Szaszkó Gabriella: Beszélj hozzám (Pennington -testvérek 2.)

Sziasztok! :)

Ma egy elég hosszú szünet után ismét könyvértékeléssel érkeztem. A mai alany pedig nem más, mint az egyik kedvenc hazai szerzőm trilógiájának második része, a Beszélj hozzám.Nagyjából egy évvel ezelőtt szereztem be a Könyvfesztiválon dedikálással egybekötve. Olvasni viszont csak tavaly augusztus végén kezdtem, aminek az oka egyszerű: féltem. De mitől is? Tartsatok velem, és kiderül! ;)

Amy ​Forester élete nem könnyű; úgy tűnik, senki sem érti meg tetteinek mozgatórugóit. Amy a híres íróval, David Penningtonnal él párkapcsolatban. A férfi nem olyan régen publikálta gyerekkori memoárját, amiből ország-világ számára kiderül, hogy Amy korábban az író bátyjával, Chrisszel járt jegyben. David testvére öngyilkosságát követően határozza el, hogy megosztja mindenkivel gyermekkora borzalmait, alkoholista édesanyjuk bántalmazásait és zűrös kapcsolatát Amyvel.

Amy a rágalmazások után dönt úgy, hogy megírja a saját történetét, és elmélyed a múlt eseményeiben. Emlékeit a Pennington fiúkról egészen a megismerkedésüktől kezdi, majd elmeséli Chrisszel való kapcsolatát, és azt, hogy milyen is volt egy súlyosan önbántalmazó fiú és drogfüggő testvére mellett élni. Bár az írás ad némi megkönnyebbülést neki, de a visszaemlékezés és Chris halálának közelgő évfordulója feltépi a fájó sebeket. Vajon sikerül majd Amynek a felszín felett tartania Davidet? Túlélheti szerelmük a próbatételt? Egyáltalán lehetséges egy elvesztett személy árnyékában felépíteni egy párkapcsolatot?

Megjelenés:2017     Oldalszám:416    Szemszög: E/1     Kiadó: Maxim

ELSŐ BENYOMÁS

Mivel ez egy sorozat második része, szerintem nem nagyon lehet első benyomásról beszélni. Már az első rész után tudtam, hogy milyen színvonalra számítsak és meg is kaptam. (Ha esetleg nem vagy képben az előző kötettel, ITT elolvashatod róla a spoiler mentes értékkelésemet.)

A KÖNYVRŐL

Mikor megláttam, hogy most Amy szemén át és visszaemlékezései segítségével építi fel a történetet, kicsit meglepődtem. Reméltem, hogy a múltban nem ismétli az első részt, hanem újat tud majd mutatni. A jelen szála ez esetben sokkal jobban érdekelt, kíváncsi voltam mi lesz még kettejük kapcsolatával és Daviddel.
Bevallom, elég sokat halogattam az elolvasását. Imádtam az első részt, viszont tudtam, hogy ez is hasonlóan megterhelő lesz lelkileg. Valóban az volt, de azt kell mondjam, minden pillanatát élveztem. A harmadik rész is a polcon csücsül és várja, hogy elég erőt gyűjtsek az elolvasásához.

A történet azzal kezdődik, hogy Amy rengeteg rosszmájú megjegyzést kap, mivel az ő történetét senki sem ismeri, csak azt a részét amit David látott. Ez pedig már nagyon megterheli, ezért David (!) tanácsára hallgatva elkezdi megírni a saját sztoriját. A múlt ezáltal új megvilágítást kap, az események Amy és Chris találkozásával kezdődnek és végighaladnak az egész addigi életén. Olyan érzések, tettek is előkerülnek, melyeket néha ő maga is próbált elrejteni, bár érthetőek voltak a miértek. A jelen pedig tovább fut onnét, ahol az előző részben abbahagytuk. 

Már lassan egy éve, hogy elolvastam de még mindig emlékszem, mennyire a hatása alá kerített. Lerombolt és újra összerakott. Szaszkó Gabriella egyszerűen zseniális! Nem tudnám megmondani, mivel tett egy ilyen "hétköznapi" történetet ennyire csodálatossá, de talán pont eben rejlik a varázsa. Igen, itt jól érezhető a kettősség, hiszen egy családi erőszak témáját feldolgozó könyv minden csak nem hétköznapi vagy csodálatos. Akárcsak az első résznél, véleményem szerint most is a karaktereknek köszönhető mindez. Hiszen az ő személyiségük ragad meg minket igazán és varázsol el.

Amy, David és Chris. Furcsa hármas ez, főleg hogy még mindig így emlegetjük őket annak ellenére, hogy már az elejétől fogva csak ketten vannak. De Chris ott van. Lenyűgöző, hogy mekkora hatással volt és van még most is öccsére és Amyre. Bár az én kedvenc karakterem egyértelműen David, Christ is kedveltem. Ahogy egyre több szögből látjuk az eseményeket úgy értjük meg egyre jobban a miérteket is. David még mindig inkább egy lázadó, de ijedt kisgyerek aki nem hajlandó szembenézni a dolgokkal vagy esetleg más megvilágításból nézni azokat. De ha jobban belegondolunk, mindazok után amin keresztül ment(ek) nem lehet a múltat és az érzelmeket egyik pillanatról a másikra hátrahagyni.

Amy-n van a legnagyobb hangsúly, hiszen ő mesél nekünk. Rengeteg minden történt vele is, hiszen mondhatni együtt nőtt fel a két fiúval. Jó volt látni, hogy változott az idő előrehaladtával. Látott és tudott mindent, de tenni még kevesebbet tehetett. Segítette őket a nehéz napokon, de sokszor ez több szempontból is bonyolulttá vált. Bár mindent megtett, a démonjaikat mégse tudta elűzni. Nem csodálom, hogy mindkét Penningtonhoz kötődött és érzelmek fűzték, szerintem egyáltalán nem hatott betegesen. Persze furcsa volt, de az ő életükben mi nem az? Vannak helyzetek, amiket az ember nem érthet meg, ha csak nem élte át. Ilyenkor pedig senkinek nincs joga ítélkezni, hiszen nem tudhatják a dolgok hátterét. Senki sem tudhatja. De hát ilyen az emberi természet: a leglehetetlenebb helyzetekben a legfurcsább dolgokat teszi meg a túlélésért, miközben érzelmileg is átalakul.

Továbbra is megmaradt az első kötetben megszokott hangulat és könnyed stílus. Amellett hogy beszippant és szórakoztat, folyamatosan elgondolkodtat, mégsem kényszerít állásfoglalásra. Néha azon kaptam magam, hogy a szereplőkön és a problémáikon gondolkodom. Én mit tettem volna ebben a helyzetben? Mi lett volna, ha...? Van itt egyáltalán olyan, hogy helyes döntés? Mi lesz, ha mégsem úgy alakulnak a dolgok? Ha nem tudják feldolgozni? Túl sok kérdés és túl kevés válasz.

A történet elején rögtön a dolgok közepébe vág, majd szép lassan csitulnak az események és a végére kapunk egy szörnyű függő befejezést. A lezárás elég idegőrlőre sikeredett, ezt nem vártam volna azok után ahogy a dolgok alakultak. De be kell látnunk, hogy azért ilyen szomorú, mert szörnyen realisztikus, pont mint az egész trilógia és ez így jó.
Még halogatom egy kicsit a befejező részt, de lassan már tényleg elolvasom. Amennyire vártam, most annyira félek belekezdeni. Kíváncsi vagyok, mit tartogat még Chris szemszöge és a jelen szála. Remélem ők is megérdemlik a boldogságot ennyi szenvedés után.

🌟      🌟      🌟     🌟     🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"Lassan peregtek a homokórán a felesleges órák. Az életnek nem lehet minden percét értelemmel töltve leélni. De közben nagy a nyomás, születésünktől kezdve elvárások között élünk, és hagyjuk, hogy az élet kifusson az ujjaink közül."

"– Az én történetemet senki sem ismeri. Emiatt sokan félreértenek mindent. – Írd le! – mondta egyszerűen David. – Ha nem tudsz megszabadulni tőle, akkor ez a legegyszerűbb módja. Hidd el, sokkal tisztábban látod majd tőle a dolgokat."

"…zokogni kezdtem. Nem így akartam reagálni, szerettem volna erős maradni, mert tudtam, hogy erre van szüksége, de képtelen voltam rá."

KINEK AJÁNLOM?

Annak, aki szerette az első részt! :D Magát a sorozatot egyébként mindenkinek, mert egy fontos és komoly témáról van benne szó, ami felett nem lehet csak úgy elsiklani. Ráadásul az egész fantasztikus köntösbe van bújtatva, szórakoztat mégis elgondolkodtat. Nem ígérem, hogy könnyű lesz, mert egyáltalán nem az. De megéri és csak ez számít. Vannak dolgok, amik felett nem szabad szó nélkül elsiklani, ez a regény pedig egy tökéletes egy ilyen témának a megismerésére.