Naomi Alderman: A hatalom

Sziasztok! :)

Tudom, megint elmaradt a szerdai bejegyzés és ezért az elnézéseteket és türelmeteket szeretném kérni. December 5.-én már túl leszek a nyelvvizsgán és ismét visszatérnek a dolgok a megszokott kerékvágásba. Na de nem ez a lényeg, szóval térjünk is rá az értékelésre. Ma ismét egy olyan könyvvel érkeztem, ami kicsit komolyabb hangvételű. Még a Könyvfesztiválon szereztem be hirtelen felindulásból de azt hiszem, nem bántam meg. Sokat hallottam már róla azelőtt is, bár nagyjából akkor jelent meg azt hiszem. Inkább pozitív vélemények voltak, így én is bizakodóan álltam neki. Hölgyeim és Uraim, a mai témánk nem más, mint Naomi Alderman: A hatalom c. könyve!

A ​nők a világ minden táján felfedezik, hogy különös erővel rendelkeznek.

Ujjuk egyetlen érintésével képesek szörnyű fájdalmat okozni, sőt: gyilkolni is.

A férfiak pedig rájönnek, hogy kicsúszott a kezükből az irányítás…

Elérkezett a Lányok Napja, de vajon hogyan fog véget érni?

A hatalom az elmúlt évek legnagyobb könyvsikereinek egyike, megjelenése óta megtalálható a legfontosabb sikerlistákon, 15 héten át szerepelt a New York Times mérvadó listáján. Már több, mit két tucat nyelvre lefordították, rendkívüli aktualitásával, melyben egy új, nők irányította jövőt vizionál, jelentős visszhangot váltott ki az irodalmi életben, a közéletben, a sajtóban és a politikában. Sorra kapja a fontos elismeréseket, a New York Times az év tíz legjobb könyve közé választotta, ahogyan Barack Obama is ajánlotta, mint az év egyik legfontosabb könyvét.   

           

Megjelenés:2018     Oldalszám:384    Szemszög: E/3     Kiadó: XXI. Század

A BORÍTÓRÓL

Őszintén szólva még nem is tudom, mit mondhatnék. Szerintem ez a külső önmagáért beszél. Sugárzik belőle az erő és a középpontban álló nőből indul ki, talán ezért is ilyen kifejező. Tetszik, hogy egyszerű de valahogy mégsem az. Nincs túlgondolva, a formák szögletesek és határozottak. Szerintem ez az egyik legjobb minimalista (már ha tényleg az) borító.

A TÖRTÉNETÉRŐL

A cím. Ugyebár az eredetinek The Power a címe, amit többféleképpen is lefordíthatunk, talán ezért nem is tetszik annyira. Számomra ez az egész az elolvasása után nem csak hatalmat jelent, hanem erőt és energiát is mait a mi nyelvünkkel nem tudunk egyetlen szóba belesűríteni. Ugyan ez is a magyar nyelv szépségét és sokszínűségét bizonyítja és ezért a fordítóknak sem lehetett egyszerű dolga, kicsit sajnálom, hogy "csak" ez lett a cím. 

A könyvben lévő ábrák és rajzok is tetszettek, bár sokszor nem igazán értettem, mi lehet a szerepük azon kívül, hogy kiegészítik és megszínesítik ezzel az oldalakat.

Idősík szempontjából hátulról indulunk előrefelé. Hisz mindenhol, nem? De jelen esetben talán az lehet furcsa, hogy a fejezetek címei úgy vannak megadva, hogy "előtte x évvel/hónappal/nappal" , bennem ez pedig olyan érzést keltett, mint ha már előre tudnák a végkimenetet, csak nekem nem árulták el, pedig már megtörtént és valahol ott van a kulcs a sorok között. Visszaemlékezésnek sem mondanám, mert minden fejezet az akkori jelenbe játszódik, szóval biztos a fejezetcímek zavarták meg a fejem. :D

Az elején az öt szemszögnek köszönhetően kissé keszekuszák voltak a dolgok, csak kapkodtam a feje, hogy most mi van. Nehezen álltak össze egy teljes képpé, de úgy a közepe felé már nagyjából átláttam a dolgokat. Viszont a legutolsó fejezet megint összevisszaság volt nekem, nem is igazán értettem. Persze lehet, hogy velem van a baj, vagy csak még egyszer el kellett volna olvasnom, hogy rájöjjek a lényegre. 

Témáját tekintve ismét sokkal mélyebb dologról van szó, mint azt elsőre gondolnánk. Egy fontos dolog, amiről beszélni kell, de nem tesszük: a hatalom. A történet szerint ugyebár a nőknek lesz egy új veszélyes, sokszor halálos képessége:elektromos impulzusokat képesek a kezükön át kibocsájtani.
Ezt a képességet nem is nevezhető szupererőnek, sokkal inkább átok.Én speciel egyáltalán nem repesnék az örömtől, ha egyik reggel arra ébrednék, hogy ez lett az új "szuper képességem", amivel mostantól együtt kell élnem.

És ahogy az lenni szokott, az újonnan szerzett erővel szép lassan átveszik a hatalmat, mert..hát valójában azért, mert megtehetik.  Nem volt korábban rossz a helyzetük, sőt! Ők valamiért mégis úgy gondolják, hogy változás kell. A nemi szerepek felcserélődnek, és a férfiak nem tudnak védekezni a nőkkel szemben. De nem is ezen van valójában a hangsúly. Beszélhetünk itt férfiakról és nőkről, macskákról és kutyákról, fiatalokról és idősekről, ezek mind csak szemléltetőeszközök. Bármilyen csoport/társadalmi csoport lehet hasonló helyzetben. Találnak valamit, amivel erősebbek lesznek másoknál és ezt kihasználva hatalomra jutnak. Lehet ez a folyamat az egész világot megváltoztató, de akár a háttérben is játszódhat. 

Érdemes megfigyelni az egyén reakciója mellett a társadalomét is. Valamint az a személyt se felejtsük ki, aki kihasználva az emberek félelmét és zavarodottságát útmutatás címszó alatt mindenki fölé kerekedik és szinte egymaga irányít. Szép lassan mindenki átalakul, és egy egész részévé válik ha akarja, ha nem. Elég kemény társadalomkritika és pont ezért lesz egy nehéz olvasmány is. Én is viszonylag lassan olvastam, mert egyszerűen egyszerre nem bírtam 50 oldalnál többet, fel kellett dolgoznom az addigiakat. 

Mondhatnánk akár azt is, hogy ez egy baljós jövőkép is lehet de nem, ez nem az. Kérem szépen, ilyen volt eddig, most is ilyen és a jövőben sem fog változni a világ. Ezért lesz olyan ijesztő az egész, mert realisztikus, és ezt valahol mélyen mi is tudjuk. 

Bár nem évtizedekkel ezelőtt íródott, mégis azt mondanám, adjuk a diákok kezébe! Én ajánlani fogom, annyi szent. Remélem, előbb utóbb az oktatási rendszer is elgondolkodik az újításon.

A szereplők vannak igazából a középpontban, az ő szemükön át látjuk a dolgokat. Nagyon okosan kitalálta az írónő, ugyanis nekik eredetileg semmi közök nem volt egymáshoz, más társadalmi és családi helyzetben vannak, különbözően látják a világot, ráadásul az egyikük egy férfi.

• Roxy. Nem titok, hogy ő volt a legkedvencebb szereplőm ebben az egész történetben, talán a egyetlen is , akit kedveltem és nem undort, vagy semlegességet éreztem. Sok szörnyűségen esett át és nagyon fiatalon fel kellett nőnie, de talpraesett és minden helyzetet képes megoldani. Igazi túlélő, remélem megkapja egyszer  neki járó boldogságot és békességet.
• Tunde. Vele sem volt igazából gondom, de nem is nőtt a szívemhez. Sokszor sajnáltam, de ennyi. Azt tény, hogy bátor és kitartó volt elég sok sütnivalóval, ennek köszönhetően nem múlt ki már az első nap. Tudósítóként ő politikailag is semleges, nem harcol semelyik oldalon. 
• Jocelyn. Iránta csak a történet vége felé kezdtem el szimpátiát érezni. Nem lehetett egyszerű dolga, főleg nem egy olyan anya mellett mint Margot. Szegény nem csodálom, hogy el volt veszve ebben az új világban, ráadásul senkire sem számíthatott. 
• Margot. Hitegesd csak magad, de ezt már rég ne a lányodért teszed. Igen, ismét egy ember, akit megrészegített a hatalom és talán a legelején nemes cél vezénylete, átalakult valami teljesen mássá, veszélyesebbé, akit csak a saját pozíciója és befolyása érdekelt. Nagyon nem kedveltem.
• Allie. Hát ne is tudom, mit gondoljak róla. Nála egyébként mentális problémák voltak már az elején, amit a családi helyzetének köszönhetően nem is csodálok. Kicsit megzakkant, de hát mégiscsak ő lett ennek az egésznek a feje.

Összességében én szerettem a történetet és az egész megteremtett helyzetet. A keszekuszaság -ami az 5 szemszögnek volt köszönhető- kicsit zavart, de a közepén egész érthetővé váltak a dolgok. Se az utolsó fejezet olvasásakor, de utána sem éreztem azt a nagy WOW-ot, amire számítottam. Nagyon jó volt, de mégsem taglózott le annyira, mint vártam. Elgondolkodtatott és megdöbbentett, de nem éreztem azt, mint például a Ready Player One után. Még mindig tartom magam ahhoz, hogy betegyék a kötelező olvasmányok közé. Nem csak a korábbi társadalom ismerete fontos..

🌟     🌟     🌟     🌟    🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"Nem az számít, hogy nem teheti meg, sem az, hogy sosem tenne ilyet. A lényeg az, hogy ha úgy akarná, megtehetné. Az ártás hatalma kincs." 

"Azért teszik, amit tesznek, mert megtehetik."

"– Amikor a sokaságnak egy a hangja, az nem más, mint erő és hatalom."

Ez a baj a történelemmel. Ami nincs ott, azt nem látod. Érzékeled a hiányát, de már sosem tudhatod meg, hogy mi volt az."

"A Bibliából idézni mindig nyerő stratégia."

"(…)nem kell betojni, csak ne állj meg."

AJÁNLANÁM?

Ha szereted a komolyabb hangvételű történeteket mély mondanivalóval, akkor mindenképpen el kell olvasnod! Elgondolkodtat, ledöbbent és mindemellett még szórakoztatni is tud. Igaz, nem egy humorral teli romantikus regény és még fantasynak sem igazán nevezném, vannak vicces jelenetei, egy romantikus mellékszál, valamint egy kis fantasztikum is. Hmm..pont mint a való élet. Valamit tényleg nagyon tud az írónő. Ha tudnék bármennyit angolul, biztosan megírnám neki. Na mindegy, nem is ez a lényeg, hanem hogy olvassátok, mert higgyétek el, megéri! ;)