Ma nem mással érkeztem, mint az első Colleen Hoover könyvértékelésemmel! Ez a második könyv volt, amit tőle olvastam, de folyamatosan jelentetik meg kis hazánkban a regényeit, amikről mindenki ódákat zeng. A borító és a fülszöveg rögtön megfogott, valahogy éreztem, hogy nem egy hétköznapi történettel lesz dolgom. Hogy csalódtam-e? Tartsatok velem, és minden kiderül! ;)
Ha
meg akarod szegni a szabályokat, készülj fel rá, hogy összetörik a szíved.
Amikor
Tate Collins találkozik Miles Archer pilótával, tudja, hogy ez nem szerelem
első látásra, sőt, még barátságnak is kevés. Az egyetlen, ami összeköti őket, a
tagadhatatlan, kölcsönös fizikai vonzalom. Amikor a vágyaik felszínre törnek,
rájönnek, hogy tökéletes párt alkotnak. A férfi nem akar szerelmet, a nőnek
pedig nincs ideje rá, így nem marad más, csak a szex. A kapcsolatuk meglepően
jól működik, amíg Tate betartja Miles két szabályát:
Ne
kérdezz a múltról!
Ne
várj semmit a jövőtől!
Eleinte
úgy tűnik, tudják kezelni a helyzetet, de aztán gyorsan ráébrednek, hogy semmi
sem olyan egyszerű, mint hitték. A szív érzelmekkel telik meg. Az ígéretet
megszegik. A szabályok összekuszálódnak. A szerelem csúf fordulatot vesz.
Az
őszinte szerelem, a testi vágy és titokzatos múlt örök harcának története.
Vesd
bele magad!
Megjelenés:2018 Oldalszám:326 Szemszög:
E/1 Kiadó: Könyvmolyképző
A BORÍTÓRÓL
Mint már említettem, hamar beleszerettem. Nagyon tetszik az egyszerűsége és a kék színek, a vizes hatás. Igaz, a könyv végéig nem igazán értettem, miért, de így belegondolva már logikus az egész.
A TÖRTÉNETÉRŐL
Már a magyar megjelenése előtt hallottam róla és nagyon felcsigázta az érdeklődésemet. Tetszett az az alap koncepció, bár azért a fülszöveg nem árul el sokat, sejtelmes marad. Egyébként is nagy felhajtás van az írónő körül, szóval lehetetlen volt elkerülni, szóval inkább előrendeltem. Bár én CoHo-nak eddig csak a Szívcsapás c. könyvét olvastam pár éve, gondoltam, ha ennyien szeretik, annak biztosan megvan az oka. De még mielőtt belevágunk, ezt mindenképp meg szerettem volna mutatni nektek:
hallgassátok meg akár most, az értékelés olvasása közben vagy bármikor, mert fantasztikus! Majdnem fél évvel azelőtt ismertem meg a zenét, hogy megjelent a regény. Akkor még nem tudtam, hogy ez is egy Colleen Hoover könyv, szimplán csak hallgattam mert megfogott.
A mű nehéz témát dolgoz fel, de a hangvételre szerencsére ez nem nyomta rá a bélyeget. Könnyed, szinte olvastatja magát és minden fejezetet úgy zár le, hogy azonnal akard olvasni a következőt. Ha jól emlékszem, nagyjából 4 óra alatt egy ültő helyemben ki is olvastam, egyszerűen nem eresztett.
A cselekménye nem halad túl gyorsan, még is sikerül érdekesnek maradnia és nem untatja az olvasót. Néha viszont azt veszi észre az ember hogy rohamtempóban haladnak az események és egy nyugisabb rész után csak kapkodja a fejét.
A srác múltjába folyamatosan kapunk egy-egy kis rövid fejezetet a többi között. Az elején kezdi és a legfontosabb eseményeket mutatja be, aminek segítségével mi is könnyebben megérthetjük, mit miért tesz. Bár őszintén szólva nálam ez nem igazán jött át. Értettem, de az érzelmek valahogy a múltban ragadtak. Talán a formája tette, ami egyébként kifejezetten idegesítő volt. Ilyen furcsa slam-szerű, a gondolatok rövidek és egymás után vannak dobálva a lap közepére. Kivehető belőle a lényeg, de zavaró, mert a rendes szövegű fejezetek közt csak úgy itt ott megjelenik. De ahogy láttam, nem csak én gondolom ezt így, más molyok is hasonló véleményen vannak.
A pilótaságot külön értékeltem és azt is, hogy volt súlya és háttere. Nem csak random bedobtak egy szakmát ahova eljár dolgozni majd hazajön és ennyi. Ráadásul ki ne imádná az egyenruhás pasikat?
Humorosnak nem mondanám. Voltak benne vicces jelenetek, de főszereplőink beszélgetései inkább komolyan vagy érzelemmel fűtöttek voltak. Belegondolva viszont talán jobb is így, az erőltetett poénok tönkre tették volna. Azokon a jelenetek tudtak igazán megmosolyogtatni, melyekben a Kapitány is benne volt.
Sokak szerint klisés, én viszont egyáltalán nem tartom annak. Lehet, hogy vannak benne olyan elemek, de ettől az egészre még nem lehet ráhúzni a jelzőt. Szerény személyem legalábbis még nem találkozott hasonló történettel. A múlt vagy a főszereplők kapcsolata és egyéb más részek külön külön egyébként sem állnák meg a helyüket, ők így jók,egy egésznek.
Vannak benne komolyabb dolgok is, amire valójában az egész cselekmény épül. A legfontosabbak talán a veszteség feldolgozása és az új élet kezdése, valamint a tény, hogy érzelem nélkül, pusztán üres tesi és lelki kapcsolattal semmit sem lehet megoldani. Az élet és az érzések elől egyszerűen nem lehet elzárkózni. Vannak rettenetes dolgok az életben amikkel nem könnyű megbirkózni, de nem lehet örökké annak a hatása alatt élni. Meg kell tanulni feldolgozni és együtt élni vele, ha valaki pedig ebben segíteni próbál, azt elfogadni. Az üres testi kapcsolatok pedig köztudott, hogy nem működnek, hiszen egy idő után megtelnek érzelemmel, bármit is gondolnak még a kezdetén. Nem jó magunkkal rántani másokat is, csak mert magunknak nem akarunk esélyt adni. Pedig a lelkünk mélyén erősek vagyunk és azzal is tisztában vagyunk, hogy meg tudjuk csinálni, de félünk. Viszont ha valami mellettünk van, segíthet elűzni a démonokat, ha hagyjuk.
- Tate. A neve nagyon furcsa nekem, először azt sem tudtam, hogy női név-e vagy sem. :D Egyébként színpatikus karakter. nem mondanám nyafogósnak vagy hisztisnek. Tisztában volt azzal mit csinál és tudna, hogy hülyeség és van, ami az ő hibája, ennek ellenére még mindig nem jöttem rá, hogy szeretett bele.
- Miles. Nem kimondottan álompasi, egy hétköznapi srác -persze extra szexi külsővel- sok sebbel a szívében aki szeretetre vágyik, és szeretnéd megismerni, segíteni neki. Aztán észre sem veszed, és beleszerettél. A múltját sajnálom, hogy nem fejtették ki mégjobban, kíváncsi lettem volna rá.
- Rachel. Róla nem különösebben tudok nyilatkozni. Megérteni sem tudom, de utáni sem. Számomra semleges karakter maradt, akinek csak a múltban volt szerepe.
- Kapitány. Azt hiszem, ő lett a kedvenc karakterem. Mindig ott volt, ha szükség volt rá és nagyon bölcs, tapasztalt volt. Ha arra volt szükség, megnevettetett vagy őszintén elmondta a véleményét. Hatalmas szíve van az öregnek, az biztos.
- Corbin. Többször is volt szó a kettejük kapcsolatának mélységéről, ezért is sajnálom, hogy nem kapott több szerepet. Persze mikor a kishúgát kellett megvédeni ott volt, de mégis hiányzott néha. Bár kifejezetten jót tett a regénynek ez a testvér kapcsolat.
Összességében tetszett a könyv, bár picit csalódtam benne, mert a sok felhajtás után valami nagyobb durranásra számítottam. A végső lezárása furcsa volt, túl gyorsan történt minden, ráadásul visszaállt arra az idegesítő stílusra... Viszont a végén volt a csattanó, azon kívül sehol. Közben alig akadtak váratlan fordulatok, picit kiszámítható is volt. Egyébként sírtam rajta, észre sem vettem és potyogtak a könnyeim. Úgy látszik, valamit megérintett bennem mélyen legbelül.
🌟 🌟 🌟 🌟 🌠
EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
"– Ismeri azt a mondást, hogy: Ha az élet citromot ad…
– Készíts belőle limonádét – fejezem be helyette.A Kapitány megrázza a fejét.– Nem így folytatódik. Ha az élet citromot ad, tudd, kinek a szemébe kell spriccelned a levét."
"El sem tudom képzelni, hogy válhat a szerelem olyan csúffá, hogy valaki örökre kizárja az életéből."
"De néha nem is magunk miatt kell nehéz dolgokat megtennünk, hanem azok miatt, akiket még magunknál is jobban szeretünk."
"– Elmondtam már a kedvenc viccemet? – kérdezi a Kapitány.
Megrázom a fejem, és kiveszek még egy zsepit a dobozból.Örülök, hogy témát váltott.– Kop-kop!Nem hittem volna, hogy éppen egy kop-kop vicc a kedvence, de legyen. Belemegyek a játékba.– Ki az?– A félbeszakítós tehén.– Félbesza…– MÚÚÚÚÚ! – szakít félbe egy hangos kiáltással.Bámulok rá.Aztán elnevetem magam."
AJÁNLANÁM?
Annak aki szereti az írónő munkásságát, mindenképpen! Ha viszont még semmit nem olvastál tőle, talán ez jó alkalom lesz az ismerkedésre. Nem feltétlenül mondanám könnyed délutáni olvasmánynak, de hát melyik rubin pöttyös könyv az? Magával ragad és elgondolkodtat. Bármilyen fura is, én a szívembe zártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése