Rachael Lippincott – Mikki Daughtry – Tobias Iaconis: Két lépés távolság

Sziasztok! :)

Ma egy olyan könyvet hoztam amiből film is készült. A könyvet azelőtt szereztem be, hogy a filmet megnéztem volna, viszont csak azután olvastam el, hogy megnéztem. Na ezt bogozza ki valaki. :D Lényeg a lényeg, új kedvencet avattam, hiszen a Két lépés távolság már a film előzetesével belopta magát a szívembe.

Nemsokára a mozikban Haley Lu Richardson és a Riverdale dögös bandavezérét játszó Cole Sprouse magával ragadó főszereplésével!

Szerethetsz valakit, akihez sosem érhetsz hozzá?

Stella Grant élete minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, és ő nem olyan, aki kockáztatni merne. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe a vad Will Newman, akinek rakoncátlan tincseitől és csodás kék szemétől Stella gyomra azonnal szaltózni kezd. Azonban a fiú éppen az, akitől a lánynak mindenképp távol kéne tartania magát, hiszen már a lehelete is életveszélyes lehet a számára. De mi van, ha a szívük és zsigeri vágyódásuk egyre közelebb húzza őket egymáshoz? Ha csak egy kicsit lefaraghatnának a távolságból… Vajon két lépés tényleg olyan veszélyes lenne, ha egyszer csak így nem törik össze a szívük?

Megjelenés:2019     Oldalszám:272    Szemszög: E/1     Kiadó: Maxim

ELSŐ BENYOMÁS

A film vagy a könyv előtt? A könyvnél egyértelmű. A filmnél viszont vicces, mert a párom húgával beszélgettünk egyszer mikor szóba hozta, hogy majd lesz egy ilyen film, aminek ez a sztorija és milyen jó lesz. Nekem nem tetszett, olyan értelmetlen újabb tinidrámának gondoltam, de aztán megláttam az előzetesét. Itt ugrunk egy picit az időben és most a könyv a polcomon van kiolvasva, kedvencnek jelölve.

A KÖNYVRŐL

Vicces, hogy először teljesen azt hittem, a könyv a forgatókönyv alapján készült. Ráadásul nagyjából két nappal ezelőttig sem tudtam róla, csak mikor molyon elkezdtem vele foglalkozni. Egyrészt ez a tévhit volt az oka, hogy a filmet előbb láttam.

A történet Willről és Stellról szól, akik Cisztás fibrózis nevű tüdőbetegségben szenvednek már egész pici koruk óta. Will nemrég került abba a kórházba, ahová Stella gyerekkora óta járt és most egy kis időre újra be kellett költöznie. És sose hinnéd: egymásba szeretnek. De a betegség miatt állandóan tartaniuk kell a minimum 3 lépés távolságot, különben megbetegítik egymást és nem kaphatnak új tüdőt. Nagyjából ennyi lenne talán spoiler nélkül, többet nem árulok el róla.

Ami különösen tetszik, hogy a regény figyelemfelhívás érdekében készült. Az írónő meg akarta mutatni a világnak, milyen szörnyű betegség ez és milyen kevés figyelmet kap. Persze ha csak azért írta volna, mert egy újabb halálosbetegtinidrámát akart volna akkor is ugyanúgy imádnám. Az értékelésekből, olvasottságból és nézettségből elnézve pedig ez sikerült is. Legalább is én nagyon bízom benne, hiszen ezek alapján a Cf sokkal de sokkal több figyelmet érdemelne. Szörnyű és könyörtelen betegség, amit nem lehet gyógyítani. Először nem gondolná az ember, hogy ilyen mély történet lesz fontos mondandóval és tanulsággal, de aztán mikor a végére ér szembesül vele, hogy a tündérmesék hazudnak, a valóság pedig könyörtelen tud lenni.

A film. Nem tudom tovább húzni, muszáj végre beszélnem róla. Ezt ugyebár előbb láttam, minthogy elolvastam volna, de talán jobb is így. A karakterek tökéletesek voltak, külsőre és belsőre is pontosan illettek a megtestesített szereplőkhöz. És ami igazán meglepett: szinte szóról szóra ugyanaz, mint a könyv! *-* Komolyan mondom, teljesen lesokkolt olvasás közben. Olvastam már jó filmadaptációt..de ez szinte tökéletes. Semmit nem tettek hozzá és nem vettek el, mint ha csak ez lett volna  a forgatókönyv is. A párbeszédek, az események, a helyek..minden! Két apróságot tudnék talán megemlíteni: a dalnak amit Stellának énekeltek kicsit más a szövege, valamint picivel több szerepe van a regényben Will barátainak. Bár talán ez azért is van, mert a könyvben váltott szemszög van. Ja, igen, van még valami. A lezárás is tökéletesen ugyanaz, az eredetiben viszont van egy 6 hónappal későbbi epilógus mindkettejük szemszögéből.

Aminek köszönhetően a könyv nem volt "unalmas" annak, aki már látta a filmet, azok a gondolataik és érzelmeik, amik a filmben nem lettek külön kimondatva. A filmet egyébként május közepén láttam moziban, szóval már több mint egy hónap eltelt, de a történet mégis olyan élvezhető volt, mint elsőre. Igen, a filmen és a könyvön is sírtam. Na bumm. De ki nem? Jó, biztosan vannak kivételek, de azért valljuk be, el lehet érzékenyülni a végén.

A karakterek szinte kivétel nélkül mind a szívemhez nőttek. Stella egy igazán erős főhősnő, a maga hibáival együtt is tökéletes. Igazán összetett személyiség, aki bár erős és határozott, belül retteg. Will pedig ahww *-* . Igazi könyves álompasi. Kíváncsi vagyok, hogy élné az életét, ha nem lenne beteg.  Ő tipikusan az elkényeztetett srác, aki fel sem fogja mindig igazán a dolgok súlyát, de már beleunt az egészbe ezzel veszélybe sodorva magát és másokat is. Poe-t is imádtam, egy igazán kis bolondos szuper legjobb barát. Barb és a kórházban dolgozók is szerethető karakterek voltak, a szülők és a barátok is nagyon jók a maguk szerepében.

Összességében nagyon nagyon nagyon szerettem. Az egyetlen amit bánok, hogy ilyen rövid. Ezzel a témával sokkal többet is lehetett volna foglalkozni, sokkal hosszabb is lehetett volna. De így se volt semmi, nem véletlenül lett kedvenc. Azt hiszem, most megyek és úja megnézem a filmet. Könyv vs. film bejegyzés ebből valószínűleg nem fog készülni, hiszen mivel szinte ugyanaz a kettő, az előbb mindent elmondtam róla. 

🌟      🌟      🌟      🌟     🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"Annyira cuki, hogy úgy érzem, a légzésfunkcióim újabb tíz százalékot esett."

"– Ismerlek, Stella. Egy gyógyszerelőkocsi elrendezése olyan neked, mint az előjáték."

"Olyasmire vágytam, amit nem kaphattam meg. De amit most akarok, az nem odakint van. Hanem itt, annyira közel, hogy megérinthetném. De nem tehetem. Nem tudtam, hogy lehet valamit ennyire akarni, hogy érzed a karodban, a lábadban és minden lélegzetedben."

"– Mihez kezdenék nélküled? – kérdezem. Rám kacsint. – Meghalnál."

KINEK AJÁNLOM?

Mindenkinek, aki többet akar tudni a Cisztás fibrózis-ról, vagy egyszerűen csak szereti az ilyen fajta romantikus történeteket. Mivel a Csillagainkban a hibát nem olvastam, nincs összehasonlítási alapom de abban biztos vagyok, hogy ez egy 5/100-as történet. Erotikát egyáltalán ne várjatok, hiszen szerencsétlenek még csak egymáshoz sem érhetnek. Egyébként nem is hiányzott a könyvből, így volt tökéletes. <3