Ma egy olyan könyvről hoztam értékelést, aminek az előző részét lassan két éve már, hogy olvastam. Mivel ugye nem függenek össze a részek ezért folyton csak halogattam a folytatást, viszont most, hogy ennyi időm "szabadult fel" igyekszem minél többet olvasni és behozni a lemaradásomat.
Max
OHare képtelen elengedni a múltat. Legjobb barátja nélkül nem élte volna túl a
gyönyörű szőkeség, Lizzie tragikus elvesztését, és rég a drogosok poklát járná.
Kap még egy esélyt a sorstól Az elvonón ugyan végigmegy a gyógyulás tizenkét
lépcsőjén, de indulatos marad, és nem enged közel magához senkit.
Grace
Brooks lelkébe égett a seb, amit az a férfi ejtett, aki felesküdött, hogy
tisztelni és védelmezni fogja. A lány messzire menekül, és titkait mélyen
magába zárja. Az egyikük érezni akar, a másik elrejtőzik az érzések elől.
Melyikük lesz elég erős, hogy a szerelem erejével átüsse a falat?
Sophie
Jackson trilógiája a tiltott szerelem édességéről és veszélyéről az interneten
lett szenzációs siker. Jodi Ellen Malpas, Jamie McGuire, Katy Evans és Smanatha
Young rajongóinak kötelező!
Megjelenés:2016 Oldalszám:468 Szemszög:
E/3 Kiadó: Libri
ELSŐ BENYOMÁS
Nem volt kimondottan első benyomásom, miután az Egy font hús levett a lábamról úgy voltam vele, hogy ezt is mindenképpen el kell olvasnom. Nem sokkal később be is szereztem, bár nagyjából két év telt el a két rész elolvasása közt.
A KÖNYVRŐL
Nálam ez a könyv most teli találat volt! Igaz, az előző rész után nem is számítottam másra, de ez most tipikusan az a helyzet, amikor egy jó könyv jó időben, jó helyen talál meg.
Mint tudjuk, a mostani helyzet nem a legrózsásabb, aki teheti annak otthon kell maradni és ki tudja meddig tart ez az egész, szóval így határozatlan ideig nem láthatjuk a szeretteinket (akik nem velünk élnek persze), barátinkat, rokonainkat. Belőlem pedig elő is tört az ennek köszönhető szomorúság és hiányérzet, nem igazán tudtam mit kezdjek magammal, szóval jó könyvmolyhoz híven gondoltam, egy történetbe menekülök és éppen ez volt az aktuális olvasmányom, amiből talán egy fejezetet ha olvastam előző nap. És milyen jól tettem!
Szinte azonnal magával ragadott a történet, kimondottan jól esett a szereplők szenvedése és szép lassú gyógyulása. Ugyebár Max-el kezdődik a történet, aki épp az elvonón tölti napjait és küzd a saját démonjaival. Grace-ről csak pár fejezettel később olvashatunk először, habár nem valami sokat. Úgy nagyjából a 100. oldal körül találkoznak először, de ez egyáltalán nem volt gond, addig szépen kibontakozott mindkettejük története, gondolatai és érzelmei.
Kimondottan üdítő, hogy nem az a tipikus első látásra szerelem volt, hanem szépen ismertségből barátság lett, majd barátságból kicsit több, a végén pedig (nem nagy titok) !!SPOILER!! egymásba szeretnek !!SPOILER!! . Ez csak még realisztikusabbá tette az egészet és nem keltette az olvasóban az elcsépelt túl nyálas sztori érzését.
Annyi, de annyi mindenről tudnék beszélni, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. Először is talán maradjunk a szereplőknél, akikből jócskán akad. A két főszereplőnk ugyebár Max és Grace, de ezenkívül rengeteg mellészereplő is van, a barátok és a családtagok.
Max. Az első részben nem sok szó esett róla, csupán csak a drogügyei és kicsapongó, önpusztító életmódja lett megemlítve, valamint a Carterhez fűződő szoros, testvéries barátsága. Itt viszont már megtudjuk, miért tette amiket tett, milyen tényezők befolyásolták az életét. Bár kezdetben nehezen nyílik meg még saját maga felé is, akarja a gyógyulást és mindent meg is tesz ennek érdekében annak ellenére, hogy nem egy egyszerű folyamat ez. Jó volt látni, miként segített a festés kifejezni önmagát és mekkora örömét lelte benne. Kimondottan tetszett, hogy eleinte mindenkihez milyen óvatosan közeledett, mire szépen lassan újra képes volt nyitni mások felé és beilleszkedett a társaságba.
Grace. Ismét egy tökéletes nő tele sebekkel. Ha nem lenne ennyire szerethető a személyisége, még akár klisésnek is mondanám ezt az egészet. Viszont ő egy erős jellem, aki nem szorul mások pátyolgatására, képes vigyázni magára ami nem is meglepő, hiszen a vele történt borzalmakból is sikerült felépülnie. Pozitív kisugárzása pedig magával ragadó, hihetetlen, hogy képes elfogadni a dolgokat és mindenben megtalálni a jót.
Kettejük kapcsolata pedig egyszerűen csodálatos, ahogy összecsiszolódnak és nem egymás sebeit gyógyítgatják, szimplán csak ott vannak a másiknak támasz ként, közben küzdve saját magukkal. Nem voltak benne elcsépelt vagy felesleges romantikus jelenetek, semmi generált konfliktus ami pedig kimondottan üdítő volt.
A többi karakter is jól ki lett dolgozva, nem csak odacsapott egydimenziós személyiségek. Tate-et különösen kedveltem, sajnálom, hogy az ő történetét külön nem olvashatjuk.
Ebben a részben is elég erőteljesen jelen volt a három fiú barátsága, ami egyszerűen még mindig valami fantasztikus. Támogatják egymást, aggódnak de mégis a megfelelő mértékben vannak jelen, habár a legjobbat akarják, mégsem esnek túlzásba.
Nem kimondottan cselekmény-gazdag történet, inkább a karaktereken és az ő belső vívódásaikon és lelki felépülésükön van a hangsúly, mégis csak úgy elrepültek az oldalak. Szívesen olvastam volna tovább, de hát egyszer véget kellett érnie. Na, majd a kiegészítő kötetben! ^^ (Arról viszont feltehetően nem készül külön bejegyzés, csak molyon írok róla pár mondatban, amit itt megtalálhattok majd.)
Összességében csak azt bánom, hogy idáig halogattam az elolvasását. Egyértelműen öt csillagot kap, talán még jobban is betalált, mint az első rész. Remélem, a harmadikban sem fogok csalódni. :)
Mint tudjuk, a mostani helyzet nem a legrózsásabb, aki teheti annak otthon kell maradni és ki tudja meddig tart ez az egész, szóval így határozatlan ideig nem láthatjuk a szeretteinket (akik nem velünk élnek persze), barátinkat, rokonainkat. Belőlem pedig elő is tört az ennek köszönhető szomorúság és hiányérzet, nem igazán tudtam mit kezdjek magammal, szóval jó könyvmolyhoz híven gondoltam, egy történetbe menekülök és éppen ez volt az aktuális olvasmányom, amiből talán egy fejezetet ha olvastam előző nap. És milyen jól tettem!Szinte azonnal magával ragadott a történet, kimondottan jól esett a szereplők szenvedése és szép lassú gyógyulása. Ugyebár Max-el kezdődik a történet, aki épp az elvonón tölti napjait és küzd a saját démonjaival. Grace-ről csak pár fejezettel később olvashatunk először, habár nem valami sokat. Úgy nagyjából a 100. oldal körül találkoznak először, de ez egyáltalán nem volt gond, addig szépen kibontakozott mindkettejük története, gondolatai és érzelmei.
Kimondottan üdítő, hogy nem az a tipikus első látásra szerelem volt, hanem szépen ismertségből barátság lett, majd barátságból kicsit több, a végén pedig (nem nagy titok) !!SPOILER!! egymásba szeretnek !!SPOILER!! . Ez csak még realisztikusabbá tette az egészet és nem keltette az olvasóban az elcsépelt túl nyálas sztori érzését.
Annyi, de annyi mindenről tudnék beszélni, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. Először is talán maradjunk a szereplőknél, akikből jócskán akad. A két főszereplőnk ugyebár Max és Grace, de ezenkívül rengeteg mellészereplő is van, a barátok és a családtagok.
Grace. Ismét egy tökéletes nő tele sebekkel. Ha nem lenne ennyire szerethető a személyisége, még akár klisésnek is mondanám ezt az egészet. Viszont ő egy erős jellem, aki nem szorul mások pátyolgatására, képes vigyázni magára ami nem is meglepő, hiszen a vele történt borzalmakból is sikerült felépülnie. Pozitív kisugárzása pedig magával ragadó, hihetetlen, hogy képes elfogadni a dolgokat és mindenben megtalálni a jót.
Kettejük kapcsolata pedig egyszerűen csodálatos, ahogy összecsiszolódnak és nem egymás sebeit gyógyítgatják, szimplán csak ott vannak a másiknak támasz ként, közben küzdve saját magukkal. Nem voltak benne elcsépelt vagy felesleges romantikus jelenetek, semmi generált konfliktus ami pedig kimondottan üdítő volt.
A többi karakter is jól ki lett dolgozva, nem csak odacsapott egydimenziós személyiségek. Tate-et különösen kedveltem, sajnálom, hogy az ő történetét külön nem olvashatjuk.Ebben a részben is elég erőteljesen jelen volt a három fiú barátsága, ami egyszerűen még mindig valami fantasztikus. Támogatják egymást, aggódnak de mégis a megfelelő mértékben vannak jelen, habár a legjobbat akarják, mégsem esnek túlzásba.
Nem kimondottan cselekmény-gazdag történet, inkább a karaktereken és az ő belső vívódásaikon és lelki felépülésükön van a hangsúly, mégis csak úgy elrepültek az oldalak. Szívesen olvastam volna tovább, de hát egyszer véget kellett érnie. Na, majd a kiegészítő kötetben! ^^ (Arról viszont feltehetően nem készül külön bejegyzés, csak molyon írok róla pár mondatban, amit itt megtalálhattok majd.)
Összességében csak azt bánom, hogy idáig halogattam az elolvasását. Egyértelműen öt csillagot kap, talán még jobban is betalált, mint az első rész. Remélem, a harmadikban sem fogok csalódni. :)
🌟 🌟 🌟 🌟 🌟
EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
"Találni fogsz valamit, ami miatt érdemes lesz reggelente kikelned az ágyból, és azt mondod, „gyerünk, élet, hozd, amit akarsz, én készen állok!”. "
"– Köszönöm, de a boldogan-éltek-míg-meg-nem-haltak befejezés számomra nem létezik, doki – jegyezte meg halkan, majd felemelte a fejét, és Elliot szemébe nézett. – Sok embert veszítettem már el életemben, ezért pontosan tudom, hogy ez a kibaszott igazság."
"– Tate úgy véli, hogy ha összecsapnának, Amerika kapitány legyőzné Supermant, amiről bármelyik igazi képregényrajongó megmondhatja, hogy teljes képtelenség.– A kapitánynak van pajzsa – közölte Tate közömbösen.– Superman pedig golyóálló. Mi a francra jó egy pajzs?– Ki a fenét érdekel? – vágott közbe Max.Egy pillanatnyi döbbent csend után a két férfi úgy meredt rá, mintha most zuhant volna le az égből meztelenül.– Miért beszélgetünk vele? – kérdezte Riley a testvérétől.Tate felsóhajtott, mintha őszintén nem értené a dolgot.– Én is ezt kérdezem magamtól minden alkalommal, amikor idejövök."
"Tate a szájára szorította a kézfejét, hogy elfojtsa a nevetését. Aznapi élénkzöld pólóján a következő felirat díszelgett: „Figyelmeztetlek: ha zombik üldöznek, elgáncsollak.” Max kuncogott, és megrázta a fejét. Igazság szerint hiányozni fognak ezek a pólók."
KINEK AJÁNLOM?
Mindenkinek, aki szereti a romantikus-erotikus könyveket és egy kis kikapcsolódásra vágyik mindenféle akció vagy kaland nélkül. Tökéletes bekuckózós, szívmelengető történet. ^^ A sorozat részei egyébként nem függenek össze kimondottam, mindegyik más párosról szól, talán csak egy picit spoilereznek, de szerintem külön könyv ként is tökéletesen jól olvashatóak. Szóval ajánlom mindenki figyelmébe akár olvasta az első részt, akár nem. Ha egy kis romantikára vágytok, ebben biztosan nem fogtok csalódni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése