Ma ismét egy értékeléssel érkeztem, méghozzá Kristen Callihan első magyarul megjelent könyvét, melyet hatalmas várakozás lengett körül. Sokan már a borító és a fülszöveg alapján beleszerettek (köztük én is), viszont a megjelenés után néhányan csalódtak is. Mindenki elkönyvelte -értitek, mert ez egy könyv :D - magában valamilyennek, és talán ez volt a probléma. Hogy mi volt ez a nagy hype körülötte? Mégis miről szól az a történet, amit már ily sokat az érkezés előtt szívükbe zártak? Tartsatok velem, és megtudjátok! :)
„A zene a barátoddá
válik, ha nincs egy sem, a szeretőddé, ha éppen arra vágysz. A haragoddá, a
bánatoddá, az örömöddé, a fájdalmaddá. A hangoddá, ha nem találod a szavakat.”
LIBBY
Amikor rátaláltam Killianre, valami elveszett hercegre emlékeztetett, és épp
részegen hevert az udvaromon. Az arca, akár egy istené, és pont olyan
arrogánsan is viselkedett. Nem volt hajlandó elmenni. Szexi, elbűvölő és egy
icipicit mocskos a fantáziája – szép lassan ledönti a falaimat, és én egyre
többre vágyom. Az enyém lehetne, ha lenne hozzá bátorságom. A probléma az, hogy az egész világ
őt akarja. Hogyan tartsak meg egy bálványként imádott rocksztárt, amikor
mindenki azon mesterkedik, hogy elvegye tőlem?
KILLIAN
A világ egyik legnagyobb rockbandájának énekeseként áloméletet éltem. De
egyetlen végzetes döntés elég volt hozzá, hogy mindez a darabjaira hulljon. Most minden romokban hever. Aztán megismertem Libertyt. Morcos, magának való lány – de egész aranyos. Á,
kamu. Az igazság az, hogy ha csak hozzáérek, eszméletlenül dögössé válik, és
sokkal jobban vágyom rá, mint bármelyik, a nevemet sikító rajongómra valaha is. A világ hangosan követeli, hogy álljak vissza a színpadra, de nem vagyok
hajlandó elhagyni őt. Ki kell találnom, hogyan csalogassam ki a csigaházából,
hogy velem maradjon.
Mert mióta megismertem Libbyt, minden megváltozott. Minden.
Megjelenés:2018 Oldalszám:400 Szemszög: E/1 Kiadó: Könyvmolyképző
A BORÍTÓRÓL
Cso-dá-la-tos!!! Egyszerű, mégis túldíszített, a színek összhangja pedig lenyűgöző. Remekül visszaadja az egész könyv hangulatát, tökéletesen illik hozzá. A szövegek elhelyezése és formája is remek, bár az ajánlás kicsit furcsán mutat Killian lábai közt. :D Az alak a borítón...nos erre rengetegen találgattak, hogy vajon ki lehet az. Én személy szerint azok csoportját erősítem, akik Shawn Mendes-re tippeltek. Hisz pont ugyanúgy néz ki! Imádom a srácot, így ez csak még klasszabbá teszi.
A TÖRTÉNETÉRŐL
A könyvvel nincs különösebben érdekes történetem, mint már említettem, a megjelenése előtt beleszerettem és amint lehetett előrendeléssel megrendeltem. Nem ült sokáig a polcon, hisz alig bírtam ki, hogy végre nekiálljak. Ez egyike volt azon olvasmányoknak, amik az érettségi előtti még nyugis szakaszba beleestek és azóta arra várnak, hogy az értékelés kikerüljön róluk. Haladok szép sorban, ígérem, mindennel jövök amilyen hamar csak tudok. Hat értékelés vár még rátok a korábbi olvasmányaimról, jelenleg ennyi kell, hogy utolérjem magam. De ha minden jól megy, gyorsabban olvasok, mint írok majd. :D
Ne haragudjatok a kis kitérőért, térjünk is vissza az Idolhoz. Eddig viszonylag kevés zenés témájú könyvet olvastam, de azt hiszem, ezen változtatni kéne. Én magam is imádom a zenét, bár nincs hozzá semmi féle-fajta érzékem. Kedvenceim a rock 'n' roll és a rock, így a történet még közelebb állt a szívemhez.
Még itt az elején szeretném elmondni, hogy bár ez egy sorozat, a többi része NEM Libbyről és Killanról szó. Én nagyon sokáig ebben a "tévhitben" voltam, de a következő kötetetek a banda többi tagjáról fognak szólni. Egyrészt nagyon örülök, mert imádom a többieket is, viszont csalódott voltam, mert már nagyon vágyom egy olyan sorozatra, amiben több részen keresztül olvashatunk szereplőinkről és nem csak egy vagy két könyvön át. Sokan emiatt összefüggésbe hozták a Stage Drive sorozattal, ami nagy hiba. Ugyan én még nem olvastam, de egy művet nem szabad egy másik alapján megítélni. Ha hasonló elemet találunk az nem feltétlenül másolás, hiszen nem lehet minden sztoriban újat mutatni, főleg nem egy műfaji kategórián belül.
A nyitó jelenete nagyon aranyos és vicces, ilyesmivel máshol még nem is találkoztam. Sokan bántják Libbyt amiért beengedett a házába egy részeg motorost, de a helyében szerintem én sem hagytam volna ott, segítettem volna neki. Legvégső esetben talán be is engedtem volna. A beceneveket már itt imádtam, és amikor a végén visszaköszöntek.. .*-*
Viszonylag lassan indul be a történet, nagyjából a könyv feléig nyugisabb, a kapcsolatuk, szerelmük kialakulását követhetjük nyomon. Bár ezek az oldalak ennek bemutatására voltak szánva, mégis azt éreztem, hogy rengeteg mindent nem osztott meg velünk az írónő, ami miatt nehezebb őket egy pár ként elképzelni. Mélyebben is beleáshatott volna a témába.
A mű könnyed és szórakoztató, szerencsére tele van humorral, ami nagyon sokat dob rajta. A beszéltetések sem gyerekesek és nyáltól csöpögőek voltak, egy kicsit mindig szívták egymás vérét. Nagyon aranyos románc az övék, őket tényleg egymásnak teremtették. Nem borította az egészet cukormáz szerencsére, de valami mégis túlzásba lett véve szerintem: az erotikus jelenetek. Egymás után indokolatlanul sok volt, ha pedig kimaradt egy ideig, akkor utána naggggyon hosszan bepótolták. Miért? Oké, hogy erotikus, de lehetett volna ezt egy kicsit szebben is.
Egy tipikus amerikai sztárálommá vált Libby élete, így a drámák sem maradhattak ki. Rengeteg hűhó volt a semmiért és olyan problémákat és indokokat csináltak maguknak amik nem csak feleslegesek, hanem értelmetlenek is. Lehet, hogy velem van a gond, de én ezeket soha nem tudtam komolyan venni, mert sokszor nem életszerűek.
A botrány viszont nagyon tetszett, vitt egy kis lendületet az egészbe.
A hangulat nagyjából a felétől megváltozik és komolyabb, drámázósabb, néhol komorabb lesz. Furcsa volt ez a váltás, csak úgy a semmiből jött, a különbség pedig nagyon érezhető.
Amit hiányoltam, az a zene szeretete volt. Sok volt benne így is persze, hiszen ez a könyv alapja, de én sokkal sokkal többre számítottam, hogy ez lesz a középpontban. Így is tökéletes, félreértés ne essék. Valószínűleg azért vártam mást, mert kevés könyvet olvastam a témában. A zeneszámokat imádtam, főleg Bon Jovi: Wanted Dead Or Alive c. számát.
Szereplőből akad itt bőven. A bandát nagyon szerettem, igazán jó csapat voltak minden nehézség ellenére. A srácokat imádtam, nagyon jófejek, viccesek és megértők voltak. Ki ne szeretne egy ilyen csapatot? <3 Scott is hozzájuk tartozik, az egyik kedvenc karakterem. Nem csak a nevét imádom, hanem az egész zárkózott, magát keménynek mutató személyiségét is. Furdal a kíváncsiság, hogy mi lehet a maszkja mögött.
- Libby. Szerethető karakter erős személyiséggel, akit túlságosan befolyásoltak a szülei és nem hagytak kibontakozni. De szerencsére a
szőkerock hercege eljött érte és megmutatta neki, mit hagyna ki. Kicsit sokat hisztizett, mert mindig döntésképtelen, de ezzel együtt kell szeretni. - Killan. Ő miért nem az én
szőkerock hercegem? Sikerült talpra állnia és újra a szenvedélyének élnie, ami nagy dolog. Nem lehet egyszerű egy csapatot összetartani és közben a saját életét is, de neki sikerült. Legalábbis dolgozik rajta. Hatalmas szíve van és remek ember, akinek kellett egy remek társ.
Összességében nagyon szerettem ezt a könyvet, egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Könnyed, szórakoztató és humoros, megvan benne minden, ami egy jó történethez kell. Komolyabb tanulsága nincs, de ez nem is baj. Sőt, képzeljétek, még meg is könnyeztem. Nem számítottam rá, csak úgy a semmiből tört rám és ragadott magával.
Viszont egy fél csillagot le kell vonnom, mert mégsem adta meg nekem azt a pluszt, amire vártam. Nem is tudom megmondani, mi hiányzott belőle. Az is lehet, hogy az előszóban említett dolog, miszerint már a megjelenése előtt magasra tettük szegénynek a lécet. Viszont Scott sztorija is érkezik nemsokára, amit már most alig várok! ^^ Iszonyatosan kíváncsivá tett. Jó lenne megtudni, mi rejlik amögött az álarc mögött.
🌟 🌟 🌟 🌟 🌠
"A zene a barátoddá válik, ha nincs egy sem, a szeretőddé, ha éppen arra vágysz. A haragoddá, a bánatoddá, az örömöddé, a fájdalmaddá. A hangoddá, ha nem találod a szavakat. Csodálatos dolog részesévé válni mindennek, szerepet játszani valaki más életének zenei aláfestésében."
"A pajta felé vándorol a pillantásom, és majdnem megfulladok az utolsó pár korty limonádétól.
– De hát van fűnyíró traktorod, amire rá lehet ülni! – fuldoklom az italtól, és a John Deere gépre meredek, amivel kevesebb mint egy óra alatt végezhettem volna.
[…]
– Miyagi mester hagyta volna, hogy Daniel-san elektromos csiszolót használjon? Szerintem nem."
"– Miért vagy ennyire oda a vízért? – nyögöm, mielőtt jön az újabb hullám.
– Varázsereje van: lemossa a koszt."
AJÁNLANÁM?
Persze! Mindenkinek aki szereti a humoros, romantikus regényeket fontos mondanivalóval. Ugyanis mint már említettem: tudni kell a felszín mögé látni. Ha nem szereted az erotikus vagy a kicsit drámázós történeteket, inkább mást tegyél a kosaradba. Egy szép napos nyári délután könnyed kikapcsolódást nyújt egy pohár hűsítő mellett. De természetesen más évszakban és szituációban is el tudja érni ezt a hatást. Ha nem hiszitek el, próbáljátok ki ti magatok. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése