Ransom Riggs: A különlegesek regéi (Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei 0,5)

Könyvértékelés

Sziasztok! :)

Úgy terveztem, hogy amint befejeztem az Angelfall 3-at, már állok is neki a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei-nek, így az lett volna a következő értékelésem, de sajnos nem volt elég időm olvasni. Vagyis inkább szerencsére. A trilógiát már novemberben megkaptam a születésnapomra, de csak most jutottam el az elolvasásáig. Különösen nem néztem utána a sorozatnak, a filmet láttam már és ennyi, gondoltam nem lesz már több része. Én kis naiv. És erre az első könyvfesztiválomon jöttem csak rá.

Nagy a rakás

Én és a könyv

22.-én voltam a 24. Könyvfesztiválon Budapesten, és bár már 24. alkalommal rendezték meg, én most voltam életemben először. Ugyebár a B épülettel kezdtük, amint 10 óra lett, már rohantunk is befelé. Nagyjából a felfedező körutam végén jutottam el a Kossuth Kiadó standjához, ahol amíg én nézelődtem, a párom szeme megakadt ezen a könyvön, és mivel tőle kaptam a trilógiát, egyből mutatta is nekem. Még most sem értem, hogy nekem miért nem tűnt fel, amikor a polcok előtt volt egy hatalmas rakás felstócolva a regényből. Ez volt a legelső, amit megvettem, tudtam, hogy velem kell jönnie. (A borítóját még hazafele a vonaton is simogattam.) Először a fülszövege alapján nem tudtam hova tenni, hogy ez most előzmény vagy utána játszódik, de amint hazaértem rákerestem, és megkönnyebbülten láttam, hogy ez a feledik rész. Egyszóval mérhetetlenül boldog vagyok, hogy ráleltünk. :)

Az amerikai Ransom Riggs a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című könyvvel tűnt fel (2011). E regény világszerte óriási sikert aratott – nagyszerű film is készült belőle –, majd további két sikerregénnyel (Üresek városa, Lelkek könyvtára) trilógiává bővült. Riggs legújabb, gyönyörű, művészi grafikákkal illusztrált könyvében azokat a regéket írja meg, amelyek a trilógiában szereplő „különlegesek” eredetét és legősibb történeteit beszélik el. A „különlegesekről” szóló szokatlan mesék minden darabja egy-egy meglepetés: sosem az történtik, amire számítunk, a szereplők furák, a fordulatok kiszámíthatatlanok, az atmoszféra pedig különös. Minden történet egy másik világ, de megegyeznek abban, hogy különlegesek.

A BORÍTÓ

A borítóba már a könyv olvasása előtt beleszerelmesedtem. Nem ez alapján ítéltem, már nagyjából tudtam, mire számíthatok. A mintája elképesztő és a könyv színe egyszerre antik és modern. Titokzatos, mégis sokat elárul, tökéletes a történetéhez. A benne lévő illusztrációk is lenyűgözőek, passzolnak mindenhez, és tükrözik a grafikus stílusát és egyéniségét. Andrew Davidson ismét nagyot alkotott. 

A TÖRTÉNETE

A regény 11 meséből áll, amit én részenként fogok értékelni röviden, valamint az egészről általánosságban.

Millard Nullings

És akkor kezdjük is azzal, hogy a kötet bár 0.5 rész, mégis szükséges hozzá a trilógia egy kis előismerete, de pusztán csak annyi, hogy Millard Nullings kicsoda. Na és ki Ő? A különlegesek azon kategóriájába tartozik, akik láthatatlanok. De amennyire szabad szemmel nem látható, annyira nagy a hangja. Nagyon sok mindent tud, rengeteg ismeretet szívott magába az évtizedei alatt, roppant jófej és kedves. Folyamatosan új dolgok felfedezésén és azok könyvben való rögzítésén dolgozik. Könnyed és barátságos hangneme végigvonul a művön, és nem csak az előszó származik saját tollából, hanem  a fejezetekhez is írt segítséget, hogy könnyebben megérthessük. Na igen, a fejezetek.
 regéi. Szó szerint. A különlegesek társadalmában ezek a történetek pont olyanok, mint nálunk egy népmese, akár Andersen fejéből is kipattanhatott volna. Amibe ha belegondolunk nem is hülyeség, hisz nézzük csak meg az Ő műveit. Szinte mindegyikben ott vannak a csodás elemek, nem hétköznapi dolgokról ír. Vagy tán valaki látott már hableányt? A nevelő, tanító célzat is megvan, bár nem mindegyiknek van kimondottan tanulsága, a legtöbb esetből mégis okulhatunk. (Például, hogy ne adjuk el a nyelvünket.) Persze olyan is van, ami pusztán csak legenda, és ezek is szájhagyomány útján terjedtek, így kitudja mennyit változott a cselekmény, hány herpesszel lett kevesebb vagy több.
Mint a cím is mutatja, ezek a történetek a különlegesek

Előszó
Mint már korábban említettem, Millard itt "köszönti" az olvasót, és elmeséli, miért gyűjtötte össze ezeket a mítoszokat, egy rövidke bemutatkozással együtt (bár az inkább a könyv végében lesz megtalálható). Egy kis önfényezéssel egybekötve néhány tanácsot is kapunk a még pihentetőbb és élvezetesebb olvasáshoz. Ugyan én Ádázmedve hiányban szenvedek jelenleg, de ki tudja? Talán valakinek ez a cukiság a házőrzője, nem pedig egy kutya.

Az elragadó kannibálok
Igen, szó szerint elragadóak. Bár ez jelen esetben nem az ő hibájuk. Itt a nememberi kapzsiságon van
a hangsúly, ami néha szó szerint is sírba visz. Mocsokláp egy teljesen normális kis falucska volt, egész addig, míg valakinek akarva-akaratlanul is több vagyona lett mint másnak. A többiek irigykedni kezdtek, és ugyanazt akarták, ami önmagában nem lett volna probléma, de ők elkezdték megfizetni az árát. És amikor már mindenkinek egyforma értékű háza volt, valaki ismét ki akart tűnni, a sok birka meg követte. Ezzel sem lett volna gond, ha a nagyobb vagyon nem a kisebb testet jelentette volna. És mint más mondákban, az emberek itt is túllőttek a célon, és a végén maguk bánták meg.
Akár egy átlagos mese is lehetett volna, ha Bettelheim úr nem akarta volna a kannibálokkal megetetni az unokaöccsét egy zacskó aranyért.

A villás nyelvű hercegnő
Ez a történet, mint sok hasonló, egy hercegnős-cukormázas-édességektőltúlcsordult-szerelmescukiság. Ja, mégse. Nem volt semmi átlagos a hercegnőben, ami miatt a többiekkel párhuzamba lehetne hozni. Úgy ám, ő becsületes volt. Itt most a megszokott emberi önfejűség és ítélkezés volt a gond, szegény lány semmiről sem tehetett, hisz nem ő akart különlegesnek születni. És azon felül, hogy nő volt, ami bizonyos korokban néhány helyen főben járó bűn volt -hímsovinisztaállatok-, hanem királyi sarj is, így kötelezettségei voltak, melyeket nem hagyhatott csak úgy hátra. Jó ember volt, mégis kegyetlenül bántak vele, ráadásul tulajdon apja. Még egy másik hasonló sorsú lény is elítélte és szörnynek nevezte, akit ráadásul meg akart menteni. (Bár nem értem egy puhatestű mért magyaráz valakinek, akinek villás nyelve van.)
Ugyan a hercegnőnek nem lett tündérmeséje, mégis boldogan élt, hisz már nem bántották másságáért, elfogadták azt.

Az első ymbryne
Itt nincs sem tanulság, sem szomorú vagy boldog vég, ez egy kezdet volt, nem is akárminek az eleje. Ezek a lények (mint Vándorsólyom Kisasszony) kezdetben madarak voltak, akik emberré tudtak változni, méghozzá mind nők, mivel férfi nem is születhetett ilyennek -ennyitanőgyűlölőkről-. Ymeene volt az első, akiről tudunk. Nagyon sokat köszönhet neki a különlegesek társadalma, nélküle ma biztos nem életnének annyian köztünk, mint hajdanán. Fajának egy csodálatos képességre jött rá, ami azóta rengeteg különleges életét védelmezte és védelmezi most is. Szerencsére kitalálta, mit kell tennie vele, és hogy tudná használni, valamint okosan más hasonló madarak után is kutatni kezdett, és megtanította őket arra, hogyan rejtsék el társaikat a külvilág bántalmazó karmai elől.
Ez tehát a ymbryne-k és az időhurok története.

Aki szellemekkel barátkozott

Azok a buta szellemek

Hát, szerintem barátkozás egy elég erős kifejezés arra a viszonyra ami a nő és a szellemek között volt. Ugyan a hölgyemény valóban igyekezett, mégsem keresték a társaságát. Tegyük hozzá, hogy különleges igényei és a rátörő némaság sem vitte előrébb, mindegy hány szellemmel akart csevegni. A vicces az benne, hogy ő kapta az első tündérmesét a kötetben. Sok pénzbe, energiába, időbe, önfelismerésbe került, de új életet tudott kezdeni egy férfival, aki bár ember volt, mégis tökéletesen megértették egymást.
Tanulság? Ha azt hiszed, rosszabb már nem lehet,rádtalál a szerelem és hamar szülsz. (Vagy amit akartok.)

Cocobolo 
Nem, ez nem egy név. Legalábbis nem személyé, hanem fajé. Egy igen különös tulajdonsággal megáldott fajé (amit most nem fogok elmondani, nem akarom lelőni a poént). Rossz tulajdonságok, mint a hitetlenség, a makacsság, az önfejűség, a család megtagadása valamint a hónalj alatt növő hínár borotválása itt is jelen van. Ez mind arra a kisfiúra igaz, aki apját csodálja, de később elmeháborodottnak tartja és testileg-lelkileg bántja nagyon is tudatosan, a lelkiismeretet pedig próbálja elnyomni. Megérdemli az ilyen a segítséget? Az apja szerint igen, ezért megmenti, hogy ismét boldogan élhessenek.
Mi a lényeg? Ne vágd le a lábaid, csakhogy megállítsd a talpadból való fű növését.

Szent Pál galambjai
Ez a legrövidebb történet, ráadásul nem is különleges emberek vannak, hanem állatok (galamboook! imádom a galambokaaat!! <3 ) Ez esetben az emberek és az állatok együttműködésén van a hangsúly, ami egy ősi rivalizálás esetét vetíti elénk. Megmutatja, hogy lehet kompromisszumokat kötni, és békességben is megférni egymás mellett, háború nélkül. Felesleges egymás életét megkeseríteni, ha lehet boldogan is élni.
Minderre akar ez minket megtanítani. És persze arra, hogy éljünk együtt minél több galambbal!

A rémálmokat szelídítő lány
Az eddigiekkel ellentétben itt egy kislányé a főszerep, aki különleges képessége az, hogy meg tudja Úgy nehéz is lenne, hogy a rémálom-harisnyája megette.)
szabadítani az embereket a rémálmaiktól.

Igenám, ez viszont rászabadul és egyre elviselhetetlenebbé válik. A történet vége eredetileg eléggé tragikus lenne, de Nullings Úrnak köszönhetően egy boldogabb befejezést olvashatunk, ahol minden rendbejön, a kislány megtanulja a leckét, és többé nem használja a képességét. (
Okuljunk mi is a lányka esetéből, és tanuljuk meg, hogy mindennek meg van az oka, nem kell beleavatkozni a dolgokba, csak mert megtehetjük.

A sáska
Egy szerencsétlenül járt fiú esetéről hallhatunk, aki rossz családi körülmények közt lett nevelte, ráadásul apja utálta őt. Bánatában a falu legnagyobb ellenségei, a sáskák felé fordult, akikben barátra lelt, ám apja a tűzbe dobta a bogarat, a gyereket meg ki. A fiú sáska alakban ragadt, és (kigondoltavolna) a szeretet volt rá a gyógyír, addig nem változott vissza, amíg valaki nem szereti szívből. Kicsit bizarr volt nekem a vége, a húgával meg az apja megváltozásával, főleg az volt az érdekes, hogy a fiú milyen nyugodtan indult vissza a végén reggelizni. (Én a helyében minimum fel lettem volna háborodva.)
Ez arra akar rámutatni, hogy mindenkit el kell fogadnunk olyannak amilyen, nem pedig majdnem megenni.

Az árapály ura
Ismét egy mese, ahol az embert az a fene jó szíve viszi a sírba. Velünk is sokszor megesik, hogy csak segíteni akarunk, a végén mégis mi leszünk a rosszak, és olyan, mint ha az egész a mi hibánk lenne, pedig csak segítettünk (!).Szegény fiú is így járt, aki nem egyszer mentett emberéletet, mégis kihasználták, majd üldözték és saját hibáikért őt tették bűnbakká. A képessége különösen tetszik, hisz jómagam is imádom a vizet, az irányítása pedig varázslatos lehet. Viszont, Ő is megtalálja a tündérmeséjét, egy hasonló sorsú lányt, akivel megértik egymást. (Nem panaszkodom, szegény megérdemelte végre a boldogságot és a szeretetet.)
Mint ahogy a példa is mutatja, az a lényeg, hogy ha süllyed a hajó, ne segíts, inkább  fulladj meg, különben fel akarnak majd gyújtani.
Jaa és a legfontosabb: mindig hallgass édesanyádra!.

Cuthbert regéje
És el is érkeztünk az utolsó, egyben a második legrövidebb történethez. A befejezése ennek is eléggé borzalmas és szívtelen lett volna, de hogy ne csak rosszat olvassunk, Millard ezt a csorbát is kiküszöbölte nekünk. Ezzel az átírt végű változattal a monda pont ellentéte lesz az előszőnek, ugyanis itt meghálálják a segítséget, a hősnek pedig méltó, örök emléke lesz, halála után is a különlegeseket védelmezve.
És egy jól ismert tanulság: jótett helyében jót várj. Abban pedig ne reménykedj, hogy halott testedet nem használják ki, és nem másznak le a torkodba nap mint nap.

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

Élvezd hát, kérlek, ezeket a Regéket-egy hideg éjszakán a pattogó tűz előtt ülve, ideális esetben egy hortyogó ádázmedvével a lábadnál, de ne feledd kényes természetüket-, és ha szükséges felolvasnod őket (amit nagyon ajánlok), ügyelj rá, hogy a hallgatóid különlegesek legyenek.

Homo sum: humani nil a me alienum puto.(Ember vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi.) 

AJÁNLANÁM?
A legnagyobb örömmel, mindenkinek! Sokkal jobb volt amire számítottam, egy átlagos esti mese kissé felturbózva. A hangnemet és a közvetlenséget nagyon szerettem, ráadásul volt benne galamb és medve!!! Némely tényleg elgondolkodtató, van tanulságuk. Én még a trilógia előtt olvastam, szerintem így jobb, hogy ezzel kezdtem, bár ugye nem feltétlenül előzménynovella. Te már olvastad a trilógiát? Hogy tetszett? És esetleg ezt? Nem? Hát akkor kapd gyorsan a kezedbe és állj neki minél hamarabb. Hidd el, nem fogsz csalódni benne! ;)