Ruth Hogan: Az elveszett tárgyak őrzője

Sziasztok! :)

Ma ismét egy olyan történettel érkeztem, amit még a Könyvfesztiválon szereztem be áprilisban. Nem is hallottam róla azelőtt és bár szinte rögtön megfogott, ahogy megláttam, csak egy kis hezitálás után jött velem haza. Sokan beleszerettek a borítójába és a címébe már elsőre, de vajon mi rejtőzik a fülszöveg mögött? Ez a történet belül is ugyanolyan szép, mint kívülről? Tartsatok velem, és kiderül! ;)

Ha ​londoni sétáikat felidézve eszükbe jut egy görnyedt alak, aki a fejét lehajtva a járdákat és a csatornalefolyók környékét kutatja, akkor önök minden bizonnyal Anthony Peardew-val találkoztak. A férfi harminc évvel ezelőtt elveszített egy medált, amelyet a menyasszonyától, Therese-től kapott. Ugyanazon napon a sors váratlanul elragadta tőle a szeretett kedvest is. Ettől kezdve Anthonyt csak a remény élteti: ha sikerül rátalálnia az ékszerre, talán élete tragédiáját is egy csapásra semmissé teheti. Magányában az elvesztett, olykor jelentéktelennek látszó tárgyak gyűjtése mellett novellák írásával tölti ki napjait. Megszállottan dolgozik talált kincseinek különleges történetein. Házvezetőnője, a hányatott sorsú Laura maga is szinte egy Anthony megmentett darabjai közül. Idővel az ő feladata lesz, hogy a gondosan katalogizált tárgyakat visszajuttassa az eredeti tulajdonosukhoz. Be kell azonban látnia, hogy nem zárkózhat be örökre az író dolgozószobájába, ki kell használnia a kínálkozó lehetőségeket, hogy otthonossá tegye a saját életét. 

Ruth Hogan zseniálisan megkomponált történetében a fantasztikum és a valóság egymásba játszó szálai megható 21. századi mesét alkotnak. Az elveszett tárgyak őrzője az újrakezdés ígéretét hozza az elveszetteknek, és reményt ad az örök keresőknek.

                                                                          

Megjelenés:2018     Oldalszám:312    Szemszög: E/3     Kiadó: General Press

A BORÍTÓRÓL

Mint már említettem, azonnal megragadta a figyelmem. Ráadásul volt egy ruha is kitéve a stand mellé, ami csodaszép volt és pont olyan, mint a könyv borítója. Ráadásul még kitűzőt is adtak hozzá! ^^ Sajnálom, hogy nem hozhattam el magammal. Egyébként nem mondanám, hogy tükrözi a külseje a sztorit, de azt se, hogy nem. Furcsa kettősség ez.

A TÖRTÉNETÉRŐL

Ezzel a regénnyel is különös történetem van, hiszen mint azt már fentebb említettem, először meg sem akartam venni. Mikor áprilisban beléptem a Könyvfesztivál kapuin és elindultam előrefelé szemben találtam magam egy gyönyörű ruhával, amit a regény borítója ihletett és már akkor is vonzott. Magával a művel is tele volt a stand és az újságok/szórólapok is, de mégsem éreztem azt, hogy nekem ezt most mindenképp meg kell vennem. Amíg sétálgattam többször is elmentem arra a nap folyamán. Mikor mindent megvettem amit eredetileg szerettem volna gondoltam még elindulok egy utolsó beszerző körútra, és annak lett az eredménye ez a könyv.

Nem csak kívül ilyen szépséges, hanem belül a fejezetek címeinél is vannak apró ábrák ami nagyon fejdobja az egészet.
A sztori elég lassan indult be és utána sem volt kimondottan pörgős. Két idősíkkal találkozhatunk, az egyik Laura jelene ahol a történet játszódik, a másik pedig közben a múltban történt fejezetek amik Ászról és Eunice-ról szólnak. Kicsit sajnáltam, hogy főként a jelen szála dominál mert a másik sokkal inkább a szívemhez nőtt. Viszont ahogy a szálak összeértek az elképesztő volt! Legalábbis én nagyon meglepődtem rajta, nem gondoltam, hogy majd ezt hozzák ki belőle a végén. Lehet, hogy megint csak nekem nem volt egyértelmű de talán jobb is így.


Nem különösebben volt tele izgalmakkal, valahogy még is élvezhető volt. Na jó, helyenként tényleg uncsi de javarészt azért olvastatta magát. Könnyed hangvétel és a leírások különösen jók benne, így a ház és a telek minden apró részletét el tudtam képzelni. Most hogy jobban belegondolok, nem is volt benne olyan sok párbeszéd. 
A romantika sem maradhat ki belőle, ott volt mindkét idősíkban. Humorosnak nem feltétlenül mondanám, bár voltak benne vicces részek, főleg Ászék párbeszédei csaltak mosolyt az arcomra. :)

Az alapötlet szerintem zseniális, rengeteg mindent ki lehet hozni az elveszett tárgyak őrzőéből. Ha meghalljuk ezt a kifejezést egy ember jut eszünkbe, aki összegyűjti a mások által elvesztett holmikat  majd visszajuttatja hozzájuk/ír róluk történeteket és valami mágikus, varázslatos légkör öleli körbe az egészet. Na ez a sztori pont nem az. Nagyon sajnálom, mert szerintem nem csak az én illúzióimat rombolta le ezzel. Félreértés ne essék, így is jó volt az egész, de a fülszöveg alapján szerintem senki nem erre számított.
A tárgyaknak kevés jelentőségük volt, csak néhánnyal találkoztunk, amiknek a történetét is megtudattuk. Ez egy szuper eleme volt a műnek, jó volt más életekbe is betekintést nyerni akkor is, ha nem voltak hosszúak. Igyekszem leplezni a csalódottságom de ez ég mindig elszomorít egy kicsit, hogy valójában nem is az elveszett tárgyak állnak a középpontban. :(

Itt is van egy komolyabb téma a háttérben, amiről érdemes szót ejteni. Ezek a halál és annak feldolgozása, valamint az emberi kapcsolatok. A történetben viszonylag életszerűen jelennek meg, bár a kapcsolatok több sebből is véreznek. Ismét itt az a fránya elmagányosodás és magunkba zárkózás ami megnehezíti az új emberekkel való ismerkedést. Egyébként ugyan ez történt az öreg Anthonyval is, aki nem bírta feldolgozni a felesége halálát és bár nem zárkózott el teljesen a külvilágtól, belül egyedül volt mert nem hagyta hogy más is a szívébe kerüljön, ami nagyon nem jó dolog.
Itt még megemlíteném az egész mű mélypontját, azt a kísértet dolgot. Még is mi ez? Felépít egy reális, más-már fájdalmasan életszerű sztorit majd azt mondja jön a szellem és mindenki kergüljön meg. Mi a fene??

A lezárása kissé gyors volt amit nem is igazán értettem. Bár lehet, hogy csak az események sebességéhez viszonyítva az, de ki tudja. Szívesen olvastam volna még tovább, hogy mi lesz így velük a későbbiekben.
Ti tudtátok, hogy ez az írónő első könyve? Hát én sem. Nem is gondoltam volna róla, csak az elolvasása után szembesültem ezzel e ténnyel, így pedig kicsit más megvilágításba került azért. Ahhoz képest, hogy ez volt az első műve igazán remek volt. Másoknak a sokadik könyve sem feltétlenül éri el ezt a szintet.

Feltételezem a karaktereken lett volna a hangsúly, bár a fejlődésüket nem igazán érzékeltem. Laura tény és való, hogy sokat fejlődött a kezdetek óta, de rá is fért, valljuk be őszintén. 

• Anthony. Kicsit csalódtam benne, mert azt hittem, több hangsúly lesz a talált tárgyakon. Egyébként mint karaktert kedveltem, egy kedves és aranyos bácsi volt, bár a gyásztól kicsit magának való. 
• Laura. Vele sem volt gond, valójában egész életszerű főszereplő nő volt. Az ő szemén át láttuk az eseményeket még sem ismerhettük meg őt igazán.
• Freddy. Inkább a könyv második felében kezdett a szívemhez nőni, addig csak úgy volt. Bár egy kicsit olyan semmilyen volt nekem. Oké, ő a kertész meg szeretni a nőt meg minden de ennyi. Jó lett volna róla többet megtudni. 
• Napsugár. Eleinte nem is igazán értettem, ki is ő, de aztán később rájöttem. Nekem egy kicsit furcsa volt, mert bár tudtam mi baja, a leírások és a párbeszédek alapján szint egy teljesen normális lány képét adta, így pedig alig állt róla össze a kép a fejemben. Ezentúl persze kedves és aranyos volt, örülök, hogy ilyen köze kerültek egymáshoz a többiekkel.
• Ász. Talán ő volt a kedvenc karakterem. Nagyon laza és sármos pasi remek humorral és egy imádni való kutyulival. Nehéz lehetett neki az apja miatt, de ő mindig ott volt a családjának és mindenben segített amíg csak tehette. Jó és rossz is volt látni egyben őt az idő előrehaladtával. 
• Eunice. Egy igazi talpraesett nő. Kedveltem, mert nem volt teszetosza, határozott volt és mindig tudja, mit tegyen. Más befejezést reméltem kettejüknek, de azt kell hogy mondjam, ez így is tökéletes volt és remekül visszaadta a kapcsolatuk lényegét. 
• Répa. Furcsa név, de hát Napsugár persze ezt is meg tudja magyarázni. :) Ha nem volt különösen nagy szerepe, örülök, hogy ott volt velük, mert egy kisállat remekül össze tudja kovácsolni az embereket. 

Összességében jó volt a könyv annak ellenére hogy teljesen mást vártam tőle. A furcsa dolgokon kívül egészen életszerű és a maga módján izgalmas is. Nem került be a kedvenceim közé, de egy jó olvasmányélmény volt ettől függetlenül. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam és nektek is csak ajánlani tudom. :)

🌟      🌟      🌟     🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"– Mindannyian apró kis porszemek vagyunk ezen a világon. Nem nyerhetünk mindig, és nem is lehetünk mindig boldogok. De van valami, amit mindig megtehetünk: törekedhetünk a győzelemre és a boldogságra."

"Liliát az anyja két dologra tanította meg: a saját ízlésed szerint állítsd össze a ruhatáradat, és szerelemből menj férjhez!"

"Az agár nem tudta, hogy új gazdára talált, és már abban a percben megmenekült, amikor behozták a házba. – Nevet kell neki adnunk – mondta Laura. Napsugár ismét egy lépéssel előrébb járt mindenkinél. – Répa a neve – mondta határozottan. – Valóban? – kérdezte Freddy meglepetten. – És miért pont Répa? – Mert elütötte egy kocsi. Kifutott elé, mert nem látta. – Még mindig nem értem – nézett Freddy zavartan Laurára. – Ha sok répát eszünk, jobb lesz a látásunk – hangzott a magától értetődő válasz, olyan hangsúllyal, mint amikor egy értetlen embernek magyaráznak egy magától értetődő dolgot."

AJÁNLANÁM?

Persze! Ha az ember egy kis kikapcsolódásra vágyik egy hosszú nap után, vagy csak nyomasztónak találja ezt az időt, nyugodtan vegye kézbe, könnyen el fog tudni merülni benne. Túl szélsőségesen egyik műfajhoz sem sorolnám, bár az akció/krimi kedvelőinek attól még nem feltétlenül javasolnám. :D Lényeg a lényeg, olvassátok el, nem fogjátok megbánni! ;)