnyit sem. Az első "szerelem" is rátalál egy hosszabb időre, de az egyetem kezdetével ennek is vége szakad. Valamint Gézáról sem feledkezhetünk meg, hiszen ő az, akivel ezek alatt az évek alatt talán a legszorosabb baráti viszonyt alakította ki.
Az egyetem miatt elköltözik, saját lakása lesz, függetlenné válik, már kizárólag a tanulásnak és a sportnak él.

A második szál: Noémi. Az ő története nem nyúlik vissza a régmúltba, egyből a dolgok közepébe vág és egy számára átlagos nappal indít. Ő már egyetemista, éli a saját kis világát. Ennek ellenére még a szüleivel lakik, még ha független is próbál lenni. Folyamatosan csábítja el a férfiakat  különleges "hobbija" miatt, amit szépségének köszönhetően elég könnyedén hajt végre.
A szülei nem olyanok voltak mint Bencének, az anyja érdekes jellem volt, ellenben az apjával szoros kötelék alakult ki. Sokszor az édesanyjával való ellentét miatt konfliktusokba ütközött, de egész ügyesen kiköszörülte a csorbát. Az apján kívül egy barátja volt, Márk, akivel az érdeklődése minden téren hasonló volt. Mindig számíthattak egymásra és sokszor kisegítették egymást.
Jelleme miatt nem alakult ki párkapcsolata egyetlen férfival sem, ellenben sokat utazott és "hobbija" révén járta a világot.
Igen, tudom mire gondoltok.. nem, ő nem egy olyan lány. Igen, a hobbiját is idézőjelbe raktam meg sokat utazott de nem, nem az. Egy sokkal érdekesebb dologról van itt szó, a hobbiját pedig elárulom: a képek. :)

A két szál pedig egy ponton találkozik, az egyetemi éveik kezdetén, ettől fogva pedig egyszerre fut. Eleinte nagyon furcsa dolgok történnek, még egy jósnő is a képbe kerül, majd minden összeáll és egy ideig viszonylag nyugalom van. Ám ekkor jön az áradat, az érzelmek áradata, mellyel egyikük sem tud mit kezdeni. A személyiségük és életfelfogásuk különböző, belül mégis egyformák.
Mindketten álarc mögé bújva élik életüket a társadalom kitaszítottja ként, mégis beilleszkedtek, megfelelve mindenkinek. Senki nem értette meg őket, nem tudtak mit kezdeni velük. De egymásra találtak és az egymásban keltett érzelmeikkel közösen segítettek lebontani a világ és a lelkük közé épített kőfalat.

TETSZETT
Különösen jó volt, hogy a történet hazánkban játszódik, így kicsit közelebb érezhettem magamhoz az egészet. A mellékszereplőket bár nem ismerhettük meg jobban, mégis érdekesek és a lehetőségekhez képest jól kidolgozottak. A két szál is szépen meg van csinálva, egyáltalán nem lehetett belekeveredni, minden tiszta és érthető. Bence sportját is kiemelném, mivel nekem személy szerint közel áll a víz a szívemhez, így még különlegesebbé tette a karakterét. Noémi titka volt a másik, amit nagyon szerettem (na meg persze a vezetékneve). Nem csak a képek, hanem a helyük is. Számomra olyan.. varázslatos volt egy kicsit az egész. Na és a végén amik kiderültek.. :))

NEM TETSZETT
Be kell hogy valljam, ebben a novellában nem volt olyan ami ne tetszett volna.
Azt sajnáltam, hogy Noémi múltjába nem nyerhettünk nagyobb betekintést, valamint a mellékszereplőket sem ismerhettük meg jobban. A fülszövegbe pedig az író helyébe kicsivel hosszabb idézetet tettem volna be. Ezen kívül nem tudok rosszat mondani róla. Talán csak azt, hogy túl rövid volt. :)

AJÁNLANÁM?
Még szép! Hatalmas hatással volt rám ez a történet, rég fogott már meg annyira könyv, hogy egy szuszra végezzem ki. (Természetesen ehhez az is hozzájárult, hogy  nem kellett sok idő az elolvasásához.) Egy nem mindennapi szerelmi történet, ahol talán nem is a szerelem a lényeg, hanem a belső jellemek és az az óriási fejlődés. A vége nem egy szokásos happy and, hanem..áhh. Tudjátok mit? Olvassátok el és megtudjátok! Nem fogtok csalódni, ígérem. ;)

2017. február 13., hétfő

Tomcsik Nóra: Változások kora

Könyvértékelés

Sziasztok! :)
Na, meg is jöttem az ajánlóval! Tegnap nekiálltam a második felének, és két óra alatt ki is végeztem. Szinte észre sem vettem az idő múlását, annyira magával ragadott a történet, szinte beszippantott.És az a vég.. . Ez a könyv mindenképp különleges helyet foglal el a szívemben, hiszen ez volt az első könyv amit nyertem, és Tomcsik Nóra volt az első írónő akivel személyesen is találkoztam, nem is akárhogy, hanem az író-olvasó találkozóján. :) Épp ezek miatt már nagyon bántott, hogy ilyen lassan haladtam vele, és az értékelés is csúszott, de remélem ezzel jóvá tehetem. :)

Anglia ​az 1910-es évek hajnalán.
A szegény sorsú Henry, abban a reményben, hogy pénzt és rangot szerezve elveheti a gróf kisasszony Sarah-t, Londonba utazik. Sarah azonban választás előtt áll. Az egyszerűbb életet választja-e Henryvel, vagy elfogadja a birtok új örökösének, Jacobnak házassági ajánlatát és ezzel a grófnői címet? Bátyja, George ugyanis lemond örökségéről és papnövendék lesz Lancesterben, ahol hamarosan megismeri a tragikus körülmények közt elárvult, ám mindig derűs Annát. Mindeközben George és Sarah húga, a bájos és lázadó kamasz, Charlotte arról álmodozik, hogy Henry egy nap őt veszi el feleségül.
Mind az öten más-más tervekkel és ábrándokkal vágnak neki a körülöttük egyre gyorsabban változó világnak, ahol a társadalmi elvárások és előítéletek mellett leginkább önmagukkal kell újra és újra megküzdeniük.
A dolgok aztán váratlan fordulatot vesznek, mikor Henry New Yorkba érkezve radikális, rendszerellenes szervezkedések és lázongások közepébe csöppen. Az egyre aggasztóbb történések után Henry kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy mindez csupán valami sokkal veszedelmesebb esemény előszele, mely így vagy úgy, de majd mindannyijuk életét megváltoztathatja.


A BORÍTÓ
Az a helyzet, hogy szerintem ez a borító tökéletes, de még is hiányzik belőle valami. Első ránézésre kissé üresnek tűnik. A képet kifejezetten szeretem a közepén, szerintem remekül ki lett találva. Rajta van Henry és George, egy meseszép táj, egy hajó és egy templomtorony. Mindent magába foglal, ami igazán fontos. A színe is passzol a történethez, és az akkori időkhöz is. Nem tudom, ezek ellenére mit hiányolhatok belőle. Talán a betűtípus fura? Lehet, hogy egyszerűen csak valami szolidabb keret kellett volna rá, ami magához öleli az egészet. :)

A TÖRTÉNETE
Az a helyzet, hogy azon szerencsések közé tartozom, akik ott lehettek az Író-olvasó találkozón, és a fantasztikus élményen kívül a könyv mellé még egy ajándék kiegészítő novellás kötetet is kaphattam, melynek címe: Karácsony a kastélyban. Természetesen mivel ez egy előzmény novella, ennek az elolvasásával kezdtem.

Karácsony a kastélyban
Már a nyitóképpel megfogja az olvasót, amikor is egy tájleírással kezd, és egyre közelít főszereplőink felé. Teljes mértékben kézzel fogható minden, szinte érezni a friss, ropogós hó illatát és a téli vásárokét. A McAdams testvérek összetartása már pusztán ennyiből is leszűrhető volt- legalábbis számomra, valamint -ugyan nem teljesen- de a karakterek jelleme már elkezd kibontakozni. Bemutatásra kerül ezen kívül a két család, a köztük lévő konfliktus, és a barátság kialakulása is. A kastélybéli karácsony pedig igazán megható, és szívmelengető. :)

Változások kora

!!SPOILER- sajnos bárhogy néztem, nem tudtam nem leírni pár dolgot, mely csak a regény előrehaladtával bontakozna ki (Henry állomásai), előre is elnézést-SPOILER!! 

Molyon bár nem sokan értékelték, de aki igen, az csak jót mondott róla. Valószínűleg ez azért van, mert az írónőnek ez az első regénye, de persze ez változni fog, ahogyan könyveinek olvasottsága is.
A helyszínek nagyon jók, és nem csak azért, mert remekül be vannak mutatva, hanem mivel valósak is, és ha még nem láttuk, akkor is könnyedén képet alkothatunk róla a fejünkben. Rögtön a kis várossal nyit, ahol szereplőink élnek; Keswickkel. Jómagam is imádom a vizet és a vízpartokat, ennek a szeretetnek és az előzményeknek hatására nőtt igazán a szívemhez.
A szemszögváltogatós könyvek általában nem nyerik el annyira a tetszésemet mint a többi, de a remek írásmód, jó jelöléseknek és gördülékeny, könnyen érthető cselekmények miatt szinte észre sem vettem, ha más szemén keresztül láttam a világot, ugyanakkor mégis tudatában voltam annak. A cselekmény már az első fejezet végén ketté szakad, az egyik szál Henry, a másik George és minden amit hátrahagyott.
Henry első állomása London, ahol csak úgy pörögnek az események. Hihetetlen nagy szerencséje van, ami az idő múlásával csak még tovább fokozódik. (Persze ez nem pusztán szerencse kérdése volt, a jelleme és az adottságai is döntő részben szerepet játszanak.) A másik oldalon George sem tétlen, álma után indul Lancesterbe, ahol papnövendék lesz. Valójában itt egy új szál keletkezik, hiszen Sarah Keswickben marad, bátyja és szerelme nélkül. Londonon kívül nem is nagyon fog kimozdulni a tóvidékről. Henrynek ellenben nincs megállás, Stewartéknál dolgozik huzamosabb ideig, mégis magához szólítja a tenger- de előtte még persze Thewlish kapitány. Stewartéknél ismerünk meg egy újabb fontos szereplőt, Annát. A Carolina II szeli az óceánokat, ezalatt Henryben is egyfajta béke telepszik meg, George ellenben folyamatos megpróbáltatások sorát állja ki, anyjának köszönhetően. Meginog? Bizonyos értelemben. Jacob Kerrich pedig rendesen összekuszál mindent. Bár a történetben csupán egyszer találkozik a két barát, mégsem akkor érnek össze a szálak. Világjárónk nem sokat tartózkodik NewYorkban, mégis ez eddig a legeseménydúsabb megállója. Bíróságra is kerül, és ennek hatására ér össze élete Jacobéval, aki pedig régi otthonával van összeköttetésben. A történet végén viszont én szívem szerint az utolsó fejezetet kihagytam volna belőle, ha nagyon függő véget akartam volna. Bár be kell ismernem, így is függő a vég, és békésebb a lezárás de hiányzik belőle egy csepp izgalom, ami az előtte lévőben jelen volt.
És akkor picit szereplőinkről is ejtenék néhány szót. :) A kedvenc szereplőmet nem tudnám kiválasztani, hisz mindegyikük a szívemhez nőtt, de ha egy valakit kéme mondanom, Charlotte lenne az. Hiszen képes a családjában önmaga lenni, és szembeszállni anyjával, egy nagyon erős karakter. Henryn nagyobb jellemfejlődés nem észrevehető, folyamatosan apró léptekben megy végbe, viszont van egy kiugró rész NewYorkban, de nem tart sokáig szerencsére. Georgenak bár mondták, hogy sokat fejlődött, véleményem szerint egyáltalán nem. Sarah pedig ahogy nővé válik, úgy lesz egyre hidegebb és kezdi elveszíteni jó tulajdonságot, amit én nagyon sajnálok. Annat is szerettem, ő igazából egy érett nő volt kisgyermek testben. Rengeteg mellékszereplő van, őket két kategóriába lehetne besorolni: a jók és a rosszak. Tipikusan olyan szereplők, akik vagy nagyon gonoszak és rosszakarók, vagy segítőkészek és kedvesek. Köztes átmenetre én nem nagyon emlékszem. :)

TETSZETT
Mint már említettem, a helyszínek roppant mód tetszettek, közülük a kedvencem pedig a Carolina II. A három zenész nagyon kedveltem, jó emberek voltak és mindig vidámak, tetszett az élethez való hozzáállásuk. Henry naivsága nem tetszett, hanem inkább szórakoztatónak találtam, de pozitív értelemben. És az a hajó aminek a fedélzetén volt..csak akkor jöttem rá mi volt az, amikor később szó volt róla. Valamint minden más pozitív dolog, amit az imént fejtettem ki. :)

NEM TETSZETT
Nem tetszett, hogy George ilyen keveset szerepelt. Nagyon jó volt Henryről olvasni, de egy idő után már hiányzott. És a legnagyobb gondom: hogy lehet így befejezni valamit??? Tudom, elmondtam már mit gondolok a végéről, de olyan szomorú és ideges voltam amikor olvastam volna tovább, de csak annyi állt a lapon, hogy "A 2. kötetből ". Ezen kívül nincs más, ami nem tetszett volna. :)
AJÁNLANÁM?
Természetesen! Könnyed kis regény, szinte olvastatja magát. Egy téli estére tökéletes, de persze nyáron is ugyanazt az élményt kapjuk vissza. És egy fontos dolog: NE ítélj a fülszöveg alapján. Ez nem egy tipikus, romantikus nyálregény, hanem egy remek kalandregény. (A két szerelmes ráadásul csak kétszer találkozik a műben pár órára.) Olvassátok el Ti is, higgyétek el nekem, megéri! ;)
Mégegyszer köszönöm ezt a csodálatos élményt Tomcsik Nórának!!! :)

2017. január 30., hétfő

Saját írás~3

Anna



A fene egye meg! Már megint kihűlt a kávém! –szidta magát némán Viki.
Egy boxban ült az ablak mellett, ahonnét tökéletesen rá lehetett látni az utcára, és hallani az üveg túloldalán lezúduló esőcseppek halk, kemény kopogását. Minden reggel korán kelt, csak hogy nyitásra érjen be a kis cukrászdába. Körülbelül hat hónapja fedezte fel a kis városszéli üzletet, de amint belépett, rögtön magával ragadta a bolt belsejének nyugalma és szépsége. Attól kezdve ez lett a kedvenc helye, szinte minden nap betért, hogy a legfinomabb kávéjukat, a Latte-t szürcsölgetve írhasson.
A mai nap is éppen ezt tette, de mint minden alkalommal, ezúttal is túl sokáig merengett. Észre sem vette, hogy a pincérnő ott áll mellette, és már másodszorra teszi fel a kérdést:

- Megmelegítsem újra? –kérdezte mosolyogva.
- Jaj, Petra! Gondolatolvasó vagy! Nagyon megköszönném.
- Nem kell ehhez különleges képesség, Szívem. Ismerlek már. –kacsintott a lányra, majd megfogta a bögrét és visszavitte a pulthoz.
Ritkán jöttek új emberek ide, leginkább azok töltötték fel a helyet, akik rendszeresen járnak. Emiatt is volt olyan meglepő, amikor egy iskolás kislány belépett az ajtón. Esernyő nélkül érkezett, az arcán lévő egykori sminket már rég elmaszatolták a vízcseppek. Magához szorította a táskáját, és odament egy asztalhoz, ami kettővel volt csak Vikié mellett. Látszott rajta, hogy szomorú és fázott a kinti hidegben, de ennek ellenére nem rendelt semmit. Viki amint meglátta, máris azon kezdett gondolkodni, miként szólíthatná meg. Gondolatmenetét az újra felbukkanó Petra zavarta meg.- Tessék! Ezúttal addig idd meg, amíg még meleg.

- Köszönöm szépen! –mondta még mindig elmélázva. –Petra! –lehalkította a hangját –látod ott azt a lányt?
- Igen. Miért?
- Szerinted mit keres itt?
- Nem tudom. Fura szerzetnek tűnik. Túl fiatal az ilyen külsőhöz. Talán csak elhagyta az esernyőjét és nem akart jobban megázni.
- Beszélnem kéne vele, nem gondolod?
- Ahogy akarod. Bár úgy vélem felesleges. Szemmel láthatóan nem vágyik társaságra.
- Nem gond. Hoznál nekem kérlek egy gyümölcsteát? Szeretném odavinni neki.
A nő bólintott, majd elindult a forró italért, ő pedig ezalatt nekiállt leírni a lehetséges megszólításokat, mivel fogalma sem volt miként kezdeményezzen beszélgetést a lánnyal.
Annyira belemerült a jegyzetelésbe, hogy észre sem vette, amikor a pincérnő visszahozta a teát. Tudta, lassan idelye lesz odamenni, különben még elmegy a lány. Sosem kezelte jól az ilyen helyzeteket, kiment a mosdóba, majd visszajött. Visszament a pulthoz, váltott néhány szót Petrával, majd nagy nehezen összeszedte magát és leült a kislánnyal szembe.

- Szia! Viktória vagyok. - nyújtotta felé mosolyogva a kezét.
- Mit akarsz? –kérdezte kissé dühösen.
- Hogy hívnak?
- Anna.
- Szép neved van. –mosolygott rá.
- Tudom. Mit írtál? Te valami író vagy?
Kissé meglepte a lány nyers stílusa, de ez sem tántoríthatta el céljától.
- Olyasmi.
- Minek írsz, ha nem vagy író?
- Mert szeretek írni. Boldog vagyok, ha ilyen formába fejezhetem ki magam.
- Aha.
Egyre idegesebb lett. Petrának valóban igaza volt, a lány nem akart beszélgetni. Ekkor eszmélt rá, hogy a teát még mindig a kezében szorongatta.
- Tessék. Ezt neked hoztam.
Anna pár pillanatig nézegette, majd vonakodva elfogadta. Talán egy kicsit meg is enyhült.
- Hány éves vagy?
- 13. –felelte a lány.
- Elmondod nekem, mi történt? Hátha tudok segíteni.
- Nincs nekem semmi bajom! –csattant fel a lány –És ha lenne is, mit tudnál te tenni ellene?
A pincérnő is felkapta erre a fejét. Kérdőn Vikire nézett, aki bólintással nyugtázta, nincs semmi gond.
- Miért nincs esernyőd?
Anna már épp válaszra nyitotta a száját, de legnagyobb meglepetésére könnybe lábadtak a szemei és könnyei patakokban csordogáltak le kerek arcocskáján. Még a felé nyújtott zsebkendőt sem akarta elfogadni. Néhány perc elteltével valamelyest megnyugodott, és némán zilált. Amíg a kislány a szemét törölgette, ő csak türelmesen várt. Remélte, megnyílik magától és nem kell tovább faggatnia. Így is rosszul érezte magát, esze ágában sem volt felzaklatni, csupán csak segíteni szeretett volna.
Már azon gondolkozott, hogyan kérjen bocsánatot, amikor a lány hirtelen megszólalt. Eleinte csak halkan beszélt, aztán egyre tisztábban és érthetőbben. Elmondott mindent, az egész történetet.


Elmesélte, hogy régen nem ilyen volt. Nagyon imádott olvasni, és különleges ruhákat hordott. Nem sok barátja volt, de nagyon szerette őket. Mindig különcnek tartották a többiek, de nem zavarta a csúfolódás, hisz a társai olyanok voltak, mint ő. A többiekkel már nagyon várták a hetedik osztályt, egész nyáron arról beszéltek milyen jó lesz majd. Egyik este amikor náluk voltak, a barátai azt mondták, hogy elmennek innét. Először ugratásnak hitte, de amikor rájött,hogy nem viccelnek,annyira szíven ütötte, meg sem hallgatta, miért. Csak annyit érzékelt az egészből, hogy magára hagyták, akik a legfontosabbak számára. Azóta nem is beszélt semelyikükkel.
Amint elkezdődött a tanév, egyre kevésbé bírta ki a gúnyolódást, és egyre magányosabb lett. Úgy gondolta, az a legjobb megoldás, ha olyan lesz mint a többiek. Fokozatosan kezdett átállni, és egy hónap múlva már egyre többen beszélgettek vele.


Azt mondta, sok dolgot csinált mások kedvéért, amire nem büszke. Ma pedig kicsapták az iskolából, de nem mer a szülei szeme elé kerülni, ezért jött ide. Ezután nem mondott semmit, csak hallgatott. Pár perc néma csend után ismét megszólalt:
- Tudom, mit szeretnél mondani, de nincs szükségem rá, sem a sajnálatodra.
- Miért nem szóltál senkinek?
- Mégis mit mondtam volna? Hogy nincsenek barátaim, mert mindenki túl furcsának tart?
- Akkor sem ez lett volna a megoldás. –próbált lágyabb hangsúlyra váltani.
- Hanem micsoda? Mondani könnyű. Olyan világ ez, ahol csak akkor lehetsz valaki, ha olyan vagy, mint a többség. Ahol nem kapsz szeretetet, de így legalább nem is bántanak.
- De emiatt még nem kell feladnod magad.
- Valóban? Éljek úgy, hogy más nem látja meg, milyen is vagyok valójában, vagy úgy, hogy olyan leszek belül is, mint amilyen kívül? Úgy vélem, a másodikkal kevesebb a gond.

Viki hirtelen azt sem tudta, mit mondjon. Eddig is számtalanszor hallott már ilyen esetekről, de ilyen közelről még sosem látta. Az döbbentette meg legjobban ebben az egészben, hogy ez a kisgyerek még csak 13 éves, de már átlátja ezt az egészet, és felnőttebb gondolkodása van –még ha rossz is- mint néhány nála idősebbnek.
Ismét túlságosan elmerült magában, észre sem vette, hogy a lány már felállt az asztaltól és épp az ajtó felé tartott. Utána szólt, de hiába. A lány olyan gyorsan tűnt el, ahogy érkezett. Csak egy cetlit hagyott az asztalon, amire ezt írta:

" A képzeletedre bízom! ;) Te mit gondolsz? " 
Sziasztok! :)
A legutóbbi könyvajánló után úgy gondoltam, szinte rögtön jöhet is a következő, de sajnos sokat kellett tanulnom mo
stanában,és nem igazán volt időm olvasni. Most itthon vagyok pár napig, mivel kissé megfáztam. Remélem most már ki tudom olvasni a Változások korát, hiszen így is bűntudatom van amiért már két hete olvasom. Ezt a kis történetet 2 napja kezdtem el, és most fejeztem be. Sokat javítgattam rajta, át is írtam a második felét. Ti mit gondoltok, mit írt a cetlire? :) Remélem nektek is tetszeni fog, az ajánló pedig nemsokára érkezik. :)

2017. január 15., vasárnap

Bogár Erika: Végtelen mezők vándora

Könyvértékelés


Sziasztok! :)
Pár napja volt az előző kritikám, viszont azóta kiolvastam ezt a novellás kötetet és nem bírom ki, hogy ne írjam le a vele kapcsolatos érzelmeimet. Amint befejeztem, már nyúltam is a gépemért, hogy leírhassam azt a rengeteg gondolatot, ami a fejemben kavargott, de sajnos csak most jutottam el odáig, hogy befejezzem. Ez előtt még két könyv elolvasása tervben volt, de így utólag belegondolva jobb hogy nem várattam meg. Még soha nem olvastam ilyen jellegű és terjedelmű műveket, bár ezután ez valószínűleg meg fog változni. Ti se sajnáljátok az időt novellák, főleg ennek az olvasására! :)



„Bogár Erika minden itt olvasható novellájában megtalálhatóak a mély érzelmek, az örömök és a fájdalmak, az emberi gyarlóságok, a becsület vagy a becstelenség, és az Olvasó rádöbben: szinte alig létezik mai életünkben olyasmi, ami az idők során képes radikálisan változni. Az önzés, a kegyetlenség, az erőnkkel való visszaélés mindig létezett, és létezni is fog.
Ám hiába tudatosítjuk mindezt önmagunkban, mégsem érzünk az írónő novelláinak elolvasása után letargiát, legfeljebb némi léleképítő szomorkás ízt, ami ugyanúgy a magasabb szintre emelkedés irányába képes az emberi pszichét fordítani.
Jobbá lenni, és jobbá tenni másokat és magunkat! –, ez villan elsőnek az Olvasó elé, ha a novellák esetleges burkolt célját boncolgatja.”



A BORÍTÓ
Első ránézésre kicsit régebbi típusúnak tűnik, de ez nem jelenti azt, hogy rossz lenne. Az alapszíne szép, és a képen is sok olyan motívum megtalálható, melyről a történetekben is szó van. Egyszerű, mégis nagyszerű borító. Bár véleményem szerint sokan eső ránézésre nem olvasnák el, hisz a borító alapján ítélnék meg (akinek nem inge ne vegye magára), de ez egy nagyon rossz hozzáállás. Egyrészt azért, mivel figyelem felkeltő szerepétől függetlenül a tartalmon van a hangsúly, valamit ez egy teljesen szubjektív megítélés, hisz mindenki másképpen lát mindent. Szinte képtelenség olyan borítót találni, mely minden ember tetszését egyaránt elnyeri.


A TÖRTÉNETEI
Többes számban írtam, mivel ez a kötet nem csak egy novellát tartalmaz, hanem nyolcat. Ennek köszönhetően ezt nem úgy fejtem ki mint a többit, hanem mindegyiket külön-külön.

Magdaléna

Ennek a története egy disztópiára épül, ahol a világ már pusztulóban van, és csak egy kis műanyag steril város maradt meg, ahol betegségek és minden gond nélkül élhetnek az emberek. Az én szívemnek különösen kedvesek és egyben elborzasztóak a disztópiák. Tetszett az egész mű mondanivalója, és a jellemfejlődés, amit képes volt az írónő egy pár oldalas történetben is ugyanolyan jól bemutatni, mint mások egy egész regényben. A kívül álló csoport, be kell hogy valljam, sokkal jobban a szívemhez nőtt mint Magdaléna vagy bármelyik más személy. Ha egy szóval kéne elmondanom, mit akar szerintem ezzel bemutatni: jövő.

Csak a fák...
Ez az iromány a mai világban játszódik, nincs benne semmi fantasztikus elem. A helyszíne nagyon tetszett, és az álnév is jó ötlet volt. Nekem nem volt szimpatikus a nő, rossz célok vezérelték és ez nem is zavarta. Ebből a novellából van a kedvenc idézetem is, ami szerintem egy különleges és valóság alapú dolog:
"-Néhány emlék...-mentegetőzött. 
Jan megértően bólintott.

-Suttogd el a fáknak, ők megőrzik."
Az egészet bosszúból tette, és úgy bánt a férfival, ahogy vele bántak el. Ha egy szóval kéne elmondanom, mit akar szerintem ezzel bemutatni: bosszúvágy.

Akinél a hatalom

Ennek a címe többet mond mindennél, szinte az egészet bemutatja mindössze 3 szóban. Ez egy múltban játszódó szerelmi és hatalmi történet. Tökéletesen bemutatja ez a részét a múltunknak, amikor is a szerelem mindhalálig csak egy kósza ábránd volt, egy reménysugár, melybe azok kapaszkodtak, akiknek sorsa eleve el volt rendeltetve. Ez az országok/birtokok szempontjából egy jó dolog volt, amikor érdekházasságról volt szó, senkit nem érdekelt a szerelem. S ha valaki mégis meghiúsította volna a hatalmasok elképzeléseit, azt eltették láb alól. Ha egy szóval kéne elmondanom, mit akar szerintem ezzel bemutatni: hatalom.

Tündérszárnyak

A többivel ellentétben ez egy mese. Ha be kéne tájolnom, ugyanúgy a középkorra tenném. A tündérek mint mesebeli szereplő mindig is nagy kedvenceim voltak, ez a történet pedig csak erősítette ezt a szeretetet. Sok mesében előfordul, hogy kezdettől fogva szerették egymást és ki is mutatták stb. Itt viszont a lány ~hasonlóan a mai világban lévő emberekhez~ bár szerette, mégis csúnyán bánt vele. A kobold szerepében testesült meg az irigység, valamint a más tulajdonának megszerzése érdekében elkövetett borzalmas dolgok. A lánynál a megbánás és az önfeláldozás fedezhető még fel. Ha egy szóval kéne elmondanom, mit akar szerintem ezzel bemutatni: irigység.


Magányba varrva
Ismét a mai világ és a múlt keveredése. Itt viszont nem a középkor jön elő mint a többinél, hanem a forradalom, a háborúk. Elképesztő, ahogy az idősíkokat összemosta minden gond nélkül, és külön-külön is ugyanolyan jól megállnák a helyüket. A múlt számomra érdekes volt, ismételten megmutatkozott az emberek hiszékenysége és tudatlansága. Ebben az esetben a szerelem inkább szerencsétlen volt, mintsem problémás. A kedvenc karaktereim mindenképpen a lány és a bácsi voltak (jelen). Ha egy szóval kéne elmondanom, mit akar szerintem ezzel bemutatni: butaság.

Vendég a faluban

Nagyjából ez is ugyanabban az időben játszódik mint az előző, talán egy kicsit korábban. Ez a második kedvenc történetem ebből a novellás kötetből. Leginkább a végkifejlete fogott meg, bár első olvasásra kissé keszekusza volt, de meglehet hogy csak én voltam fáradt. Ebben is ott van az irigység, de a szerelemnek az első látásra fajtája. De a belőlem legtöbbet kiváltó érzés a hűség és a bajtársiasság. Bámulatos volt látni, ahogy mindent megtesz a barátjáért, segít neki, támogatja, mellette áll. Ez az, ami sajnos lassacskán kihal az emberekből. Ha egy szóval kéne elmondanom, mit akar szerintem ezzel bemutatni: hűség.

A hiúz
És meg is érkeztem ahhoz a történethez, mely legjobban belefúrta magát a szívembe. A legelején a jelennel indít, visszarepít a múltba majd ismét a jelenben találjuk magunkat. Annak ellenére, hogy a történet tragikus, mégsem érezni annak. Az egymás iránt és a hivatásunk iránt érzett szenvedélyük folyamatosan érezhető volt, és talán ez tette különlegessé az egészet. A lány először félénk, majd egyre jobban kibontakozó. és a vadász kedves és barátságos jelleme tökéletesen passzolt egymáshoz. És a vége..sírtam és nevettem egyszerre. Együtt örültem vele a hiúznak és együtt sírtam a fiú miatt, akinek önfeláldozása bámulatos volt. Ha egy szóval kéne elmondanom, mit akar szerintem ezzel bemutatni: szeretet.

Végtelen mezők vándora

A legutolsó, legrövidebb, legtömörebb, a legjobban arcba vágó novella. Mindössze egy és háromnegyed oldal terjedelmű, mégis ott van benne minden. Kissé zavaros volt számomra, többször olvastam újra, a legelső részét viszont egyből megértettem.
"Valahonnan tépett hangfoszlányokat hozott felé a szél. Megállt, fülelt, aztán elindult a hangok forrása felé. Sebesült harcos feküdt előtte a porban.

– Segíts! – A lány felé nyújtotta véres kezeit, tekintete kérlelőn fonódott egybe a zöld szemekkel, de a finom arcon nem látszott érzelem. A sebesült leejtette a kezét.

– Drák vagy… Ölj meg akkor! Így is segíthetsz.

A lány lehajolt, és megnézte a sebet a férfi vállán.

– Miért nem ölsz meg? – kérdezte az.
– Miért öljelek meg? Mert más a hajad színe, mint az enyém? Mert másképp hívod az Istent? Ezért?"

Úgy vélem, ez az idézet többet mond minden szónál. Ha egy szóval kéne elmondanom, mit akar szerintem ezzel bemutatni: rasszizmus.

AJÁNLANÁM?
Mi az hogy! Lélegzet elállító mű, mely arcunkba vágja a valóságot ami elől menekülni próbálunk. Még egyszer nagyon nagyon szépen köszönöm a könyvet az írónőnek, Bogár Erikának! Csodálatos élményt szerzett számomra! :) Nem tudom miért volt rám ekkora hatással, de én erről negatív dolgot nem tudnék írni. Olvassátok el Ti is, és mondjátok el, hogy miként éltétek meg. Nem bánjátok meg, higgyétek el nekem! :)