2017. szeptember 3., vasárnap

Király Márk: Harminc nappal a világvége előtt



Könyvértékelés





Sziasztok! :)
Ez a könyv eredetileg nem volt betervezve, teljesen véletlen akadtam rá. Az egész egy pénteki nap kezdődött, amikor is valahogy elkeveredtem Tatabányára a Tescoba. Jó könyvmolyhoz híven az első utam rögtön a könyves részleghez vezetett. Gyorsa átfutottam őket, majd újra elkezdtem átnézni előröl, csak most lassabban, nem felületesen. (Igen, van egy ilyen hülye szokásom.)
Lényeg a lényeg, valamiért megakadt ezen a köteten a szemem. Ismerős volt valahonnan, valahol a neten láthattam futólag, de nagyon el voltam tűnve mostanában, szóval nem tudtam róla túl sokat. Elolvastam a fülszövegét, majd láttam, milyen vastag, ezért belekezdtem az elejébe. 3 fejezet után úgy döntöttem hogy vagy hazajön velem, vagy én maradok ott vele.
Mint utólag kiderült elég népszerű ez a regény, valaki szerint konkrétan még a csapból is ez folyt. Mire hazaértem, már túl voltam a felén. Igaz, rég volt már ez az egész, elég sokat csúsztam vele. De most visszatérek és igyekszem mindent bepótolni.
Annak ellenére, hogy nem szerepelt a terveim közt, örülök hogy így alakult. :)




„Legjobban a nyári esték, és a hajnalig tartó szerelmek fognak hiányozni. Régen azt gondoltam felnőni lesz a legnehezebb, de a bejelentés mindent megváltoztatott. A világ összes tévécsatornája egyszerre közölte a hírt. A Föld egy hónapon belül összeütközik egy későn észlelt meteorittal. Az embereknek harminc napjuk maradt, hogy elszámoljanak az életükkel. Ez pont huszonkilenc és féllel több, mint amennyire valójában szükségük volt.”






BORÍTÓ
Igen, jöhetnek a kövek! Dobáljátok csak, mert megérdemlem. De egyszerűen annyira magával ragadó! Egyszerű szín, felhívó betűmére és figyelem felkeltő cím. Tökéletes az összhang. Bár a karakter rajta anime stílusú ami nem tartozik a kedvenceim közé, még sem volt ellene kifogásom. Még most is gondolkodok, hogyan illik a történetbe, de arra jutottam, hogy valószínűleg csak van. :)

TÖRTÉNET
Megragad benne valami, ami nem ereszt.
Az emberiséget és az embertelenséget tökéletesen bemutatja, talán erről is szól az egész. Hogy valójában milyen mindenki. Ez a történet minden olvasóját elgondolkodtatja, mi lenne, ha? Ki mit tenne? Hogy reagálna? Mit bánna? Egyszerűen olyan realisztikus az egész, hogy az már fáj. Valóban olyan érzést kelt, mint ha velünk történne meg. És bármikor megtörténhet. Emiatt is könnyű beleélni magunkat és ránk is átragad a 'világvége-hangulat'.
Mindenhol jelen van a fekete humor, remekül kivitelezett formában. Pont jókor volt minden vicces beszólás a jó helyen. Épp mikor már letargiába esnénk, jön egy poén.
Sok dolog felépül, de a legtöbb szétesik. Egy kicsit minden ember megkergül így vagy úgy. Vannak akik ragaszkodnak a "normális" életükhöz, képtelenek elfogadni, mi vár rájuk és ez talán a legijesztőbb. Az ő elméjük megbomlott. A családok nagy részének szétesése érthető, mivel minden ember maga akar elszámolni a saját életével. A vallásnak itt is szerepe van, bár sok helyen inkább negatív. Őrült dolgokat tesznek a vallás mögé bújva. Egyesek elveszítik a hitüket, mások pedig hirtelen abba kezdenek kapaszkodni megszállott módon.
A sztárok is kikészülnek, valószínűleg így kevesebb figyelem irányul rájuk, mivel mindenki egyenrangúvá válik hirtelen. Nekem személy szerint nagyon tetszettek a twitter posztok, különösen Charlie Sheen-é. 
Sokan -nem meglepő módon- a halált tartják a legjobb megoldásnak. Én személy szerint ezt nem értem, mivel hamarosan úgy is mindenkinek vége. Nem mindegy miáltal? Egy meteor vagy egy pohár méreg?
A kevésbé drasztikus megoldások sem a legjobbak. Lehet enyhíteni a fájdalmat, de ez nem jó semmire. Talán csak feledni. Virtuális valóságban vagy drogokban keresni a szabadságot és a reményt, hogy talán ez nem velünk történik, bolondság. Egyszer elmúlik azoknak a hatása is és akkor mi marad? A magány.
Habár a nép nagy többségére negatív hatással van mindez, néhány ember megmutatja, nem vesztünk el teljesen. Amikor a boltban ne kell fizetni, vagy amikor egy magányos, sírós estéden valaki odamegy melléd és megvigasztal. Ezek a bizonyítékai, hogy igen, van még emberség a világon.
Az életben barátságok jönnek-mennek, de itt vagy megmaradnak vagy szétesnek. Főhőseink összetartó barátok, bár néha széthullanak. Mindegyikük más-más személyiség, mégis valahogy ugyan olyanok. Mindenkiben ott van a félelem, a bizonytalanság, sokszor meginognak. Egymás nélkül talán már az első nap meghaltak volna. A szerelem Detti és Bence között van jelen, nem túlzásba véve, roppant életszerűen beállítva. Marci a "rossz fiú", aki még a bajban is bajos. Sok viszályt szít, mégis szeretik. Bár néha kétség kívül durván elkattan nála valami. És a fő-fő szereplő? Aki szemszögéből látunk? Mindent tudunk róla de egyben nem tudunk róla semmit. Olyannyira, hogy még a nevét se. Bár ez nekem különösen tetszett, így nyílt volt, de még is titokzatos. A szerelem az ő maradék életében Júlia formájában volt jelen. Érdekes "kapcsolat" az biztos.
Frank-et külön kiemelném, nagyon megkedveltem. Valamint azt a bizonyos dalt. Sokáig húztad Bence, de megérte!
Vannak benne nem várt, meglepő fordulatok, de mivel tudjuk mi lesz a vége, nincs akkora jelentőségük, pusztán csak megdöbbentenek.

Érdekes, hogy mikor a legjobban lenne szükség az összetartásra, akkor akar mindenki önálló lenni.


EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"– Tehát. Hogy hívják a fél lábú kalózt? – Kalóz? – kérdezem.
– Nem – mondja és közben megnyalja a száját.
– Akkor? – kérdezi türelmetlenül Marci.
– Bill – feleli a csávó – és hogy hívják a két lábú kalózt?
– Nem tudom.
– Stabill."
"– Még mindig rettegsz a csendtől?
– A gondolataimtól félek igazából."

"Újra a nappaliban ülök. A világfájdalmat hirdető egyhangú cikket olvasom, közben az öcsém szobájából tompán kiömlő zenét hallgatom. Coldplay, elviselhetetlen muzsika. A CIA évek óta használja terroristák vallatásához."
AJÁNLANÁM?
Ez az a regény, aminek előre tudod a végét, de még is kíváncsi vagy rá az elejétől.
Ha nyitott vagy az új dolgokra és szereted ha egy könyv szókimondó, akkor mindenképpen el kell olvasnod! Durván az ember arcába vágja a valóságot, de még se sok. Nagyon könnyen rá lehet hangolódni és nehéz tőle elszakadni. Könnyű olvasmány, mégis van benne valami nehéz. Tipikusan az a regény, ami minden korosztálynak egyformán ajánlott. Remélem az értékelésemmel felkeltettem a figyelmed, és talán el is fogod olvasni. Hidd el, nem fogod megbánni! ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...