Benyák Zoltán: Az utolsó emberig

Sziasztok! :)

Ma egy hazai szerzőnk regényéről szeretnék beszélni nektek. A kapcsolatunk nem mindig volt felhőtlen és nehézkesen indult, de hamar összerázódtunk és jobban meglepett, mint gondoltam. A csomagban kapott meglepi könyvek mindig veszélyesek, hisz nem mi választjuk az olvasnivalónak és akár nagy csalódások is érhetnek. Ezúttal viszont szerencsém volt, és egy remek történettel lettem gazdagabb.

Esküdt ellenségek. Ők ketten. Akiket a halál sem ment meg attól, hogy egymásnak essenek. Minden időkben, újra és újra.

A felfedezések korában, egy rozzant vitorláson hánykolódva az óceánon a régi és az újvilág közt. A nagy francia forradalom utáni évtizedben, de Sade márki meglepetésekkel teli, bizarr kastélyában. A viktoriánus London bűzös sikátoraiban, ahol Hasfelmetsző Jack szedi áldozatait. Háborúkban, végnapokban mindig szembetalálkoznak, és mindhalálig harcolnak önmagukért, a hitükért vagy a szeretett nőért.

Most pedig, végül, itt állnak egymással szemben, és ezúttal mindannyiunk sorsáért kell megküzdeniük.

Benyák Zoltán, aki olykor vérfagyasztóbb, mint Stephen King, máskor merészebben mesél, mint Neil Gaiman, ezúttal a világ legkegyetlenebb küzdelméről ír, amely átível történelmünkön – a régmúltból az elképzelt, távoli jövőbe.

Megjelenés:2018     Oldalszám:352    Szemszög: E/1     Kiadó: Athenaeum

ELSŐ BENYOMÁS

Ugyebár ezt a regényt a 2018-as júniusi Light Bubble dobozban kaptam, ami már több mint egy éve volt. Emlékszem, hogy mikor először megláttam nagyon megörültem neki, hiszen egy hazai szerzőnk regénye, ráadásul a borító is valami eszméletlen! *-* A fülszöveg kicsit titokzatos és keszekusza volt, de mivel történelmi témájú is én pedig odavagyok a történelemért, tudtam hogy jóban leszünk.

A KÖNYVRŐL

A regény elolvasására szokás szerint nehézkesen vettem rá magam, bár ez nem az ő hibája. Szimplán csak tudtam, hogy nem egy könnyed témával állok szemben és sokáig tartott ráhangolódni a dologra. Több ajánlót is megnéztem, ami rám nem igazán jellemző, de nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon miről is szól valójában.

Nem húztam sokáig, folyamatosan olvastam mert annyira magával ragadott a történet. Bevallom, kicsit meg is lepődtem, mert arra számítottam, hogy sokkal nehezebb lesz olvasni. Ennek ellenére csak úgy faltam a sorokat. Az író hangneme könnyed a komolyság ellenére, ami pedig ritka kincs. Legalábbis én személy szerint ennek a kettőnek a jól kivitelezett párosításával nem találkozom túl sűrűn.

A könyv 5 nagy egységre van bontva korszakok szerint. Ezen belül is kisebb számozott fejezetekre van bontva, de ott már dátum szerint. Az első 4 egység a múltban játszódik, az utolsó pedig feltehetően a jövőben. Mindegyik elején van egy adott kis rajzocska, ami bár egyszerű tökéletesen tükrözi az egészet.  A BubbleBooknak és természetesen az író együttműködésének köszönhetően pedig az én példányomban a fejezetek végén voltak megjegyzések az adott korral kapcsolatban.

• Az első kor A felfedezések kora (1588). Már a legelején megdöbbentett, méghozzá nem is kicsit. Szókimondó, nyers és az ember arcába vágja a valóságot, hogy az emberség mennyire pusztán a szituáció kérdése. És beszélhetünk-e egyáltalán jóról és rosszról, ha csak a kisebb és nagyobb rossz közt dönthetünk?
• A második Az erkölcstelenség forradalma (1799). Azt hiszem, ez volt a kedvencem mind közül. Megdöbbentő, megbotránkoztató, letaglózó és felháborító, mégis elég vicces. Jobban mondva groteszk, ami még szórakoztatóbbá teszi. De Sade márki minden bizonnyal kattant volt és egyáltalán nem volt normális amit csinált, mégis rengeteg tanulságot lehet levonni a történetből. Többek között hogy a történelem mennyire durván ismétli önmagát. 
• A harmadik a Sötét hasíték (1888). Itt már kezdtek nagyjából összeállni a dolgok és érthetőbbé vált az egész időkön átívelős dolog. Nagyon izgalmas volt Hasfelmetsző Jack korszakáról olvasni, már régóta terveztem hogy utána nézek kicsit, de ez a rész adta meg a végső löketet. Hihetetlen, mennyire sokszívű és mégis milyen egyhangú volt az a kor.
• A negyedik kor az Egy nehéz évszázad, ami kb. az 1900-as éveket öleli fel. Itt elég sok eseményen ugráltunk át, hiszen két világháború és egy hidegháború is lezajlott, valamint ugye a rendszerváltások majd a "békeidők". Emiatt lett talán kicsit keszekusza, hiszen nem maradtunk túl sokáig egy helyben.
• Az ötödik pedig Az idők végezetéig, ami mint ahogy azt már korábban említettem a jövőt mutatja be nekünk. Nem tudni, milyen távoli, de elég letaglózó. Talán ezért is szerettem ezt a legkevésbé. Túl realisztikus.

A szereplők. A jó a rossz és A nő. Minden korban ott vannak valamilyen formában. Nagyon durva, hányféle arca és megtestesülése lehet a jónak és a rossznak is. Hisz végső soron ez lenne az egyik tanulság is ha jól gondolom. Nem tudom, mint mondhatnék róluk anélkül hogy lelőnék bárkit is. A végén a dolgok megértéséhez szükség van arra, hogy mi magunk tudjuk összerakni a képet. Jó tanács: ne szurkoljatok senkinek. Felesleges. :D


Összességében szerettem ezt a regényt, bár kellett egy kis idő mire megemésztettem és megérettem a dolgokat. Az író másik regényét is szeretném majd egyszer mindenképp elolvasni, sok jót hallottam már arról is. Remélem sokakhoz eljut majd, mert egy nagyon különleges történet amit kár lenne kihagyni. Sokat lehet tanulni belőle.

🌟     🌟     🌟     🌟     🌠

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"– A jelent megítélni a legnehezebb – mondta Caine. – A legtöbben képtelenek rá. Csak amikor kellően eltávolodnak tőle, akkor képesek rá, hogy a korokat szépnek vagy borzalmasnak, jónak vagy rossznak lássák. A jelen puha valóságában mindenki prófétának akarja magát láttatni, de senki nem mer végletekben gondolkodni."

"(…) a háború egy olyan fekély, ami nem szívódik fel teljesen soha, csupán arrébb vándorol a Föld testén, mindig más országokat fertőzve meg."

"Jó-e a háború, ha magasztos ügyért vívjuk? Egyáltalán, mik a magasztos célok, és feláldozhatóak-e értük az alacsonyabb rendűek?"

KINEK AJÁNLANÁM?

Azoknak, akik szeretik a szókimondó és elgondolkodtató regényeket. Kell egy kis idő, míg az ember megemészti a végén az olvasottakat és összeáll benne a kép. Nem egyszerű, eléggé keszekusza és olykor érthetetlen, de a legutolsó oldal végén minden értelmet nyer. :)