Ruby Saw: Pillangó-hatás (Pillangó-hatás 1.)

Sziasztok! :)

Ma ismét egy hazai szerző művével érkeztem hozzátok. Egyben elnézést is szeretnék kérni, amiért múlt vasárnap nem került ki bejegyzés és kezdenek a dolgok egyre rendszertelenebbé válni. Igyekszem hetente kétszer új tartalommal érkezni hozzátok, bár néha talán csak egy lesz belőle, ezt kérlek nézzétek el nekem. Még az idei évben szeretném megcsinálni a német nyelvvizsgát, ráadásul ez a végzős év elég húzós most. Na de elég is a kifogásokból, próbálok továbbra is minden héten hozni egy értékelés.

De térjünk is vissza  könyvre. Már többször szembejött velem az írónő és a könyve is instagramon, de csak a nyár közepén lett az enyém egy nyereményjáték keretében. Pár nappal később neki is álltam és néhány óra alatt kivégeztem. Na de melyik az a regény, ami engem ennyire magával ragadott? Miről szól az a történet, ami beszippantott és nem engedett? Hölgyeim és Uraim, a mai témánk nem más, mint Ruby Saw: Pillangó-hatás cím könyve!

Egy féltőn óvott huszonkét éves lány. A védelmező Apa, és három férfi, akik a lány kegyeit szeretnék elnyerni. 

Liv Jackson újabb esélyt kap egy hatalmas csalódás után Rob Pierce képében. Esélyt a szerelemre, de nem tudja hogyan kezelje tapasztalat híján. 

Az évekkel ezelőtti, múló bánat helyét úgy látszik egy következő veszi át, amikor hirtelen újabb lehetőséget kap Hiro Shentől. De hogy Liv még jobban összezavarodjon feltűnik a fájdalmas múlt is: Jay Cullen. 

A fiatal lány csak szerelemre vágyik és ezért semmitől sem retten el. A három férfi egymásnak feszül a szívéért.

De az Apa ehhez vajon mit szól?

                                   

Megjelenés:2018     Oldalszám:238    Szemszög: Kiadó: MyBook
E/1    

A BORÍTÓRÓL

Vegyesek az érzelmeim a borítóval kapcsolatban. Ötletes, szép és egyszerű megoldás, de páran már tudhatjátok, hogy állok az arcos/fejes borítókkal. Vagy nagyon jó lesz, vagy távolabbról nézve szép, közelről viszont elég zavaró. Eddig talán csak egy-két könyvvel találkoztam, aminek a borítója az első kategóriába tartozik és szerintem borzalmasan nehéz is "tökéleteset" csinálni. Visszatérve: összességében szép, még közelebbről nézve sem olyan zavaró, viszont a betűszín talán nem a legjobb választás volt. Ott, ahol nem a hajon, hanem a bőrön van a felirat, eléggé elveszik és nehéz kihámozni, ez pedig egy kicsit zavaró.

A TÖRTÉNETÉRŐL

Általában a könyvekről már az elolvasásul előtt kialakul bennem egy vélemény, egyfajta elvárás a történettel szemben. Ez persze nem mindig jó, hiszen van amikor átverve érzem magam utána, máskor viszont kellemesen csalódok. Ebből a szempontból talán jobb is, hogy vannak könyvek, amiktől nem tudom, mit várjak. Ez a regény is ebbe a kategóriába tartozik. Egyrészt azért, mert a szerző első regénye, másrészt pedig a fülszövegben nem voltam biztos, hogy pontosan mit takar. Bíztam benne, hogy meg tud lepni, végül pedig nem csalódtam.

Már a cím és a borító is kifejező és sok mindenre utalhat, bár bevallom, én egy kicsit másra számítottam. De aggodalomra semmi ok, szépen megmagyarázásra kerül mindegyik a történet során. 

Terjedelmét tekintve ugyebár nem túl hosszú, ez az egyik oka annak, hogy gyorsan olvasható, a másik pedig a stílus. Nincs túlgondolva és túlbonyolítva, közvetlen és szabad szájú, ez pedig nagy előnye, bár hamar át lehet lendülni ezzel a túloldalra, de szerencsére itt ez nem történt meg. Remélem a következőben sem fog. Nincsenek benne világmegváltó gondolatok, enyhe túlzással bármelyikünkről szólhatna és pont ez a szép benne. Könnyed kis történet, ami a mindennapokban játszódik és valódi, bármikor megeshető problémákat dolgoz fel.

A sztori szépen halad előre, izgalmas és nem hagyja lankadni a figyelmet, sőt, túlságosan is felkelti, majd sok helyen lezáratlanul továbbviszi a szálat. Nem úgy fogalmaznék, hogy ez így nem tetszett, hanem sokkal inkább elszomorított úgy, mint egy kisgyereket akinek mesélnek és közben belekérdez a történetbe, de nem kap rá választ, mert a szülők csak olvassák tovább megállás nélkül. Remélem, ez így érthető. :D Valóban szükségtelen több oldalas ódákat zengeni még valamiről ami nem annyira lényeges, de pár gondolat erejéig talán mégis érdemes lenne. 

A múltban történteket nem tudtuk még a történet elején, hanem fokozatosan, csak egy idő után kaptuk meg róla az információkat. Az én idegeimet felőrölt a várakozás, mert már a kezdetekkor nagyon kíváncsi voltam, mi állhat a dolgok hátterében. 

Ami számomra nagyon nagy pozitívum az a humor és a realitás. Ahol ez megvan, az a sztori rossz már nem lehet. Ellenben volt valami, ami nagyon zavart, ez pedig nem más, mint az oldalak szerkesztése. Nem sorkizártak a sorok, hanem balra zártak, ez pedig bele sem gondoltam eddig, hogy milyen zavaró tud lenni. Kezdetben én is így írtam a blogot, de később egy kedves olvasóm felhívta rá a figyelmemet, hogy így talán jobb lenne, és valóban az, neki pedig azóta is hálával tartozom ezért. Egy idő után persze hozzászoktam és nem okozott gondot, de valahányszor megszakítottam az olvasást és újból ránéztem, furcsa érzéssel töltött el a keszekusza sorok látványa.

A szerelmi szál természetesen itt sem elhanyagolható. Vagyis inkább szálak. Egy szerelmi háromszög. Pontosabban négyszög. Igen, keszekuszának tűnhet, de nem olyan vészes ez. Az érzelmek természetesen össze vannak gabalyodva, a végére már én sem tudtam, kit választanék. Igaz, titkon nekem is van egy kedvencem, na de mindenkinek meg kell adni az esélyt. 

És itt rá is térnék a szereplőkre. Nincs belőlük sok, csak a legszükségesebbek. A fiúkkal általában nem volt gondom, Livet viszont néha legszívesebben pofán vágtam volna. Miért kell ilyeneket csinálni? De komolyan. Persze, külső szemlélőként könnyű beszélni és sok mindent megértettem, de van ami már engem is kiakasztott. 

Az apa-lánya kapcsolat nagyon jó ötlet volt, jót tett az egésznek. Kicsit remélem azért elmélyül majd a következő részben, és mi is többet tudhatunk meg kettejükről. 

A karaktereket a saját szemszögükből is megismerhettük belső vívódásaikkal együtt, ami különösen remek volt. Könnyebb volt megérteni, mit miért tesznek és mi játszódik le bennük. 

Amit még nagyon fontosnak tartok, azok a hibák. Egyáltalán nem tökéletesek a szereplők, megvannak a maguk hibái és gyengeségei, nincsenek túlidealizálva. Bár ez alól talán kivételt képez Dylan, mert őt egy kicsit túlzottan is szupervédelmezőmindentalányáértteszésiszonyatbölcs. 

• Liv. Bonyolult egy nőszemély, annyi szent. Sok döntésével nem értettem egyet, de végül is kezdte megtalálni önmagát, aminek nagyon örülök.A döntése a végén kicsit váratlanul ért, de ki tudja, mit hoz még az élet.
• Dylan. Róla az imént írtam, de persze azért kedvelem is, mert igazán jó apa, akinek a lánya az első. Képes változni, és beismerni a hibáit.
• Rob. Változóak az érzelmeim vele kapcsolatban. Kicsi olyan, mint ha nem lenne teljesen biztos az érzelmeiben, mintha nem is erre vágyna teljes szívéből. Bár becsülöm a kitartását és a hozzáállását. 
• Hiro. Khmkedvenckhm. Roppant felelősségteljes és tisztelettudó, de túlságosan fél önmagától. 
• Jay. Hát eléggé jajj. Mikor az ő szemével láttam a dolgokat, meg tudtam érteni, sőt még szurkoltam is neki, de aztán kezdte túlzásba vinni a dolgokat és hát igen. Abból sosem származik semmi jó. 

Összességében tetszett, már kíváncsi vagyok, milyen lesz a következő rész. Nemrég sikerült beszereznem Az igazi-t is, de még nem jutottam el az elolvasásáig. Igen, az olvasással is nagyon megcsúsztam.  Hát az biztos, hogy a fülszövege alapján nem erre számítottam, de kellemesen csalódtam. Remélem, Ruby többi regénye is tartja és emeli majd ezt a szintet. :)

🌟     🌟     🌟     🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"– Haver, nekem komolyan semmi bajom a japánokkal, nézd, még a tornacipőm is kínai."

"Harmincnégy évesen egy huszonkét évesnek írtam szmájlit!"

"A férfiak akkor jönnek csak rá, hogy mekkora dolgot veszítettek el, amikor az újra előttük van. Én is így voltam akkor. Úgy éreztem, hogy szeretem az előttem álló nőt. Úgy éreztem, meghalok, ha nem lehet enyém, és nem adhatom meg neki azt, amit évekkel azelőtt nem adtam."

AJÁNLANÁM?

Mindenképpen! Ha szeretnél egy hosszú nap után kikapcsolódni, vagy eleged van már abból, hogy folyamatosan túl rózsaszín, nyálas és kiszámítható szerelmi történetek kerülnek a kezeid közé, ne habozz, olvas el Liv történetét. A stílus kissé nyers, de ettől még közelebbinek érezhetjük magunkhoz. Természetesen vannak hibái, hiszen melyik könyvnek nincsenek? Mint már emítettem ugyan formailag nem tökéletes, de ezt viszonylag hamar meg lehet szokni és egy idő után már ez sem lesz zavaró. Na de egy szó mint száz, ha felkeltettem az érdeklődéseteket, olvassátok el és Ti is! :)