Transparent White Star

2017. december 10., vasárnap

Mia Sheridan: Stinger ​– A Skorpió fullánkja








Könyvértékelés










Sziasztok! :)
A mai alanyomat szeretetcsomagban kaptam és akkor hallottam róla először. Mivel sorozat rész, nem nagyon tudtam, mi legyen a sorsa, de szerencsére segítőkész molytársaim elmondták, hogy nem függ össze az első kettővel, így hát felkerült a polcomra. Sokáig őt sem vettem a kezembe, de most végre megismerhettem Carson és Grace szívmelengető történetét. Remélem, ez után nektek is kedvetek támad hozzá. Íme hát az én értékelésem róla, fogadjátok sok szeretettel. :)
Grace Hamilton az a lány, akinek mindig van egy terve. Pontosan tudja, merre tart az élete, és büszke magára, amiért mindig célt ér. Még sohasem lépte át a határokat, nem foglalkozott a saját vágyaival, és azzal sem, hogy kinek akar ennyire megfelelni.
Ám egyszer csak találkozott Vele…
Carson Stinger semmilyen szabályt nem tart be, csakis a sajátját. A felnőtt szórakoztatóiparban dolgozva mit sem törődik vele, hogy mit gondolnak róla mások. Egyik napról a másikra él, cél és terv nélkül. Tudja, mit akarnak tőle a nők, és azt hiszi, csupán ennyit is tud nyújtani nekik.
Ám egyszer csak találkozott Vele…
Miután a sors arra kényszerítette őket, hogy összezárva töltsenek el néhány órát, mindketten megváltoznak. Ám két olyan ember számára, akiknek találkozniuk sem lett volna szabad, lehetetlen felülemelkedni a teljesen különböző valóságuk határain.
Legalábbis egyelőre…


Megjelenés: 2016     Oldalszám: 424     Szemszög: E/1 (2)     Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó


BORÍTÓ
Romantikus, mégis erotikus. Tökéletesen passzol a könyvhöz, bár ritkán találkozok fekete-fehér borítóval, ezért elsőre furcsa volt. A cím színe és betűtípusa is el lett találva, bár Carsonból kicsit többet is mutathattak volna a nagyobb hatás elérésének érdekében, de egye fene, így is elfogadható, sőt..! :))

TÖRTÉNETE 
Mielőtt bármit is írnék, muszáj beszúrnom ide ezt a számot ezzel a klippel. Pont akkor találtam rá, mikor olvastam, és úgy vélem, nagyon nagyon illik hozzá. Rögtön Carson és Grace története jutott eszembe, és miközben ezt írtam, folyamatosan szólt a háttérben.

!!SPOILER- sajnos bárhogy néztem, nem tudtam nem leírni pár dolgot, mely csak a regény előrehaladtával bontakozna ki , előre is elnézést-SPOILER!! 

Na, de kezdjünk is bele.
Már a címe is nagyon jó, egyszerű, rövid, és sok mindenre utal, habár ezek nagy része csak az elolvasás után nyer értelmet.
A történetet hatalmas lelkesedéssel kezdtem el, és talán eleinte ezért is csalódtam benne. A fülszöveg és az értékelések alapján sokkal de sokkal többet vártam el. Az első negyed inkább unalmas volt és kiszámítható, így nem is tudott elkötni. Bár tudtam, mi lesz, mégis továbbhajtott a kíváncsiság, elvégre csak van tartalom a többi oldal mögött is. Azt vártam, hogy a hétfő eljövetelével majd jönnek a nyálas "nem tudok élni nélküled"-es sablonok, de sokkal jobbat kaptam.

Több részre lehetne felosztani az egészet. Az első és az utolsó között az időben ugrálunk előre, röviden láthatjuk az akkori helyzetet és annak következményeit.
Sokszor szoktam izgulni olvasás közben, de ennyire talán még sosem voltam ideges. Az elválástól a végéig szinte a körmömet rágtam, nagyon hozzám se lehetett szólni -egy szuszra olvastam ki a 3/4-ét.

A hangulat fokozása nagyon jó volt, különösen a humor, ami az egészen végigvonult.
Ugyan ugrottam át részeket, de nem azért mert untam, hanem mert tudni akartam, mi lesz már.
Mindketten rengeteget fejlődtek a külön járt utak alatt, de ez nem sikerült volna anélkül a találkozás nélkül -főleg Carsonnak. Ez is azt mutatja, mennyire szükségük van egymásra. Végig a egymás tudta nélkül befolyásolták a másik életét. A reménytelenül  romantikus lelkületűekek mindenképp értékelni fogják. :)
Túl sok pörgést vagy bármit, ami egy vöröspöttyösben benne van, ne várjon senki, mert a rubinpöttyel ellátott regényekben eleve a romantika és a vágyak köré épül minden, de ez nem baj, ők így szerethetőek.

Grace-t kedveltem, habár az élethez való hozzáállásával lehetne vitatkozni.Örökké meg akar felelni magának és a környezetének is, de mégsem boldog igazán. Küzdeni viszont nagyon tud, és mindent el ér amit szeretne. Kicsit idegesítő az előre megtervezett életének folyamatos hajtogatása, de a személyiségének része, akkor is ha rossz tulajdonság. A családja iránti szeretete pedig lenyűgöző.

Carson tipikus rosszfiú aki még a felnőtt szórakoztatóiparban készül filmekben is vállal szerepet. Ki ne vonzódna hozzá? Tetszik, hogy sokkal több van benne, mint amit mutat, és képes igent mondani, egy új, jobb életre. Csodálatra méltó a kitartása, ahogy küzd azért, amit el akar érni.  kemény külső alatt persze érzékeny lélek van, de mégsem a tipikus szépfiú tömegkarakter, van benne valami sokkal több.
"Az élet vad dolog!"
Carson és Grace. Egymás ellentétei. Egy közös pont sincs bennük, a liftbalesetet kivéve -na jó, talán a kitartásuk :D. Nagyszerű volt látni, ahogy két ennyire különböző ember egymásra talál. A múltjuk nehéz és a jövőjük előtt önmaguk állnak csak.
A mellékszereplők is kedvelhetőek. Grace lakótársa/barátnője és Carson legjobb barátja meg aztán főleg. :) A többiekkel se volt gond, néha a háttérből, néha besegítve vettek részt a dolgok alakulásában. A nem kedvelt karakterek itt a "rosszak" voltak, akik vagy őket, vagy másokat bántottak.
A "Tündérmókus" becenév, a liftes jelenet és az epilógus volt egyértelműen a kedvencem. :)
A történet szívbemarkoló (főleg a végén történt események, de ezt már tényleg nem akarom lelőni), boldog és szomorú egyben. Láthatjuk, mennyit jelent a második esély, mely mindkettőjüknek kijárt már. :)

🌟 🌟 🌟 🌟 🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
„Minden jegy közül a Skorpió a legalkalmasabb … arra, hogy az önzés mérgét az egyetemes szeretet elixírjévé változtassa.”
"– Miért lenne a Titanic szartasztikus? – fordult felém teljes testével. – Elsöprő szerelmi történet! Gyönyörű! Mi bajod a Titanickal? Felsóhajtottam. – Grace, a film végén elég sok szabad hely volt azon az ajtón, amelyik a vízfelszínen úszott. Azt akarod mondani, hogy miután annyi mindenen keresztülmentek a túlélésért, nem próbálhattak volna meg egy kicsit jobban elférni azon a fadarabon? Egy olyan fadarabon, ami bőven elég lett volna mindkettejüknek, ha egy kicsit jobban igyekeznek? Nevetésben tört ki. – Várj, ez briliáns! Te tényleg azért nem szereted a Titanicot, mert nem elég romantikus neked? Ez olyan aranyos! – rebegtette a szempilláit."
"A szerelemben nem kell mindig értelmet keresni. És pont ez benne a legszebb, a legrejtélyesebb."


AJÁNLANÁM? 
Mindenkinek! Bár kicsit döcögősen indul, senki ne ítélje meg az eleje alapján! Mindenképp érdemes végigolvasni, mert ritka kincs van ebben a kötetben. Bár tipikus sablonos romantikának tűnhet, valami sokkal nagyobbról és mélyebbről szól. Egy szó mint száz, ne hagyjátok ki a listából. Ígérem, nem bánjátok meg! ;)

2017. december 3., vasárnap

Eredményhirdetés! -1. Blogszülinap


















                                                       Sziasztok! :)

Végre eljött ez a nap is, mikor az első nyereményjátékom győztesét kihirdethetem. Már nagyon izgatott voltam, és alig vártam, hogy elmondhassam, ki a szerencsés.
Először is nagyon szépen köszönöm, hogy velem tartottatok 💙, habár nem voltunk sokan, minden egyes jelentkezőnek szívből örültem, és aki nem nyert ne csüggedjen, legközelebb talán rámosolyog a szerencse. ;)

Na de ne is húzzuk tovább, a nyertes:








@BerNadettke

"Szia!!!
A nyereményjátékodnak köszönhetően találtam rá a blogodra (aminek már a neve is tökéletes, imádom a Cinder&Ellát). Hú nagyon megtetszett! A Luxenről írt értékeléseidet azonnal olvastam mert már régóta szemezek a sorozattal, a könyvtárban viszont sajnis csak ritkán lehet megtalálni. Ezért is szeretném megnyerni a könyvet.
Az oldaladnak pedig igyekszem rendszeres követője lenni mivel nagyon érdekesek a kritikáid:)
Köszönöm a lehetőséget, és sok sikert a blogodhoz!"
Szívből gratulálok! ^^