Kody Keplinger: Lying Out Loud – A hazugságháló

Sziasztok! :)

Ma egy olyan regénnyel érkeztem, amelyet még áprilisban, a Könyvfesztiválon szereztem be. A Könyvmolyképző standjánál szokásomhoz híven egy óra válogatás után kiválasztottam a legszimpatikusabb zsákbamacskát és reméltem, hogy idén nagydob szerencsével járok mint tavaly. Fortuna kegyes volt hozzám, hiszen a barna papír nem mást rejtett, mint Kody Keplinger: Lying Out Loud – A hazugságháló c. könyvét. Hogy miért örültem ennek ennyire? Tartsatok velem, és elmesélem! :)

Sonny ​Ardmore remekül hazudik. 

Arról, hogy az apja börtönben van, hogy az anyja kirakta őt otthonról, és éjszakánként titokban a legjobb barátnőjénél alszik. 

Talán Amy Rush az egyetlen, aki átlát Sonny hazugsághálóján, és mellette áll, bármi történjék is. Mindent megosztanak egymással: a titkaikat, a ruháikat… Sőt, még a Ryder Cross iránti utálatuk is közös. 

Ryder az új fiú a Hamilton gimiben, és megtestesíti mindazt, amit Sonny és Amy ki nem állhat: a srác egy beképzelt, sznob stréber. Csakhogy Rydernek van egy gyenge pontja: Amy. Le sem tagadhatná, hogy belezúgott. Úgyhogy amikor Ryder e-mailben randira hívja Amyt, a két lány úgy érzi, kihagyhatatlan alkalom kínálkozik a számukra. 

Aztán a sors közbeszól. 

Vajon képes lesz Sonny egészen az igazságig jutni a hazugságai segítségével, vagy végül Rydert és Amyt is elveszíti?  

Megjelenés:2016     Oldalszám:312    Szemszög: E/1     Kiadó: Könyvmolyképző

A BORÍTÓRÓL

Nem az a típus, ami elsőre megfog a szépségével, hanem amelyik kíváncsiságot ébreszt bennem. Általában nem vagyok kibékülve azokkal a borítókkal, amelyeken egy fél fej/arc van, mert sokszor a közelség miatt kirajzolódnak a hibák és közelről nézve eléggé illúzióromboló. Itt viszont talán a napszemüveg miatt nagyon tetszik! Az összhatás és a színek is jók, nincs feleslegesen túlzsúfolva. Viszont a napszemüvegében tükröződik valami, amit nem tudok pontosan kivenni, de majd' megöl a kíváncsiság, hogy mi. Ha valaki rájött, írja meg, mi az. :D

A TÖRTÉNETÉRŐL

Mint az a borítón is fel van tüntetve, ez a történet a DUFF világából való. Hogy mi is az a DUFF? Kody Keplinger másik magyarul megjelent regénye, teljes nevén: The DUFF- A pótkerék. Most, mikor ezt a bejegyzést olvassátok, már valószínűleg beszereztem és talán ki is végeztem, viszont így még semmit nem tudok róla. Vagyis ez nem teljesen igaz, hiszen a filmet már láttam és teljesen odavoltam érte. Tudom, tudom. A könyv biztosan sokkal de sokkal jobb, viszont én ezt a verzióját is imádom, csak kár, hogy feliratos. A regény két főszereplője itt is feltűnik, ugyanis !SPOILER! Amy Wes huga !SPOILER! Most még nem igazán értem ezeket, de majd nemsokára.
Na és itt még gyorsan rá is térnék a fettebb feltett kérdésemre: Miért örültem ennek ennyire? Egyrészt azért, mert vörös pöttyös, azokban pedig még szerencsére sosem csalatóm. Másrészt pedig már iszonyatosan régóta el szeretném olvasni a DUFF-ot. Őszintén szólva nem értem, miért nem szereztem még be..talán mert mindig kiment a fejemből és szokás szerint akkor jutott eszembe mikor már mindegy volt.

Természetesen itt sem hagyhattam ki az utánajárást, hogy nektek mennyire tetszett. Hát, az értékeléseknél sokan a DUFF-hoz méritek és ez alapján alkottok véleményt. Őszintén szólva ez egy kicsit elszomorít. Persze, nincs ezzel baj, főleg ha az írónő egy másik művéhez hasonlítjuk, de még mindig úgy gondolom, hogy összehasonlításon alapozni a véleményt nem jó dolog. Ilyenkor abba is bele kell gondolni, hogy vajon ha ezt olvastuk volna először és nem fordítva, akkor mi lett volna az első benyomásunk? De persze ez csak az én véleményem, mindenkinek szíve joga azt gondolni, amit csak akar.

A regény gyorsan olvasható, könnyedén megemészthető, a stílusa pedig egyszerűen remek. Azt hittem, sokkal tovább fog tartani az olvasása, de meglepően gyorsan végeztem vele. Igen, neki is sikerült magába szippantani a varázserejével. :D Komolyra fordítva a szót: a humora is jó volt, bár egy kicsit többet is elbírt volna a sztori, nem panaszkodom. Sonny ironikus beszólási voltak talán a kedvenceim.
A folyamatos hazugságok néha már engem is kiakasztottak. Komolyan? Van aki ezeket elhiszi?? A hazugságoknál talán csak az igazság csúfabb. Néha egyszerűbbnek tűnik egy álarc mögé rejtőzve önmagunknak és mindenkinek hazudni, mint szembe nézni a valósággal. Pedig fontos tudni, hogy mindig vannak, aki mellettünk állnak és segítenek nekünk a nehezebb időkben is, hogy újra szép legyen minden.

Viszont van itt egy kérdés, ami mellett én sem tudtam szó nélkül elmenni. Mikor megtudták Amy szülei, mi a helyzet valójában Sonnyval, miért nem tettek semmit? Vagyis tettek, rengeteget, többet is, mint amennyi elvárható, de itt most az anyjára gondolok. Ezen ha jól emlékszem, ti is fennakadtatok, teljesen jogosan. Rengeteg szituáció lehet/lesz még, ami emiatt bonyodalommá válik. És tényleg senkit nem érdekelt? Fény derült egy sötét foltra, erre fogták magukat, felkapcsolták a lámpát, majd otthagyták úgy ahogy van, csak Sonnyt vitték magukkal.

A végén persze a hazugsághálót elkezdik kibogozni, de ennyi. Mint ha kissé túl gyors lett volna a történet lezárása. A semmiből ismét egy probléma megoldása, majd semmi. Ki tudja, sikerült-e? Vagy akkor most mi a helyzet? Véleményem szerint vagy egyértelműbbnek kellett volna lennie az írónőnek, vagy még egy-két fejezetet hozzáírni, hogy mi is biztosan tudjuk a dolgokat és kiderüljön, megkaptuk-e amire vártunk. Bár lehet, hogy csak én nem vagyok vele kibékülve, közben pedig egy teljesen normális befejezést kaptunk.

Nos, szereplőinkből nem akadt túl sok említésre méltó, viszont mindenki itt van, aki számít. Szerencsére fejlődésen mennek át szereplőink, személyiségük folyamatosan fejlődik, ami nagyon jó dolog.

• Sonny. Talán ő ment keresztül  legnagyobb fejlődésen. Nem lehetett egyszerű élete, de szerencsére a legjobb barátnője mindig mellette állt és segítették egymást. Viszont mikor elvetette a sulykot magára maradt és szép lassan ráébredt, hogy a hazugságok sehová sem vezetnek, csak boldogtalanok leszünk végül. 
• Amy. Igazi jó barát és mindig optimista. Mint ha még gyermeklelkű lenne, talán ezért is nem kereste a szerelmet, Sonnyval ellentétben. De nagyon fontos szerepe volt, ráadáusl ő is fejlődött: végre elkezdett kiállni magáért.
• Ryder. Őt nem sikerült a szívembe zárnom. Amit a végén mondott neki Sonny, azzal teljesen egyetértek, talán ezért nem kedvelem annyira. Plusz nem is igazán hagyta, hogy megismerjük. Viszont az, hogy nem vette észre a dolgokat..szegény srác vagy nagyon naiv, vagy iszonyatosan buta.
• Bianca és Wes. Nem volt sok szerepük, de megemlítem őket, hiszen sokatoknak ismerősek lehetnek és biztosan jó érzés egy kicsit úja az ő világukba csöppenni. :)
• Rush szülők. Meglepően kedves, és megértő emberek. Viszont a fentebb említett dolog még mindig elgondolkodtat..

Összességében nagyon jó kis történet, pont erre volt most szükségem. Mivel nem olvastam a DUFF-ot, így nincs összehasonlítási alapom, dehát egy könyvet nem is egy másik alapján kell megítélni. Remélem az írónő többi könyvét is kiadják hazánkban. Ez alapján nem lenne rossz döntés. :)

🌟     🌟     🌟     🌟     🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"– A kitartás rózsát terem. – Azt hittem, az a türelem. – Azzal az erénnyel nem rendelkezem."

"Hívjuk a médiát! Ryder Cross beismerte, hogy nem tökéletes valamiben. Gyorsan, siessünk, lehet, hogy jön a világvége!"

"– Jobb lesz, ha lassan megyünk – szólalt meg kis idő múlva. – Kezd sötétedni. – Igazad van – bólintottam. – Mindenki tudja, hogy az általános iskolai játszóterek napnyugta után a bűn és a züllés melegágyává válnak. – Úgy értettem, hogy nagyon hideg lesz, okostojás!"

AJÁNLANÁM?

Naná! Könnyed hangvételű, humoros történet, ami fontos témákat érint. A hazugság sosem vezet sehová, és valóban nagyon fontos ezt megtanulnunk. Főhősnőnk a saját bőrén tapasztalja, miközben a saját démonaival kell szembenéznie. Fantasztikus történet, bár a kivitelezésében akadnak kivetnivalók. Inkább talán a gimnazista korosztálynak ajánlanám, de persze kortól függetlenül ugyanazt az élvezetet nyújtja. Ha viszont nem szereted az ilyesfajta " feleslegesen szenvedős" történeteket, talán nem ez lesz a te regényed. Egy szó mint száz: olvassátok el bátran! ;)