Ma egy olyan könyvvel érkeztem, amit eredetileg csak molyon terveztem értékelni és ott is álltam neki megírni, de aztán csak úgy dőltek belőlem a szavak. Szóval gondoltam az lesz a legjobb, ha mégis itt osztom meg veletek a véleményemet a Feszülő húrról. :)
ANNYIRA ELLENTÉTESEK…
ÉS
MÉGIS MILYEN ÖSSZEILLŐK!
Senki
sem tudja, mi történt aznap éjjel Echo Emersonnal, amikor a menő fiúval járó
népszerű lányból pletykák tárgya, kirekesztett lett, karján hátborzongató
sebhelyekkel. Még Echo sem emlékszik a teljes igazságra.
Amikor
aztán berobban az életébe Noah Hutchins, a szívdöglesztő, lányfaló,
megközelíthetetlen fiú a fekete bőrdzsekijében, és meglepően megértő vele, Echo
élete olyan fordulatot vesz, amilyenre sosem gondolt volna.
Valószínűleg
semmi közös nincs bennük. Mindketten olyan titkokat rejtegetnek, melyek
lehetetlenné tehetik kettejük kapcsolatát. Egymás iránti őrült vonzalmuk mégsem
foszlik szét, és Echo felteszi magának a kérdést, hogy meddig FESZÍTHETIK A
HÚRT, és mit kockáztatna azért a fiúért, aki talán megtanítja őt ÚJRA SZERETNI.
Megjelenés:2014 Oldalszám:436 Szemszög:
E/1 Kiadó: Könyvmolyképző
ELSŐ BENYOMÁS
Az első benyomásom róla nagyjából annyi volt, hogy a sorozat második kötetét imádtam anno, erről pedig sok jót hallottam már és molyon is elég magasan, azt hiszem 92 %-on állt. Ezen tények ismeretében pedig úgy gondoltam, mindenéppen el kell olvasnom.
A KÖNYVRŐL
Ha 2-3 évvel előbb olvasom, biztosan odalennék érte, így viszont sajnos csak szenvedés volt. Ez a könyv is csak igazolta a sejtésemet, miszerint kinőttem már az ilyen történetekből. Idén ez a harmadik ilyen, ami kicsit elszomorít, de hát akkor miért is olvasom el? Mert már több mint egy éve várt elolvasásra és feltettem a polcra egy kihíváshoz, szóval már nem tudtam hanyagolni. 2015-ben olvastam a második részét a sorozatnak és emlékeztem, mennyire oda voltam érte, szóval gondoltam, ez sem okoz majd csalódást, a csillagozása is elég magas volt.
A történet szerint itt van nekünk Echo, aki végzős a gimnáziumban és korábban népszerű volt, de aztán történt vele valami szörnyűség, amire még ő sem emlékszik pontosan és emiatt kirekesztették. Nem bírja az apját és a nevelőanyját, csak túl akar már végre lenni mindenen és eltűnni. Noah pedig a gimi legveszélyesebb szívtiprója, akinem persze minden nő csak arra kell. De neki se könnyű az élete, nevelőszülőknél él és az ő élete is tele van nehézségekkel. Aztán nyilván összekerülnek valahogy és hatalmas szerelem lesz ebből, csak ugye a múltjaik miatt nem biztos hogy ez így menni fog.
Maga az alapsztori még tetszett is, bár ugyan gimnáziumban játszódik, gondolotam nem baj, az eleje egész jó. Aztán elkezdtek bonyolódni a dolgok és ott égtem ki igazán. Echo...mi a franc? Értem, hogy nehéz a családjával, hogy a barátai is furák.. !!!!SPOILER!!!! de mikor megáll a pasival szemben és azt mondja neki, hogy ő nem akar már tőle semmit és hagyja békén, akkor miért megy mégis vele? Miért megy el vele a bálba? Miért találkozik vele mégis? És még a hülye bálban is úgy érzi egy pillanatra, hogy Luc az a pasi, aki kell neki. !!!SPOILER!!! Legyen már egy kis saját akarata! Miért olyan nehéz a sarkára állnia? Már meg is tette, de valahogy mégis ott lyukadt ki ahol mindig és mint ha nem is zavarta volna. A barátnői meg...hát nem tudom, engem ilyen emberek inkább ne támogassanak. A mozis jelenetnél is rossz volt már nézni, de aztán a "csajos-vásárlós nap" verte ki igazán a biztosítékot.
És itt van nekünk a főszereplő pasink, aki egy igazi félisten és persze rossz fiú, aki amúgy jó csak félreérti. Idnokolatlanul beszólogat a csajnak, majd pár oldal múlva ő rádöbben, hogy !!!SPOILER!!! mennyire rohadtul beleszeretett, de persze Echonak ő biztosan nem kell mert nem elég jó neki. !!!SPOILER!!! Hogy mehet át valaki ilyen gyorsan papucsba? Nem volt ő rossz csávó, de voltak dolgok, pl az előbb említett, vagy !!!SPOILER!!! mikor random megkérte a csaj kezét meg hogy legyen igazából az öccsei pótanyja !!!!SPOILER!!!! és nem érti, miért haragszik meg mindig mindenki rá.
Ahogy az tinikhez illik mindketten lázadnak és csak saját magukkal foglalkoznak, nem hajlandóak kinyitni kicsi szemeiket, bár előbb utóbb kénytelenek lesznek. A könyv vége már egész jónak mondható volt, szépen el lettek varrva a szálak és megoldva a porblémák, viszont ott meg a romantika lett elszúrva. A szereplőkön végig látszik, hogy még fiatalok és mennyire úgy is gondolkodnak. Pl. mindkettejük részéről a "tuti nem kellek neki mert nem vagyok elég jó hozzá" duma, vagy hogy képtelenek beimerni a saját hibáikat vagy kicsit is figyelni arra, mit mond az, aki segíteni akar nekik.
A felnőtt szereplőket kedveltem, Mrs. Collinst különösen. Bár bevallom, nekem Ashley és Echo apja is szinpatikus volt a maguk hibái ellenére. A barátok viszont egyik oldalon sem voltak számomra szerethetőek, bár Noah barátai legalább a srác érdekeit tartották szem előtt és rá próbáltak vigyázni.
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, mert ki tudtam pipálni egy pontot a Ne porosodjon! kihíváson és ezek után biztosan sokkal jobban oda fogok figyelni, ha hasonló könyvet akarnék olvasni. Mert tényleg nem rosszak annak a korosztálynak akinek szólnak, csak hát ha az ember más márhogy gondolkodik és látja a dolgokat, akkor nem biztos, hogy ugyanúgy tudja majd értékelni. Legalábbis velem személy szerint ez volt most. Bár Echo miatt le akartam vonni egy felet, azt hiszem, mégis négy csillagot kap, nem három és felet.
A történet szerint itt van nekünk Echo, aki végzős a gimnáziumban és korábban népszerű volt, de aztán történt vele valami szörnyűség, amire még ő sem emlékszik pontosan és emiatt kirekesztették. Nem bírja az apját és a nevelőanyját, csak túl akar már végre lenni mindenen és eltűnni. Noah pedig a gimi legveszélyesebb szívtiprója, akinem persze minden nő csak arra kell. De neki se könnyű az élete, nevelőszülőknél él és az ő élete is tele van nehézségekkel. Aztán nyilván összekerülnek valahogy és hatalmas szerelem lesz ebből, csak ugye a múltjaik miatt nem biztos hogy ez így menni fog.Maga az alapsztori még tetszett is, bár ugyan gimnáziumban játszódik, gondolotam nem baj, az eleje egész jó. Aztán elkezdtek bonyolódni a dolgok és ott égtem ki igazán. Echo...mi a franc? Értem, hogy nehéz a családjával, hogy a barátai is furák.. !!!!SPOILER!!!! de mikor megáll a pasival szemben és azt mondja neki, hogy ő nem akar már tőle semmit és hagyja békén, akkor miért megy mégis vele? Miért megy el vele a bálba? Miért találkozik vele mégis? És még a hülye bálban is úgy érzi egy pillanatra, hogy Luc az a pasi, aki kell neki. !!!SPOILER!!! Legyen már egy kis saját akarata! Miért olyan nehéz a sarkára állnia? Már meg is tette, de valahogy mégis ott lyukadt ki ahol mindig és mint ha nem is zavarta volna. A barátnői meg...hát nem tudom, engem ilyen emberek inkább ne támogassanak. A mozis jelenetnél is rossz volt már nézni, de aztán a "csajos-vásárlós nap" verte ki igazán a biztosítékot.
Ahogy az tinikhez illik mindketten lázadnak és csak saját magukkal foglalkoznak, nem hajlandóak kinyitni kicsi szemeiket, bár előbb utóbb kénytelenek lesznek. A könyv vége már egész jónak mondható volt, szépen el lettek varrva a szálak és megoldva a porblémák, viszont ott meg a romantika lett elszúrva. A szereplőkön végig látszik, hogy még fiatalok és mennyire úgy is gondolkodnak. Pl. mindkettejük részéről a "tuti nem kellek neki mert nem vagyok elég jó hozzá" duma, vagy hogy képtelenek beimerni a saját hibáikat vagy kicsit is figyelni arra, mit mond az, aki segíteni akar nekik.
A felnőtt szereplőket kedveltem, Mrs. Collinst különösen. Bár bevallom, nekem Ashley és Echo apja is szinpatikus volt a maguk hibái ellenére. A barátok viszont egyik oldalon sem voltak számomra szerethetőek, bár Noah barátai legalább a srác érdekeit tartották szem előtt és rá próbáltak vigyázni.
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, mert ki tudtam pipálni egy pontot a Ne porosodjon! kihíváson és ezek után biztosan sokkal jobban oda fogok figyelni, ha hasonló könyvet akarnék olvasni. Mert tényleg nem rosszak annak a korosztálynak akinek szólnak, csak hát ha az ember más márhogy gondolkodik és látja a dolgokat, akkor nem biztos, hogy ugyanúgy tudja majd értékelni. Legalábbis velem személy szerint ez volt most. Bár Echo miatt le akartam vonni egy felet, azt hiszem, mégis négy csillagot kap, nem három és felet.
🌟 🌟 🌟 🌟
EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
"Luke-tól régebben pillangók lepték el a gyomromat, Noah mutáns pterodactylusokat keltett bennem életre."
"A térérzékelés és a sör nyilvánvalóan nem rokonok."
"– A felnőttek akarják, hogy hazudjunk nekik. Számítanak rá, hogy hazudunk nekik. A tökéletes kis világukban akarnak élni, és úgy tenni, mintha mi mást se csinálnánk, mint trüffelgolyót eszünk és valóságshow-kat nézünk."
"– Jó sokat tudsz a matekról – böktem ki. Jó sokat tudsz a matekról? Miféle szöveg ez? Majdnem olyan, mint hogy „Hé, van hajad, vörös és göndör.” Roppant elmés."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése