A 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál
és
ELLAMARA
Idén ismét részt vettem a budapesti Könyvfesztiválon, ami az év egyik legjobban várt eseménye számomra. A tervezgetés évről évre haladva egyre jobban megy, bár természetesen most is csúsztak hibák a gépezetbe. Hogy végül minden úgy alakult -e ahogy terveztem? Meglepő, de a válasz igen!
Tavaly már az első évem hibáiból tanulva sokkal kevesebb programot és dedikálást terveztem be, valamint az egész napot sokkal jobban beosztottam. (Az arról szóló bejegyzést ITT találjátok meg.) Viszont így a harmadik könyvfesztiválos látogatásom után kénytelen vagyok belátni: felesleges dedikálásra készülve könyvet vinnem.
Na de ne rohanjunk ennyire előre, kezdjük a dolgokat a legelején.
Még 2018 őszén vetődött fel a téma, mikor a barátnőmmel beszélgettem, aki az idei évet már Pesten tölti kollégiumban az egyetem miatt. Mondta, hogy ha szeretnék felmenni egy napra vagy akár hétvégére, mindig szívesen lát. Nekem meg persze mi volt az első gondoltam? Nem kell hajnalban kelnem, hogy kimehessek a Könyvfesztre! Szóval elméleti síkon már életbe lépett a terv. Viszont nagyjából csak pár héttel ezelőtt fixálódott le, a párom legnagyobb bánatára. Az elmúlt két évben ugyebár ő kísért el engem, viszont nem élvezte különösebben, mivel nem könyvmoly (Az Assassin's creed-et leszámítva) és a tömeget sem szívleli. Mikor felvetettem neki az ötletet, gondolkodás nélkül igent mondott, sőt még az utazáshoz is hozzájárult, csak ne kelljen jönnie. :DAz eredeti terv szerint pénteken délután megyünk fel együtt Budapestre, majd vasárnap reggel egyedül jövök haza, így egész nap kint tudok lenni szombaton, ameddig csak akarok. Kötött programnak két dedikálást néztem ki, teremben zajló beszélgetést idén sajnos nem találtam, ami érdekelt volna. :/ Nem voltunk kint egész nap, mégis olyan érzés volt, mint ha végig ott lettünk volna.
A FESZTIVÁL NAPJA
Mivel csak 40 perc volt az út a kolitól a Millenárisra, reggel ráértünk 8-kor kelni, hogy 9-kor elindulhassunk. Izgalmamban (és a padló keménysége miatt) nagyjából négyszer felébredtem, majd végül fél 8-kor már nem aludtam vissza. Összeszedtük magunkat, aztán kiültünk reggelizni gyorsan. Már épp indultam volna kifele, mikor a barátnőm szólt, hogy nem találja az iratait. Gyors keresés után pár perc alatt meglett, viszont a buszt lekéstük és várhattunk kint a hidegben még kb. 10 percet.
Metróztunk egyet utána, majd egy villamossal egyből a Mammut elé mentünk. Pénteken metróztam életemben először, de akkor ugye a mozgó lépcsővel csak lefele mentem. Az sem volt kellemes, de felfelé út reggel... ne is beszéljünk róla. :D Még befutottunk gyorsan valami rágcsálnivalót és italt venni, majd futólépésben megérkeztünk a fesztivál területére. Ekkor volt talán 10:20 perc.
Metróztunk egyet utána, majd egy villamossal egyből a Mammut elé mentünk. Pénteken metróztam életemben először, de akkor ugye a mozgó lépcsővel csak lefele mentem. Az sem volt kellemes, de felfelé út reggel... ne is beszéljünk róla. :D Még befutottunk gyorsan valami rágcsálnivalót és italt venni, majd futólépésben megérkeztünk a fesztivál területére. Ekkor volt talán 10:20 perc.
A terv az volt, hogy bár én rendelkeztem várólistával, először körbesétálunk mindent, majd a következő körben meg is vesszük, amit kinéztünk. Na ez ott dőlt meg, hogy koffeinfüggő barátnőmnek sürgősen kávéhoz kellett jutnia, amit a Bookline kocsijánál meg is tett. Gondoltam, amíg ő elkortyolgatja a Latte-ét, én elfutok a Maxim Kiadó külső standjához és beszerzem azt a három könyvet amit szeretnék, majd dedikáltatom. Együtt mentünk vissza a standokhoz, de ő pár méterrel odébb csapott le két regényre, míg én megvettem Jamie McGurie: From Here to You - Perzselő menedék c. könyvét, Szaszkó Gabriellától a Vigyázz rám-ot, valamint a 2+1 akciót kihasználva Rachel Lippincott: Két lépés távolság c. filmadaptációjára is szert tettem. És csak ezután mentünk be az épületbe.
Mivel a jobb oldalon lévő rész kisebb, gondoltam először azt járjuk körbe. Felfegyverkeztünk programfüzetekkel és térképpel, majd megindultunk a gyereksarok irányába. Már a morcos tekintetű biztonság őr úr is furcsa volt, de elég volt két lépés után bekukucskálva észrevenni, hogy ott bizony nincs semmi. Mint kiderült, kint lehet bejutni a D épületbe, ami a Gyerek(b)irodalom nevet viselte (ha jól emlékszem). Gyorsan át is mentünk, de két-három kiadó kivételével az összesnél kicsiknek szóló kötetek voltak. Szóval hátra arc és mentünk vissza a B épületbe. A légkör, a sok moly társasága, a rengeteg könyv és az illatok ismét megbabonáztak. Mivel épp a bejárati ajtónál volt az automata, még ott helyben lecsaptam rá, ezzel pedig enyém lett életem első Poket könyve, ami nem más lett végül, mint az Alice csodaországban. A filmeket már láttam, viszont a mesét még nem olvastam, szóval gondoltam ennek is eljött az ideje. 
Elindultunk balra, ahol szinte rögtön belefutottam a Kossuth Kiadó könyveibe. Ha pedig már úgyis éppen ott voltam, megvettem a Vándorsólyom Kisasszony különleges gyermekei sorozatnak legújabb részét, a Napok térképét. És képzeljétek, kaptam mellé egy vászontáskát, amin a regény borítója volt! Ha lehet, még boldogabb lettem, hogy a negyedik rész végre az enyém lett. Tovább haladtunk egyenesen, egészen a terem végében álló Fumax és Főnix Kiadók standjáig. Bár ott volt a könyv, amit korábban kinéztem, mégsem vettem meg. Folytattuk utunkat a standok között bolyongva és nézelődve, egészen a Petőfi Irodalmi múzeum standjáig. Ott kitűzőket kerestünk, viszont én idén legnagyobb bánatomra se itt, se a Magvető Kiadónál nem találtam. Elég kicsi volt a választék, a nagy részük pedig nem tetszett vagy már megvolt a korábbi évekről. Új táska sem volt, szóval én most passzoltam, a barátnőm viszont vett egy ceruzát.
Elindultunk a másik oldalon visszafelé haladva, ahol egyből a Könyvmolyképzőhöz vezetett az utam. Először is zsákbamacskát vadásztam, ami eltartott egy ideig. Végül találtam egyet, amiben reméltem, hogy az a rázós regény van amit gondolok, de sajnos nem jött be. Idén a zsákbacicám Ryan Lovless: Ethan és Carter c. könyvét rejtette. De még két könyvet vettem a kiadónál, amikre már régóta vágytam: Vii Keland és Penelope Ward közös regénye, a Szívtipró pilóta, valamint M. Robinson-tól az El Diablo. Gondolkodtam rajta, hogy előrendelem és akkor a könyvfesztre pont ideér, de arra jutottam, hogy ha úgyis megyek, akkor ráér addig. Ezután megvettem a barátnőmnek a szülinapi ajándékát, ami Csepella Olivér: Nyugat +zombik képregénye volt. (Ő választotta.) Idő közben Tomcsik Nórival is találkoztunk, aminek nagyon örültem, mert féltem, hogy idén sem találom majd fent az IK-nál.
Itt beiktattunk egy kis sziesztát, amikor is a bejárat közelébe letelepedve átgondoltuk a továbbiakat. Ezalatt a kis szusszanás alatt gyorsan lerendeztem egy cserét, valamint egy adást és egy vételt is. Na jó, nem is ment olyan gyorsan. De a végeredmény Kerstin Gier: Felettébb tisztességtelen ajánlat c. könyve lett és Yaymin Eve - Leia Stone: Ash - Parázs lett. A másik csere viszont váratott még magéra, mert a lány épp egy előadáson volt. Szóval amíg vártunk, átugrottunk gyorsan a KFC-be ebédelni. Az utunk ezután fel vezetett a galériára, ahol képregényeket nézegettünk és megoldottam a cserét is, így enyém lett végre Kelly Oram: SZ mint szűz regénye is. Ismét kiültünk kicsit beszélgetni és pihenni, majd megindultunk az utolsó körünkre. Itt egy kis rábeszélés után beszereztem az utolsó könyvet is a listámról amit a nap elején nem vettem meg. Ez pedig nem más, mint Gallay-Nagy Krisztinától a Poison of Love. Kaptam mellé egy könyvjelzőt is, valamint egy nyalókát! ^^ Ennek a kis meglepinek is nagyon örültem, ezek tudják igazán feldobni a Könyvfesztivált. Ha már ott voltunk, csináltunk egy-egy képet Thor Vihartörőjével és Pörölyével is. :3KIS KITÉRŐ
Visszatérve az elejére, a dedikálásra váró sorok ismét megrémítettek, így nem álltam be egyikbe se. Kicsit bánom, de enélkül is tökéletes volt. Most már inkább nem mondom, hogy talán jövőre. :D A polcról amit az eseményre csináltam viszont mindent sikerült megvalósítani és ez hatalmas boldogsággal tölt el. Büszke vagyok magamra, hogy nem vettem semmit, ami nem volt betervezve. ^^
Viszont molyon többeknél láttam azt a véleményt, amivel én is egyetértek, pedig ez csak a harmadik fesztiválom volt. A kedvezmények sokkal kisebbek a nagyobb kiadóknál, mint a kicsiknél. A webáruházas 20% általában megvolt, de van ahol még az sem. Valamint az olyan apróságok mint a kis medálok vagy kitűzők, könyvjelzők alig voltak megfigyelhetőek. Talán a Fumax volt az egyik olyan stand, ami igazán kitett magáért. Persze mások is voltak, de például a Lírától, Libritől vagy KMK-tól többet várna az ember. A termekben zajló beszélgetéseknek is jók a témái, viszont olyan kevés van, ami a fiatalabbakat is bevonzaná az előadásra. Persze ez nem vesz el az élményből, de vitatkozni se tudok azzal aki azt mondja, hogy minek jöjjön fel ezért, ha meg is rendelheti netről.
Ezután már mentünk is vissza pakolni, mert 6-kor indult a buszom haza. Összességében ismét egy hatalmas élmény volt, nagyon boldog vagyok, hogy eljutottam idén is. Ezért külön köszönet az én legdrágább, legelitebb barátnőmnek, mert befogadott, elviselt, sőt még a fesztivált is élvezte! 💜
Rengeteg szépséges dolgot láttam és új élményekkel gazdagodtam, csodaszép könyveket vettem, valamint hasonlóan elvetemült könyvmolyok közt lehettem, mint amilyen én vagyok. Köszönöm mindenkinek, akik még jobbá tették ezt az így is fantasztikus napot! ^^ Aki szintén ott volt, bízom benne, hogy hasonlóan jól érezte magát, aki nem, az pedig ne csüggedjen, jövőre biztosan eljut! :)
Rengeteg szépséges dolgot láttam és új élményekkel gazdagodtam, csodaszép könyveket vettem, valamint hasonlóan elvetemült könyvmolyok közt lehettem, mint amilyen én vagyok. Köszönöm mindenkinek, akik még jobbá tették ezt az így is fantasztikus napot! ^^ Aki szintén ott volt, bízom benne, hogy hasonlóan jól érezte magát, aki nem, az pedig ne csüggedjen, jövőre biztosan eljut! :)
Remélem tetszett ez a kis élménybeszámoló, és meghoztam a következő évihez a kedveteket. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése