2020. június 14., vasárnap

Tomcsik Nóra: Az új idők hősei (A változások kora 3.)

Sziasztok! :)

Ma egy olyan bejegyzéssel érkeztem, amit rossz szokásomhoz híven elég sokáig halogattam. Ugyan már két éve a polcomon ült, de csak most jutottam el odáig, hogy végre elolvassam és elmondjam nektek, mit gonolok róla. Szóval nem is húznám tovább, lássuk a könyvet! :)

A háború borzalmai közepette George-ra komoly küzdelmek várnak, melyek lassan meghaladják a fiatalember erejét, ráadásul sikerül kivívnia elöljárói ellenszenvét is. Vissza kell találnia egykori céljaihoz és hitéhez, miközben egy súlyos titok felszínre kerülése mindannyiuk életét felforgatja.
A háború közepette egyre nyughatatlanabb Anna Stewart nyomozásba kezd, hogy helyére tegye a múlt darabkáit, azonban olyasmikre bukkan, amik veszélybe sodorhatják sokuk életét. Hamarosan a világ túlsó felén találja magát, és akaratlanul is súlyos intrikák és összeesküvések részesévé válik.
Miközben a világ két felén a szereplőkre komoly harcok várnak, új szövetségek és szerelmek szövődnek, felbukkannak régi barátok, de ellenségek is.


Megjelenés:2018     Oldalszám:690    Szemszög: E/3     Kiadó: Magánkiadás

ELSŐ BENYOMÁS

Mivel ez a sorozat harmadik része, nem igazán volt első benyomásom. Gondoltam, hogy hasonlóan remek lesz mint a többi rész volt, ha nem jobb. :) Ja, és hogy Henrynél az a kés olyan, mint ha egy toll lenne. :D

A KÖNYVRŐL

Hát ez valami kegyetlen volt. Már az előző rész sem volt, semmi, de ez különösen szívszaggatóra sikeredett. Nem valószínű, hogy spoiler nélkül tudok beszélni róla, mivel ez már a sorozat harmadik része, de azért igyekszem nem sok mindent lelőni.

A történet folytatódik ott, ahol az előző abbamaradt, George a fronton segédkezik, Charlotte és Sarah otthon a birtokon, Anna pedig a saját lakásában. És persze Henry, aki hadifogságban van a németeknél. A dolgok viszont elég hamar megváltoznak és így már talán sose lesznek olyanok, mint korábban.

A cselekmény nagyjából ugyanolyan jelentőségű, mint a szereplők jellemfejlődése és lelki világa. Több helyszínen járunk felváltva, Angliában, Indiában, de még Hollandiában, Amerikában, Németországban és Írországban is megfordulnak hőseink - na meg persze a tengereken. Ismét nagyon jó volt velük "bejárni" a világot és megtapasztalni az ottani helyzetet a háború alatt, habár az események nagy része -mint ahogy az már a borítóból is kiderülhetett- Indiában játszódik.
Hihetetlenül izgalmas volt az egész, a terjedelme ellenére egy percét sem untam, sőt néha alig bírtam lerakni. Mindig történt valami és mikor azt hittük, hogy végre kicsit megpihenhetünk jöttek az újabb bonyodalmak és események, vagy egyszerűen csak a lelki vívódásokra került a hangsúly.

Ebben a részben különösen kegyetlenül bánt az írónő a szereplőkkel, sokszor már nekem fájt, hogy semmi jó nem történik velük, pedig végig izgultam és vártam, hogy mikor jön legalább valami aprócska pozitív dolog, dehát végülis háború van. Az események mindenkit megviseltek és nyomot hagytak maguk után, ami az előző részekhez képest nagyon jól látható a személyiségükben. Felnőttek és megkomolyodtak, bár a szívük örökké remél, mégis rájönnek, hogy reálisan kell gondolkodniuk és cselekedniük, bármennyire is fájdalmas ez. Annak ellenére, hogy majd' megszakadt értük a szívem, rettenetesen büszke voltam rájuk.

George-ot egy szörnyű baleset éri a fronton, mikor felrobbantják a kötöző sátrat ahová éppen igyekezett. Ezek után nem csak testileg, de lelkileg is összeomlik. Küzd ameddig csak tud, nem szívesen adja fel méltóságát de előbb-utóbb neki is be kell látnia, hogy egyedül nem megy semmire. Ebben a részben nagyon szépen fejlődik Charlotte-al a testvéri viszonyuk, jó volt látni ahogy az egész regény alatt együtt vannak és támogatják, segítik egymást amiben csak lehet. A végén pedig kifejezetten örültem, hogy legalább az ő szála így alakul, bár bőven megszenvedett érte előtte és még közel sincs minden rendben.

Henry. Igen, még mindig ő a kedvencem, bár néha legszívesebben felpofoztam volna, hogy mi a fene van már. A hadifogságból megszökve találkozik össze Annával, aki épp a fiú múltját kutatja ami végül veszélybe sodorja mindkettejük életét. Régi ismerősök térnek vissza nem a legjobb szándékkal és mély sebeket ejtenek a fiún mind testileg és lelkileg is, amikből talán soha nem fog tudni igazán felépülni. Bár mindig helyesen cselekszik, a szíve egyre nehezebben bírja és néha kezdi feladni az egészet. A vége felé kimondottan sokat merült önsajnálatba, de talán Brian története észhez térítette egy kicsit. Drága kis Henry, szegény már igazán megérdemelné a boldogságot, de a dolgok jelen állása szerint az sem mostanában lesz.

Anna ebben a kötetben sokat nőtt a szemben. Bár eddig is kedveltem, most néhány tettével igen csak kivívta a tiszteletemet. Neki is fel kellett végre nőni és belátnia a dolgokat, szembenézni érzelmeivel és ami talán a legnehezebb: elfogadni azokat. Igazán szép volt tőle, hogy megpróbálta kideríteni ki is Henry valójában, nem tudhatta, mekkora veszélyt zúdít magára ezzel. A vége fele az ő szála is érdekesen alakult, de nekem ez így kimondottan tetszett.

Charlotte nem szerepelet annyit, mint vártam, de talán jobb is volt, szegényt szörnyen megviseli minden, főleg Henry hiánya, bármennyire is igyekszik magát erősnek mutatni. Érthető volt a kitartása és rendíthetetlen hite, de egy idő után neki is el kellett gondolkodni a dolgokon és észrevenni azoknak a súlyát. Nem volt jó látni, ahogy felnő és reális döntéseket hoz, de ez is a dolgok része. Azért én nem adom fel a reményt, remélem ő sem.

Sarah-ra is elég nagy súly nehezedik otthon, hiszen egy nap át kell vennie a birtokot, férje Jacob kint harcol a fronton és ki tudja, túléli-e a háborút, ráadásul már nem csak a saját életéért felelős. Nem lehet egyszerű egyedül megküzdeni mindezzel, hiszen testvérei nem tudtak mindig ott lenni vele, de azt hiszem remekül felnőtt a feladathoz.

Egy új szereplővel is gazdagodtunk időközben, aki nem más mint Brian. Az ő szemszöge csak később csatlakozik be, onnantól pedig fontos szerepe van a történetben. Az múltját és indítékait is megismerhettük és bár szimpatikus volt és sok mindent köszönhettek neki, mégsem sikerült őt így elsőre a szívembe zárnom.

Be kell valljam, valamiért abban a hitben voltam, hogy ez a kötet le lesz zárva és úgy kapunk majd a későbbiekben egy kis betekintést abba, hogyan is építik újjá életüket a háború után. Na, hát nagyon nem ez történt. Olyan függővége lett, hogy csak na! Egyre idegesebb voltam már a vége fele, hogy mikor fordul már végre minden jóra, erre minden szál végén elég nagy kérdőjel lett hagyva.
Szóval összességében természetesen imádtam minden sorát, csak azt sajnálom, hogy ilyen soká került sor az elolvasására. Csupán egyetlen kérdésem lenne: HOL VAN MÁR A KÖVETKEZŐ RÉSZ ??

🌟     🌟     🌟     🌟     🌟


EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"– (…) Nem aludtam sokat, inkább csak gondolkodtam.– Azzal vigyázz! Néha többet árt, mint használ (…)"


"Már nem volt úrilány, már nem érdekelték a szabályok, nem érdekelte a jó híre, csak az, hogy szerethesse ezt a férfit."


"A sebhely nem szégyen. Sőt, legyél büszke rá, mert azt jelenti, hogy erős voltál, hogy valamiért megküzdöttél."


"– Ne aggódj! A háborúban két dolgot tanul meg egy férfi: azt, hogy kell szétlőni a virsli zabálók fejét, és hogy hogyan kell részegen haditervet elemezni."



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...