Ma ismét egy rubinpöttyös regénnyel érkeztem, ráadásul nem is akármilyennel. Az Idolhoz hasonlóan őt is nagy várakozás övezte, bár a helyzet kicsit más volt, mert igazán senki nem tudta, mire számítson. Legalábbis én semmiképpen, de a címe és az első beleolvasó fejezet meggyőzött. Bevallom, nem azt kaptam, amit vártam és ez egy kis csalódást is okozott. Na de ki is ő? A női szívek megmozdítója? Tarryn Fisher legújabb magyarul kiadott könyve? Taptararaaaap: F*ck Love- Kapd be, szerelem!
Helena Conway
szerelmes lesz.
Akaratlanul.
Észrevétlenül.
De nem véletlenül. Kit Isley pontosan az ő ellentéte – rejtélyes, fékezhetetlen
és a legkevésbé sem óvatos. Mindez akár remekül is alakulhatna…
Ha nem Helena legjobb barátnőjével találkozgatna. Helena kénytelen dacolni a
szívével, helyesen cselekedni, és másokra is gondolni.
Egészen addig, amíg fittyet nem hány az egészre.
Tarryn Fisher, New York Times sikerkönyves szerző lehet, hogy vagányabb nálad,
de ezt nem dörgöli az orrod alá. Az első diplomáját a Roxfort Varázsló és
Boszorkányképző Szakiskolában szerezte. Az emberi természet nagy tisztelője,
egy hús és vér gonosz, mégpedig a Mardekár házból. A szíve sötét, de az
olvasóit azért kedveli. Jelenleg Washingtonban él fiával és lányával.
Az év legizgalmasabb regénye a női útkeresésről és a szerelemről.
Megjelenés:2018 Oldalszám:328 Szemszög: E/1 Kiadó: Könyvmolyképző
A BORÍTÓRÓL
Elsőre megfogott. Igen, már megint a borító alapján ítéltem, de nincs mit tenni. Egyszerűen gyönyörű! *-* Kifejezi az egész történetet és a hátuljáért külön dicséret jár. Eddig ez az első olyan könyvem, aminek mindkét oldala ilyen jól ki van dolgozva. Igazán sokat dob az összképen, szívesen látnék több ilyet is.
A TÖRTÉNETÉRŐL
Ez volt az első könyv amit az írónőtől olvastam, és egy ideig szerintem az utolsó is. A Never never c. sorozatával már többször is szemeztem és nagyon sokan dicsérték, de kicsit elbizonytalanodtam. Tudom, egy mű után nem illik megbillogozni egy szerzőt és nem is szeretném. De ezután még adok egy kis időt magamnak. :D
Rögtön az elő oldalon szembe jött egy nem szokványos ajánlás, ami nagyon tetszett. Kicsit érthető, miért nem találok ilyet gyakrabban, de ez illett ide, megalapozta az egész hangulatát.
Kezdjük egy egyszerű kérdéssel: miért vettem meg? Ez kicsit érdekes történet. Az Idollal egyszerre jelent meg és szintén tele volt vele minden, már a megjelenése előtt felkapták. Kristen Callihan könyvével ellentétben ezt nem raktam rögtön a kosaramba, vacilláltam rajta egy jó ideig. A borító lenyűgözött, de a fülszöveg keszekusza volt. Kis vacillálás után lemondtam róla, de mikor pakoltam a virtuális szatyromba, mégis rátévedtem az oldalára. Nem szoktam elolvasni a beleolvasókat, eddig talán csak egyszer tettem meg, viszont arra gondoltam, el kellene már dönteni ezt a kérdést valahogyan. Annyira tetszett az első fejezet, hogy minden kétségem eloszlott és őt is megrendeltem. Ez lett az én vesztem.
Nagyon felcsigázott a regény, rengeteget tippelgettem, mit fog ebből kihozni majd az írónő. Csak úgy szárnyalt a képzeletem, de egyik tippem sem igazolódott be. Az alapfelállás egy álom ugyebár, ami bonyodalmat okoz. Igen ám, de csak a másodikban derül ki, hogy milyet. Az alapötlet egyedi és nagyon jó, legalábbis én ilyennel még nem találkoztam, viszont más álmokra épülő történetekkel igen, amiket nagyon megszerettem. Belegondolva sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle. Nem írom le ide, mire gondoltam, mert véletlenül sem szeretnék spoilerezni nektek. Persze ez az alap is remek, csak kicsit hiányérzetem van. Valamiért mást vártam az írónőtől, pedig nem is olvastam más könyvét. :D
A stílusa is nagyon egyedi, nekem nagyon tetszik. Meg nem tudnám mondani, hogy miért, vagy miben nyilvánul meg, szimplán csak érzem. Az írásmód és a szereplők stílusa, humora is ezt tükrözi, bár egy sóhajtásnyival leheletnyivel több humort még elbírtak volna a lapok. A nagy részét így is inkább iróniának mondanám.
Most vettem észre, a fülszövegről és a címről még szinte nem is beszéltem. Borzalom. Na akkor pár szót róluk is: a fülszöveg véleményem szerint nagyon megtévesztő. A könyv elolvasása után olyan hatást kelt, mint ha a könyv egy másik verziójához készült volna vagy anélkül írták meg, hogy ismerték a sztorit. Erre egy kicsit haragszom, de a cím is ilyen félig. Figyelemfelkeltő és sokat mondó, de valahogy mégsem az igazi. Persze ezt csak én gondolom, ettől függetlenül mások láthatják másképp is.
A cselekmény vonala elég keszekusza, de nem lehet elveszni benne, valahogy mégis épkézláb marad. A romantika kevesebb, mint gondoltam, de persze mivel erre épül van benne bőven. Tudom, ez egy kicsit ellentmondásos, de aki olvasta, szerintem érti. Főleg azért mondom ezt, mert félig mint ha önismereti regény akarna lenni, annak viszont nem a legjobb. Úgy látom molyon sem kapta meg ezt a címkét, mégis több helyen láttam, hogy így vélekednek róla.
A karakterek..nos, ők is egyediek. :D A maguk módján mindegyik szerethető volt, de az egyetlen gondom az volt, hogy nem fejlődtek a karakterek. Aki változott, az sajnos csak negatív irányba. Ezért is mondtam az előbb, hogy nem értem az önismereti jelzőt, mert az általában együtt jár a fejlődéssel, de én jelen esetben ezt nem tapasztaltam.
- Helena. Az egyik legfuribb főhős akiről valaha olvastam. A zoknikat szerettem, az egy nagyon jó pontja a történetnek. :D A kávé és könyv imádata
meglepő módonszimpatikus, de voltak olyan gondolatai, hogy csak fogtam a fejemet. - Kit. Nagyon édes volt, de néha meg tudtam volna csapkodni. A közös jelenetei Helenával nagyon jók, sőt! Viszont ha Della is a képben van... elég töketlen a srác. Nem értem, miért nem tud dönteni vagy kiállni magáért.
- Della. Szerintem kattant a csaj. Értető, sok mindenen ment keresztül, de van, amire ez sem magyarázat.
- Geer. Mint ha ő lenne az egyetlen épelméjű a sztoriban, de valahogy mégis bolond. Szerettem a karakterét, szükség volt rá a történetben. A stílusa pedig wow. *-*
Volt benne pár érdekes jelenet, ami egyáltalán nem volt valóságszagú. Belegondolva még a legrosszabb esetben sem mehetne el valós szituációnak, néhány elég irreális. Sooook sok ostoba döntés születik, és néhol a dráma is túl van tolva. Mintha szándékosan akarnák megnehezíteni az életüket és problémát kreálni maguknak. Vannak unalmasabb szakaszok, de javarészt pörgős a történet és folyamatosan halad előre a kezdeti lendülettel. Számomra egy igazi érzelmi hullámvasút volt. Hol imádtam, hol pedig legszívesebben a fejem vertem volna a falba. Szerencsére az előbbiből volt több, így a buksim és a vakolat is megúszta épségben az olvasást. Tapasztalataim szerint elég megosztó regény, főleg a furasága miatt. Az egyedisége sokakat megfog, míg másokat eltaszít. De hát melyik könyvnél nem?
Összességében nem volt rossz, vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Sokat vacilláltam, megadjam-e neki a 4-est vagy elég a 3 és fél, de úgy érzem, megérdemli a négyet. :)
🌟 🌟 🌟 🌟
"Egyvalamit megtanultam. Nem futhatsz el, hogy megtaláld önmagad. Saját magad mindig veled lesz, akárhova mész is."
"– Az emberek változnak, Neil. Nem várhatod tőlem, hogy egész életemben ugyanolyan maradjak."
"Oké – mondja lassan. – Igazi ragadozó vagyok. Megvárom, amíg a nők elárulják, mire vágynak, aztán meggyőzöm őket, hogy én megadhatom nekik. Felnevetek. – Eddig is tudtam, hogy férfi vagy. Mondj valami újat!"
AJÁNLANÁM?
Akik szeretik a különleges és egyedi romantikus történeteket, azoknak mindenképpen! Ha nem szeretsz kísérletezgetni, akkor lehet, hogy inkább hanyagolnod kéne. Lehetetlen, felforgató, néhol elgondolkodtató történet. Tarryn Fisher szerelmeseinek erősen ajánlott! Ha olvastátok, mindenképpen írjátok meg a véleményeteket, kíváncsi vagyok, nektek mi a véleményetek róla. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése