Ma egy olyan trilógia befejező kötetének az értékelését hoztam, ami igazán közel áll a szívemhez. Az első résszel 2017-ben találkoztam a Könyvfesztiválon, nagyjából egy évvel a megjelenése után, onnantól pedig nem volt megállás. Szerelem első olvasásra. :) De sajnos mint egyszer minden jó dolog, ez is véget ért és bár fájó szívvel, de én is lezárom a sorozatot ezzel az értékeléssel.
Chris
Pennington pszichiátere segítségével, egy évvel a halála után osztja meg
terápiájának felvételeit testérével, Daviddel, akinek élete ezek nélkül is
szétcsúszóban van. Napjait főleg drogokkal és nőkkel tengeti New Yorkban, amíg
aztán váratlan események vissza nem űzik gyerekkori otthonába. Davidnek újra a
súlyosan bántalmazó, alkoholista édesanyjával kell élnie, aki egy baleset
kapcsán az ágyához lett láncolva. Ráadásul rá kell ébrednie, hogy korántsem
ismeri teljesen a múltat: a felvételek olyan borzalmak felé nyitnak kaput,
amelyekről eddig fogalma sem volt. Elhatározza, hogy újra elmélyül a
fájdalomban, de ez az események olyan láncolatát indítja el, amelyek ellen
drogok nélkül képtelen felvenni a harcot. David életébe hamarosan beköszönt a
paranoia, miközben Amy újra felkeresi, és felforgatja az életét.
Vajon
David győztesen kerül ki a múlt árnyai ellen folytatott küzdelemből? Mi
rejtőzhet még a felszín alatt, amire sem David, sem Amy nincs felkészülve?
Létezik még olyan kérdés, amire csak Chris tudhatja a választ?
Megjelenés:2018 Oldalszám:496 Szemszög:
E/1 Kiadó: Maxim
ELSŐ BENYOMÁS
Mivel egy trilógia befejező kötetéről van szó, nem igazán beszélhetünk első benyomásról. Valószínűnek tartottam, hogy hozza majd az első két rész színvonalát, sőt még többet is hozzá tesz majd, hiszen mégis csak egy olyan szereplő gondolataiba nyerünk betekintést, aki eddig tulajdonképpen meg sem szólalt. (Ha esetleg nem vagy képben az első kötettel, ITT elolvashatod róla a spoiler mentes értékkelésemet.)
A KÖNYVRŐL
Eleinte nem tudtam elképzelni, hogy Chris hogyan fog tudni megszólalni a történetben. Persze aztán megkapjuk a teljesen egyértelmű választ, amire szerintem csak én nem gondoltam. Mondjuk furcsa is lett volna a jelenbeli David mellett random beszúrt múltbéli Chris gondolatokat olvasni. De így az emlékiratokkal pont jól lett összeolvasztva a kettő, plusz ugye az a pár kis jelenet mikor "ott volt" Daviddel.
Chris. Szegény srác. Most, hogy az ő részéről is hallottam..amiket neki át kellett élnie..hihetetlen, mekkora szíve és ereje van. A sok borzalom ellenére mégis jó ember maradt, nem csoda, hogy a környezete semmit nem vett észre ebből. Belül viszont szörnyű, milyen vívódásai voltak, mennyi minden nyomta a lelkét amitől képtelen volt szabadulni. És sok még csak most derült ki számunkra, de ezek ismeretében azért már érthetőbb, miért nem bírta tovább. Szegény megérdemelt volna egy normális életet.
Amy ebben a kötetben viszont nem tudom eldönteni, milyen volt számomra. Az előző kettőben valahogy sokkal jobban kedveltem, bár most viszonylag kevesebbet is szerepelt. Néha kicsit talán idegesített is, de főleg azért mert csak úgy volt, mint aki semleges ezzel az egésszel kapcsolatban és nincsenek érzelmei. Másrészt viszont neki sem lehetett sokkal egyszerűbb, sőt, a súly duplán nyomta a vállát. Viszont elismerésre méltó a türelme és a kitartása, nélküle valószínűleg David is a bátyja sorsára jutott volna. Hihetetlen, milyen összeszedett tudott maradni az egész kötet alatt, még a vége felé is, mikor újra találkoznia kellett 'kedves anyósával'. Nem tudom, hogy kapta ilyen gyorsan össze magát az előző kötet óta, de minden esetre jót tett neki.
Még mindig David a kedvenc szereplőm, bármennyire is haragudtam rá néha. Az elején nagyon sokat szenvedett úgymond feleslegesen, mert ő is tisztában volt vele, hogy mit akar és nem jó amit csinál, mégis csinálta. És csak egyre jobban és jobban szétszedte saját magát, amivel nem ért el semmit azon kívül, hogy megbántotta az embereket akik tényleg szerették és törődtek vele. Dehát ő David. Így dolgozta fel az eseményeket. Nagyon örültem, mikor végre elérkezett a fordulópont és átértékelte magában a dolgokat, valamint döntött, hogy akkor most mit is kezdjen az életével- amíg még megvan.
!!!SPOILER !!!
Méltó lezárása volt ez a kötet a trilógiának. Fájó, mégis jó volt, hogy David visszament a szülővárosába és szembenézett végre az anyjával, ezzel is lezárva a dolgot. Amy oldaláról nézve is sikerült végül mindent elsimítani és Christ is végre kellőképp meg tudta gyászolni. A saját démonjai nem tűntek el, örökké vele lesznek, mégis megtanulta őket kezelni. Végre megvan a megfelelő segítsége és elhatározása ahhoz, hogy egy boldog életet éljen és tiszta lappal kezdhessen úja Amyvel és a kisfiával, ami már igazán kijárt neki.
!!!SPOILER!!!
Összességében természetesen ezt a részt is imádtam, és öt csillagot adok rá - de csak mert többet nem lehet. Sajnálom, hogy ezzel lezárult a történet, szívesen olvasnék még a szereplők jövőjének alakulásáról, esetleg egy Spin-off kötetet valamelyik karakterről. Dehát így sem maradtunk történet nélkül, hiszen az írónő következő könyve a Kora február már megjelent és elég ígéretesnek tűnik. Alig várom, hogy beszerezzem a Könyvfeszten. :)
Amy ebben a kötetben viszont nem tudom eldönteni, milyen volt számomra. Az előző kettőben valahogy sokkal jobban kedveltem, bár most viszonylag kevesebbet is szerepelt. Néha kicsit talán idegesített is, de főleg azért mert csak úgy volt, mint aki semleges ezzel az egésszel kapcsolatban és nincsenek érzelmei. Másrészt viszont neki sem lehetett sokkal egyszerűbb, sőt, a súly duplán nyomta a vállát. Viszont elismerésre méltó a türelme és a kitartása, nélküle valószínűleg David is a bátyja sorsára jutott volna. Hihetetlen, milyen összeszedett tudott maradni az egész kötet alatt, még a vége felé is, mikor újra találkoznia kellett 'kedves anyósával'. Nem tudom, hogy kapta ilyen gyorsan össze magát az előző kötet óta, de minden esetre jót tett neki.
Még mindig David a kedvenc szereplőm, bármennyire is haragudtam rá néha. Az elején nagyon sokat szenvedett úgymond feleslegesen, mert ő is tisztában volt vele, hogy mit akar és nem jó amit csinál, mégis csinálta. És csak egyre jobban és jobban szétszedte saját magát, amivel nem ért el semmit azon kívül, hogy megbántotta az embereket akik tényleg szerették és törődtek vele. Dehát ő David. Így dolgozta fel az eseményeket. Nagyon örültem, mikor végre elérkezett a fordulópont és átértékelte magában a dolgokat, valamint döntött, hogy akkor most mit is kezdjen az életével- amíg még megvan.
!!!SPOILER !!!
Méltó lezárása volt ez a kötet a trilógiának. Fájó, mégis jó volt, hogy David visszament a szülővárosába és szembenézett végre az anyjával, ezzel is lezárva a dolgot. Amy oldaláról nézve is sikerült végül mindent elsimítani és Christ is végre kellőképp meg tudta gyászolni. A saját démonjai nem tűntek el, örökké vele lesznek, mégis megtanulta őket kezelni. Végre megvan a megfelelő segítsége és elhatározása ahhoz, hogy egy boldog életet éljen és tiszta lappal kezdhessen úja Amyvel és a kisfiával, ami már igazán kijárt neki.
!!!SPOILER!!!
Összességében természetesen ezt a részt is imádtam, és öt csillagot adok rá - de csak mert többet nem lehet. Sajnálom, hogy ezzel lezárult a történet, szívesen olvasnék még a szereplők jövőjének alakulásáról, esetleg egy Spin-off kötetet valamelyik karakterről. Dehát így sem maradtunk történet nélkül, hiszen az írónő következő könyve a Kora február már megjelent és elég ígéretesnek tűnik. Alig várom, hogy beszerezzem a Könyvfeszten. :)
🌟 🌟 🌟 🌟 🌟
"– Az élet néha úgy ad jeleket nekünk, hogy észre sem vesszük, David."
"– Nem érdekel Amy – súgtam a fülébe, ami persze a világ legnagyobb hazugsága volt. Csak Amy érdekelt, Amy mozgatta minden egyes cselekedetemet, rosszabb volt, mint a kokain."
"Élni akartam, pedig élni rettenetesen nehéz volt. Az élet együtt járt azzal a fájdalommal, amit sohasem törölhettem ki magamból."
KINEK AJÁNLOM?
Mindenkinek, aki szereti a Pennington testvéreket! ^^ Ez a rész sem lesz kevésbé fájdalmas, mint a többi, az írónő elég sok kegyetlen csavart tett bele, de ezt hiszem, így is ez a legkiemelkedőbb kötet a három közül. Magát a sorozatot pedig mindenkinek csak ajánlani tudom, mert egy fontos és komoly témáról van benne szó, ami felett nem lehet csak úgy elsiklani. Ráadásul az egész fantasztikus köntösbe van bújtatva, szórakoztat mégis elgondolkodtat. Szóval ha még nem tettétek meg, mindenképp vágjatok bele a sorozatba, mert igazán megéri. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése