2019. január 27., vasárnap

Ruby Saw: Csak két lépés Észak

Sziasztok! :)
Ma ismét egy hazai szerzőnk művével érkeztem, ami nem régiben jelent meg. Ez az írónő harmadik regénye, ami merőben más, mint az eddigiek. A témában nem igazán olvastam még, de ennek a fülszövege mégis megfogott. Korrupció, közdelem az életért és szerelem. Mi kell még? Na de nem is húznám tovább, Hölgyeim és Uraim, a mai témánk nem más, mint Ruby Saw: Csak két lépés Észak c. regénye!
Könyvtár
Észak-Korea. ​Egy földrész, aminek a puszta hallatán összeszorul az emberek gyomra.
Hadley Hilson újságíró azonban nem így volt ezzel, és csatlakozott a volt egyeteme tanulmányi kirándulásához, ami Dél-Koreába indult, de érintőlegesen az északi határhoz is. Az újságíró élete nagy sztorijára készül, az Észak- és Dél-Korea közti különbségek bemutatásával.
A drogok nem illegálisak északon, mégis elkülönítik a busznyi diákot a határnál, miután füvet találnak az egyik táskában.
A csoportot kísérő professzor furcsán viselkedik. Amerika nem töri magát, hogy a dolgok után járjon.
Hadley-t furcsa élmény éri: taszítja, de egyben vonzza is Jin Park ezredes, amire nem tud magyarázatot adni.
Jin küzd a szívével és a józan eszével, de alul marad a harcban.
Meddig megy el egy újságíró a tökéletes sztoriért? Vajon ott a katonák tényleg mindent megtehetnek? Ki áll az egésznek a hátterében?
Korrupció, hatalom, élni akarás, vágy és szenvedély.  
                                                                                             
 
Megjelenés:2019     Oldalszám:242    Szemszög: E/1     Kiadó: MyBook

A BORÍTÓRÓL

A kép és a színvilág is tökéletesen passzol a sztorihoz. Nincs túlzsúfolva, egyszerű, mégis mindent elmond. Mit még mindig hátránynak tartok, az az anyaga, és hogy ennyire fénylik. 

A TÖRTÉNETÉRŐL

Az írónővel és az első munkájával a Pillangó-hatással tavaly nyáron ismerkedtem meg, a második részét pedig decemberben olvastam el. 9.-én jelent meg a Csak két lépés Észak, de a csoportban már sokkal előbb hallottam róla. A fülszövege is nagyon jóra sikerült, de azt hiszem, az idézetek fogtak meg igazán. Nem szoktam ilyet csinálni, általában messziről kerülöm a beleolvasókat, de most valamiért mégis elolvastam egyet. Aztán a következőt. Majd visszamenőleg mindet. Majd decemberben jött az üzenet Rubytól, amit azóta sem tudtam teljesen feldolgozni. 

Műfaját és témáját tekintve teljesen más, mit az első két könyve, de az írói hangja (már ha létezik ilyen kifejezés) itt is érezhető volt. Forgalmam sincs, hogyan csinálja, de szinte érezni a lapok között a gondolatait. A Pillangó-hatásban például annyira nem tudtam elvonatkoztatni, hogy Liv alakját teljesen úgy képzeltem el, mint őt. Valószínűleg nem szándékos, viszont szerintem egy nagyon jó dolog. 
Mint már említettem, még nem igazán olvastam hasonló témában, de ezután szerintem megpróbálkozom ezzel az iránnyal is. Igaz, hogy egyáltalán nem könnyű, hiszen súlyos és nehéz a mondandója, de megéri. A komolyságát azt hiszem, a realitása adja. 
Borzalmas dolgokról szól, amik nem azért olyan ijesztőek, mert kimászott valaki a sírból és lemészárolta a fél várost, hanem mert valóságos. Még ha nem is vagyunk tisztában ezekkel a dolgokkal, nem tudunk vagy nem akarunk tudni róluk, akkor is vannak és létező problémák. A világ nem minden részén boldog és gondtalan az élet. Akár akaratlanul is belecsöppenhetünk olyan eseményekbe, amikről korábban a hírekben hallhattunk csak és sajnos nem mindenki mesélheti el később, mi történt vele.

Az első pár oldal még nyugodtan indít, majd belevág az események közepébe és a legdurvább dolgokba. Talán ott történnek a legborzasztóbb jelenetek, legalábbis azok, amikről pontos leírást kapunk. Kicsit több brutalitásra és erőszakra számítottam, de persze így is végig ott volt a levegőeben és rettenetes dolgok történtek. Az elején a kihallgatás után azt gondoltam, nagyjából végig ilyen lesz. Ezt egy picit talán hiányoltam.

A sztori igazán magával ragadó, engem sikerült meglepnie. Nem pörögtek annyira az események, hogy az olvasónak ne legyen ideje belegondolni a dolgokba és elméleteket gyártani, én mégsem számítottam arra, ami történt. A szereplők szerepe az egészben...durva, de mikor minden a helyére került, visszagondolva logikusak voltak az események és minden sokkal érthetőbbé vált. Őszintén szólva nem döbbentettek meg azok, akikről kiderült, hogy mit is tettek. Annyira nem nőttek a szívemhez, hogy sajnáljam őket vagy szomorkodjak miattuk.

A szerelmi szál jól volt összerakva, mégsem éreztem elég erősnek. Valószínűleg Stockholm-szindróma is van a dologban, hisz mégis csak egy rab-fogva tartó viszonyról beszélünk. Persze mindketten jó emberek és normál körülmények között is kialakulhatott volna valószínűleg köztük valami, de itt a túl heves érzelemkitörések és a testi vágy miatt nem volt a benyomásom, hogy valóban szerelem van a dologban.
Az epilógus kimenetelére már a sztori vége felé számítottam, valahogy sejtettem, hogy lesz itt még valami, mert túlságosan kevés figyelmet kapott az a szál. 

Az események eléggé gyorsan haladtak, volt hogy napokat ugrottunk át. Kicsit sajnálom, hogy ilyen rövid a történet, szívesen olvastam volna még többet erről. Voltak benne részek, amiket sokkal jobban ki lehetett volna dolgozni vagy csak megmutatni, mi történt utána, akár egy másik szemszögből. Ennek ellenére nem mondanám elkapkodottnak, valamint felesleges leírások sem voltak benne, amitől én személy szerint a falra tudnék mászni.

  • Jim. Örülök, hogy a múltjába is betekintést nyerhettünk, így érthetőbbek lettek a tettei. Mondjuk az összehasonlítások ezután a végén már zavaróak voltak, ez is igazolja azt, amit a szerelmi szálról gondolok. Ennek ellenére jó ember, aki szintén a körülmények áldozata de harcol ez ellen. 
  • Hadley. Igazán tisztelem, amiért ember tudott maradni ebben az embertelen helyzetben. Én nem tudom, hogy sikerült neki pedig sok szörnyűség történt vele és néha már a sorsába is beletörődött, mégsem hunyt ki benne a láng. Ahogy én érzékeltem, azért őt sem teljesen lepték meg dolgok, mikor mindenre rájött. Nem nyafogott, a kiborulásai sem voltak olyan vészesek, bár azokat a helyzet hozta magával.

Összességében nagyon tetszett, remek kezdése volt az évnek. Az epilógusban a könyvben-kiadásos rész nagyon tetszett, remekül illett a lezáráshoz. Látszik a fejlődés az első két könyvhöz képest, remélem ez a továbbiakban is megmarad az írói hanggal együtt. :) 
Még egyszer nagyon szépen köszönöm a lehetőséget Ruby Saw! Szavakkal le sem tudom írni, mennyire sokat jelentett ez nekem.


🌟     🌟     🌟     🌟


EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"Az életed azért kaptad, mert Isten képesnek tartott arra, hogy meg tudod élni."


"– Rose!

– Hogy mondod?

– Mondom Rose a neve annak a „nagydarabnak”!
– Felőlem Kate Winslet is lehet a kibaszott Titanic-ból."


"Aztán a pillanat tört része alatt döntötte el, hogy megcsókol. Úgy éreztem, hogy valami belém költözik, és a szürke lelkemet elkezdi kiszínezni; ebben a pokolian elcseszett és reménytelen helyzetben napfény csillant a borús égen."



AJÁNLANÁM?

Hát persze! Nem egy tipikus könnyed délutáni olvasmány, hanem inkább olyasmi, ami magába szippant és hamar kivégzed, majd még percek múlva is a történet hatása alatt üldögélsz egy helyben  magad elé bámulva. Nagyon jól összerakott a sztori tele kedvelhető karakterekkel meg persze a rossz fiúkkal is. Egy szó mint száz: ha teheted, mindenképp olvasd el, mert fantasztikus kis könyv! ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...