Neil Gaiman: Sosehol

Sziasztok! :)

Ma egy olyan bejegyzéssel érkeztem, amiben a legújabb kedvenc könyvemről mesélek. Már ő is nagyon régóta várt elolvasásra, de végre sorra került és azonnal belopta magát a szívembe. :)

A világ és ami alatta van

Richard Mayhew egy fiatal üzletember jó úton a fényes karrier, szép feleség és kellemes élet felé… ami mind semmivé lesz, amikor egy bajba jutott lány segítségére siet. Jótette jutalmául a hétköznapi Fenti Londonból átkerül a baljós, sötét Lenti Londonba, az elveszett idők, elveszett helyek és elveszett emberek bizarr világába. Különös társaságba csöppen: Ajtó – a lány, akin segített – nemesi származású és szülei gyilkosát keresi; de Carabas márki kétes szívességeket behajtva éli még kétesebb életét; Vadász a világ legnagyobb szörnyeit hajszolja.

A csatornák és metróalagutak labirintusában velük kell boldogulnia Richardnak, hogy segíthessen másokon és így segíthessen magán is. Vajon megleli-e azt az életet, amelyet már jóval korábban elveszített, mint hitte?

Megjelenés:2008     Oldalszám:272    Szemszög: E/3     Kiadó: Agave 

ELSŐ BENYOMÁS

Mivel ez a könyv is több mint egy éve várakozik a polcomon, már nem igazán emlékszem, mi volt az első benyomásom. Szerintem a borító ragadott meg nagyon és a címe, olyan furcsa volt az egész, mégis érdekes és a leírás alapján olyan történetnek tűn, ami rögtön magával ragad. 

A KÖNYVRŐL

Azt kell mondjam, egyáltalán nem erre számítottam. Ugyan a blogon ez az első Neil Gaiman könyv amit értékelek, viszont (ezen kívül) már 8 művét olvastam és mindegyiket imádtam, bár volt ami kimagaslott a többi közül is. Na, ez pont egy ilyen történet. Tudtam, hogy a Soseholt a legnagyobb művei közt tartják számon, de még így is meglepett, mennyire iszonyatosan káprázatosan fantasztikus volt az egész.

A történet szerit van nekünk egy látszólag tökéletes életet élő főhősünk Richard, aki egy unalmas kis szürke ember Londonban. Egy nap viszont szó szerint beesik az életébe egy bajba jutott lány, Ajtó. Ő maga se tudja miért, de segít neki, ezzel viszont megpecsételte a saját sorsát is. A rövid ismertség után mikor a lány eltűnik, megváltozik minden és hősünk átkerül a sötét Lenti Londonba, ahol nem is olyan egyszerű életben maradni egy idegennek. De nem adja fel, megkeresi Ajtót, aki családja gyilkosai után nyomoz éppen, így más lehetőség híján elindul vele- élete legnagyobb kalandjára.

Az író hosszabb köteteinél mindig kellett egy 50 oldal belerázódási idő, mire teljesen be tudott szippantani a történet, itt viszont rögtön magukkal sodortak az események. Egy pillanatig sem unatkoztam és egyszer csak azt vettem észre, hogy már a felénél járok és egyszerűen nem bírom letenni.

"Olyan könyvet akartam írni, ami azt jelenti a felnőtteknek, amit például az Alice Csodaországban, a Narnia-könyvek, vagy az Óz, a nagy varázsló jelentett nekem gyerekkoromban."  

Ezt Gaiman a könyv utószavában írta le, de bennem nagyon megragadt, mivel ezzel az egy mondattal tökéletesen leírta az egész regényt. Valóban nem gyerekeknek íródott, mégis ugyanaz a hatást volt képes elérni mint egy mese, ami egy új világba kalauzolja el olvasóját és örökre beleég a szívébe.

A cselekmény pörgős, minden oldalon történik valami, még a gondolatmenetek sem szakítják meg. Rengeteg szereplőnk van, még a mellékszereplők is visszatérő karakterek és jelentőséggel bírnak.

Főszereplőnk ugyebár Richard, aki emberként lekerül a Lenti Londonba akaratán kívül. Lady Ajtó, aki a lenti világban él és éppen üldözik, miközben családja gyilkosait igyekszik megkeresni. Marquis de Carabas márki, aki bár nem Lenti London legbecsületesebb embere, mégis jó szíve van és ő segít Ajtónak a keresésben. Mr. Croup és Mr. Vandemar, Old Bailey, Vadász és még sorolhatnám. Mindegyikük egyedi karakter, megvan a maguk személyisége, motivációja, humora és egyáltalán nem kétdimenziósak.

Amellett, hogy haladunk az eseményekkel végigkövethetjük Richard fejlődését is, ahogy szépen lassan megtalálja önmagát és rájön, hogy az élet amit eddig élt nem biztos, hogy neki való. Sok sok szörnyűséget tapasztal meg Lenti Londonban és persze idő kell, mire mindent feldolgoz magában és ráeszmél, mit is akar igazán.

Összességében imádtam, csak azt bánom, hogy ilyen sokáig halogattam az elolvasását. Egyszerűen zseniális az egész világfelépítés, a karakterek, a cselekmény... nem is tudok mást mondani, egyértelműen 5 csillag és felkerült a kedvenc könyveim listájára is persze. ^^

🌟     🌟     🌟     🌟     🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"– Jó szíve van. Az néha elég, hogy biztonságban legyen, bármerre vetődik. – Aztán a fejét ingatta. – De többnyire azér' nem."

"(…) az emberi elmének felfoghatatlan, hogy a múzeumi kávézók milyen pofátlan árat kérnek egy szelet süteményért meg egy csésze teáért.– Itt a teád meg a fánkod – mondta Jessicának. – Ennyiért két Tintorettót is kaptunk volna. Csak mondom.– Ne túlozz – dalolta Jessica vidáman. – A Tate-ben különben sincs Tintoretto.– Meg kellett volna vennem a meggyes süteményt, akkor a múzeum is megvehetne még egy Van Goghot."

"Richard sosem hitt az angyalokban. Vesszen meg, ha most elkezdi. Persze sokkal könnyebb nem hinni valamiben, ha az nem néz egyenesen rád és szólít a neveden."

"Viszont nem volt különösebben gyors felfogású. Csak meredt bárgyún a márkira, miközben a tantusz csak esett, és esett, és esett."

KINEK AJÁNLOM?

Mindenkinek, aki szereti a szerző munkásságát vagy még csak most ismerkedik vele. Sőt, igazából bárkinek, aki kicsit ki akar szakadni az unalmas hétköznapokból és elmenekülni egy másik világba. Talán egy 16-ot mondanék alsó korhatárnak, mivel Gaiman sajátos stílusa nem biztos hogy minden esetben érthető, de egy próbát megérhet. Remélem titeket is annyira elvarázsol majd, mint engem! ^^