Danielle D. Taylor: Az ​első lépések (A Jóslat beteljesedése 1.)

Sziasztok! :)

Ma ismét egy könyv értékelését hoztam el nektek, méghozzá nem is akármilyent. Ez azért különleges számomra, mert ez az első utazókönyv amit olvastam. Az írónőnek is ez az első regénye egyébként és már sokszor találkoztam vele korábban az Instagramon, de még nem volt szerencsém elolvasni. Most viszont @mertolvasnimindigjo -nak köszönhetően hozzám is eljutott. Még egyszer köszönöm a lehetőséget! :)

Az érzelmek és emberi kapcsolatok gyengévé tesznek, sebezhetési pontot adnak az ellenfél kezébe. Ezt tanították meg elsőként a szüleim. Ajándékok helyett kék-zöld foltokat kaptam, mert egy plüssmaci nem tud megvédeni, viszont egy jól irányzott rúgás igen. De mindent elveszítettem, újra. Senkiben se bízhatok és nincs hol élnem se, amíg meg nem látom azt a titokzatos alakot, aki gyerekkorom óta követ. A szüleim azt hitték csak képzelem és ráfogták, hogy egy képzeletbeli barát. Most mégis újra feltűnt és a szemem láttára ölt meg valakit.

Jessmine Evans vagyok, készen álltam, hogy a szüleimmel harcoljak, de ehelyett egy olyan világba csöppentem, amiről semmit se tudok. Az apámmal folytatott edzések gyerekmesének tűnnek ahhoz képest, ami vár rám és mindez egy ostoba jóslat miatt. Én viszont nem állok készen arra a sorsra, amit nekem szántak.

Megjelenés:2018     Oldalszám:244    Szemszög: E/1     Kiadó: Colorcom Media

ELSŐ BENYOMÁS

Mint már említettem, korában sokszor jött velem szembe a könyv és már akkor is szimpatikus volt, bár a fülszöveg nem igazán fogott meg. Nem mondom, hogy egyáltalán nem illik hozzá ellentétben a borítóval. Nem igazán volt vele semmi bajom, gondoltam majd csak kiderül az idő előrehaladtával, miért tűnik el lassan az alak. Hát nem. Lehet, hogy csak én nem vettem észre vagy értelmeztem jól a dolgokat, de szerintem ez egyáltalán nem passzol hozzá. A színvilága tökéletes, de azzal a hölggyel még mindig nem vagyok kibékülve. Remélem a következő rész borítója már valamilyen formában kapcsolódni fog a sztorihoz.

A KÖNYVRŐL

Nem sűrűn csinálok ilyet (eddig talán egyszer fordult elő), hogy vázlat nélkül írom meg az értékelést, de mivel még nagyon frissen él bennem, remélem így is elfogadható lesz.

Bevallom, nehezen indultunk. Mivel utazókönyvként érkezett, nem tudtam igazán ráhangolódni, ráadásul most a szóbeli miatt egyébként sincs annyi időm a könyvek világára sajnos. (Sebaj, már csak 3 hét és vége.) De belevágtam mindenféle elvárás nélkül. Nem csak azért, mert a szerző első regénye, hanem azért is, mert véleményem szerint egyébként sem szerencsés egy könyvet olvasása előtt megbélyegezni, hiszen hatással lesz ránk akkor is, ha nem akarjuk. Persze akár kellemes meglepetés is érhet, de jobb nem kockáztatni. Na szóval belevágtam, de már az elején felidegesített. Helyesírási szerencsére nem, de sok logikai vagy fogalmazási hiba volt, amik felett nem tudtam szó nélkül elmenni. Az egész első fejezet olvasása így telt és kicsit megijedtem, hogy végig ez lesz majd, de legnagyobb meglepetésemre mikor kezdtek a dolgok felpörögni, nem is igazán vettem már észre őket ha voltak is. Nagyjából a felétől volt így, előtte azért megakadt a szemem egy két dolgon.

A történet szerint Jessmine-t, akinek meghaltak a nevelőszülei egy idegen aki már gyermekkora óta követi megmenti üldözőitől és magával viszi egy titokzatos helyre. Itt meggyógyítják, majd mikor magához tér azt hiszi, csak álmodik. De szép lassan ráébred, hogy ez bizony itt a valóság és a sok furcsaság mind valódi és már az élete része. Rengeteg minden van amit nem ért, de gyorsan tanul és szép lassan az új barátai segítségével kezdi megismerni saját magát és a végzetét.

Maga a cselekmény és a sztori is érdekes és rengeteg nagyon jó lehetőség rejlik benne, ami nincs maximálisan kihasználva. Kicsit lassan kezd, majd annyira begyorsít, hogy már azt sem tudod, hol vagy. Amivel nekem meggyűlt a bajom, azok a nevek voltak. Két J betűs is volt és annyira keszekusza volt néha, hogy azt sem tudtam, ki az adott szereplő akivel beszélget.
Egyébként mindenkinek volt egy izgalmas háttér története, aminek egy részébe betekintést nyerhettünk ami nagyon szuper és színesítette a történetet, de ezt valahogy jelölni kellett volna. Például dőlt betűvel vagy egy kis térhagyással, és akkor jobban át lehetne látni az egészet és pontosan tudnánk, hol kezdődnek/érnek véget a visszaemlékezések.

Az érzelmek is össze vissza csapongtak, néha az volt a benyomásom, főhősnőnk se igazán tudja, mi történik vagy miért. A mágia és az ehhez kapcsolódó dolgok is egy saját világ, ami engem nagyon érdekelne. Remélem a későbbiekben többet megtudhatunk erről az egészről. 

Azt hogy kiben bízhatna még mindig nem tudom. Nekem a titokzatos idegenen kívül mindenki nagyon gyanús. Viszont ő lett talán a kedvencem az egész történetből. ^^ Edward nekem az első pillanattól kezdve unszimpatikus, Damien pedig -már bocsánat, de egy idióta.

Sok hibája volt, de mindezek ellenére nekem tetszett. Nagyjából a Mikrofonpróbához tudnám hasonlítani, mivel annak kapcsán voltak bennem ilyen érzelmek. Eléggé függővége lett szerintem és már alig várom a következő részt, mert a beleolvasó alapján el nem tudom képzelni, mire számítsak.
Szóval ezt a 3 és fél csillagot pozitívnak és bátorítónak szánom, remélem a második rész megugorja majd ennek a szintjét. :)

🌟      🌟      🌟     🌠

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"– Látom, a gyógyítás már megy – mondta némi elismeréssel a hangjában, majd kilépett az ajtón és becsukta maga után. – Akkor indulhatunk? – Ha tudtad, hogy úgyis ide jövök, miért nem csináltad meg, mielőtt kitettél a szobámba? – Szeretem, ha a nők jönnek hozzám – kacsintott rám, és zsebre dugta egyik kezét, másikkal pedig megfogta az enyémet."

"-Erőt kell merítened, amikor csak tudsz, hercegnő – hallottam újra a titokzatos férfi hangját. -Ne nevezz hercegnőnek, és mutasd magad!"

"Azonnal felismertem a helyet, Velencébe kerültem. De a ruhákat elnézve pár évszázaddal korábban."

"-Ti is hallottátok? -kérdeztem továbbra is a macska szemébe nézve. -Nyávogott – válaszolta nemtörődöm módon Damien. -Beszélt."

KINEK AJÁNLOM?

Aki nem fél valami újba belevágni. Első könyves szerző ként még van az írónőnek természetesen hova fejlődni, de ha valaki képes túllendülni azon, hogy nem egy tökéletes remekművet olvas és elmerül a történetben, az garantáltan élvezni fogja. A fantasy rajongóinak mindenképp ajánlom, még megkockáztatom a romantika körét is. Aki viszont nem igazán csípi a természetfelettit, az ne szenvedjen vele "feleslegesen".