2017. október 21., szombat

Sarah Andersen: Puha boldog puffancs





Könyvértékelés






Sziasztok! :)
Mint azt a múltkori bejegyzésemben is olvashattátok, nemrég voltam Sarah Andersen dedikálásán, ahol aláírta és rajzolta nekem mindkét művét. Az elsőről már készült egy bejegyzés nemrég, most pedig a második kötetet hoztam el nektek. Ez is nagyon a szívemhez nőtt, talán jobban is mint az előző. Ha azt szerettétek, ezt egyenesen imádni fogjátok! Fogadjátok sok szeretettel! :)


Itt a fürdőruha-szezon! Készítsd fel a strandoláshoz a tested! Dolgozz azon a hasfalon! Emeld meg a feneked!
… Ööö, vagy mégse. Felejtsd el, és légy inkább puffancs. Puha boldog puffancs!
A Sarah Andersen összegyűjtött képregényeit tartalmazó második kötet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt – vagyis összegömbölyödve egy kupac paplan alatt, figyelmen kívül hagyva a való világ kötelezettségeit. Ezek az új képregények és rajzokkal ellátott személyes jegyzetek a fiatal felnőtt-lét ádáz érzelmi hullámvasútjának magasságait-mélységeit követik: anyagi problémák, nyűglődések, a pulcsilopás rejtelmei, és egy otthonmaradós-pizzázós nap örömei. Mindenki a fedélzetre!
Sarah Andersen fiatal brooklyni képregényrajzoló és illusztrátor. Igazából menő és kiegyensúlyozott életet él. De tényleg.

Megjelenés: 2017     Oldalszám: 128     Szemszög: -     Kiadó: Fumax Kiadó

Ennél a két képregénynél nem terveztem tartani a szokásos értékelésformámat. Megmutatom a kedvenceimet amiket kiválogattam és elmondom miért, valamint pár szót mondok még az egészről. :)

Az előzőben több volt az újdonság, ez viszont picit jobban megnyert. Ugyanolyan fantasztikusan cuki és igaz volt mint a Felnőni kiábrándító, de puhább és szebb színű is. A kék a kedvenc színem és a borító színe nagyon szép kék. ^^ Különösen tetszett, hogy nem csak a pulcsija, hanem a betűk is bolyhosak voltak. Na igen, a pulcsik és a pulcsiimádat. Én is odavagyok értük és rendszeresen nyúlok le akitől csak tudok. Most is épp egy aputól nyúlt darabban írom ezt a bejegyzést. :) És ha már szeretet, utálatnak is kell lennie. És hogy mit? A macskákat. Teljesen megértem Sarah-t, én sem csípem a szőrmókokat, sőt! Egyet szerettem egyszer, aki az enyém volt, de 2 hónapos korában elütötték. :( Azelőtt és azóta sem kötődtem macskához.






Hát, az üvegnyitás nekem nem igazán jelent problémát, de ha valamihez több erő kell, valóban hasznos tud lenni. A pulcsihoz szerintem nincs mit hozzáfűzni. :)) Mivel én sem vagyok olyan alacsony a magam majdnem 180 centijével, ez sem jelent nehézséget, viszont a rovarirtásokhoz rendszeresen hívom házhoz. Melegíteni pedig nagyon tud. ^^







Amikor 2 hónap (jelen esetben 2 hét) kemény munka eredményét alig kapom kézhez, és máris könyvek formájában látom viszont a polcomon. Most például két csomag formájában, melyhez még aranypöttyös meglepi is jár. ^^ A második nem direkt volt, csak túl későn jutott eszembe, hogy a szülinapi nyereményjátékra szánt könyvet elfelejtettem beletenni a kosaramba.








Hát igen, még a nyáron vettem egy csodaszép csatos füzetet, melybe jegyzetelni szerettem volna, de valahogy mindig annyira féltem, hogy nem odavaló lesz, nem illik bele abba a szépségbe a sok összevisszaságom, míg a végén mindent a régi füzetembe írtam és az új pár lap kivételével üresen áll.








Minden hónapban igyekszem az időjáráshoz mérten a lehető legjobban felöltözni úgy, hogy közben csinos is maradjak. De télen ez lehetetlen. Ilyenkor inkább lemondok mindenről a meleg ruhák kedvéért, amiket természetesen minimum 20 rétegben öltök magamra.







Télen nincs is jobb, mint összebújni a puha paplan alatt és egymást melegíteni. Na de nyáron, mikor még a kézfogás is perceken belül izzadt tenyérhez vezet..









Ez a jelenség nálam elég gyakori. Bár mostanában szerencsére már egyre kevésbé, de még mindig jelen van. Nagyon nagyon szeretem a rock zenét és azt a fajta öltözködési stílust, de mindig is szerettem volna csinosan öltözni. A kettő viszont nem volt összeegyeztethető, valamelyik bennem mindig lázadt, mert nem éreztem igazán a sajátomnak.







Úgy vélem, ezt az érzést egyetlen nőnek sem kell bemutatnom. Velem már második éven esik meg, hogy nem csak rossz időt fogok ki, hanem azt az egy hetet is. Egy nyáron kétszer nyaralok, egyszer a családdal és egyszer a barátaimmal és a párommal, de a 4 hétből egyiken sem volt szerencsém.






Rengetegszer elhatároztam magam, hogy majd most jól osztom be az időm és mindent meg tudok csinálni, de eddig sosem lett belőle semmi. Határidő naplót is akartam venni, de még odáig sem jutottam el. :D A következő két blogbejegyzésemet is már egy hónapja halogatom, de még mindig nincsenek teljesen kész, a tanulást pedig inkább meg sem merem említeni. Abban bízom, hogy KRESZ vizsga azért így is meglesz. (bár mire ezt olvassátok már túl leszek rajta :) )








Pont az elolvasása előtti pár napban volt róla szó, hogy én mennyire szeretek mindent megszagolni, és mikor ezt megláttam, mindketten a hasunkat fogtuk a nevetéstől. Egyébként én sem értem miért, de az illatok különösen vonzzanak, ha jó, ah rossz.








Nos tehát ezek voltak az én személyes kedvenceim. :)


Ezt is szintén csak ajánlani tudom, ugyanúgy, mint az első rész, tele van vicces, életszerű dolgokkal, amikben mindenki magára ismerhet. Nincs aki ne találna olyat, amiben magára ismerhet. A nap bármely szakaszában remek szórakozást nyújt és garantáltan hangulatjavító. :)

1 megjegyzés:

  1. Én is nagyon szerettem ezt a képregényt is :) Különösen tetszett benne, hogy voltak hosszabb képsorozatok is plusz szöveggel ellátva!
    Tetszett az értékelés, szuper ötlet ez az értékelés forma ;)

    VálaszTörlés