Szélesi Sándor: Kincsem

Könyvértékelés

Sziasztok! :)
Ez is egy Könyvfesztivál óta halogatott könyv, amit hatalmas lelkesedéssel vártam, mégis lassabban haladtam vele, mint gondoltam. A filmet már láttam ugyan, de gondoltam, hogy teljesen más lesz a film, és igazam is lett. Kisbéri ként mindig is imádtam a Csodakancát, és mikor megtudtam, hogy film és könyv is lesz belőle, ráadásul ugyanabban az évben, majd kiugrottam a bőrömből! :) Remélem felkelti az érdeklődéseteket a róla szóló értékelésem. Fogadjátok sok szeretettel! :)

A ​csodakanca igaz története!
Egy furcsa szerelem és egy legyőzhetetlen ló… A sors vagy talán maga a végzet rendezte úgy, hogy 1874 tavaszán egy tápiószentmártoni istállóban, Blaskovich Ernő birtokán megszülethetett egy sárga csikó. Ez a csikó annyira darabos mozgásúnak tűnt, hogy amikor a következő tavaszon vevők érkeztek a birtokra, a többi egyéves lovat elvitték magukkal, ezt az egyet azonban ott hagyták. Mindeközben – ismét csak a sors különleges játékossága folytán – Blaskovich Ernő megpillantott egy kék szemű leányt a Nemzeti színpadán, és lehetetlen dolog történt: a nyugodt életet élő, dolgos természetű és kiszámítható férfi szerelmes lett. A több mint húsz év korkülönbség még talán legyőzhető lett volna, de a leány – Szabó Karolina – egy fejjel magasabb volt Ernőnél, ez pedig különös helyzeteket eredményezett a korabeli társasági eseményeken. Nem könnyű szeretni és nem könnyű Európában lovat futtatni sem. Blaskovich Ernőnek mindkét ok miatt lettek ellenségei. Akadtak, akik úgy gondolták, ha a boldogságot elveszik a férfitól, talán a lovát is le tudják győzni. Kincsem egy vidéki nemesúr és egy ibolyaszemű leány tényeken alapuló, igaz története olvasható e regény lapjain. Egy különleges szerelem és egy legyőzhetetlen ló históriája egy szebb világból.

Megjelenés: 2017   Oldalszám: 470   Szemszög: E/3   Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

BORÍTÓ

Már csak a színe miatt is kitűnő. A sok fekete borító között olyan jó látni egy sárgán ragyogót! A hölgy gondolom Karolinát hivatott prezentálni, bár az én képzeletem máshogy alakította a karakter külsejét. Kincsem igazán kaphatott volna rajta nagyobb helyet is, minimum a lányéval egyenlőt. A cím betűtípusa és az alatta lévő minta pedig igazán gyönyörű.

TÖRTÉNETE
Úgy vélem, első sorban nagyon fontos megjegyezni, mennyire is különbözik a filmtől. Sokan vannak, akik látták és azt gondolják, a könyv is ugyan arról szól. Hát, sajnos ki kell hogy ábrándítsam őket. A képernyőn látottaknak nem csak a könyvhöz, hanem a valósághoz sincs köze. Az egyetlen ami egyezik, az Ernő neve. A jellemek a helyszínek és a történések is eltérnek. Nagyjából minden. (Félreértés ne essék, én is láttam a filmet és nagyon nagyon tetszett, ezzel nem akarom leszólni.)

A könyvet két fejezetre osztották. Az első "Karolina". Itt a szerelem része 70% és a lovak csak 30%., míg a második fejezetben, ami a "Csodakanca" elnevezést kapta, az arány pont fordítva van. A cselekmény izgalmas, mégis utam egy picit, főleg az elején. Meg vannak benne a megfelelő fordulatok és várakozás, ennek ellenére kaland és újdonság hiányában nem köti le az embert annyira, mint kéne. Habár az izgalom jelen van, főleg a versenyeken, mégsem tudtam átérezni, hiszen a kanca veretlen ló ként került be a köztudatba, így sejthető volt a megmérettetések végkimenete. (Aki ezt esetleg nem tudta ne haragudjon, nem akartam lelőni a poént.)

Könnyedén olvasható, a leírások pedig lenyűgözőek és még hangulatosabbá teszik. Sokszor nehéz egy mai olvasónak régebbi korokba beleélnie magát a történeten keresztül, de ebben az esetben szinte azonnal át lehet szellemülni. Kiválóan bemutatja az akkori nemesség életét, és kicsit még a színházak világába is nyerhetünk betekintést. Korábban sosem gondoltam volna, hogy ilyen izgalmas. Ugyan történész nem vagyok, de ezek után még sem kérdőjelezem meg, valóban történhetett e így. Mert meglehet, hogy igen.

A tápiószentmártoni birtokot különösen megkedveltem. A lovak csodálatosak és a személyzet is szerethető. Érthető, miért szeretett ott annyi időt tölteni Ernő ás Karolina.

Karolina. Női főszereplőhöz képest mint ha kissé kevés szerep jutott volna neki. Nagyon kedvelhető karakter, nekem ő lett a kedvencem. Fiatal kora ellenére meglepően érett és bölcs, habár ehhez hozzásegítette a családi tragédiája is. Színésznő ként is biztosan nagyon tehetséges volt. Blaskovich úr iránti szerelme és elkötelezettsége tiszteletre méltó, főleg a kitartása, és hogy minden ellenére képes volt rá ha kellett éveket is várni.

Ernő. Sok érv szól mellette, de ellene is. Nagyon jó ember, és csodálatos a lovakhoz való kötődése és szeretete. Szíve hölgyéért pedig mindent képes megtenni. Csak az a hatalmas önérzete ne lett volna. Nagyon sokszor a saját életét nehezíti meg és ezzel persze másokét is. Igaz, hogy képes volt túllépni rajta -7 év alatt csak sikerült neki- ,de sokszor akkor is túlzás volt.

Blaha Lujza. Igaz, csak mellékszereplő, de nagyon szerethető. Sokat segített Karolinának, mindig nagyon jó volt hozzá. Bár a saját élete sem volt könnyű, sosem látszott rajta. Az élethez való hozzáállása és pozitivitása lehengerlő. Nem véletlen volt közkedvelt a férfiak körében.

Sztáray gróf. Ő a kedvenc mellékkarakterem. :) Nagyon jó barátja Ernőnek, mindig az ő érdekeit nézte és tiszteletben tartotta. Nem lehetett könnyű, mégis sikerült neki. A humora kitűnő és mindenkihez kedves volt. A lovakat pedig ő is szenvedélyesen imádta.

Kincsem és Csalogány. Ha már összetartoznak, úgy vélem mindenképp együtt kell említeni őket, ráadásul mindegyikőjük neve Karolinához köthető. :) Hihetetlen, hogy Kincsem minden versenyt képes volt megnyerni és hogy ennyire higgadt tudott maradni állandóan. De persze ez a legjobb barátja Csalogány nélkül nem ment volna. Hisz mindenhová együtt mentek, elválaszthatatlanok voltak.

🌟  🌟  🌟  🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"A ló nem gőzmozdony, amely kis reparálás után újra száguld. Teher alatt kell tartani, nem kétséges. De pontosan tudni kell, meddig terhelhető. Blaskovich úr kiszámítottan küldi ki a versenypályára, se többre, se kevesebbre, mint ahogy érzi."

"– (…) Azért adott az isten az embernek agyvelőt, hogy az használja is azt!
– Azt hiszem, isten nagyon sok esetben fukar kézzel mérte ezt a csodát."

"– Barátom… – szólalt meg Sztáray egy kis gondolkodás után. – Hozhatok egy nagyon rossz példát jelen helyzetünkre?
– Sosem voltak jó példáid, János – morogta Blaskovich Ernő, és nyoma sem volt a hangjában sértő szándéknak.
– Tudom, de ez most még nekem is billeg kicsit, mert te egy kanca leszel, ne vedd sértésnek."

AJÁNLANÁM? 

Mindenképp! De nem mindenkinek. Annak aki türelmes és szereti a csodaszép leírásokat akkor is, ha nem túl kalandos a cselekmény. Aki romantikával és kalanddal teli regényre vágyik, másfelé keresgéljen. A történet csodálatos és elragadó, betekintést enged nyerni az akkori nemesség életébe. Egy szó mint száz, olvassátok el! ;)