Jenny Taylor: Otthon

Sziasztok! :)

Ma egy olyan könyvvel érkeztem, aminek az értékelését szintén régóta halogatom. Tudom, már megszoktátok tőlem, de ígérem, ha vége a vizsgaidőszaknak, heti két értékeléssel érkezem majd. ;) Na de térjünk is vissza a könyvre. Hogy került hozzám? Hát ennek érdekes története van. Vagyis nem kimondottan érdekes, csak számomra különleges, ugyanis ez volt az első megkeresésem egy szerzőtől, akinek megtetszett az oldalam és lehetőséget adott a művének elolvasására.^^  Még egyszer nagyon köszönöm a lehetőséget Jenny Taylor! :)

A tizenhét éves Acacia úgy ismeri Manhattan utcáit, mint a saját tenyerét. Évek óta hajléktalanul tengeti mindennapjait a Nagy Almában, mígnem egy rémisztő találkozás a helyi maffiával meghozza számára a változást. Acacia hajóra száll, és azonnal Európa felé veszi az irányt, hogy mentse az életét, ám hamar rájön, hogy nemcsak a maffia embere elől kell menekülnie. Vajon képes lesz elrejtőzni előlük az idegen kontinensen? Vagy tovább kell futnia kelet felé? Nincs pénze, sem otthona, de legfőképpen nincsen senkije. Teljesen egyedül van, mégsem olyan könnyű elkapni őt.

                        

Megjelenés:2018     Oldalszám:252    Szemszög: E/3     Kiadó: Colorcom Media      

A BORÍTÓRÓL

Tudom, nem a borító alapján ítélünk, de én mégis azért döntöttem emellett, mert a fülszöveg mellett a külsejébe is beleszerettem. Hangulatos, minimalista és mégis minden ott van benne. A színei pedig megragadóak és megnyugtatóak, legalábbis belőlem ilyen érzelmeket vélt ki. :D

A TÖRTÉNETÉRŐL

Különleges és egyedi. Legalábbis én még nem találkoztam hasonlóval. Maga az alapkoncepció biztos sok helyen előfordult már, de Acacia története mégis más. Egy 17 éves lány, aki megszökik az árvaházból és az utcán tölti mindennapjait egyedül, csupán a gitárja és a zene szeretete kíséri őt. Ez eddig oké. Na de hogy jön a képbe egy gyilkosság? Miért üldözik a lányt? És ki az a titokzatos személy, akitől az utasításokat kapja? Minden egyre bonyolultabb lesz, egy pillanatig sem áll a történet. Az imént feltett kérdéseket ugyan nem válaszolom meg, de azt elmesélem, mit szerettem annyira benne.

Reális. Nincs kiszínezve sem finomítva, azt mutatja, ami van. Talán ez az egyik legjobb tulajdonsága. Ez pedig vonzza magával a komoly hangvételű témát, amiről igenis beszélni kell. Hogy az árvaházak és az ott élő gyermekek milyen helyzetben vannak, hogy az utcán élők küzdenek a túlélésért, ahogy csak tudnak, mégis naponta fagynak meg emberek és halnak éhen magányosan. Inkább az egyik mellékszálhoz kapcsolódóan, de a környezetszennyezést is meg kell itt említeni, mert valóban vannak helyiségek, ahol már alig tudnak élni a sok odahordott szeméttől, de ez senkit nem érdekel. Egy 17 éves lány szemén keresztül látni mindezt pedig még elgondolkodtatóbb. Az emberek hozzáállása is változó, van, aki elítéli és van, aki kérdés nélkül segít neki, amiben csak tud. Az egész világnak láthatjuk a jó és a rossz oldalát is ezáltal.

Kis hazánk, Magyarország is helyet kapott benne, útjának itt vagy egyik fontos állomása itt volt. Érdekes volt egy amerikai lány szemnt át látni az országot, bár mindig kíváncsi voltam, kívülállóként milyen nyomot hagy az emberekben az itt eltöltött idő.
Az írónő önmagát is megjelenítette benne, ami különösen tetszett. Nem mondom el, hogy hol, aki elolvassa, az úgyis megtalálja. És most úgy értem, hogy tényleg önmagát  rakta bele, nem csak képletesen értve. Természetesen a saját hangja is érezhető, mivel ez már a harmadik regénye, egyre kiforrottabb lesz a stílusa is.

A nehéz témák ellenére csak úgy pörögtek az események, a történet olvastatta magát. Végig izgultam, hogy mi fog történni, és ahonnét már nincs kiút, hogy tud mégis megmenekülni. Sok tippem volt Omega kilétére, de egyik sem igazolódott be. Azt meg hogy miért üldözik, végképp nem tudtam. :D A csattanóra sem számítottam, de annyira nem lepett meg a dolog, mint vártam. Igazából logikus volt, az egész nagyon jól fel lett építve. Végül is összeértek a keszekusza szálak a végére és minden a helyére került, bár a lezárása nekem elkapkodottnak tűnt. Még egy picit lehetett volna húzni, így túl kétértelmű lett szerintem.

Nagyon sokféle karakterrel van dolgunk, útjának minden állomásán megismer valakit. Voltak szimpatikusak és kevésbé jó emberek is, de mindenki adott hozzá valamit. Acacia titkait féltve őrzi, szinte senki nem tud róla semmit, mestere lesz a hazugságoknak. Őszintén szólva azt hittem, lesz majd valaki, akinek mégis kitárja a szívét és elmeséli az életét, de ez nem úgy és akkor következik be, ahogyan és amikor számítottam rá. Meg is teszi meg nem is. Na mindegy, ne haragudjatok, ez nem tudom, mennyire spoiler. Lényeg a lényeg, ez a titokzatosság, ami övezi még érdekesebbé teszi az egészet. Annyi szereplő van, hogy nem tudom mindet felsorolni, de kettőt mégis kiemelnék.

• Acacia. Nagyon szimpatikus, kitartó és meglepően optimista. Egyszóval igazi túlélő. Nem lehetett könnyű sorsa, mégis bátran vág bele az új napba és hiszi, hogy egyszer majd minden rendbe jön. A neve különleges, azt hiszem -azt mondta az internet- spanyol eredetű. Romantikáról nincs nagyon szó a történetben, de azért egy német fiú mégiscsak  emlékezetes marad számára. :) Ennek ellenére a szívét zene és gitárja szeretete tölti ki. Egyszer én is szívesen meghallgatnám, ahogy játszik. 
• Omega. Hát, róla nem tudom, mit mondhatnék anélkül, hogy lelőnék pár dolgot. Nekem is az volt a sejtésem róla a végén, ami Acacianak. Az ő története is érdekes, kíváncsi lennék rá. A baglyokat viszont különösen szerettem. Bár ijesztőek, sokat dobtak a történeten.

Összességében és nagyon megszerettem a történetet, remélem lesz folytatása vagy másik hasonló történet, és ez a könyv pedig sokakhoz eljut majd. Rejtett kincs, ami csak arra vár, hogy felfedezzék. Ne haragudjatok, de ez olyan jól hangzott, amikor kigondoltam. :D

🌟     🌟     🌟     🌟     🌟

EGY KI KEDVCSINÁLÓ

"Akkor már biztos voltam benne, hogy úgy fogok meghalni, mint az a néni. Magányosan. Jégbe fagyva."

"– Te… Te nem vagy normális! – nevettem fel halkan."

"Érdekes az élet. Változást

akartam. És meg is kaptam. De vajon mi jöhet még?"

AJÁNLANÁM?

Ha egy kalandos utazásra vágysz tele rejtéllyel, mindenképp el kell olvasnod! Hihetetlenül magával ragadó történet a kitartásról, a bátorságról és reményről.
Ha felkeltette az érdeklődésedet, mindenképp látogass el jövő pénteken Budapestre a Dózsa György út 62. alá és találkozz az írónővel egy jó hangulatú könyvbemutató és dedikálás keretei belül. Na, mit szólsz? ;)

Róbert Katalin: Szelídíts meg!

Sziasztok! :)

Itt a nagy év végi hajtás közepette, kicsit megcsúszva ugyan, de elhoztam végre egy hazai szerzőnk, Róbert Katalin tavaly év végén megjelent könyvét. Decemberben sok helyen jött velem szembe és nagyon megtetszett, de valamiért mégsem vettem meg. Húztam-halasztottam, de végül is a sors döntött helyettem, mikor februárban a KMK Valentin-napi Szerelemcsomagjához ezt a szépséget kaptam meg ajándékba. Mivel viszonylag vékonyka könyv, gyorsan hozzá is kezdtem és pár nap alatt el is olvastam. Ha nem hosszú, miért nem volt elég egy délután? Jó kérdés. Mindjárt meg is válaszolom.

Róka ​kilencedikes lány, és nem akar mást, mint rajzolni, pusztítani az ellenséget a kedvenc számítógépes játékában, és nem törődni azzal, hogy frissen elvált szülei még mindig felette csatároznak. Az új osztálytársai az idegeire mennek, ráadásul a tanárok Kisherceget, ezt a bosszantóan tökéletes tizenegyedikest is a nyakába varrják, hogy korrepetálja matekból.

Róka mindent megtesz, hogy elijessze a fiút, de az nem hagyja magát, és lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Csakhogy tavaly történt valami, amiről eddig nem beszélt senkinek… 

Kisherceg kitűnő tanuló, próbál megfelelni a szüleinek, és a barátnőjének, Rozannának, és eddig minden akadályt tökéletesen vett, ám most úgy érzi, elakadt az élete. Nem elég, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen az érettségi után, még korrepetálnia is kell a bukásra álló Rókát.

A lány ellenséges, arcpirítóan szabad szájú, és mindent elkövet, hogy a fiú kudarcot valljon…Mire elég heti egy különös óra? Közelebb kerülhet egymáshoz két ennyire más ember?                        

Megjelenés:2017     Oldalszám:270    Szemszög: E/3     Kiadó: Könyvmolyképző

A BORÍTÓRÓL

Nagyon szép! *-* Tipikus első látásra szerelem. Kevés szín, elmosódott formák, jó helyre pakolt és bohókás betűs cím. A róka is nagyon édes, de nekem a lány a kedvencem a szeme és a szája miatt. A történethez is passzol, bár ha nagyon kötekedni akarnék azt mondanám: a fehér nem illik ehhez a könyvhöz. :/ Ami még nagyon jó benne, hogy lehet tapogatni. Igen, ahogy az összes többi könyvborítót is zsenikém.. Aki már látta/fogta, azt biztosan tudja, mire gondolok. :D

A TÖRTÉNETÉRŐL

Róbert Katalintól ez volt az első könyvem, de valószínűleg nem az utolsó. Hogy elolvasom-e a többi, már megjelent regényét is? Nem tudom. Egyenlőre valószínűnek tartom, hogy nem, de hát ki tudja, mit hoz még a sors.

Először is térjünk rá arra a kérdésre, amit még az imént tettünk fel: Miért? A választ és magam sem tudom, ugyanis engem is meglepetésként ért, hogy nem kötött le annyira, mint azt elvártam tőle. 

Címéhez híven tele van Kis herceg utalásokkal, de ez érhető, hisz az a történet a regény alapja. Én már nagyon régen olvastam a Kis herceget, de ezek után feltehetően elolvasom a közeljövőben -csak előbb végezzem ki a temérdek olvasatlan könyvemet... Bevallom, nem sokra emlékszem a történetből, de az itt megjelentetett dolgokra nagyjából azért igen. Tudom, hogy ezek az utalások kellettek be, de mégsem tudtam megbékélni velük. Zavartak, ahogy állandóan szembe jöttek velem, még csak kikerülni sem lehetett őket. Tetszene ez a sztori azoknak, akik a Kis herceget imádták? Fogalmam sincs! Talán igen, de akár még az is megeshet, hogy nem. :D

Ami már az első oldalak után szembetűnik: a rengeteg káromkodás. Töménytelen mennyiségben. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz az első olyan olvasott könyvem, amiben kiakadok a trágár beszéd miatt. Értem én, hogy a hatás kedvéért blablabla.., de a kevesebb néha több. Akkor is átjött volna, ha Róka nem szidott volna valakit minden második mondatában.  A vége felé talán enyhült, de az összhatás akkor is kiakasztó.
A másik kedvencem: a "pillantások". Komolyan? 2.0? 2.5-re fejlesztett gyilkos tekintet? Ezt inkább nem is kommentálom. :D

A 80. oldal körül érkezik el a fordulópont, ahol az egész átcsap kellemesebb hangvételűbe, de lagymatagabba is. Fordulatok és csavarok nem igazán voltak benne, még a végén se tudtam azt mondani: hűha, erre nem számítottam! Lehet, hogy váratlan volt, de nem lepett meg. Nem állt a cselekmény, mert haladtak a dolgok szépen, ahogy azt kell, de mégis hiányzott valami.

Tudom, elég már a negatívumokból, de egyet még mindenképpen meg szeretnék említeni: az E/3 szemszög. Nekem már nincs bajom azzal, ha nem E/1-ben olvasok, bár korábban nem szívesen vettem mást a kezembe. Itt sem volt rossz, valójában jó volt, de véleményem szerint sokkal jobb lett volna, ha E/1-ben van, mert úgy a gondolatok és érzelmek még jobban átjöttek volna az olvasónak.

Van egyáltalán valami, ami tetszett? Persze! A humort egyenesen imádtam. Én valamiért nagyon szeretem a szarkazmust és a szarkasztikus embereket, nagyokat tudtam nevetni egy-egy beszóláson. Ez pedig nagyon sokat dobott az olvasás élményén. :)
A másik, a romantikus szál. Olyan aranyos volt, és nem erőltetett. Szép lassan bontakozott ki a barátságukból és nem akartak már a 3. fejezetben egymásnak ugrani. Olyan kis szolid szerelem volt. :D  Belegondolva az egész olyan kis szolid volt. Egyáltalán nem olyan a gimis légkör, mint a külföldi szerzőknél általában. Ez sokkal életszerűbbé tette, még és is szívesen jártam volna oda. :) Jó, azért volt néhány WTF? pillanat a kapcsolatuk alakulásakor, de mindig hamar meg is oldódott a "konfliktus".

A mű egyik központi eleme az Út keresése, amit Kisherceg szemén át láthatunk, a másik pedig a családi nehézségek (jelen esetben a válás) feldolgozása és a helyes szülői magatartás.
Kezdjük is az elsővel: nagyon kevés fiatal van, aki már tudja, mit szeretne csinálni/tanulni a jövőben. Én is a többséghez tartozom, akinek még fogalma sincs, így teljesen átéreztem a srác helyzetét és dilemmáit. A legrosszabb rész pedig valóban a szembesülés, mikor rájössz, hogy a világ és az emberek nem olyanok, mint amilyeneknek hitted őket. Előbb-utóbb mindenkiben "kialszik a kezdeti lángolás", és monotonná, unalmassá válik a foglalkozása, bármennyire is szerette. Kivételek itt is vannak természetesen, ők a szerencsések. A szembesítés és az élet realista ábrázolása remekül sikerült, engem nagyon megfogott ezzel. Talán ezért tudta annyi fiatal szívét megérinteni. :)
A másik elengedhetetlen dolog a családi problémák, amik Rókáéknál voltak jelen. Nem maga az elkülönülés volt a baj, hanem hogy senki nem foglalkozott a lánnyal. Ő pedig azt tette, amit bármelyikünk tenne: megpróbálta felhívni magára a figyelmet, ahogy csak tudta. Természetesen sikertelenül. Ennek a következményei is őt terhelték, érthető volt a heves reakciója. A csúnya beszéd akkor sem. Ez a szülőknek is komoly tanulság, be kell látniuk, mennyi mindent szúrtak el és változásra lesz szükség. Ez komoly dolog, fontos eleme az egésznek. Na de Róka szüleinek a reakciója mikor megtudtak mindent... WTF? Semmi leszidás? Egy rossz szó sem? Legalább egy kicsit látszhatott volna rajtuk, mennyire nem helyes amit tett. Na mindegy. :D

• Róka. Tyű. Nehéz kérdés, mert szerettem is meg nem is. A káromkodás kiakasztott és a hozzáállása az emberekhez is. De mikor újra a "régi" lett, könnyen tudtam vele azonosulni és egész szinpatikus lett. Persze a kis polihisztor is kiváló mindenből, hogy le ne csússzon a tökéletes karakterek listájáról. :P
• Kisherceg. Ki ne szeretne egy Kisherceget? A külseje és a személyisége idealizált és túl tökéletes volt, ezen ívül nincs gond vele. A problémáit, mint már fentebb említettem, teljesen át tudom érezni, remélem rátalál arra, amire igazán vágyik. Már persze Róka mellett. ^^
• Rozi. Nem is tudom, mit mondatnék. Persze, a rózsa miatt ilyennek kellett lennie az ő személyiségének is, de engem nagyon zavart. A kényeskedése és a véleménytelensége, körülötte mindennek tökéletesnek kellett lennie. Borzalom. :D

Összességében szerettem a könyvet minden hibájával együtt. Remélem Katalin még sok hasonló csodával fogja megörvendeztetni a népet. :D

🌟   🌟   🌟   🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"Mindig azt próbálta kitalálni, mit várnak tőle mások, de talán most eljött az ideje, hogy azt tegye, ami neki fontos."

"Róka végül is elvett egy szeletet a sütiből. Rohadtul utálta magát miatta, de basszus, túrós volt. Az egyik kedvenc túrós sütije."

"Róka sóhajtott. Előrehajolt, olyan hirtelen, hogy Kishercegnek reagálni sem volt ideje, és kikapta a kezéből a példatárat. Találomra felütötte valahol, és megoldott egy feladatot. Villámgyorsan és meglepően könnyedén. Aztán Kisherceg elé tolta, ő meg néhány másodpercig csak kereste a szavakat a köztük feszülő csendben.

– Jó vagy matekból. – Róka megint úgy nézett rá, mintha ostoba lenne, amiért egyértelmű dolgokat jelent ki. Kisherceg megdörgölte a halántékát. – De miért nem oldod meg a példákat a dolgozatban?

– Mert baromi unalmasak! – fakadt ki Róka."

AJÁNLANÁM?

Ha a könnyed hangvételű, mégis komoly tartalommal ellátott romantikus olvasmányokat kedveled, mindenképp neked való! Rókáék története azért is megkapó, mert a mindennapi nehézségeket írja le, nem gyárt felesleges bonyodalmakat.  Viszont ha a káromkodást egy könyvben nehezen tűröd, talán jobb, ha nem állsz neki és húzod fel magad. feleslegesen.  :)

Penelope Ward: Stepbrother ​Dearest – Legdrágább mostohabátyám

Sziasztok! :)

Igen, mint láthatjátok ez a könyv is beszerzésre került végül, a világért sem hagytam volna ki. Kicsit furcsa volt úgy elkezdeni, hogy akik értékelését eddig láttam, azok csak ez után olvasták el Jake történetét, mert míg mások ezt hasonlították ahhoz, én az ehhez. Bár így utólag úgy vélem, jobb, hogy ezt csak utána olvastam. Azt kérditek, miért? Mindjárt elmesélem. :)

Nem kellene akarnod őt. 

Amikor a mostohabátyám, Elec a gimi utolsó évében hozzánk költözött, nem voltam felkészülve arra, hogy mekkora szemét. 

Utáltam, hogy bunkón viselkedik velem csak azért, mert nem akar ott lenni. Utáltam, hogy lányokat hoz haza a suliból és visz fel a szobájába. De amit a legjobban utáltam, az az volt, ahogy a testem akaratom ellenére reagált rá. 

Először azt hittem, csupán kőkemény, tetovált izmai és markáns arca lehet vonzó benne. De a dolgok új irányt vettek köztünk, mígnem egy éjjel minden fenekestül felfordult. Aztán épp olyan gyorsan, ahogy betoppant az életembe, már vissza is ment Kaliforniába. 

Évek teltek el, mire újra láttam Elec-et. 

Amikor a tragédia lesújtott a családunkra, újra szembe kellett néznem vele. És szent ég, a kamasz, akiért egykor megőrültem, most férfivá érett, aki egyenesen az eszemet vette! 

Volt egy olyan érzésem, hogy megint darabokra törik majd a szívem. 

Perzselő vágy és nyers erő. Láss a mélyére!            

Megjelenés:2017     Oldalszám:312    Szemszög: E/1     Kiadó: Könyvmolyképző

A BORÍTÓRÓL

A szürke és sárga összhang elég jól tükrözi a történet hangulatát, bár Elecet nem teljesen így képzeltem el. A lóherés tetkó még mindig a gyengém. ^^ Bár itt a címet kicsit feljebb is rakhatták volna, mondjuk úgy is túl sokat takarna. :P A "derarest" szót viszont nem így kellett volna felírni. Szerintem nem látható túl jól és csak összezavar :/

A TÖRTÉNETÉRŐL

Maga a könyv vékonyabb a Jake megadja magát-nál, így sajnos a története is rövidebb (logikusan kikövetkeztetted, gratulálok Ellamara!) . Az előző könyvajánlómban beszéltem róla, hogy sokakkal ellentétben én ezt olvastam másodiknak. Az értékelést ITT meg tudjátok nézni, ha Peneope Ward másik magyarul megjelent könyvére is kíváncsiak vagytok. :) Valószínűleg sokat hasonlítom majd Jake történetéhez, ezért előre is elnézést kérek. De valahogy nekem olyan magasra tette az a könyv a lécet, hogy lehetetlen nem figyelembe venni.

Rettentő gyorsan haladtam vele, egy délután alatt ki is olvastam. Az utolsó oldalakat este fejeztem be a kocsiban, mikor kajálni mentünk. Egyszerűen -a párom legnagyobb bosszúságára- nem tudtam letenni! ^^ 

A könyv 2 fejezetre van osztva, melyek között 7 év telik el. Mindegyik annyira más, hogy néha olyan volt, mint ha két különböző történetet olvasnék. 

Az első részben megismerjük a szereplőket, bár szigorúbban vett értelemben csak a főszereplőket. Ugyanis a mellékkarakterekről semmi nincs. Feltűnnek és viszik tovább a történetet, ahogy kell, de nem tudunk meg róluk sokat. A fejünkben ki kéne alakulnia egy képnek, de az enyémben nem tudott, pedig többen is voltak, akiket nagyon szívesen megismertem volna.

Ami NAGGYON-NAGGYON zavaró volt már az elején, az ismét a megláomésmárfolyokis-effekt. Nekem elég erőltetettek tűnt a dolog. Most őszintén: ha először találkozol a mostohatesóddal és a külseje mondjuk elég megnyerő AZ lenne az első gondolatod? Ráadásul még bunkó is veled! Röhej...

A többi bánásmódról és extra bunkó stílusról nem tudom, hogy nem vett tudomást. Fájt neki, mégis mindig ment és ment utána. Jó, ez kellett ahhoz, hogy a srác végre megnyíljon, de nem tudom, a való életben el lehet e viselni ennyi bántó szót pusztán a testi vonzalom és a kíváncsiság miatt. Sok érdekes mozzanat van, az idő pedig csak rohan. Az események túl gyorsan lettek pörgetve, mintha egy filmet felgyorsítottak volna. Pedig lett volna mit kibontakoztatni. Már nem emlékszem pontosan, de heteket és hónapokat is ugráltunk össze-vissza. 

A tiltott szerelem gondolata érdekesen és vonzón hangzik, talán ezért is lett akkora sikere a könyvnek. Igaz, hogy nem vér szerinti rokonok, de asszem ez még így sem legális. :D

Na a másik borzalom: az erotikus jelenetek.. Az első fejezet végén kezdődnek, és szerintem 5 oldalon át is tartott. Hogyan?? Ráadásul Greta még sosem. Miért? Miért kell mindig eltúlozni? Lehet ezt szépen is csinálni. A másik, ami úgy láttam sokaknál kiverte a biztosítékot, az Elec testékszere. Brrr. Még belegondolni is rossz.

Itt még mindketten fiatalok, tizenévesek.

A második felében a helyzet több szempontból is javul. A karakterfejlődés jól látható, bár szerintem ez csak a 7 év külön töltött időnek köszönhető. Az egyetlen, aki folyamatosan fejlődött, az Elec. Ő idő közben fiúból férfi vált, ami nem csak a külsején mutatkozik meg. Ennek a résznek az olvasása közben el kellett gondolkodnom, mi fogott meg annyira abban a fiúban, mikor ez a férfi fényévekkel jobb. A hobbijáról ugyan még az első részben volt szó, de az az egyik kedvencem a könyvben. Nagyon aranyos és szívmelengető. :) Úgy vélem ez kellett a történetbe, hogy még jobb sztorit kaphassunk.

Szerencsére a humor ebből a kötetből sem hiányzott, bár voltak eléééég fura "poénok". Összességében szórakoztató volt, egy percre sem lankadt a figyelmem és le se tudtam tenni. Viszont nálam csak az egyszer-olvasós kategória, többször nem feltétlenül venném a kezembe. 

A lezárása is édes volt, nem húzta sokáig az írónő, túlesett rajta amilyen gyorsan csak tudott. De legalább nem WTF vég. :D

Egy valami még negatívum: Elec szemszöge. Minek? Semmi szükség nem lett volna rá. Ugyanazt olvashatjuk el újra, amit lapokkal ezelőtt megtettünk. Értem én, hogy ki kell tölteni valamivel azt a 300 oldalt, de akkor legalább valami újat is mutasson. Szerintem senki sem szereti egy könyvön belül kétszer ugyanazt elolvasni.

• Elec. Tyűűű. A mi Elecünk. Összetett ember, aki mindenféle oldalát megmutatta. Jake-kel ellentétben nem került fel a "könyves álompasi" listámra. A múltja nagyon érdekes, ebből jó sok mindent ki lehet hozni. A kapcsolata a szüleivel sem hétköznapi, csupa-csupa plusz, ami mellette szól. De valahogy mégsem az igazi. :/
• Gréta. Hisztis. Nyavalygós. Kedves. Kitartó. Fura. Rengeteg jelző illik rá, aminek csak a fele pozitív. Nem volt vele semmi gond, még annyira idegesítőnek sem mondanám és pont ez a baj. Nekem nagyon jellemtelennek tűnt, ami sokszor még annál is irritálóbb, ha valaki rossz vagy negatív szereplő,
• Chelsea. Vele csak egy kis időt töltheünk, de eléggé szimpatikus lány. Nem olyan, mint amilyennek képzeltem. Látszik, hogy szereti őt tiszta szívéből. :)

Az első rész sokkal jobban tetszett, mint a második, de egybevéve az egészet nem volt rossz. Chelsea történetét már nagyon várom, kíváncsi vagyok mi lesz szegény lánnyal. Elvileg a KMK idén ki is adja a Neighbor Dearest-et. *-*

🌟    🌟    🌟    🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"Lélegzetelállítóan festett … főleg egy seggfejhez képest."

"Elec: ez a szöszi kész kan. Elec: kész kín! Azt akartam irni, hogy mint kiderült, kész kín ezzel a csajjal lenni. Elec: LOL Elec: .# nemkan. #. elecapuncitszereti"

"– Tehát megadta a klub nevét?

– Nem azonnal. Szerintem azt akarta, hogy előbb szenvedjek egy kicsit.

– Mit müvelt?

– Rávett, hogy vegyem le az ingem.

– Komolyan?

– Halálosan.

– Ennyi?

– Bárcsak ennyi lett volna!

– Mi volt még?

– Tartanom kellett neki egy kartonpapír táblát, rajta a „faszfej” felirattal, miközben csinált rólam egy képet."

AJÁNLANÁM?

Ha olvastad és szeretted Jake történetét, akkor mindenképp! Persze annak is aki még nem hallott róla, de szereti a romantikus erotikus YA sztorikat. A történet fordulatos, sokszor szívmelengető, bár van hogy szappanoperába csap át. A fejlődés jól látható az első és a második fejezet között, mindegyiknek megvan a sajátos bája. No de inkább győződjetek meg róla Ti magatok! ;)

2018. április ~ összefoglaló

Sziasztok! :)

Úgy gondoltam idén nekiállok minden hó végén egy összefoglaló kis rovatnak, ahol elmondom mik történtek abban az adott hónapban, és mik várhatóak a következőben. Fogadjátok sok szeretettel a márciusi összegzőmet! :)

Őket olvastam a hónapban:

 

Őket szereztem be a hónapban:

Erről írtam a hónapban:

BubbleBook Box ~ 2018 áprilisi csomag

#PosztoljVersetAzUtcára ~ 2018

Penelope Ward: Jake ​Undone – Jake megadja magát (Jake 1.)

Könyvfesztivál 2018 ~ Élménybeszámoló

Őt olvasom jelenleg:

Várható értékelések májusban:

• Penelope Ward: Stepbrother ​Dearest – Legdrágább mostohabátyám
• Jenny Taylor: Otthon
• Róbert Katalin: Szelídíts meg!
• Sophie Jackson: Egy font hús

Ezeket a sorozatokat nézem:

És most jöjjön a hónap...

Kedvenc filmje:

Kedvenc dala:

Legjobb olvasmánya:

Legjobb képe:

Könyvfesztivál 2018 ~ Élménybeszámoló

25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál
és
 ELLAMARA

Sziasztok! :)

Április 21.-én szombaton voltam kint a Millenárison, a második könyvfesztiválomon. A történet idén is egy kicsit keszekusza volt, de a vége persze happy end. ;)

Mivel tavaly már részt vettem az eseményen, idén tapasztaltabban kezdtem az előkészületeket. Az előzőről éviről a beszámolómat ITT találjátok. Már Április elején elkapott a hangulat, állandóan erről beszéltem, amit a családom tagjai és a párom egy idő után már csak elengedett a füle mellett - ki érti ezt? 

A 21.-e idén ledolgozás volt, ami azt jelentette, hogy nemcsak munkába, hanem iskolába is kellett menni. Korábban arról volt szó, hogy megkapjuk azt a napot, de igazgatónő máshogy döntött. Elméletileg délig bent kellett volna lenni, aztán mindenki mehetett volna haza pihenni. Ezzel csak az volt a baj, hogy ha délben végzek, fél kettő körül tudtunk csak Tatabányára menni busszal és onnan még egy óra Budapest. Ha ez a verzió lett volna, délután 4-nél előbb nem értünk volna oda. Vagy a B-terv: Vasárnap megyünk. Végül is az sem lett volna rossz megoldás, de szombaton sokkal jobb programok voltak. Szerencsére viszonylag hamar megoldódott a kérdés, elmehettem úgy, hogy leigazolják nekem a napot. :)

Programokat nézni csak a hét első felében kezdtem el, buszt pedig előző este kerestünk. Idén is volt olyan drága a párom, hogy eljött velem, így nem kellett egyedül mennem. ^^  Tavaly a programokból szinte semmit nem sikerült megvalósítani, így most nem vállaltam túl magam, 3 dedikálást és 1 előadást találtam, amire el szerettem volna menni. A nap többi részében bolyongás volt a terv, és persze a könyvek beszerzése a listáról. És ebből mi lett végül? Na lássuk!

A nagy nap

Reggel 6-kor keltünk, ugyanis a busz 7:32-kor indult. De az eddigiekhez hasonlóan most is hiába keltem korábban, majdnem lekéstük a buszt. Pedig tényleg igyekeztem hamar felöltözni és összepakolni, de reggeli közben sikeresen elbeszélgettük az időt. Persze a páromnak szinte minden cuccát otthon kellett hagynia, mert hát miért is ne felejtette volna el. :D Reggel meg már nem  volt idő átmenni hozzájuk. Szerencsére nem létfontosságú dolgok voltak, meg tudtuk oldani.

9:30-ra be is értünk Tatabányára, majd megvettük a jegyeket és egy fél óra várakozás után már száguldottunk is a cél felé. Olyan kényelmes volt a vonat! *-* Ritkán utazok csak vele, de ez a kedvenc tömegközlekedési eszközöm, úgyhogy ki kell élvezni, na. :D Viszont a vonat késett egy kicsit, és a villamosra is 10 percet kellet várni. Én jellemzően már sík ideg voltam, nem akartam lemaradni az előadásról. A Mammutot meg is kellett kerülnünk, ugyanis a másik oldalon építkeztek. Szinte futva, de 10:15-re beestünk a fesztiválra.

Egyenesen a D épületbe mentünk a Szabó Magda teremhez, ahol már voltak egy páran. Szinte körbe sem mertem nézni, nehogy megint az legyen, mint tavaly. A téma workshop volt könyves bloggereknek a Twister Media jóvoltából, azon belül is a jó könyvkritika megírásáról és a blogger életről folyt a beszélgetés. Magamhoz híven ismét meg sem szólaltam, ilyenkor mindig előtör a félénk visszahúzódó énem. Sok hasznos dolgot megtudtam, és egy kicsit magamban is elkezdtem átértékelni és újragondolni mindent. Mint később kiderült, sok "ismerős" is ott volt a teremben. Két oldalnyi jegyzettel és egy hatalmas mosollyal léptem ki a teremből a végén. :)

Mivel a D épületben kevesebb stand van, így ott kezdtük a körutat. Még a héten vettem észre, hogy a Fumax Kiadónál van lehetőség oda rendelni a könyveket, ami szerintem nagyon jó ötlet tőlük. Én is így tettem, mikor odaértünk, csak a rendelésszámot kellett bemondanom. Magamnak Neal Stephenson – Nicole Galland: A D.O.D.O. felemelkedése és bukását, valamint Sarah Andersen: Macskapásztor c. könyvét vettem. A páromat idés is megajándékoztam egy Assassins Creeddel, méghozzá Matthew J. Kirby-től Az ​istenek végzetével. Az arcán még mindig fájdalom ült, de már egy kicsit kezdett feldobódni. ^^

Még bóklásztunk ott, majd átsétáltunk a B épületbe. Idén már nagyjából tisztában voltam a felépítésével, céltudatosabban tudtam közlekedni a standok között. Bal oldalt kezdtük, majd így haladtunk végig kígyóvonalban. Itt már szemezgettem a könyvekkel, kezdett kialakulni a fejemben egy lista. A Magvető Kiadónál vettünk 2 kitűzőt, bár reméltem, idén többet tudok majd venni mint tavaly, de csak 3 féle volt, amiből az egyik megvan már nekem. 

Mindenképpen szerettem volna valamit a KMK standjánál is beszerezni, a választásom pedig egy zsákbamacskára esett. Nagyon sokat válogattam, mert nem szerettem volna ha ismét olyan könyv lapul benne, ami nem igazán tetszik. A csomag Kody Keplinger: Lying Out Loud – A hazugságháló c. könyvét rejtette, aminek nagyon örültem. Korábban is szemezgettem már vele és a vélemények alapján is jónak ígérkezik. :) A Petőfi Irodalmi Múzeum standjához ismét ellátogattam, és meg is leptem magam egy hátizsákkal.

A B épület után utunk a külső standokhoz vezetett, de először egy kis pihenőt tartottunk közkívánatra. Kerültünk egyet, mire találtunk a fűben egy tökéletes, árnyékos helyet. Ettünk, én pedig kigyönyörködtem magam az addigi szerzeményeimben. Ekkor jelzett a telefonom, hogy @bookofdream üzenetet küldött instagramon. Nemrég csinált egy nyereményjátékot, aminek a sorsolásán csütörtök este kiderült, én nyertem. El sem akartam hinni, általában nincs szerencsém ilyen téren. Ennek köszönhetően választhattam egy könyvet, mely természetesen nem volt a könyvfesztiválon, így a választásom Ernest Cline: Ready Player One-ra esett.A könyvet pedig volt olyan drága és akkor, személyesen adta át egy apró kis meglepivel. Még egyszer nagyon köszönöm!💜 

Utána a Maxim Kiadóhoz mentünk, ahol Szaszkó Gabriella dedikált. Tavaly itt szereztem be az első kötetet Maradj velemet, úgyhogy idén a Beszélj hozzám jött velem haza. :) Ismét bátortalankodtam egy sort mire végre leültem vele szemben. Képzeljétek, emlékezett rám Gabriella! ^^ Legalább is azt mondta, úgy rémlik neki, hogy mi már találkoztunk valamikor. Eredetileg magamnak akartam megvenni, de a párom azt mondta, ha 3-kor elindulunk haza, megveszi nekem. Kihagyhatatlan ajánlat volt. :D Bár így lemaradtam két betervezett dedikálásról, amik 4-kor kezdődtek volna.

Még nagyjából másfél óránk maradt a vonat indulásáig. Bementünk a D épületbe, ahol a Kedvesem leült fentre egy asztalhoz és azt mondta, vigyáz a cuccokra amíg én válogatok. Furcsa volt annyi idő után nehéz szatyrok nélkül mászkálni. :D Újra tettem egy nagy kört a másik épületben, majd megvettem a kiszemelt könyveket. Először a XXI. Század Kiadónál szereztem be Naomi Alderman: A hatalom c. könyvet, majd a General Pressnél Ruth Hogan: Az elveszett tárgyak őrzőjét ami mellé kaptam egy gyönyörű kitűzőt is. 

Anyának is vettem egy könyvet az Édesvíz Kiadónál, ezután pedig a Barátnőmnek egy zsákbamacskát a Maxim Kiadó standjánál. 

Még a nap elején megajándékozott a párom egy Besteller Box-al, amiben egy cuki zsepi, egy jegyzetfüzet és három könyv: Theresa Révay: A muránói üvegműves lánya, Kolozsi László: A farkas gyomrában és Paul Géraldy: Te meg én lapult. 

Meglepő módon sikerült időben visszaérkeznem, és a vonatot sem késtük le. A vonatút is tartogatott meglepetést, ugyanis Tomcsik Nóri ült a mögöttünk lévő ülésen. Napközben kerestem, de nem találtam ezért különösen boldog voltam, hogy tudtunk beszélgetni egy kicsit végre. :) 💜 Sajnos csak Tatabányáig utaztunk együtt, ott elváltak útjaink.

Összességében ismét hatalmas élmény volt, nagyon boldog vagyok, hogy eljuthattam. Rengeteg érdekes dolgot láttam, hallottam, csodaszép könyveket vettem, valamint hasonlóan elvetemült könyvmolyok közt lehettem, mint amilyen én vagyok. Köszönöm mindenkinek, akik még jobbá tették ezt az így is fantasztikus napot! ^^

Aki szintén ott volt, bízom benne, hogy hasonlóan jól érezte magát, aki nem, az pedig ne csüggedjen, jövőre biztosan eljut! :)

Remélem tetszett ez a kis élménybeszámoló, és meghoztam a következő évihez a kedveteket. :)

Penelope Ward: Jake ​Undone – Jake megadja magát ( Jake 1. )

Sziasztok!

Ma egy olyan könyvet hoztam, amit már kinéztem de nem akartam megvenni, legalábbis nem akkor, mikor mégis megtettem. Azzal a céllal mentem el könyvet venni, hogy végre beszerzem Penelope Ward-tól a Legdrágább mostohabátyámat, mert már annyi jót hallottam róla, és nagyon-nagyon el akartam olvasni. Természetesen nem volt belőle (amilyen szerencsétlen vagyok nem túl meglepő), így új "áldozat" után kellett néznem. És így jött a képbe Jake.

Ezután az unalmas sztori után végre elmondom, miért szerettem bele ebbe az egészbe! :)

Nina ​Kennedy éli az életét… de valójában nem… mindaddig, míg minden meg nem változik.
Repülőgépek, vonatok, magas terek… Nina mindentől fél. Valójában nem lép ki a komfortzónájából, napjait az irracionális félelmei és fóbiái irányítják. Amikor Brooklynba költözik, hogy elkezdhesse ápolói felsőfokú tanulmányait, élete 180 fokos fordulatot vesz, mert akaratlan, de intenzív vonzalmat érez bámulatos lakótársa, egy agyontetovált, agyonpiercingelt pasas iránt, aki egyben az egyik legokosabb ember is, akivel valaha találkozott.
Jake Green durva külseje és ördögi mosolya mögött arany szív rejtőzik. Feladatának érzi, hogy megváltoztassa Nina életfelfogását. Amikor Jake beleegyezik, hogy korrepetálja Ninát, alkut kötnek, de a tétek magasak, hisz arra kényszeríti a lányt, hogy szembenézzen a démonaival. Arra azonban még ő sem nem számított, hogy a tanítás alatt szerelembe esik.
Amit Nina nem vesz észre, az az, hogy Jake a saját poklát járja. Vajon szerelmük túléli-e a bombát, amit Jake rádob? 

Megjelenés:2017     Oldalszám:408    Szemszög: E/1     Kiadó: Könyvmolyképző

A BORÍTÓRÓL

Rögtön beleszerettem! *-* Volt valami, ami a szexi tetkós, félmeztelen srácon túl magával ragadott. A fekete és piros szín összeállítást amúgy is nagyon szeretem, de itt igazén remekül mutat. A testtartása utal a címre is, legalább is szerintem a megadást hivatott szimbolizálni. Annak pedig külön örülök, hogy nincs rajta a képen a cím. ^^

A TÖRTÉNETÉRŐL

Sokakkal ellentétben nekem ez volt az első könyvem, amit az írónőtől olvastam. Mások véleményét viszont elolvastam, de csak miután már megvettem. Be kell hogy valljam, kissé elbizonytalanított, mert a rengeteg pozitívum mellett voltak negatív vélemények is, amik elvették a kedvem. De annyira szerencsére nem sikerült, hogy ne magas elvárásokkal kezdjek bele, hisz a Legdrágább mostohabátyámat rengetegen istenítették, így feltételeztem, valamit nagyon tud az írónő.

Az elején máris kapunk egy prológust, de pár oldal bevezetés után végre belevághattunk a történetbe.

Már az első oldalaknak sikerült megnevettetnie, reméltem, ilyen humor végig lesz benne. Szerencsére nem kellett csalódnom, javarészt jelen volt a történetben és sokszor sikerült jobb kedvre derítenie amit egy történetnél külön értékelek.
Az elején szinte csöpögtem a boldogságtól, hisz végigkísérhettem kialakuló románcukat. Külön piros pont, amiért a lány nem szeret bele azonnal Jake-be mikor meglátja és nem is érez leküzdhetetlenen és mindent elsöprő szexuális vágyat. Mostanában egyre több ilyennel futok össze és kezd kimondottan zavarni. 

Kezdetben még csak ismerkedtek, nem ugrottak egymásnak rögtön. A matek korrepetálás okos ötlet volt, bár nem értem, miért kell ahhoz a szakhoz ilyen szintű, amin Nina tanul. Ebből mondhatni mindketten profitálnak, de leginkább a lány. Hiszen nem csak egyre jobb eredményeket ér el, hanem Jake leleményességének köszönhetően elkezdi legyőzni a fóbiáit, szép lassan megbékélni a magassággal és a zárt helyekkel. Olyan jó látni, ahogy ebből kialakul egy barátság, ami fokozatosan románccá alakul. Tényleg egyre ritkábban látok már olyat, ahol egy romantikus-erotikus YA könyvben így alakulnak a dolgok. :/

Amit még külön kiemelnék, azok a denevérek. Imádtam őket, annyira aranyosak voltak! ^^ Jake itt lopta be magát végérvényesen is a szívembe. :)

A monológokat helyenként soknak tartottam, nem volt ritka, hogy átugrottam őket. Szégyen nem szégyen, ha igazán jó sztorit olvasok, nincs türelem a hosszabb eszmefuttatásokon végigrágni magamat.

A könyv két részre van osztva, az eddig leírtak az első részre vonatkoznak.

Hogy miért emeltem ezt így külön ki? Mert sokszor úgy éreztem, a két fél ég és föld. A dolgok hatalmas fordulatot vettek Jake titkának köszönhetően, de persze nem csak emiatt. A hangulat teljesen más lett, amit egy kicsit sajnáltam is. Mivel a titokkal indít, egy kis szemszög váltás is történik, hogy a fiú szemszögéből is láthassuk, át tudjuk érezni a dolgokat és azok súlyát. Szappanoperából bőven kijutott, de nekem valahogy ez is tetszett. Na jó, a sok szenvedés főleg Nina részéről túlzás volt de hát ez ilyen. Erről a feléről nem tudom, mit mondhatnék még anélkül, hogy spoilezeznék. Talán még annyit, hogy nekem azok a szivárványos képek jutottak erről eszembe, ahol az egyik felén minden tökéletes, a másikon meg dúl a vihar. :D

A lezárást próbálták szépíteni, de volt is mit. Tetszett, hogy bepillantást nyerhettünk a jövőjükbe is,
ahol végül persze happy end lesz, de a rögös út onnét sem hiányzik. Ennek köszönhetően az összhatás az összecsapottság érzését kelti, mint ha gyorsan le akarta volna már zárni.
Egy részről nagyon reálisra sikeredett az egész a valós érzelmek problémák és kapcsolatok miatt, de valahol mégis irracionális és túl csöpögős a sztori. Mintha nem sikerült volna megtalálniuk az arany középutat, a szivárványt. Igen, visszautaltam magamra. :D

Na de egy kis időt szenteljünk szereplőinknek is:

• Nina. Vele igazából nem volt semmi gond. Nem az a jellemtelen főszereplőcsaj típus, de a nyafogást túlzásba tudta vinni. Erős volt mikor kellett és neki is nagy a szíve. Bár néha naiv volt, így volt Nina. Nem is tudnék más lányt Jake mellé képzelni. Ők így jók ahogy vannak. :)

• Jake. Ahhw. Nem akarok átcsapni külyep*csa fangirl-be, de nagyon a szívemhez nőtt. A külseje tökéletes, tetkós és piercingek borítják ami elsőre ijesztő lehet, de valójában vaj szíve van. Hihetetlen mennyi mindent meg képes tenni azokért, akiket szeret. Mint egy kocka, punk jelmezben. :D Nem játssza a bunkót, egy kivételével pedig nyílt lapokkal játszik és annyira aranyosan fejezi ki az érzelmeit. ^^

• Skylar. Imádtak a nagyszájú kiscsajt. Ritkán van mellékkarakter, akit ennyire megszeretek. :) Mindig ott volt amikor kellett, hihetetlen erős és kitartó, mindenkinek szüksége lenne egy ilyen barátnőre. Kicsit perverz, de tőle még ez is aranyosan hat. Sajnálom, hogy nem szerepelt többet. Várom már az ő történetét.

A szerelmi szálra volt kiélezve az egész könyv, de a külsőn túl is kell nézni. Nagy tanulságok is rejlenek a történetben, remek karakterekkel akik valósak, de mégsem annyira elcseszettek, egészen szerethetők.
Nekem kifejezetten tetszett a könyv, a hibáin túl is. Remélem, még sok hasonlót olvashatok Penelope Ward-tól. 💝

🌟    🌟    🌟    🌟    🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"– Te hogyan lettél ilyen bölcs? Komolyan, olyan vagy, mint egy 80 éves öregember egy fiatal, tetkós, szexi testben.

Mi a francot mondtam?

A tekintete áthatolt rajtam, és az arcára kiülő vidám mosoly elárulta, hogy a vallomásomat tisztán hallotta.

– Szóval szexinek tartasz? – a mosolya ördögire váltott. Ezért megkínoz majd.

Nem tudtam, mit mondjak, így olyan választ adtam, aminek nem volt értelme.

– Tudod, hogy értem.

– Van a szexinek más jelentése is?

– Jake…

– Kezdesz elpirulni… Nyugi, csak piszkálódom. Néha túlságosan könnyű dolgom van veled – mondta nevetve."

"Az anyám, Sheryl mindig próbált jó tanáccsal ellátni, hogy hogyan is találkozhatnék férfiakkal. Az értékítéletében viszont nem lehetett bízni. Attól eltekintve, hogy szerinte Spencer volt a legfantasztikusabb dolog az életemben, egyszer megpróbált összeboronálni az egyik munkatársa fiával, aki első hallásra érdekesek tűnt. Elvileg sminkesként dolgozott és hasonlított egy híres színészre. Ha ilyet hallasz, egyből Hollywood és a filmipar ugrik be, igaz? Ahogy találkoztunk, mindez azonnal szertefoszlott. Balzsamozó volt egy temetkezési vállalatnál, amivel annak ellenére, hogy totál hátborzongatónak találtam, még együtt tudtam volna élni, ha a celeb, akire hasonlít, nem Mr. Bean lenne."

"– Mindannyian tettünk olyan dolgokat, amiket bánunk és hoztunk olyan döntéseket, amelyekkel együtt kell élnünk. De nem szabad ezeken rágódni és hibáztatni magunkat. Ettől semmi nem fog változni."

AJÁNLANÁM?

Aki szereti a romantikus-erotikus YA könyveket, amik mögött egy mélyebb, összetettebb tartalom is rejlik, annak mindenképp! Humoros, de komoly is egyben, szerintem remek kikapcsolódás egy tavaszi pihenős délutánon, de természetesen minden évszakban ugyanazt az élvezetet nyújtja. :) De nem is húzom tovább, olvassátok el Ti magatok! ;)