Jay Asher – Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk

Könyvértékelés

Sziasztok! :)

Ma egy olyan könyvről hoztam nektek értékelést, amit korábban nem akartam elolvasni. Valójában lehet, hogy el akartam, csak mivel nem ismertem, így nem tudtam. :D És hogy került akkor hozzám? Jó kérdés. A barátnőm épp pár könyvétől akart megszabadulni és én segítettem neki. Azt mondta, ha gondolom, elvihetem amelyik tetszik. És nekem erre a regényre esett a választásom. Szóval így került a kezembe a Kezünkben a jövőnk. :)

A KÖNYVRŐL

1996-ban ​járunk. Josh és Emma világéletükben szomszédok és a legjobb barátok is voltak egyszerre. Azonban tavaly novemberben minden megváltozott közöttük… Ezért is olyan kínos most ez a találkozás, amikor Josh – édesanyja kérésére – átviszi Emmának az Amerikai Online (AOL) cégtől postán kapott CD-ROM-ot. Később a kapott anyag feltöltése után Emma automatikusan a Facebook oldalán találja magát – csakhogy a Facebookot még fel sem találták! Felfedezését nyomban megosztja Joshsal is. Legnagyobb megdöbbenésükre tizenöt évvel későbbi önmaguk és életük tárul fel előttük, ám valahányszor újra ránéznek a profiljukra, azt látják, hogy a jövőjük megváltozott. Kénytelenek szembenézni azzal, hogy mit csinálnak jól és rosszul az életük során, ugyanakkor szembesülniük kell azzal a ténnyel is, hogy a jelenben meghozott döntéseik hatással vannak nemcsak a jövőjükre, hanem a jelenükre is.
A nagy sikerű Tizenhárom okom volt… szerzőjének és szerzőtársának új regénye a Facebook nélküli világba kalauzol vissza, és azt igazolja, hogy mi döntünk a saját boldogságunkról, boldogtalanságunkról, és minden döntés kihat az életünk egészére. Facebook-rajongóknak kötelező olvasmány!

Megjelenés:2012    Oldalszám:354   Szemszög: E/1 (2)  Kiadó: Maxim

A BORÍTÓRÓL

A külsővel kapcsolatban vegyesek az érzelmeim. A könyv gerince és a felirat egyáltalán nem tetszik de a többi része egészen ötletes. Eleinte kicsit zavart, hogy homályos hatást kelt és nem láthatom a személyeket, de ezt a végére valahogy megkedveltem benne. Valami nagyon jó gyengébben kivitelezve. Pont mint a történet.

A TÖRTÉNETÉRŐL

Most valahogy nem azt kaptam, amire számítottam. Mielőtt beszerzek/elolvasok egy könyvet, általában nem nézem meg a róla szóló véleményeket, utána viszont igen. Örömmel tapasztaltam, hogy sokaknak ugyanaz a meglátása, mint nekem. Az alapötlet tényleg fantasztikus, ezért is tetszett meg. Mi lenne ha belelátnánk a jövőnkbe? Ez a kérdés biztos mindenkit elgondolkodtatott már. Egy ilyen témából rengeteg mindent ki lehet hozni, még úgy is, hogy egy erős mellékszál van benne -a romantika. De nem így történt.

Igazából a szálak arányának eloszlásával vannak gondok. A facebook hirtelen felbukkanása egy lány gépén, még mielőtt egyáltalán feltalálhatták volna..izgi, mi? Csakhogy mint ha ez egy mellékszál lenne. A főszálon a romantika megy és ez csak egy "segédeszköz" a végkifejlethez. Akár egy TV-t is belerakhattak volna, ami a jövőt mutatja, annak is ennyi lett volna a szerepe. Hőseink természetesen elméletileg sokat fejlődnek és a végén le tudják vonni majd a tanulságot, miszerint a jelennek kell élni és nem a jövőnek alakítgatni megállás nélkül.

Miért csak elméletileg fejlődnek? Mert karakterfejlődés nem különösebben tapasztalható.
Josh esetében a felismerés folyamatosan történik, bár neki is vannak érdekes pillanatai. Jófej srác, aki beleszeretett a legjobb barátjába. Megesik. De ettől még nem dől össze a világ. Az ő szemszögéből jobb volt olvasni, humorosabb volt mint Emmáé. Számomra érthetetlen, miért küzd ennyire valakiért, akit valójában nem is akar. A bátyja karaktere tetszett, kaphatott volna több szerepet is.
Emma néha normális, néha hisztis volt és túldramatizálta a dolgokat. Egy-kétszer még vicces, a jövő alakulásával való játék, de mi lett volna, ha nem tűnik el? Egész életében úgy tesz mindent, ahogy neki tetszik, ami nem teszik, azt meg szimplán kitörli? Érthetetlen. Nála meg csak egyik pillanatról a másikra jött a felismerés. És miért is baj, ha szerelmes a legjobb barátjába? Fura a lány. Kellan barátnőjét csíptem, kíváncsi lennék, hogy alakult az élete, :)

Mint már említettem, kissé soknak tartottam a drámázást. Olyan dolgokat is túlbonyolítottak, melyeket igazán nem lett volna muszáj. Miért tesznek egyáltalán az emberek olyan dolgokat, amiket valójában nem is akarnak? 
Elgondolkodtató mű, mert hát ki ne agyalt volna még azon, mi lesz vele 20 év múlva? Vadabbnál vadabb elképzeléseink vannak róla. A tanulság, miszerint a mának kell élni és nem a jövőn aggódni, örök érvényű tanács. :) Mondom úgy, hogy mindig azon aggódom, mi lesz holnap. :D

Akik szeretnek nosztalgiázni, azoknak valószínűleg tetszeni fog. Én jubileumi ként nem igazán tudtam részesülni ebben az érzésben. :) A könyv elégé megosztó, vagy tetszik, vagy elvagy vele, de a szereplők miatt nem találod a legjobbnak. Legalábbis a molyon található értékelések alapján erre a következtetésre jutottam.

A cselekmény kiszámítható volt, de minden rossz ellenére élvezhető. Valahogy végig olvastatta magát, és a kis humor -főleg Josh részéről- is jó volt. A végén éreztem úgy, hogy túl gyors volt a lezárás, valami még hiányzott. Talán csak hamar véget akartak már vetni a sztorinak. Maga a mű amúgy sem hosszú, eléggé nagy a betűmérete, pár óra alatt a végére lehet érni.

🌟  🌟  🌟  🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"Esküszöm, a pasik csapatban a legostobább dolgokra képesek."

"– Iskola előtt mosol? – csodálkozik anya. – Elég szokatlan.

– Kitakarítottam a szobámat – válaszolok a kamrából.

– Még szokatlanabb – jegyzi meg apa.

Sokat rágták a fülemet, hogy rakjak magamnál rendet, de végül feladták. Ha ezt bocsánatkérésnek tekintik a tegnapiért, részemről tegyék.

– A hétvégén kiporszívózok – veti fel apa. – Nálad is körbemehetek most, hogy megint látni a padlót."

"– Hűha! – Tyson szeme ide-oda jár Emma és köztem. – Tényleg tudomást vettetek egymásról, és egy szelet sajt gazdát cserélt? Történelmi pillanat! Van valakinél fényképezőgép?"

AJÁNLANÁM?

Nehéz kérdés. Akik szeretnek nosztalgiázni, azoknak valószínűleg tetszeni fog. A karakterek csökkenthetik a színvonalat, de összességében egy könnyed kis egydélutános olvasmány. Úgy vélem, egy próbát  megér. Ha rám hallgattok, mindenképp nekiálltok, hiszen mindenkinek más az ízlése. Attól, hogy nekem nem tetszett annyira mint vártam, talán valakinek kedvencévé válik majd.:)