Ransom Riggs: Vándorsólyom ​kisasszony különleges gyermekei (Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei 1.)

Könyvértékelés

Sziasztok! :)

Az előző rész annyira magával ragadott, hogy ezen felbuzdulva már rögtön álltam is neki a következőnek. És milyen jól tettem! Valójában a film miatt akartam elolvasni. Már tavaly ősszel láttam, de gondoltam mint sok esetben, a könyv itt is eltérő és sokkal jobb lesz.
Ismét a kedvenc műfajomat, fantasyt olvashattam, nem is akármilyent. A különleges, abszurd műveket mindig is közel álltak a szívemhez. Hiszen ki ne szeretne elképzelni valami elképzelhetetlent?
Én és a könyv
Mint a másik kötetet ugyan a párom mutatta, de én vettem meg, ezt viszont tőle kaptam. Múlt év novemberében volt a születésnapom, és már egy hónapja mondogattam neki, hogy mennyire szeretném és milyen jó volt a film, stb. Kivételesen semmi arra utaló jelet nem adott, hogy meg szeretne vele ajándékozni, egész ügyesen csinálta. Már épp kezdtem letenni róla, amikor a telefonjában meg akartam nézni valamit, de rossz helyre léptem véletlenül és az e-mail fiókját nyitottam meg, ahol a legelső egy könyvrendelésről szóló volt. Mivel ő nem olvasott semmit attól a kiadótól és nem is szeretett volna, így nem volt nehéz kitalálni, kinek szánta. :)
Bár ezt most én szúrtam el, mégis sikerült meglepnie, mivel nem csak az első részt, hanem mindhármat megvette nekem.
Még egyszer, így ennyi idő után is újra köszönöm Kedvesem! :)

Egy rejtélyes sziget 

Egy elhagyott árvaház 

Egy különös fényképekből álló gyűjtemény

Ez vár felfedezésre a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című felejthetetlen regényben, amely a fantázia és a fotográfia elegyéből kever izgalmas olvasmányt. Történetünk kezdetén rettenetes családi tragédia indítja útnak a tizenhat esztendős Jacobot egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy Vándorsólyom kisasszony gondozottjai nem csak különlegesek voltak, de talán veszélyesek is. Lehet, hogy nem véletlenül száműzték őket egy kietlen szigetre. És valamiképpen – lett légyen ez bármilyen valószínűtlen – talán még mindig élnek.
Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat.

A BORÍTÓ

Mint már rájöhettetek, én a borítókért különösen odavagyok. Bár az előző rész külsejét nem tudta felülmúlni, mégis -mint azt a cím is mutatja- különleges kívül-belül, úgy ahogy van. A képen az egyik szereplő Olive található, aki mint azt látni is lehet, lebeg.  A háttér mögötte picit furcsa, bár a megfelelő hatást kelti, mégis olyan, mint ha festették vagy rajzolták volna. A felirat is jól ki lett dolgozva, ami nem túl gyakori, így még egy jó pont neki már az olvasás előtt. :)

A TÖRTÉNET
Sokat gondolkodtam, miképp fogjak neki az értékelésnek, hisz még nem elemeztem úgy, hogy előre tudtam, a sorozat többi részéről is beszélni fogok. Mint mindig, most is utánanéztem a molyos véleményeknek, ahol volt hideg és meleg is, de 3 csillagnál kevesebbre csak páran értékelték, számuk eltörpül a többi mellet. Sokakkal én is egyetértek, főleg azzal, hogy a történetnek beindulási nehézségei vannak. Hogy is mondjam...túl sok a duma és a hezitálás.
Egyrészről tetszett, mivel nem írt le minden falevelet egyesével, mégis szinte magam körül láttam a szigetet, olyan érzés volt, mint ha én is ott lettem volna. Úgy vélem, fontos, hogy egy ilyen témájú és műfajú regénybe bele tudja élni magát az ember. Ha ez megvan, az már félsiker. (Pl. az Angelfall trilógia is hasonló volt, ahol elképesztő, mennyire tudtam érezni az egészet, pusztán csak a remek tájleírás miatt-néha még mindig látok autóroncsokat.)
Másrészt túl sokat hagyta a történetet állni, ami felett eltekinthetünk annak tudatában, hogy első könyves szerző. (Legalábbis én ezt teszem.)  Mind tudtuk, Jake mit fog választani, ezért felesleges volt annyiszor ki-be mászkálnia a hurokból. Az elején még pörgött minden, a közepén volt a vontatottabb rész, a vége felé pedig ismét csak kapkodta a fejét az ember.
Amerikában valóban egy másik világ volt: unalmas iskola, unalmas diákmunka, unalmas család, szürke hétköznapok. Az egyetlen színt Portman nagypapa jelentette számára, ám ezt is eltaszította magától. És milyen rosszul tette. A papával történt tragédia után a helyzeten még egy dilidoki is dobott, aminek köszönhetően lassan tényleg megőrült. A családja nem nagyon támogatta, szüleivel nem volt túl jó a viszonya (rossz sem, inkább olyan semmilyen).
Mint azt a történetben is megvan fogalmazva: az ELŐTTE véget ért, és mindenféle köztes rész nélkül eljött az UTÁNA.
Anglia, egy új vég kezdete volt, ahol főszereplőnk hazatalált. Mint az várható volt, először nem hitt a szemének, azt hitte méginkább megbolondult vagy csak álmodik. Nemsokára elfogadta a végzetét (amiben nem hisz) és a különlegesek mellett döntött.

Mondjuk nekem fura volt, hogy annyit hezitált, amikor ő maga is tudta, semmit nem hagy hátra. Na de ami ennél is érdekesebb, az az Árvaház azokkal a csodálatos, különleges képességekkel született gyerekekkel. Már az első találkozáskor a szívembe lopták magukat egytől-egyig. Erejük és egyediségük magával ragadó, a szívük pedig hatalmas. Csodálom őket mindenért, amin keresztül mentek/ mennek. A Madár pedig egyáltalán nem olyan, mint a filmben, sokkal jobb. Passzol a történethez, komolysága, elhivatottsága és védencei iránti szeretete tiszteletre méltó. Még pár szó a gyerekekről, ami nagyon eltér a filmtől: Olive és Emma képességeit felcserélték, eredetileg Emmáé a tűz és Olive lebeg. Enoch-nal pedig bár van egy stílusa, az mégsem az amit a képernyőn láthatunk.
A cselekmény jól felépített, kigondolt. Megvan ennek a világnak a szépsége és az árnyoldala is, minden összefügg mindennel. A végén kissé bele voltam zavarodva a hurokból való kilépés kapcsán, de aztán az utolsó lapok olvasása közben megvilágosodtam. Az Üresek és a Lidércek különösen tetszettek, annak ellenére, hogy negatív karakterek, volt saját történetük, múltuk, vannak céljaik, nem csak a levegőbe lógnak.

És a legjobbat még nem is említettem: a képek.

Lidérc

Az így is különleges regényt még egyedülállóbbá tették a fotók, amik szereplőket és élethelyzeteket ábrázoltak. Ezek mind valódi fotók, melyeket Ransom és csapata gyűjtöttek össze különböző helyekről. (Némelyiken természetesen photoshopot kellett alkalmazni.) A szereplőket sokkal egyszerűbb elképzelni, és szinte minden esetben a leíráshoz hűek (ellentétben a filmmel), és egyszerűen lenyűgözőek.
Rám akkora hatással voltak, hogy azóta meg vagyok bolondulva a régi fotókért, főleg az egyediekért. Több képet csinálok jómagam is, mint azelőtt. Igyekszem minden pillanatot megörökíteni, hogy később a legapróbb, mégis boldog perceket is fel tudjam eleveníteni.
Ráadásul egy új ötlet is megfogant a fejemben, ami ehhez hasonló, de mégis eltér és nem a történethez kapcsolódik a fénykép, hanem a fényképhez a történet. Na de ez még a jövő zenéje. :)

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"– Várj itt! 

– A francba! Minek? 

– Mert százkilencvenöt centi vagy, zöld a hajad, nagyapám pedig nem ismer, és rengeteg lőfegyvere van."

"Ragaszkodunk a tündérmeséinkhez, amíg csak túlságosan nagy nem lesz az ár, amelyet meg kell ezért fizetnünk."

"Reggeli óta nem ettem, és hozzáláttam, hogy leegyem magam a sárga földig."

"– Van valami közted és Enoch között? Nyomban elhúzódott, és úgy nézett rám, mintha azt javasoltam volna, hogy együnk kiskutyát."

AJÁNLANÁM?
A válasz egyértelmű: Igen! Egy esős őszi vagy tavaszi délutánon remek kikapcsolódást nyújt, de persze nincs évszakhoz kötve, egy forró nyári napon is ugyanazt a csodálatos élményt kapjuk. A fantasy rajongóknak különösen ajánlom figyelmébe,  az viszont előfordulhat, hogy aki nem kedvelője a műfajnak, annak nem nyeri el a tetszését. De én azt mondom, egy próbát mindenképp megér. Higgyétek el, nem fogtok csalódni! ;)