Ma egy olyan könyvvel érkeztem, aminek sikerült meglepnie. A szerző páros másik magyarul megjelent könyve után nem hittem, hogy ez ennyire tetszeni fog, de úgy látszik, Carter tényleg mindenkit le tud venni a lábáról.
Pénz
vagy szerelem? Melyiket válasszuk?
Az
olvasó fejben talán azonnal megválaszolja a kérdést, gondolván: ez
pofonegyszerű.
Számomra
viszont nem az. Említettem, hogy egy csomó pénzről van szó? Rengeteg pénzről!
El
kell utaznom valahová, hogy ezt átgondoljam. Hirtelen ötlettől vezérelve útnak indultam,
de amikor a repülőtér várótermében összefutottam a szexi Carterrel, a dolgok
más irányt vettek. Túlfűtött beszélgetésbe elegyedtünk, aztán ő elhúzott. Azt
hittem, többé nem találkozunk. A sors azonban másként rendelte.
Meglepetés!
Carter veszélyes pasi, és folyton ide-oda repül. Mágnesként vonzottuk egymást,
de tudtam, hogy a dolog csak átmeneti lehet. Főleg, amikor meghallottam az
előéletéről szóló pletykákat. De rákattantam a pasira, és semmi más nem
számított. Tartottam tőle, hogy ebből óriási pofára esés lesz, mert valahogy a
lelkem mélyén mégis arra vágytam, hogy én legyek az, aki megzabolázza ezt a
szívtipró pilótát.
A
legkevesebb, amit elmondhatok, hogy valóban a hetedik mennyországba repített.
De
egyszer minden jó dolog véget ér, nem igaz? Csakhogy a mi kalandunk olyan véget
ért, amire egyáltalán nem számítottam.
Megjelenés:2019 Oldalszám:328 Szemszög:
E/1 Kiadó: Könyvmolyképző
ELSŐ BENYOMÁS
Már a megjelenése előtt felkeltette a figyelmemet és szinte rögtön felkerült a kívánság-és várólistámra is. A könyvfesztivál ideje alatt jelent meg, én viszont nem rendeltem elő, hanem mikor kint voltam szombaton, akkor szereztem be. Igen, azóta a polcomon van. (Bár ha azt vesszük, ez nem is rossz, mivel a legrégebben beszerzett könyvem amit még nem olvastam tavaly szeptemberi.)
A KÖNYVRŐL
A maga több mint 300 oldalával normál terjedelműnek mondanám, mégis úgy éreztem, túl hamar véget ért. Nagyon tetszett a szituáció és a karaktereket övező titok, kíváncsi voltam, mit lehet kihozni egy ilyen alapból. Bevallom, kicsit féltem is, mert a Nagyképű öltönyös nekem nem tetszett annyira. Ott az volt a legnagyobb bajom, hogy már az első pillanatban szemmel letépték egymásról a ruhát és akkora vággyal meg szenvedéllyel tekintettek egymásra, pedig még csak nem is beszéltek különösebben. Mindegy, erre majd abban az értékelésben térek ki részletesebben. A lényeg, hogy itt szerencsére nem ez volt a helyzet.
A történet szerint Kendall és Carter egy repülőtéren futnak össze, beszélgetnek, de útjaiknak gyorsan el kell válniuk. A sors (és Kendall) mégis úgy dönt, hogy ez itt még nem érhet véget, így belevág egy igazán őrült kalandba a szívtipró pilótával. És hogy mi lesz a sztori vége? Nyugi, nem fogom lelőni. De annyit elárulhatok, valami olyan, amire én sem gondoltam volna.
Az egész annyira jól ki lett találva! Tényleg egy tipikus nyári, lazítós kötet ami kikapcsol, megnevettet és egyben el is gondolkodtat. Komolyabb témák is felmerülnek, de annyira laza és szuper az egész, hogy szinte fel sem tűnik az olvasónak. Legalábbis és csak az olvasása után kezdtem el rajtuk agyalni. Az egyik ilyen, hogy senkit sem szabad megítélni anélkül, hogy megismernénk. Ezt én egyébként is különösen fontosnak tartom a való életben, legyen szó bármiről vagy bárkiről. A megbélyegzés pedig egyenesen kiborít. Miért jó ez? Miért nem lehet adni egy esélyt? Vagy amit mások állítanak az feltétlenül igaz? Ha meg nem is akarjuk megismerni, akkor miért foglalkozunk vele? Néha nagyon nem értem az embereket.
A másik ilyen pedig a fontos döntések meghozatala. Mondjuk jelen esetben tényleg nem lehetett egyszerű, de sosem szabad elhamarkodottan dönteni. Néha hiába tudjuk, mit kell tenni, ha egyszerűen még nem állunk rá készen és nem lenne jó hatással ránk, el kell engedni vagy várni még vele.
Ami meglepett, hogy elég hamar kiderültek a múltbeli és a jelenbeli dolgok. Azt hittem, sokkal tovább húzzák, de még a feléig se értünk el és a legtöbb kiderült. Ez persze nem gond, sőt inkább kellemes meglepetés ként ért, hiszen nem sűrűn találkozom ezzel a jelenséggel. Bár Carterről kicsit később jönnek infók folyamatosan, az hozzátartozik a történetvezetéshez, nem is lehetett volna előbb lelőni őket.
A helyszíneket és a mellékszereplőket a szívembe zártam, főleg akiket csak később ismerhettünk meg (Nagyon nehéz így, de ha bármi mást mondok, az már elég nagy spoiler.) Na de a legfontosabbakról még nem is beszéltünk: Kendallról és Carterről. Igazán remek főhősök, azt kell hogy mondjam. Kendall nem volt az a nyafogós hisztis főhős,meglepően bátor volt és vakmerő. Tetszett, ahogy a jelleme a történet során fejlődött. És Carter. Ohh, Carter. Mindenki kedvenc pilótája. Tipikus példája annak, hogy nem mindenki az, aminek látszik. Arany szíve van ennek a srácnak.
Mint minden romantikus regényben, várható volt, hogy itt is beüt egyszer csak a krach. Már a háromnegyede felé közeledtem, mikor még minden oké volt. Túlságosan is. Rengeteg fejezetet végigizgultam, mert nem akartam, hogy megtörténjen az, amitől annyira féltem. Kicsit furcsa volt nekem egyébként, bár érthető és tökéletesen passzolt ide. A lezárás pedig...ahhw. *-*
Összességében imádtam, a szívembe zártam a történetet. Mégsem tudok rá 5 csillagot adni, egy felet le kell vonnom. Ne kérdezzétek, én magam sem tudom. Hiányzott az euforikus érzés a végén. Nem mondom, hogy bármit is változtatnék rajta, mert így jó ahogy van. Mindenkinek csak ajánlani tudom, olvassátok minél többen! ;)
A történet szerint Kendall és Carter egy repülőtéren futnak össze, beszélgetnek, de útjaiknak gyorsan el kell válniuk. A sors (és Kendall) mégis úgy dönt, hogy ez itt még nem érhet véget, így belevág egy igazán őrült kalandba a szívtipró pilótával. És hogy mi lesz a sztori vége? Nyugi, nem fogom lelőni. De annyit elárulhatok, valami olyan, amire én sem gondoltam volna.
Az egész annyira jól ki lett találva! Tényleg egy tipikus nyári, lazítós kötet ami kikapcsol, megnevettet és egyben el is gondolkodtat. Komolyabb témák is felmerülnek, de annyira laza és szuper az egész, hogy szinte fel sem tűnik az olvasónak. Legalábbis és csak az olvasása után kezdtem el rajtuk agyalni. Az egyik ilyen, hogy senkit sem szabad megítélni anélkül, hogy megismernénk. Ezt én egyébként is különösen fontosnak tartom a való életben, legyen szó bármiről vagy bárkiről. A megbélyegzés pedig egyenesen kiborít. Miért jó ez? Miért nem lehet adni egy esélyt? Vagy amit mások állítanak az feltétlenül igaz? Ha meg nem is akarjuk megismerni, akkor miért foglalkozunk vele? Néha nagyon nem értem az embereket.
A másik ilyen pedig a fontos döntések meghozatala. Mondjuk jelen esetben tényleg nem lehetett egyszerű, de sosem szabad elhamarkodottan dönteni. Néha hiába tudjuk, mit kell tenni, ha egyszerűen még nem állunk rá készen és nem lenne jó hatással ránk, el kell engedni vagy várni még vele.Ami meglepett, hogy elég hamar kiderültek a múltbeli és a jelenbeli dolgok. Azt hittem, sokkal tovább húzzák, de még a feléig se értünk el és a legtöbb kiderült. Ez persze nem gond, sőt inkább kellemes meglepetés ként ért, hiszen nem sűrűn találkozom ezzel a jelenséggel. Bár Carterről kicsit később jönnek infók folyamatosan, az hozzátartozik a történetvezetéshez, nem is lehetett volna előbb lelőni őket.
A helyszíneket és a mellékszereplőket a szívembe zártam, főleg akiket csak később ismerhettünk meg (Nagyon nehéz így, de ha bármi mást mondok, az már elég nagy spoiler.) Na de a legfontosabbakról még nem is beszéltünk: Kendallról és Carterről. Igazán remek főhősök, azt kell hogy mondjam. Kendall nem volt az a nyafogós hisztis főhős,meglepően bátor volt és vakmerő. Tetszett, ahogy a jelleme a történet során fejlődött. És Carter. Ohh, Carter. Mindenki kedvenc pilótája. Tipikus példája annak, hogy nem mindenki az, aminek látszik. Arany szíve van ennek a srácnak.
Mint minden romantikus regényben, várható volt, hogy itt is beüt egyszer csak a krach. Már a háromnegyede felé közeledtem, mikor még minden oké volt. Túlságosan is. Rengeteg fejezetet végigizgultam, mert nem akartam, hogy megtörténjen az, amitől annyira féltem. Kicsit furcsa volt nekem egyébként, bár érthető és tökéletesen passzolt ide. A lezárás pedig...ahhw. *-*
Összességében imádtam, a szívembe zártam a történetet. Mégsem tudok rá 5 csillagot adni, egy felet le kell vonnom. Ne kérdezzétek, én magam sem tudom. Hiányzott az euforikus érzés a végén. Nem mondom, hogy bármit is változtatnék rajta, mert így jó ahogy van. Mindenkinek csak ajánlani tudom, olvassátok minél többen! ;)
🌟 🌟 🌟 🌟 🌠
EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
"Szárnyad már rég megvan, most ideje megtanulnod repülni."
"– Te biztosan Kendall vagy. – Igen. Honnan tudta? – Carter írt egy SMS-t, hogy ma este viseljem gondját a barátnőjének. És… hát… – nézett körül a teremben. – Te vagy itt az egyetlen, akinek nem kellett a mellét a vállára dobnia, hogy elsétáljon a bingóteremig."
"– (…) De nem azért mondtam el, hogy elszomorítsalak, hanem azért, hogy emlékeztesselek, az élet rövid. Az emberek fele azt tanácsolja, hogy kövesd az eszedet, a másik meg azt,hogy kövesd a szívedet. Szerintem kövesd azt, amelyik nincs összezavarodva. Az erősebb végül majd meggyőzi a másikat, hogy álljon be szépen a sorba."
Mindenkinek, aki szereti a romantikus történeteket! Nem nyálas cukormáz, mégis iszonyatosan romantikus és aranyos. Nem egy szokványos történet, az egyszer biztos. De remekül szemlélteti, hogy a szerelem olyan időben és helyen is ránk találhat, amit álmunkban sem gondoltunk volna. De mint minden kapcsolatban, itt is felmerülnek olyan problémák, amik átírják az ember terveit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése