Sophie Jackson: Egy font hús ( Egy font hús 1. )

Sziasztok! :)

Ma egy olyan könyvvel érkeztem, ami már másfél éve ott ült a polcomon és várta, hogy a kezembe vegyem. Igen, ismét halogattam egy jó darabig de eleinte nem vitt rá a lélek. Majd -félig bűntudatból- végre nekiálltam és meg is bántam, hogy nem kezdtem el rögtön, miután megkaptam. Nem azt kaptam, amire számítottam, habár ennek sokszor örültem. Voltak benne hullámhegyek és hullámvölgyek is, de milyen az összkép? Tartsatok velem, és meglátjátok! :)

Wes ​Carter vérbeli nehézfiú. Az Arthur Kill Büntetés-Végrehajtási Intézet fegyenceként három éve ül kokainbirtoklásért. Tartozott valakinek, és a tartozása fejében vállalta a büntetést. Látszólag kemény, mint a beton, és hideg, mint a vas, ami elválasztja a külvilágtól. Gyönyörű, veszélyes, titokzatos és okos. Carter 16 éve (pontosabban 5844 napja) vár arra a lányra, akit a sors hozzá vezetett, és akinek a haja illatos, mint a barack. Csak ő mentheti meg a pokoltól… 

Kat Lane még csak kilencéves volt, amikor egy banda agyonverte az apját egy esős éjszakán Bronxban. A védtelen kislányt egy nála nem sokkal idősebb srác mentette ki. Kat sosem tudta meg, ki volt az a kapucnis idegen, akinek a karjaiban átvészelte a szörnyű éjszakát. 

Kat magánórákat ad Wesnek, de a múlt mély sebei nem tűnnek el nyomtalanul, és az állatias szenvedély sem gyógyíthatja be őket…hacsak a szerelem nem segít. 

Ő volt minden, amire szüksége lehetett. Titok, harc és szenvedély. 16 évig várt rá. Ő az,Barack.                                                                          

Megjelenés:2016     Oldalszám:528    Szemszög: E/1     Kiadó: Libri

A BORÍTÓRÓL

Furcsa, mert a borítója miatt vettem meg egyrészt, viszont mégsem tetszik. Maga a kép iszonyatosan jó rajta,a két kéz nagyon sok jelentéssel bírhat, a szürkés árnyalata pedig még sejtelmesebbé teszi. A címe nagyon megkapó, viszont nagyon rossz, hogy középen van, ráadásul kis betűvel. Valahogy annyira lerontja az összképet, miközben a háttér meg húzza felfelé. Az biztos, hogy először megtévesztő lesz, főleg a fülszöveggel együtt. 

A TÖRTÉNETÉRŐL

Mint ahogy azt már fentebb is említettem, nem kezdtem el azonnal a könyvet, amint megkaptam. Nem mondhatnám, hogy kifejezetten érdekes a történetünk, de a többihez viszonyítva talán mégis az. Már az elején leszögezném, hogy általában nem borító alapján választok könyvet, ez csupán egy szempont ami ugyanolyan fontos mint a többi. Kivételek persze mint mindenhol, itt is vannak, jó példa erre ez az eset is. Az imént arról is olvashattatok, mennyire beleszerettem a regény borítójába, elsőre megfogott. Aznap rengeteget bolyongtam a könyvesboltban és szokás szerint döntésképtelen voltam, hisz csak egy szépséget vihettem magammal. 

Nagyjából egy órával és rengeteg hezitálással később emellett a mű mellett döntöttem. A fülszövegét természetesen elolvastam, bár csak felületesen, mégis igazán ígéretesnek tűnt. Otthon -már nem is tudom, milyen indíttatásból- elolvastam a véleményeket róla, amik nem voltak a legtöbb esetben pozitívak. A sok kritika miatt elment a kedvem tőle mivel teljesen másnak ígérkezett, mint amilyennek én elképzeltem. Tudom tudom, öreg hiba. Szerencsére végül le tudtam küzdeni a rossz érzésemet és tiszta lappal -bár a lapok nem voltak azok, hiszen rájuk volt nyomtatva a szöveg- kezdtem bele.

Na, most hogy ennyit beszéltem -igazából csak leírtam- a "megismerkedésünkről", rátérnék végre a regény sztorijára. 

A történetet remekül felvezeti, az első részben elolvashatjuk azt az eseményt, ami minden ezt követő cselekvés kiindulópontja volt. Ez azért volt különösen jó, mert nem a visszautalgatásokból és ez emlékfoszlányokból kell kisakkoznunk, mi is történt akkor. A fülszöveg leleplezi, leírja az egészet, de én mégsem teszem, hátha valaki ezt is spoilernek veszi. :D

Ez az esemény a szerelmi szálon kívül másnak is volt az okozója, amik talán nem tűnnek fontosnak, mégis olyan dolgok, amikkel a mindennapjainkban találkozunk és kell beszélni róluk. Ilyen a feldolgozatlan trauma és annak káros hatásai, valamint a családon belüli konfliktusok és a családtagok viszonyának megromlása, az ítélkezés és az esély meg nem adása. Sajnos nem volt teljesen kibontva ez a vonal, pedig rengeteg lehetőséget tartogat, ami így kihasználatlan maradt.
A börtön is egy ilyen érdekes alaphelyzet volt, amiből szintén rengeteg mindent ki lehetett volna hozni, de ezt sem maxolták ki. 

Nem tetszett, hogy nincs benne sok humor. Természetesen voltak viccesebb jelenetek és egyéb szösszenetek elrejtve a sorok között, de egy olyan momentum sem volt, ahol nemhogy hangosan nevetni, még magamban mosolyogni sem tudtam. Nem tartom magam humortalan embernek és értem én a jópofa megszólalásokat is, de ezt valahogy nagyon hiányoltam. Szerintem a túl sok érzelmi megnyilvánulásnak köszönhető ez: a drámában nem mindig akad hely a humornak is. 

A címéről is beszéltem már pár szóban, kifejteni viszont most sem fogom -mert nem szeretnék véletlenül sem spoilerezni-, miért téveszti meg az embert. Természetesen a történetben kiderül a jelentése is, és bár én kicsit más dologra számítottam, így is tetszett. 

A romantika viszont töménytelen mennyiségben áradt a lapokból. Kicsit túlzásba is esett vele néhol az írónő, rengeteg felesleges dráma és konfliktus volt benne. Ami nagyon fontos, a tiltott viszony bemutatása és megoldása annak szépségeivel és nehézségeivel együtt. Ez mondhatni félsiker lett, mert a szép dolgokat és a boldog perceket teljes valójában láthattuk, míg a bonyolult része kissé le lett egyszerűsítve. Az adott szituáció  rengeteg problémát okozhatott volna, számtalan helyzet volt, mikor simán lebukhattak volna és szinte már arra vártam hogy ez meg is történik, de nem. Nem is értem. 

Elég kevés fordulat található benne, nagyrészt kiszámítható az események alakulása. Ellenben mégis izgalmas volt, legalábbis én nem untam egy részét sem. Talán az írói stílus teszi, de nagyon könnyedén olvasható és mindig jön szembe az olvasóval valami, ami miatt nem tudja letenni.

Volt benne mégegy szál, ami szintén sok lehetőséget tartogatott és bár rendesen le lett zárva, bennem hagyott egy kis szomorúságot, mert annyi dolog történhetett volna még ha ezt is jobban belevonják a szerelmesek mindennapjaiba. Nem baj ha akadály kerül eléjük, át tudják ugrani. Szegények nagyon meg lettek kímélve. :)

A történet végéhez még fűznék pár szót. Szépen el lettek rendezve a dolgok, nem hagytak szálat elvarratlanul. A boldog vég viszonyítás kérdése, de kerek, egész történetet kaptunk. De túl hamar. Nem kellett volna ezt ilyen gyorsan lezárni, vagy legalább előbb el kellett volna kezdeni felvezetni. A fő probléma és konfliktus pár oldal alatt megoldódott, és véget is ért a történetünk. Miért? Ezt hogy csinálták ilyen gyorsan? 

Ugyebár a szereplőkön volt a hangsúly, így mindegyikük kapott egy érdekes és meglepően jól kidolgozott személyiséget. Azt mondtam volna, mindegyikük? Ne haragudjatok, nyelvbotlás volt. Sajnos csak a főszereplőinkre igaz ez, a mellékszereplők nem voltak rendesen kifejtve. Talán Max volt még az akiről többet tudhattunk meg, de róla is szívesen olvastam volna még. Aki szintén így van ezzel annak jó hír lehet, hogy a sorozat 2. része már róla szól. :) A karakterek nagy része nem bírt akkora jelentőséggel, csak főszereplőink, valamint azok családja/barátai. 

• Wesly. Ohh, Wes. Te kis szívtipró. Meglepően intelligens, bár vannak érdekes megmozdulásai. De a logikája ugyan olyan, mint minden pasinak...reménytelen. :D A nehéz múltja ellenére kitartó és reménykedő, hihetetlenül erős. A barack  becenév pedig annyira aranyos! ^^ Az oka pedig megdöbbentő, kicsit fura de mégis cuki. :)
• Katherine. Néha könnyebb, máskor nehezebb volt azonosulni vele. Ő is erős személyiség, tántoríthatatlan, kitart amellett amiben hisz. Egy-két jelenetben eléggé érthetetlen volt a viselkedése, de elnézhető neki. Nem nyafogott felesleges dolgok miatt, bár nem igazán akarózott megoldani a családi konfliktust. Ha megpróbálta volna, talán nem lett volna minden ilyen bonyolult. 
• Nana Boo. Kat nagymamája. Annyira de annyira aranyos és kedves! Legszívesebben benyúltam volna a könyveb és megölelgettem volna. Igazi nagymama, aki ha kell kemény anyaként viselkedik és mindig megoldja a problémákat. Mindig lehet rá számítani, ha kell a legjobb barátnő szerepét ölti magára, mindent meg lehet vele beszélni.
• Max. Wes legjobb barátja. Ő negatív szereplőként volt feltüntetve, de én nagyon szerettem. Szegénynek megvannak a maga problémái és démonai, de igazi jó barát, akire mindenkinek szüksége van. Remélem megleli majd a boldogságot, ami már nagyon kijárna neki.
• Eva. Kat édesanyja, elég erős és makacs személyiség. Talán őt szerettem a legkevésbé. Tudom tudom, meg van az oka, hogy miért lett ilyen és meg is értem, talán ha nem csak ezt az oldalát láthattuk volna, jobban a szívünkbe tudnánk zárni. Jó lenne az ő történetüket is elolvasni egyszer. 

Összességében szerettem a könyvet minden jó és rossz tulajdonságával együtt. Az írónő többi könyvét is szeretném elolvasni, remélem Max és Riley története még ezt is felülmúlja majd! :)

🌟    🌟    🌟    🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"Könnyebb megfelelni az elvárásoknak, mint megváltoztatni azokat. Ez mindenkit megkímél a csalódástól."

"– Mit jelent az, hogy „nem teljesen megfelelő”? – kérdezte Corey az osztályterem hátuljából.

– Azt jelenti, Corey, hogy nem igazán vagyok kíváncsi minden egyes hódításodra, vagy arra, hogy hányasra értékelte egy tízes skálán. Beleértve azt is – felkapta a papírt az asztalról, hogy megkeresse a kérdéses mondatot – , „hogy a szája olyan volt, mint egy porszívó”.

"– Jó reggelt mindenkinek! – köszönt Kat mosolyogva, miközben a tanítványai elfoglalták a helyüket.

– Reggelt, Miss L.! – válaszolta Riley egy hatalmas ásítás kíséretében. – Megjegyezhetem, milyen jól néz ki ma?

– Igen, megjegyezheti – felelte a lány játékosan figyelmeztető tekintettel.

– Nagyon jól néz ki – mondta Riley, és zárt szájjal, szélesen elmosolyodott."

AJÁNLANÁM?

Ha valaki egy tömény, romantikával és drámával teli történetre vágyik, annak mindenképpen! Nem halad túl gyorsan a cselekmény és a sztori 95%-a a szerelmi szálból áll, de vannak benne természetesen mélyebb gondolatok és események is rejlenek a sorok mögött. A lényeg, hogy ha unalmasan is kezdődik, nem szabad feladni, meg kell "küzdeni" vele. :D