2020. július 12., vasárnap

Adrian Tchaikovsky: Hadállat

Sziasztok! :)

Ma egy olyan bejegyzéssel érkeztem, amiben az idei évem egyik kedvenc könyvéről mesélek. :)
REX ​VAGYOK. JÓ KUTYA VAGYOK.
Rex két és fél méter magas, nagyrészt golyóálló. A hátán nagy kaliberű lövegek vannak, a hangjába pedig pánikkeltő szubszonikus frekvenciákat kevertek. Három társával – Sárkánnyal, Brumival és Rajjal – Mexikó délkeleti részén, az anarchiába süllyedt Campeche állam területén hajtanak végre bevetéseket.
Rex génsebészeti úton létrehozott biomorf, egy aljas háború vérszomjas eszköze. Intelligens, megérti a parancsokat, és ügyességét megjutalmazzák az agyába telepített implantok. Egyetlen vágya Jó Kutyának lenni, Jó Kutya pedig csak úgy lehet, ha engedelmeskedik Gazdinak. Gazdi pedig azt akarja, hogy ölje meg a gonoszokat. Mind egy szálig.
De valójában kik a gonoszok? És mi történik, amikor Gazdit bíróság elé állítják háborús bűnökért? Milyen jogokat ad a fegyverként használt biomorfoknak a Genfi Konvenció? Van egyáltalán Rexnek és társainak joga létezni? Mit tennének, ha szabadok lennének?

Megjelenés:2018     Oldalszám:340    Szemszög: E/1     Kiadó: Fumax

ELSŐ BENYOMÁS

Ezzel a könyvvel először egy könyvesboltban találkoztam, nagyjából másfél éve. Éppen a sci-fi-ket nézegettem, mikor egyszer csak megláttam ezt. Biztos ismeritek azt az érzést, mikor először megpillantod és tudod, hogy neked az kell. Még sose láttad, fogalmad sincs, miről szólhat, de érzed. Na velem pont ez történt akkor. Aztán a fülszöveget is elolvastam és tudtam, hogy egy nap az enyém lesz. Nagyjából egy évig kerülgettem, azán idén februárban hirtelen felindulásból megvettem és el is olvastam.  

A KÖNYVRŐL

Most már ugyan túl vagyunk az év felén mikor ezt az értékelést írom, de a könyvet már februárban elolvastam. Hogy ez miért is lényeges? Mert már akkor úgy éreztem, hogy 2 hónap sem telt el 2020-ból, mégis megtaláltam az idei évem legjobb olvasmányát. Eltelt azóta jó sok idő, és annak ellenére, hogy más kedvenceket is sikerült avatnom, mégis ő az #1 .
Volt már olyan érzésetek, hogy megláttatok egy könyvet és tudtátok, hogy ennek szerelem lesz a vége? Bármikor is olvassátok el, biztosan imádjátok majd? Igen, nálam is ez volt a helyzet. Meglepően gyorsan kivégeztem és azóta is a hatása alatt vagyok.

Na de miről is szól ez a történet igazából? Semmiről, mégis mindenről.
Van nekünk egy csapat biomorf állatunk, akiket hadi célokra vetnek be. Láthatjuk, hol és hogyan élnek, egy küldetést is végigkísérhetünk, majd kezdenek bonyolódni a dolgok, egymást követik az események és végül már a jövőben járunk évekkel a küldetés után, ahol a helyzet még mindig nem az igazi, instabil a rendszer.

Ez itt (↑) a cselekmény. Eseménydús, de közben ott van a mögöttes tartalom, ami mélyebb gondolatokat ébreszt az emberben. Ami morális kérdéseket feszeget. Lássuk most azt, ami a történések hátterében zajlik:

Itt van nekünk egy csapat állat, akik valójában félig gépek. Bár van tudatuk, intelligensek és képesek gondolkodni, irányítják őket. Ezeket a teremtményeket háborús célokra hozták létre, így parancs szerint cselekednek. Főként Rex, a kutya szemszögén át látjuk az eseményeket, aki nem akar mást, mint teljesíteni a parancsot és a gazdinak engedelmeskedni, hiszen ez a dolga. Ő így lesz jó kutya. És amikor jó kutya, az agyában lévő kis chip is megjutalmazza ezért. Viszont mikor Rex rossz kutya..hát akkor kutya egy világ lesz neki. Így él, mióta csak létezik, számára ez jelenti a világot, ez minden.
Viszont Rex nincs egyedül, van egy csapata is, szintén hasonló lények, csak más állatok. Itt van Brumi a medve, Sárkány a gyík és Raj.

"Egy nap a világ kész lesz, hogy elfogadja, hogy embernek lenni nemcsak a bőrszíntől, nemi jellegtől és kulturális hovatartozástól független minőség, de egyetlen konkrét formára sem korlátozható."


Brumi az első, akinek a parancsoktól eltérő önálló gondolatai lesznek ami szépen lassan egy saját személyiséggé fejlődik ki. Ugyan Rexnek is vannak hasonló momentumai, mégsem megy neki olyan könnyen, hiszen nem olyan erős, mint társa. Ez pedig nem csak fizikailag, hanem lelkileg is értendő. Brumi agyban fejlettebb, így tud segíteni Rexnek.
Na, de hol is vannak itt azok az egetrengető kérdések?
Úgy gondolom, két nagyon fontos dolog van, amiről a könyv beszél.

Az első, hogy vannak-e jogaik az ilyen teremtményeknek, hogyan kell velük bánni.
Annak ellenére, hogy az egyik felük élőlény (jelen esetben egy állat), a másik robot. Egy gépezet, amit az emberek formáltak és alakítottak saját kényük-kedvük szerint. Sokféle célra lehet létrehozni őket, amit a regény is jól ábrázol. Viszont ha ezeknek a félgépezetek inteligensek és van saját tudatuk, akkor érnek annyit mint mi? Vannak-e jogaik, s ha igen, akkor mennyi?

"Mintha egy értelmi fogyatékos, antiszociális gyanúsítottat beraknál egy diliházba, ahol folyamatosan verik és slaggal locsolják, aztán kivonszolnád az emberek elé, hogy tessék, nézzétek a félhülye, mocskos állatot. Szerintetek ő tette?"

Úgy gondolom, ez egy olyan kérdés, amire nem fogunk egyhamar kielégítő választ kapni, annak ellenére, hogy sürget minket az idő. Az biztos, hogy nem szabad felelőtlenül kezelni ezeket a dolgokat és alaposan fel kell mérni minden egyes lépést. Jelen regény esetében a félelem elhomályosította az emberek agyát. Ahelyett, hogy vállalták volna a következményeit annak, amit tettek, azokra mutogattak, akikkel ezt elvégeztették: az állatokra. Na de kérem, ki programozta őket? Ki adott nekik utasítást? Ők ettől nem fognak eltérni, azt csinálják majd, amit mondanak nekik. Akkor ki is a hibás? Aki rossz dolgokra használja  a hatalmat, nemdebár? Egy kis segítséggel-vagy anélkül is eljutnak előbb-utóbb arra a szintre az intelligenciájuk segítségével, hogy megkérdőjelezik a dolgokat. És ha rossz, arra bizony rá fognak jönni. Igen, lehetne azzal jönni, hogy mi lesz, ha ellenünk fordulnak? Valljuk be, bőven lenne rá okuk. Pont úgy, ahogyan mi is ellenük fordulunk.



"Mennyivel egyszerűbb Rossz Kutyát mondani, mint rossz embernek vallani magad?"

"Rexet azért tervezték ijesztőnek, hogy könnyebb legyen rá hárítani a felelősséget."



A második pedig nem más, mint egy félig figyelemfelhívás az önálló gondolatok fontosságára és a gondolkodás nélküli parancskövetés veszélyeire.
A könyvben ugyebár kérdés nélkül csinálják, ami beléjük van programozva, nem tudják felmérni, hogy jó-e az amit tesznek. Sőt, sokszor a különbséget sem ismerik helyes és helytelen között, bár ez nem az ő hibájuk. Viszont sokszor mikor ráébrednek, hogy mit tettek, már túl késő. Én személy szerint ezért is tartom kiemelten fontosnak, hogy mindig mindenhez szkeptikusan álljunk hozzá. Kérdőjelezzünk meg mindent újra és újra, saját magunkat is, mindent, amit eddig biztosnak gondoltunk.



"Visszagondolva szégyellem, milyen keveset értettem régen. Aztán szégyellni kezdem, milyen keveset értek most. Tudom, hogy keveset tudok, de honnan tudhatom, mennyire keveset? Nem tudom, mit nem tudok."

A dolgok és az emberek is állandóan változnak, nem szabad leragadni egyvalaminél. Másokat gondolkodás nélkül követni pedig mindig veszélyes, ugyanis ilyenkor sokszor fogalmunk sincs arról, hogy mi zajlik körülöttünk, csak annyit látunk amit mondanak nekünk, ez pedig általában rettenetesen kevés.
"Az öldöklésnek nincs jövője. "

Ez a könyv valami eszméletlen. A cselekmény folyamatosan pörög, egy percig sem unatkozunk, mégis olyan dolgokról beszél, amiket nem tudunk figyelmen kívül hagyni. Elgondolkodtat, állásfoglalásra késztet és sok-sok problémára rámutat, ami nem csak a jelenben, hanem a nem is túl távoli jövőben előfordulhat. Ráadásul egy kis humorral is megfűszerezte a szerző, hogy még szórakoztatóbb legyen és talán elvegye egy kicsit az élét a komolyságnak.
Mindenkinek teljes szívemből ajánlom, úgy gondolom, ez egy kihagyhatatlan olvasmány. :)


🌟     🌟     🌟     🌟    🌟



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...