Ma egy hazai szerzőnk könyvének értékelésével érkeztem, akiről bizonyára már sokan hallottatok. Igen, ő nem más, mint Anne L. Green. Korábban én is láttam a könyveit molyon és a boltok polcain, de valamiért mégsem vettem rá magam arra, hogy megvásároljam. Idén viszont ez a mű lett a Valentin-napi szerzeményem, bár az olvasását márciusig halogattam. Egy szó mint száz, tartsatok velem és elmesélem, miért szerettem bele! :)
Vajon felépülhetünk
egy a testünket és a lelkünket ért súlyos sérülésekből?
Adam Avens harmonikus élete semmivé foszlik, amikor a menyasszonya, Cat életét
veszti egy tragikus balesetben. A keserű gyász és az emésztő bűntudat érzésében
elmerülve teljesen reményvesztetté válik. Ám egy napon váratlanul berobban az
életébe a szépséges Chloe. Adamet addig nem ismert vonzalom keríti a hatalmába
a titokzatos, vörös hajú lány iránt, akit nem tud száműzni a gondolataiból.
Chloe erőszakkal teli múltja után keményen küzd, hogy a felszínen maradjon, de
rendkívül kiábrándult és csalódott. Egészen biztos benne, olyan, hogy igaz
szerelem, csak a romantikus könyvekben és mozivásznon létezik. Adam vonzó
tekintete és tréfálkozásai iránti sóvárgása azonban erősebbnek bizonyul, mint a
félelmei a múlt démonaitól. Mégsem képes egyedül eltépni a láncokat, mindent
elfelejteni és újra hinni.
Az első találkozásuk azonban mindkettejük sorsát megpecsételi. Hosszú út áll
még előttük, a sebek nehezen gyógyulnak. A szerelem, amelyről már mindketten
azt hitték, soha sem lesz részük benne, lassan enyhíteni kezdi a múltjuk
fájdalmait. Az éppen sarjadó szerelmüket azonban váratlan fordulatok és
fenyegető üzenetek teszik próbára, feltépve a már hegedő sebeket.
Létezhet újrakezdés két megtört ember számára, akik már elvesztették a reményt?
Vajon tényleg erősebb a lelkünk vágyakozása a boldogságra, mint a félelmeink?
Megjelenés:2017 Oldalszám:528 Szemszög: E/1 Kiadó: Álomgyár kiadó
A BORÍTÓRÓL
Nagyon szép, tükrözi a könyv címét és tartalmát egyaránt. Kifejező, és nem túldíszített. A szürke és türkiz (vagy valamilyen kékes-zöld) színt párosítása is fantasztikus, DE a képeken borzalmas. A gerincéről nagyon nehéz normális képet csinálni, ha rásüt a nap, szinte nem is lehet látni. A hölgyemény nem lenne rossz Chloe, de a haja kicsit furcsa a szája pedig fénylik az ajakfénytől. :D
A TÖRTÉNETÉRŐL
Az írónőtől ez volt az első regény amit olvastam, bár már több művével is szemezgettem. Az biztos, hogy a következő Amy és Matt, aztán Alex és Lexie története lesz!
A címe nagyon tetszik, kifejezi az egész történetet, ráadásul időközben feltűnik a regényben, ha valakinek nem lenne elég egyértelmű. :D Minden fejezet elején vagy egy rövidke idézet, ami vagy egybefoglalja az adott részt, vagy szimplán csak cuki/tanulságos. Ilyennel eddig nem sűrűn találkoztam, de nagyon ötletes és imádtam mindegyiket.
A címe nagyon tetszik, kifejezi az egész történetet, ráadásul időközben feltűnik a regényben, ha valakinek nem lenne elég egyértelmű. :D Minden fejezet elején vagy egy rövidke idézet, ami vagy egybefoglalja az adott részt, vagy szimplán csak cuki/tanulságos. Ilyennel eddig nem sűrűn találkoztam, de nagyon ötletes és imádtam mindegyiket.
A prológus az elején összezavart egy kicsit, de aztán letisztult a kép. :D Azt viszont sajnáltam, hogy csak Adamtől kaptunk, mert Chloe szemén át is szívesen láttam volna a múltját. Mégis más, ha visszaemlékezésből tudjuk, mint ha vele együtt átéltük volna legalább csak egy kis részét.
Ha már a múltaknál tartunk, igazán tragikusra sikeredtek. Jól ki voltak dolgozva és összerakva, de nagyon sajnáltam szegényeket. A problémák és a traumák életszerűek, nincsenek túltolva vagy nagyon kiszínezve, egyszerű a felállás.
Maga a téma nagyon nehéz, de szerencsére az írónő tudta kezelni a helyzetet és egy remek, könnyed történetet varázsolt belőle. A családon belüli erőszak és a traumák feldolgozása fontos kérdés, amit sokan nem vesznek vagy nem akarnak észrevenni. Az ilyen sztorik segítenek felhívni ezekre a figyelmet és reményt adnak a kilátástalan helyzetekben. A drámázás természetesen néhány helyen kicsit sok volt, de azt hiszem a sok szörnyűség után amit átéltek, meg lehet nekik ezért bocsájtani.
Aminek viszont nagyon nagyon örültem: nem voltak benne felesleges monológok! Végre egy olyan történet, ami halad és nincsenek benne hosszabb, érdektelen, szenvedéssel teli eszmefuttatások. Legalábbis én egyszer sem éreztem ezt, sok más regénnyel ellentétben.
A cselekmény szépen halad előre, nincsenek szükségtelen kitérők vagy felesleges jelentetek. Annyira magával ragadott, hogy mire észre vettem magam, már túl jártam a 400. oldalon is. Szóval akit a hossza rémít meg annak mondom: nem kell megijedni, észre sem fogod venni. ;)
Van még egy dolog amit ez előbb nem említettem, de szintén pozitív csalódás ként ért, mert többségben nem ezt szoktam meg: a problémák villámsebességgel megoldódnak. Ha gond akadt, arra mindig igyekeztek hamar megkeresni a megoldást és nem húztak egy konfliktust fejezeteken át. Kész felüdülés! Talán ez is hozzájárult a történet gördülékenységéhez.
És most jöjjön pár "apróság", amit nem tudok nem megemlíteni. A katonaságot nagyon jó ötlet volt belevinni, fontos volt mindkettőjüknek a külön töltött idő. Mikor olvastam, végig ez a szám szólt a fejemben: (bocsi, ezt a verziót csak német felirattal találtam meg :D )
A farmra és is nagyon szívesen elutaznék, elvégre ki ne vágyna egy kis nyugalomra egy csodaszép vidéken Adammel? A humoros jelenetek a megfelelő helyeken voltak a megfelelő mennyiségben. Főleg az Avens családban. :)
Ezen pozitívumok mellett volt két dolog, amit nagyon nem értettem: miért voltak az erotikus jelenetek egybesűrítve? Sokáig egyáltalán nincs, majd egyszerre rengeteg zúdul belőlük a nyakunkba. Az elosztás kicsit lehetett volna jobb is, de más gond nem volt velük. A másik pedig Chloe foglalkozása: miért pont a pszichológia? Furcsán vette ki magát az egész. Annyira nem is illett hozzá, ráadásul a történet szempontjából sem volt jelentősége.
Adam és Chloe fejébe is betekintést nyerhetünk a váltott szemszögnek köszönhetően. Ezek logikusan és nem össze-vissza jönnek egymás után, ráadásul E/1-ben vannak. Nagyon jó volt mindkét szereplő gondolatait és érzelmeit látni, így sokkal könnyebb volt megérteni és megszeretni őket. Kevés karakterrel találkozunk, de azok mind fontosak a történet alakulásának szempontjából.
- Adam. Ki ne vágyna egy Adamre? Fantasztikus férfi, akinek helyén van a szíve. Életkedvvel és humorral teli bomba, ami megállíthatatlan, ha egyszer berobban az ember életébe. :)
- Chloe. Nem mondanám, hogy könnyű vele azonosulni, mert ha nem éltük át azt, amit ő, akkor nem ugyanaz, ennek ellenére szerethető és tele van szeretettel, ami arra várt, hogy valaki végre kiszabadítsa. Tökéletes párt alkotnak ők ketten, annyi szent. :)
- Chloe családja. Édesapja nagyon fontos szerepet játszott a kezdetekkor, de édesanyja lelki támogatására és tanácsaira is szükség volt. Érthető, miért féltették a lányukat Adamtől.
- Adam családja. Nagyon szerettem a testvérét Amy-t és a családját Mattel és a kicsikkel együtt. Igazán jó testvérek, akik mindig ott vannak, ha szükséges. A nagyszüleik pedig csodálatosak.
- Josh. Rá nincs jó szó.
Az epilógus nagyon aranyos volt, örültem, hogy végre mindenhol rendeződött a helyzet és újra felhőtlen a boldogság. :) Összességében elég nagy meglepetés volt ez a könyv nekem, egyáltalán nem arra számítottam, amit kaptam. Ebből is látszik: ne ítélj elsőre, mert nem minden az, aminek látszik.
🌟 🌟 🌟 🌟 🌟
Ha egy nő beszélni akar veled, az nem két perc, és sosem jelent semmi jót.
– Olyan furcsák vagytok ti pasik. Ha a férfiagyba bedobok két almát, akkor tuti, hogy egy körtét fog kidobni. Teljesen másképp gondolkodtok.
Ezen kis híján sírva nevettem.– Hogy micsoda? Neked a férfiak a bonyolultak? Akkor ezt kapd ki! Ha én dobok be a te agyadba két almát, abból három csillag, egy rakat cseresznye, és négy háromismeretlenes egyenlet jön ki. A ti agyatok, mint egy szupersztráda. Szinte csak az érzelem vezérel mindent. Ez az egyik oka, hogy mindig minden megragad az agyatokban. Káosz. Ember legyen a talpán, aki kiigazodik rajtatok.
A víz az úthoz hasonló. Hasznos, de nem harcos. Mélységes, de folyamatosan munkálkodik. Életet ad és nem elvesz. Olyan hatalommal bír a környezetére, hogy az az akarata ellenére formálódik, alakul. Ez történt az én érzelmeimmel is. Te is ilyen vagy. Nyugodt, higgadt és türelmes.
AJÁNLANÁM?
Naná! Ezt a regényt nem lehet nem ajánlani. Az már más kérdés, hogy kinek. Ha nem szereted a romantikus regényeket, inkább messziről kerüld el. Ha viszont odavagy a megható és tanulságos, életszerű és kellő mennyiségben bájos, szerelmetes sztorikért, ki ne hagyd! Sokkal de sokkal többet nyújt, mint azt az ember elsőre gondolná. Hétköznapi, mégis varázslatos történet egy remek írónő tollából. Ha nem hiszel nekem, nézd meg magad! ;)
Szia!
VálaszTörléstetszik az értékelésed,ha nem olvastam volna a regényt,akkor az értékelésed által tervbe vettem volna.
Kati
Szia!
VálaszTörlésMég most is tetszik az értékelésed.