ELSŐ BENYOMÁS
A szerző első könyvét a Harminc nappal a világ vége előtt-öt nagyon szerettem, szóval gondoltam miért is ne vágnék bele? Igazából nem is tudtam, hogy már megjelent, csak nézegelődés közben bukkantam rá valamikor nyáron az egyik Libriben ha jó emlékszem. Már majdnem meg is felejtkeztem szegénykéről, de mikor itthon voltam az olvasás éjszakáján és azon gondolkodtam, mit is válasszak, újra a kezembe akadt. Mivel nem tudtam az egész estémet az olvasásra szánni, pont kapóra jött a terjedelme is. Így kezdődött a mi kis történetünk.
Simon
sikeres reklámszövegíró egy menő magyar marketingcégnél.
Megvan
mindene, drága ruhák, luxuskocsi, trendi lakás, és egy tökéletes barátnő.
De
eljön az a pont az életében, amikor ráébred, hogy ilyen fiatalon megkapott
mindent, amire valaha vágyott, és úgy érzi csak a teljes káoszban találhat új
célokat.
Ekkor
lép be az életébe a kaland és a kiszámíthatatlanság, a gyönyörű és izgalmas Ella
személyében.
Vajon
mi az a boldogság? És észrevesszük-e, amikor ott van a kezeink közt?
Király
Márk regénye bemutatja a multicégek sikerrel, pénzzel és csillogással övezett
világát,úgy, ahogy még sohasem láttad.
És
segít megtalálni azt az önmagadat, akit régen keresel.
Megjelenés:2018 Oldalszám:172 Szemszög:
E/1 Kiadó: Művelt Nép
PÁR SZÓBAN A KÖNYVRŐL
Eléggé vegyesek az érzelmeim ezzel a regénnyel kapcsoltban. Talán az volt a gond, hogy az első könyve után úgy gondoltam Király Márk bármit ír azt imádni fogom és zseniális lesz. Félig így is van igazából, hiszen azt mondják, a kivétel erősíti a szabályt.
Szóval adott nekünk Simon, egy reklámszöveg író húszas évei elején járó srác, akinek beleláthatunk az életébe, hétköznapjaiba és érzelmeibe. Elkezdett belefásulni a dolgokba, a barátnője mindegy mit csinál úgy sem lesz jó, mert már hozzá sem tud úgy állni mint korábban, egyedül a barátaival szemben tanúsít valamiféle kis életkedvet. Aztán egy nap találkozik Ellával és teljesen felfordul az egész élete. Na de nem olyan szép és pozitív módon, mint ahogy az ember azt a szerelemtől várná.
Nem akarok spoilerezni, hogy mi is lesz "hősünkkel" a találkozás után, de annyi szent, hogy én sem arra számítottam, ami valójában történt. Igazából nem is értem. Szerintem a legnagyobb gond azzal volt, hogy nem ismerhettük meg igazán Simont. Oké, korán kiégett és blablabla. De valójában mi hajtotta? Milyen volt eddig az élete? Hogy jutott ilyen hamar a csúcsra és fásult is bele? Néha menet közben sem tudtam igazán, mit érez vagy mit miért tesz és ez elég zavaró volt.
Rengeteget ugráltunk az időben, ami nem lett volna vészes, ha ki vannak fejtve az események. De minden olyan tényszerűen, röviden, tömören és objektíven volt megfogalmazva, mint ha nem is az ő szemén át látnánk a dolgokat, hanem egy robot mesélne összefoglalót az életéről.
Az egyetlen karakter akit megkedveltem az Alex volt. Sajnos róla sem tudunk meg túl sokat, de a leírtak alapján vicces, okos és jó barát. A volt barátnője nekem inkább semleges volt, Ella pedig...áhh, nem is értem. Kicsit bipoláris személyiségnek tűnt, néha mint ha egész normális lenne, majd átcsap pszichopatába.
Volt pár esemény -főleg a könyv második felében- mikor csak néztem, hogy WTF? Teljesen abszurd dolgok úgy elmesélve, mint ha normális lenne. Az a baj, hogy fogalmam sincs, mi lenne pontosan a mondanivalója. Ez egy olyan szituáció, ami még akár a valóságban is előfordulhat, sőt elő is fordul. De akkor sem jött át igazán. Talán az lenne, hogy ne meneküljünk el az életünk elől, hanem igenis álljunk a sarkunkra és merjünk változtatni, vagy saját magunkat emésztjük fel. Igen, talán ez lesz az.
Összességében nem tudom, mit gondoljak. Nem tántorított el a könyv attól, hogy a szerző jövőben megjelenő könyvit elolvassam, de nem is hagyott benne valami kellemes vagy mély nyomot. Aki szereti a stílusát, annak ajánlom elolvasásra, mert hát ugye nincs egyforma az ízlésünk, lehet, hogy másokat annyira megragad majd, mint a Harminc nappal a világ vége előtt.
Rengeteget ugráltunk az időben, ami nem lett volna vészes, ha ki vannak fejtve az események. De minden olyan tényszerűen, röviden, tömören és objektíven volt megfogalmazva, mint ha nem is az ő szemén át látnánk a dolgokat, hanem egy robot mesélne összefoglalót az életéről.
Az egyetlen karakter akit megkedveltem az Alex volt. Sajnos róla sem tudunk meg túl sokat, de a leírtak alapján vicces, okos és jó barát. A volt barátnője nekem inkább semleges volt, Ella pedig...áhh, nem is értem. Kicsit bipoláris személyiségnek tűnt, néha mint ha egész normális lenne, majd átcsap pszichopatába.
Volt pár esemény -főleg a könyv második felében- mikor csak néztem, hogy WTF? Teljesen abszurd dolgok úgy elmesélve, mint ha normális lenne. Az a baj, hogy fogalmam sincs, mi lenne pontosan a mondanivalója. Ez egy olyan szituáció, ami még akár a valóságban is előfordulhat, sőt elő is fordul. De akkor sem jött át igazán. Talán az lenne, hogy ne meneküljünk el az életünk elől, hanem igenis álljunk a sarkunkra és merjünk változtatni, vagy saját magunkat emésztjük fel. Igen, talán ez lesz az.
Összességében nem tudom, mit gondoljak. Nem tántorított el a könyv attól, hogy a szerző jövőben megjelenő könyvit elolvassam, de nem is hagyott benne valami kellemes vagy mély nyomot. Aki szereti a stílusát, annak ajánlom elolvasásra, mert hát ugye nincs egyforma az ízlésünk, lehet, hogy másokat annyira megragad majd, mint a Harminc nappal a világ vége előtt.
🌟 🌟 🌟
"Egy puma. Egy milf. Évente több húszévest enged magába, mint manapság az egyetemek."
"Három hete dolgozik egy új divatmagazin megjelenésén, és eddig annyit tudott felmutatni, hogy szerinte fekete betűket kéne használni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése